Emlékezzetek, emlékezzetek!

Az Első Elnökség 2023. évi karácsonyi áhítata

Tracy Y. Browning

második tanácsos az Elemi Általános Elnökségében

2023. december 3., vasárnap

A lakhelyemen, úgy november tájékán, lassan elszenderül a természet. A tavaszi és a nyári hónapokban még gyengéden lengedező és nekem daloló levelek susogását felváltják a kopár fák és a száraz avar ropogása a talpam alatt. Az egykor vidáman csiripelő madarak elnémulnak, és mintha eltűnne a levegőből a szirmok és a virágok édes illata. Egy időre visszahúzódik mindaz, amit én az élet pezsgésének tartok a természetben, és a hátramaradó csend légüres terébe – ahogy a vége felé közeledik az év, és mielőtt még elfeledném a vidámságot – megérkezik a karácsony ajándéka.

Én pedig Isten nagyszerű világának nekem szánt sarkában emlékezem. Nem felejtek el odafigyelni azokra a fákra, melyek örökzöldek maradnak, és földes, fűszeres illatot árasztanak. Nem felejtem el keresni a mélyvörös vagy feltűnően fehér virágokat és bogyókat, és hallgatni a szívekbe, az otthonokba és a hódolat házaiba bekúszó ismerős énekeket, amelyek azt hirdetik: örvendj, világ! Olyan karácsonyi jelképeket keresek, melyekben a menny és a természet velem együtt dalol és arra hív, hogy emlékezzek.

A karácsonyi időszak csodájaként úgy tűnik, az egész keresztény világ, és sokan még azon túl is, azzal foglalatoskodnak, hogy tudatosan keresik és töltik meg az életüket az emlékezés jelképeivel.

A karácsony az új évbe vezető, azon minket átterelő híd. Amint átkelünk rajta, elgondolkodhatunk az örökkévaló Isten, az Úr csodáján, „a ki teremté a föld határait”¹, aki szerény körülmények között született Dávid városában, majd „bepólyálva feküd[t] a jászolban”². Karácsonyi zarándoklatunk során talán tudunk magunkra napjaink bölcseiként tekinteni, akik az örökzöld fák tetején lévő csillagokat és a mindenfelé felragyogó fényeket meglátva „igen nagy örömmel örvendez[ünk]”³ az elénk táruló jeleken, amelyek Jézus Krisztus felé vezetik az utunkat, aki „a világ világossága”⁴. Ha a karácsonyi időszakban megérezzük egy bizonyos fűszer illatát a levegőben, talán eszünkbe jut, hogy ajándékokat vigyünk Annak, aki „az élő Istennek Fia”⁵ – nem „aranyat, tömjént és mirhát”⁶, hanem a megtört szív és a töredelmes lélek hódolatteljes áldozatát.⁷ Akik pedig közöttünk szeretik a gyermekeket és törődnek velük, talán napjaink azon pásztorainak a rokonai, akik „az ő nyájok mellett”⁸ vigyázva hallgatják, amint az Úrtól küldött földi angyalok a „ne féljetek” felhívást intézik hozzájuk, mert azért jöttek, hogy megmutassák, hol találhatunk rá a Szabadítónkra.⁹ Vajon mi nem suttogunk „nagy örömet” a gyermekeink fülébe, amikor bizonyságot teszünk nekik? Hogy aztán, amikor gyermeki csodálkozással észreveszik a karácsony vörös és zöld, arany és fehér színeit, emlékezzenek a Megváltójuk, Jézus Krisztus tökéletes és tiszta engesztelő áldozatára, aki a szabadítás, valamint az új és örök élet ajándékát ajánlja fel nekik.

A karácsony lehetővé teszi számunkra a Betlehembe tett lelki utazást, hogy saját tanúbizonyságot szerezzünk a Szabadítónkról, Jézus Krisztusról, majd megeredt nyelvvel, tettre kész kezekkel és lábakkal hirdessük¹⁰ és tanúsítsuk mindazt, amit megtudtunk Őróla. Megtehetjük ezt a zarándokutat a Szabadítóhoz azzal, ha emlékezünk.

Isten azért adja nekünk az emlékezés ajándékát, hogy ne feledjük el az Adományozót, érezzük az Ő irántunk való határtalan szeretetét, és megtanuljuk viszontszeretni Őt. Moróni, az ősi próféta, arra buzdít minket, hogy ne feledjük: „minden jó ajándék Krisztustól jön”¹¹. A Szabadítónk nem olyan ajándékokat ad, mint amilyeneket a világ kínál – ideiglenes, hiányos, múlandó dolgokat. Jézus Krisztus tartós, sőt, nélkülözhetetlen ajándékokat ad, köztük

a Lélek ajándékait, amilyen a tudás, a bölcsesség, a bizonyság és a hit;¹²
a Szentlélek ajándékát;
az örök élet ajándékát.

Mi pedig, amikor az életünk során felidézzük az általunk kapott kis és nagy „jó ajándékokat”, vajon észre tudjuk venni az Úr kezét, amely megment és megerősít bennünket, valamint enyhülést nyújt számunkra?

Bár időnként talán elkóborol és eltávolodik Tőle az elménk és a szívünk, Ő állhatatosan biztosít minket arról, hogy nem feledkezik meg rólunk – sem karácsonykor, sem máskor. Az Úr megmondta, hogy a tenyerére vésett minket.¹³ Ő mindig betartja az ígéreteit. Emlékszik a velünk és az atyáinkkal kötött szövetségekre. Hallja a Mennyei Atyánkhoz intézett imáinkat, hangozzanak el ezek akár térden állva, akár a belső szobánkból fohászkodva, vagy csak a szívünkben Őhozzá folyamodva – Ő emlékszik ezekre. Ő emlékszik, és a Russell M. Nelson elnök tanításaiban elhangzott szavak szerint „készségesen avatkozik közbe …azok életébe, akik hisznek Őbenne”¹⁴. Nem felejt el megbocsátani nekünk, valahányszor bűnbánatot tartunk. Nem felejt el a szentírásokon és a prófétákon keresztül szólni hozzánk, hogy mindig segítsen nekünk rátalálni a hazavezető útra – nem számít, milyen távolra és mily sokáig kóboroltunk. És nem felejti el elküldeni az Ő Lelkét, hogy velünk legyen, amikor erőfeszítéseket teszünk azon szent ígéretünk betartására, mely szerint mindig emlékezni fogunk Őrá.¹⁵

Spencer W. Kimball elnök azt tanította, hogy „ha a szótárban megnézitek, melyik a legfontosabb szó, …talán az emlékezni lesz az. Mivel mindannyian szövetségeket kötöttünk, …leginkább arra van szükség, hogy emlékezzünk.” Majd így folytatja: „Ezért jár mindenki minden sabbatnap úrvacsorai gyűlésre – hogy vegyen az úrvacsorából, és meghallgassa, amint a papok így imádkoznak: »őrá mindenkor emlékezni és parancsolatait betartani, melyeket nekik adott«. […] Az emlékezzetek a kulcsszó. Az emlékezzetek a program.”¹⁶

Az Istenre emlékezés lángra lobbantja a lelki lendületünk erejét, és hív minket, hogy cselekedjünk Istennek tetszőn. Gondoljatok bele az alábbi tanításokba, amelyek észben tartására Nelson elnök hívta fel a figyelmünket:

„…engedjétek, hogy Isten uralkodjon az életetekben. Adjatok Neki egy méltányos részt az időtökből.”
„Keressétek a csodákat és számítsatok rájuk.”
„…vessetek véget a[z] életetekben tomboló viszályoknak”¹⁷ és legyetek béketeremtők.¹⁸

A karácsony lehetőséget adhat e felhívások tettekre váltására, hogy a természetes hajlamainkból bőségesen merítve gondoljunk többet Jézus Krisztusra, legyünk nyitottak az Ő születése csodájának átgondolására, érezzünk fokozott egységet Isten gyermekeivel, és cselekedjünk is eszerint. A karácsonyi időszakot jellemző emlékezés jelképeit gyakran akkor ismerjük fel, amikor:

Karácsonyi üdvözletben részesítünk barátokat, családtagokat és idegeneket.
A szeretet tanújeleként ajándékokat adunk.
Nagylelkűek vagyunk a szükséget látókkal és vendégszeretők az otthonunkba látogatókkal.
Kiemeljük a karácsonyt különlegessé tevő családi összejövetelek és hagyományok fontosságát.

Az évnek ebben az időszakában sokan ugyanazokat az ételeket készítjük, újra és újra elmeséljük a családi történeteket, és minden évben ugyanazokkal a díszekkel ékesítjük a karácsonyfát. Ezek a tevékenységek éltetik azt a természetes vágyakozásunkat, hogy emlékezzünk a számunkra fontos élményekre. A különleges fogások, bizonyos történetek és az ünnepi díszek fel tudják idézni az összegyűjtött emlékeinket. Még az évnek ebben az időszakában felerősödött azon vágyunk is, hogy többet jótékonykodjunk, emlékeztethet bennünket arra, hogy ne feledkezzünk meg a háláról. A karácsony közeledtével érezhető különleges szeretet arra is lehetőséget ad, hogy Jézus Krisztusra összpontosítsuk a törekvéseinket és a tetteinket: „…emlékezzetek, emlékezzetek rá, hogy Megváltónk sziklájára, aki Krisztus, Isten Fia, arra kell építenetek az alapotokat”¹⁹. Az év végéhez közeledve – bölcsekként, vigyázó pásztorokként átkelve az új évbe vezető hídon –, emlékezzetek rá, hogy az Úr kezének ereje által tesszük meg ezt.²⁰

Éljetek bárhol a világban, ne felejtsetek el odafigyelni azon jelképek sokaságára, amelyek arra hívnak, hogy tekintsetek Krisztusra. Mindabban, amit az év ezen időszakában kihangsúlyozunk, minden üdvözlésünkben, és a másokról való minden megemlékezésünkben ne feledjük a valódi Adományozót, aki soha nem felejt el minket, és az Ő Lelke által karácsonykor és máskor is hatalmat ad nekünk arra, hogy emlékezzünk Őrá. Ő örömet hoz a világba, és arra hív minket, hogy készítsünk helyet a szívünkben Királyunk befogadására.²¹ Ő az a biztos alap, amelyen járunk. Ő a Világ Világossága és az élő Isten Fia. Az Ő nevében, Jézus Krisztus nevében tanúskodom erről, ámen.