Krisztus eljött, hogy megszabadítson
Az Első Elnökség 2023. évi karácsonyi áhítata
2023. december 3., vasárnap
Imádom a karácsonyt! Ebben a szent időszakban a föld nagy részét elárasztja a szentírásban leírt beszámoló, a zene, valamint a jóakarat és a nagylelkűség érzése.
Az évek során a feleségemmel számos országban töltöttük már a karácsonyt. Nagyon szerettük látni az ünnephez kapcsolódó különféle szokásokat. Ezen élmények felidézése segített nekem felismerni azt, hogy a karácsony mindenkié. Gyermekeké, szülőké, nagyszülőké és valamennyi rokonunké. Azoké, akiknek minden simán megy, és azoké, akiknek az életében betegség, szegénység és próbatételek vannak. Azoké, akiket a háború borzalmai sújtanak, és azoké, akik békés, virágzó körülmények között élnek. Azoké, akik megpróbálják követni a Szabadítót, azoké, akik soha nem hallották az Ő nevét, sőt, még azoké is, akik elutasítják Őt. Továbbá azoké, akik az Ő születése előtt éltek. A karácsony mindenkié!
A karácsony azért mindenkié, mert Isten személy szerint mindannyiunkért elküldte az Ő Fiát.1 „Mert gyermek születik nékünk”2.
Mivel a Szabadító megszületett, bűntelen életet élt, engesztelést hozott értünk és feltámadt, mindannyian megkapjuk a halálból való feltámadás nagyszerű ajándékát. A földön valaha élt egyetlen lélek sem lesz megfosztva ettől a figyelemre méltó ajándéktól. Ezen ajándékon túl „szem nem lát[ta], fül nem hallott[a] [mindazt, amit] Isten készített az őt szeretőknek”3.
Az adott kortól és a körülményektől függetlenül a Szabadító születése mindig is okot adott az örvendezésre. Eljött, hogy Mennyei Atyánk minden egyes gyermekének „békességet [ajánljon] ebben a világban és örök életet az eljövendő világban”4.
Az igazlelkűek Ádám és Éva idejétől fogva várakozással tekintettek a Szabadító megszületésére, aki lehetővé teszi az Atya gyermekeire vonatkozó tervének a beteljesedését.5 Ésaiás és Nefi a küldetése fényében prófétált a születéséről.6 A születése nem választható el attól, hogy miért jött a földre.
Gondoljatok csak Annára és Simeonra, akik a kisded Jézus láttán felismerték, hogy „világosságul”7 adatott az egész világ számára, a megváltás reménységeként.8 Nem csoda hát, hogy az angyal üzenete így szólt: „hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen”9. Minden csecsemő érkezésének örvendünk, de ez a születés és ez a csecsemő más volt.
Jézus Krisztus, a világ igazi világossága és élete, apró csecsemőként született meg egy szerény istállóban, azonban új csillag jelezte a születését. A Mormon könyve beszámol az eljövetelét jelző egyik drámai eseményről – egy sötétség nélküli nappalról, éjszakáról és nappalról. Ezek a csodálatos jelek azért adattak, hogy beharangozzák a Világ Világossága érkezését,10 aki ki fog szabadítani minket a bűn és a halál sötétségéből. Segíthetünk megosztani az Ő világosságát a világgal.
Karácsonykor még a kisgyermekek is érezni tudják a Szabadító szeretetének a hatását. Évekkel ezelőtt az egyik lányunk, Sonja, elmesélte, milyen beszélgetést folytatott az ötéves fiával.
Ezt írta: „Andrew ma este, amikor lefektettem, így szólt hozzám: »Jövőre az ajándékok helyett inkább arra fogok összpontosítani, hogy én mit adok Jézusnak.« Megkérdeztem tőle, hogy honnan jött ez az ötlet, mire azt felelte, hogy az elemis tanítójától. Éljen az Elemi!”11
Igen. Éljen az Elemi! Most, 14 évvel később, Andrew missziót szolgál és azzal tölti a karácsonyt, hogy átadja másoknak Jézus Krisztus üzenetét. Nemrég ezt írta: „Jézus mindent megadott nekünk…, és minden bűnünket el fogja venni. Ezért vagyok misszióban.”12
A karácsony különleges időszak arra, hogy belegondoljunk, mi a legfontosabb, amit adhatunk. Talán segíthetünk másoknak megérezni a remény abból eredő izgalmát13, amikor megismerjük a Szabadítót és felajánljuk Neki a szívünket.
Nagyon szeretem, ahogy az évekkel ezelőtt rákban elhunyt Alisa lányunk a karácsonyra tekintett, még akkor is, amikor komorak voltak az életkilátásai. Egyik évben a következőket osztotta meg velünk:
„Karácsonyi meglepetést is kaptam. Méghozzá hatalmasat. […] Közvetlenül karácsony előtt kaptam egy ímélt az onkológusom asszisztensétől. Ez állt benne: »Kellemes karácsonyi ünnepeket! A daganata pozitív teszteredményt hozott [egy bizonyos genetikai] mutációra.« […] Mit jelent ez a számomra? Jóváhagytak… egy olyan kezelést, …amely zavarja a rákos sejt jelátviteli útvonalait [azoknál, akikben megvan ez a mutáció]. Meggyógyítani nem fog, de ez a csodaszer… gyorsan össze tudja zsugorítani a daganatokat. […] Sajnos a test végül megtalálja a módját a kikerülésének, és a rák visszatér. […] Ám én úgy éreztem, hogy valaki átnyújtott nekem még néhány hónapnyi életet. Mit jelenthet ez? […] Még egy nyarat? Még egy karácsonyt a gyermekeimmel? Az ímélt megnyitva elsírtam magam, és megköszöntem Istennek a legjobb meglepetést, amelyben valaha is részem volt.”14
Alisa valóban több becses időt kapott a családjával. Elmesélte, milyen élményben volt részük, amikor névtelenül karácsonyi ajándékot vittek egy szomszédjuknak. Jó példa ez arra is, hogy talán ajándékozásunknak nem minden részlete lesz mindig tökéletes. Így számolt be róla:
„Az egyik este… vittünk valakinek egy titkos ajándékot. A fiúk megtervezték a legjobb visszavonulási útvonalakat és búvóhelyeket.
»De arra az esetre, ha észrevennének – vetette fel komolyan Sam, míg a másik kettő feszülten közelebb hajolt –, legjobb lesz, ha van a kezünkben hógolyó.«
James fogta az adást. »Rendben! Hogy eltaláljuk az ajtót és az becsapódjon?«
»Dehogy! [válaszolta Sam] Az arcukat vesszük célba!«”15
Alisa egy bensőséges beszélgetésről is beszámolt, amelyet a legkisebb, akkoriban még csak hatéves, Luke nevű fiával folytatott. Ezt írta:
„Ma este az ablaka fölötti színes ledfüzér fényében feküdtünk az ágyán, amikor megkérdeztem tőle: – Nos, mit szeretnél kérni?
– Hát, van egy ötletem.
– Igen?
– Minden évszakban használható.
– Azaz?
Drámai hatásszünet. – Egy ölelés és puszi Anyától!
Ez azonnal megérdemelt 100 apró puszit és egy hatalmas ölelést. – Luke, ne viccelj, ezt bármikor megkaphatod!
De az ajtón kisétálva azért összeszorult a szívem. Talán ez nem feltétlenül igaz. Azonban nagyon hálás vagyok azért, hogy idén ezt is megkaphatja az ajándékok mellé.”16
Különösen megérintettek Alisa gondolatai a karácsonyt övező reménységről. Így írt róla:
„Idén különösen lenyűgözött a remény gondolata. Krisztus csodájába és Isten számos ajándékába belegondolva minden és mindenki felé reményt érzek. Nem feltétlenül azt a fajta reményt, hogy minden tökéletes lesz, hanem azt, hogy minden rendben lesz, és végül érvényesülni fog a jóság. Mindannyiunk életében. Úgy vélem, soha nincs késő a csodákra, a változásra, a békességre. Valóban hiszem ezt legbelül és minden porcikámban. Bevallom, mások esetében könnyebb érezni ezt a reményt, és nehezebb magamra vonatkoztatni. Ezt még tanulom. Mindent hinni, mindent remélni, mindent eltűrni. Egyszerű. Gyönyörű.”
A fiára utalva így folytatta: „James szenteste lejátszott nekem [egy karácsonyi éneket, amelynek] imádom a szövegét:
Jó keresztények, örvendezzetek,
Egységben lelketek, hangotok, szívetek;
A sírtól immár ne féljetek!
Békesség veletek! Békesség veletek!
Krisztus eljött és megszabadít!
Ő tárt karokkal vár mindenkit,
Számunkra örök hajlékát ígéri,
Krisztus eljött és megszabadít!
Krisztus eljött és megszabadít!”17
Ő azért született, hogy megszabadítson. Titeket és engem. Mily páratlan ajándék ez, amelyet csak Ő adhat. Azt kívánom, hogy ebben a karácsonyi időszakban a jelen körülményeinktől függetlenül vegyük észre még teljesebb mértékben életünkben az Ő ajándékait.
Jézus Krisztus nevében, ámen.