Az Ő képviselői

2022 IFH éves képzési közvetítés Ballard elnökkel

Chad H Webb fivér

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás ügyvezetője

2022. január 21., péntek

Egy reptéri sorban egyszer egy zsidó rabbi mögött találtam magam. Az előtte álló személy egy mexikói útlevelet tartó férfi volt, aki a kislányával utazott. Őelőtte pedig egy amerikai volt, aki a kedvenc csapata mezét és sapkáját viselte. Eltűnődtem azon, hogy vajon e három személy közül melyikőjükkel hasonlítunk a leginkább egymásra. Először arra gondoltam, hogy talán az amerikaival. Valószínűleg hasonló élményekben volt részünk a felnőtté válásunk során, és talán mindketten túlságosan sok időt töltünk a kedvenc csapatunkról való ábrándozással. Majd a sorban álló második férfit vettem számításba. Mexikó iránti rajongásom miatt nem volt túlzás azt gondolni, hogy egyezik az ízlésünk az ételek és a mariachi zenekarok terén. Ennél is fontosabb azonban, hogy közel éreztem magamhoz, miközben azt néztem, ahogyan a lányával bánik, és a hat lányomra gondoltam, akiknek az édesapjuk vagyok. Végül a rabbira gondoltam. A legtöbb ember, aki a sorban látott bennünket, nem gondolta volna, hogy sok mindenben hasonlítunk egymásra. Azonban közös bennünk az az iránti vágyunk, hogy felajánljuk az életünket Isten szolgálatára, hogy tanuljuk és tanítsuk az Ő igéjét, és hogy engedelmességre törekedjünk az Ő parancsolatai iránt.

Továbbra is a kérdésemen gondolkozva felszálltam a repülőre, elővettem egy darab papírt, és írni kezdtem. A lap tetejére azt az egyszerű szót írtam, hogy „vagyok”, majd mindent leírtam, ami csak eszembe jutott. Isten gyermeke, Jézus Krisztus tanítványa és férj vagyok. Leírtam jellemvonásokat, családi kapcsolatokat, egyházi elhívásokat és munkahelyi feladatokat. A kedvenceimet is leírtam, például: „A Motown zene és a raclette sajt rajongója vagyok.” Mire végeztem, mintegy 300 módon válaszoltam meg írásban a kérdést, hogy „ki vagyok én?”, majd sorrendbe állítottam a válaszaimat az alapján, hogy melyek a legjelentőségteljesebbek az életem középpontjának és fontossági sorrendjének meghatározásában. Például miközben egyszerre vagyok nagyapa és bosszús golfozó, a tény, hogy a nagyapaságomat a listám elejére tettem, valamint a rajongásomat a golfért inkább a végére, emlékeztet arra, mire kell fordítanom az időmet és az energiámat, valamint melyiket kell választanom, ha ez a két szerep valaha is ütközne.

Valamikor később értettem meg jobban, miért volt olyan jelentőségteljes ez az élmény számomra, amikor arról olvastam, amit Henry B. Eyring elnök mondott: „Az, ahogyan a »ki vagyok én?« kérdésre feleltek, majdnem mindent meg fog határozni.” ¹

Nemrégiben ezen a kérdésen elmélkedtem, és a tanulóinkra gondoltam. Elővettem egy újabb papírt, és írni kezdtem – ezúttal ezen egyszerű szavakkal kezdve: „A tanulóink…”

Hiszem, hogy a tanulóink olyanok, amilyennek a próféták mondták őket. Mennyei szülők szeretett gyermekei ők, akik az Atya tervének követését választották, és legyőzték az ellenséget az Isten Bárányába vetett hitük, valamint a bizonyságuk ereje által. ² Az Úr visszatartotta őket, ahogy Russell M. Nelson elnök mondta, hogy „éppen ebben az időben, a világ történelmének ezen döntő fontosságú idején” jöjjenek a földre. ³ Őket választotta ki arra, hogy „segítsenek felkészíteni e világ népét… [a Szabadító] millenniumi uralkodására” ⁴ . „[Ők] Izráel reménysége, az ígéret gyermekei [lásd Izráel nagy reménysége. Himnuszok, 151. sz.].” ⁵

„[É]hezik a Lélek dolgait, sóvárognak az evangéliumi tudásra, és azt tisztán, hígítatlanul akarják megkapni. […] Ők nem kétkedők, hanem kérdezők, az igazság keresői. […]

[S]óvárognak… a hitre… [és] maguk is képesek akarnak lenni arra, hogy működésbe lendítsék ezt a hitet.” ⁶

Szintén igaz, hogy néhányuk megfeledkezett Isten gyermekeként való kilétéről, vagy túlságosan a mulandó és kevésbé fontos, másodlagos jellemvonásokra összpontosít. Sátán a nagy önazonosság-tolvaj. A megtévesztései révén néhányan összezavarodtak vagy utat tévesztettek az örvénylő és folyton változó világ miatt, amely kigúnyolja a hitet és az erényt, valamint ahol az információ mindenütt jelenlevő, a bölcsesség pedig ritka – a megjövendölt nap, amikor az emberek „mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak” ⁷ ; egy világ, amely „a gonoszt jónak mondj[a], és a jót gonosznak” ⁸ , ahol sokan „saját tüz[ük] és a szikrák világosságában jár[nak], melyeket [ők] gyújtott[ak]” ⁹ , miközben elutasítják a Világ Világosságát. ¹⁰

Azonban még egy dolgot tudunk a fiataljainkról és a fiatal felnőtteinkről. A Szabadító ezt mondta:

„És íme, ti vagytok a próféták gyermekei; és Izráel házából valók vagytok; …a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.

Az Atya először is feltámasztott nektek, és elküldött, hogy megáldjalak benneteket azzal, hogy közületek mindenkit elfordítsak a gonoszságaitól; és ez azért van, mert a szövetség gyermekei vagytok” ¹¹ .

Az Úr megígérte, hogy kinyújtja feléjük karját; nem azért, hogy megmentse őket a bűneikben, hanem hogy megmentse őket a bűneiktől. ¹² Ezért elengedhetetlen, hogy segítsünk a tanulóinknak megismerni Mennyei Atyát és Jézus Krisztust, valamint helyesen megérteni az Atya örökkévaló tervét és a Szabadító igaz tanát. Tudniuk kell, hogy kik ők, és minek a megtételét várja el tőlük az Úr ¹³ – valamint azt, hogy miképpen tegyék azt meg.

Hiszem, hogy a tanulóink segítése ezen tudás elnyerésére nagyban függ attól, hogy mi tudjuk, kik vagyunk: tanítók, szolgálók, valamint az ifjúsági és felsőfokú hitoktatást támogató emberek. Ez a gondolat egy harmadik, utolsó lista elkészítésére sarkallt. Ismét elővettem egy papírlapot, és hosszú oldalakon át írtam le olyan jellemvonásokat és tulajdonságokat, melyeket mindannyiótokban nagyra értékelek és csodálok. Írás közben azon kaptam magam, hogy visszatérek egy központi gondolathoz. Hiszem azt, hogy a „kik vagyunk mi?” kérdésre adott legfontosabb válasz az, hogy arra kérnek bennünket, legyünk Jézus Krisztus képviselői. ¹⁴

Az erőfeszítéseink arra összpontosítanak, hogy segítsünk a fiataloknak és fiatal felnőtteknek megismerni Jézus Krisztust, és Őrá, valamint engesztelő áldozatára támaszkodni. Példaképünkként tekintünk Őrá, és az Ő kegyelmére támaszkodunk, hogy az Ő akaratát cselekedjük. A személyes kihívások és akadályok ellenére reménnyel és derűlátással élünk. Mivel folyamatosan bűnbánatot tartunk, így megízleltük már az Ő szeretetét és irgalmát, és ezt az irgalmat kiterjesztjük másokra is, miközben megváltozott és hálás szívből tanítunk. Gyakran beszélünk Őróla, bizonyságot teszünk Őróla, örvendezünk az Ő jóságában és nagyságában, valamint segítünk másoknak tudni, „milyen forráshoz forduljanak bűneik bocsánatáért” ¹⁵ . Mindennap arra törekszünk, hogy az Ő képviselői legyünk.

Fiatal misszionáriusként megtanultam ennek az gondolatnak a fontosságát, amikor a társammal ajtókon kopogtattunk. Az egyik háznál így kezdtem: „Jó reggelt! Jézus Krisztus képviselői vagyunk.” Mielőtt folytathattam volna, a férfi a szavamba vágott: „Nem, nem vagytok azok. Nem is tudjátok, hogy az mit jelent.” Elmagyarázta, hogy egy képviselő olyan valaki, aki mást helyettesít, aki azt mondja és teszi, amit az a személy mondana és tenne, ha ő maga ott volna. Befejezésül ezt mondta: „Ha az Ő képviselői vagytok, akkor mindjárt elmondjátok nekem, amit Ő mondana, ha személyesen itt lenne.” Figyelmesen végighallgattam, majd egyetértettem vele, hogy az értelmezése pontos volt. Azután köszönetet mondtam neki, és megkérdeztem, hogy ezen értelmezés fényében újrakezdhetném-e. Majd ezt mondtam: „Jó reggelt! Ő itt Aranda elder, én pedig Webb elder vagyok. Jézus Krisztus képviselői vagyunk, és azért jöttünk, hogy megosszuk Önnel az Ő üzenetét.”

Mindegyikünk szent bizalmat kapott. Amikor imádkozunk, vagy lezárjuk a tanításunkat és bizonyságunkat az Ő nevével, kijelentjük, hogy amit mondtunk, az Ő gondolatait és akaratát tükrözi. Hogy hűek maradjunk ehhez a bizalomhoz, mélységesen szeretnünk és értenünk kell az Ő evangéliumát, valamint hajlandónak kell lennünk megfizetni az árát annak, hogy valóban ismerjük a szentírásokat és a tant, melyet tanítanak. Mivel értjük, hogy Isten szavának „erősebb hatása” van mindennél ¹⁶ , és az valóban válaszokkal rendelkezik az élet kérdéseire, a szentírások az első számú forrásai a tanulóinkkal közös élményeinknek. Miközben folytatjuk a tanítási módszereink megújítását, hogy még több tanulót elérjünk, soha nem újíthatunk a szentírásokba kapaszkodó mély gyökerektől eltérő irányba.

Ugyanennyire fontos az Úr választott szolgái – különösképpen az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma jelenlegi tagjai – felé fordítanunk az elménket és a szívünket, sohasem elnézést kérve a tanításaikért, kimagyarázva azokat, vagy ellentétbe állítva azokat a magunk „filozófiájával, függetlenül a forrásától, vagy attól, mennyire tetszőnek vagy észszerűnek tűnik” ¹⁷ . Egy csábító hangokkal és társadalmi programokkal teli világban hihetetlen áldás ismerni Isten gondolatait az Ő élő prófétáján keresztül. Amint összhangba állítjuk a tanításainkat, elköteleződéseinket és fontossági sorrendünket az Úrral és az Ő prófétájával, biztos alapon állunk majd, és mint a szőlővesszők az igaz szőlőtőkén, hatalmunk lesz arra, hogy sok gyümölcsöt hozzunk. ¹⁸

Időnként az igazság tanítása és a szeretet kimutatása ellentétesnek tűnhet. Ez azért lehet, mert mindkettőt hamisítják, ami összezavarhat bennünket. Úgy érezhetitek, hogy a harcvonalon álltok, próbáltok segíteni megválaszolni bonyolult és összetett kérdéseket, és ha igazat szóltok, valaki megsérül vagy megbántódik. A szeretetteljes és segítő válaszadáshoz gyakorolnunk kell a Jézus Krisztusba vetett hitünket, hogy Ő irányítja az egyházát azokon keresztül, akiket elrendelt annak vezetésére. Imádkoznunk kell segítségért, és bátorítanunk kell a tanulóinkat, hogy forduljanak Mennyei Atyához a kérdéseikkel és a kételyeikkel. Jézus Krisztus a világosság azok számára, akik zűrzavarban és sötétségben ülnek. Ő a tökéletes példája az engedelmesség egyértelmű tanításának, ugyanakkor Ő Gileád balzsama azok számára, akik a saját hibáik következményei miatt szenvednek. Ő a tökéletes példája annak, akivé tanítókként válni igyekszünk: olyanokká, akik szeretetben tanítják az igazságot.

Az egyik ok, amiért fontos tükröznünk a Szabadító szeretetét ¹⁹ , az az ellenállás, amellyel a tanulóink szembenéznek. Egy nemrég megjelent, utolsó napi szent fiatalokat vizsgáló átfogó tanulmány megmutatta, hogy azok, akik küszködnek a hitük és az egyházi tevékenységük megtartásával, általában a következő három jellegzetes kihívás legalább egyikével néznek szembe:

Úgy érzik, megítélik őket egy, a körülményeikben bekövetkezett változás miatt, mint például a szüleik válása, vagy mert egy családtagjuk elhagyta az egyházat.
Bűntudatot vagy kétségbeesést éreznek az elkövetett hibáik miatt.
Illetve nem hiszik, hogy lelki élményekben volt részük. ²⁰

Miközben arra törekszünk, hogy úgy szeressünk, ahogyan a Szabadító szeret, képesek leszünk segíteni a tanulóinknak kiigazodni ezen élethelyzetek mindegyikében.

Miként segítenétek egy fiatalnak, aki úgy érzi, megítélik őt? ²¹ Ez kezdődhet annak megértésével, hogy a kapcsolatokban és életkörülményekben bekövetkezett jelentős változások önazonossági válságot idézhetnek elő, annak megkérdőjelezésére késztetve a tanulóinkat, hogy kik ők, és hogyan illeszkednek be. Ezekben a pillanatokban segíthettek nekik emlékezni a Mennyei Atyjukkal való változatlan kapcsolatukra. Ismerek egy fiatal nőt, aki a körülményeire és arra alapozta az önbecsülését, amit mások gondoltak róla. Elveszettnek érezte magát, nem tudva, ki is ő. Imádkozni kezdett segítségért. Egy nap világos benyomása támadt, hogy ha tudni szeretné, ki is ő, először meg kell ismernie Mennyei Atyát és a Szabadítót. Ez a gondolat egy kutatásra indította. Elkezdte a szentírásokat tanulmányozni, imádkozni és szolgálni, azzal a céllal, hogy megismerje Istent. Az idő múlásával az Úr elkezdte felfedni magát előtte. Érezte a szeretetét, vigasztalását és megértését. Miközben megismerte Mennyei Atyát, megismerte önmagát, és megértette a Vele való kapcsolatát is. Tanult isteni kilétéről és az értékéről Isten gyermekeként. Ez a tudás világossággal és örömmel töltötte el őt.

Segíthettek a tanulóitoknak – akik nehézségekkel néznek szembe –, ha segítetek nekik tudni, hogy Mennyei Atya szereti őket. Kimutathatjátok az irántuk érzett szereteteteket az időtökkel, az együttérzésetekkel és a meghallgatásukra való hajlandóságotokkal. Megkérhetitek Mennyei Atyát, hogy segítsen nektek egyénenként tekinteni rájuk és felismerni az egyedi kihívásaikat, lehetőségeiket és szükségleteiket. Amikor kérdéseik vannak vagy a bizonyságukkal küszködnek, segíthettek nekik biztonságban érezni magukat, és tudni, hogy fordulhatnak hozzátok és az Úrhoz.

Hogyan segítsünk azoknak, akik bűntudattal és kétségbeeséssel küzdenek a hibáik miatt? A Szabadítóhoz hasonlóan nem mondunk le róluk. Tiszteletben tartjuk az arra irányuló küzdelmüket, hogy helyesen próbáljanak cselekedni egy bonyolult világban. Megtanítjuk nekik, hogy az érdemesség nem hibátlanságot jelent. ²² Segítünk nekik a szövetség ösvényén maradni azáltal, hogy bizonyságot teszünk a bűnbánat öröméről, segítve őket tudni, hogy az központi szerepet játszik Mennyei Atya tervében. Segítünk nekik felismerni, hogy Ő még mindig szereti őket, és készen áll segíteni nekik.

Szeretem a Mózes 4-ben tanított leckét, melyet éppen a múlt héten tanulmányoztunk. Miután Ádám és Éva bűnbe esett, felnyíltak szemeik, és felismerték, hogy mezítelenek. Ennek elfedésére irányuló első próbálkozásuk az volt, hogy fügefaleveleket varrtak össze. Amikor az Úr hangját hallották a kertben, úgy döntöttek, hogy elrejtőznek „az Úristen színe elől a kert fái között” (Mózes 4:14). Érdemes megjegyeznünk, ki volt az, aki azt mondta nekik, hogy rejtőzzenek el Isten elől. Nem szeretném elviccelni ezt, de mégis mi volt a tervük? El tudjátok képzelni, hogy Mennyei Atyánk számtalan teremtményen keresztül haladva, megtalálva ezt a naprendszert, ezt a bolygót, valamint azt a kertet, nem képes megtalálni Ádámot és Évát a fák között? Ekkor az Úr ezt kérdezte: „Hová mész?” (Mózes 4:15). Vagy az Ószövetség szerint: „Hol vagy?” (1 Mózes 3:9). Szerintetek lehetséges az, hogy tényleg nem tudta? Tehát akkor mit kérdez? Talán valami ilyesmit: Most, hogy bűnbe estetek, hová fogtok menni? Bujkálni fogtok előlem, vagy hozzám jöttök, és hagyjátok, hogy elfedjelek benneteket? Az engesztelés szó eredeti héber nyelven kippur, ami annyit tesz: elfedni. ²³ Mennyei Atyánknak a fügefaleveleknél és a fáknál sokkal jobb módszere van a bűneink elfedésére. Az ellenség azonban hazugságokat suttogva vesz rá bennünket arra, hogy el akarjunk rejtőzni Isten elől. Arról próbál meggyőzni bennünket, hogy Isten nem szeret minket, és nem fog megbocsátani nekünk, mert jobban kellett volna tudnunk, vagy mert a bűneink túl súlyosak.

Egyszer meghívtam egy fiatal nőt, hogy a fiatalok egy csoportjával jöjjön el a templomhoz. Azt válaszolta, nem érdemes arra, hogy belépjen a templomba. Elmondtam neki, hogy csak a templom körül fogunk sétálni, és szeretném, ha velünk jönne. A következőt felelte: „Még nem. Most nem akarom, hogy Isten felfigyeljen rám.” Amikor hibát vétünk, gyakran nem akarunk imádkozni, szentírást olvasni vagy istentiszteletre járni. Talán abban bízunk, hogy Isten nem figyel fel ránk.

Kérlek, segítsetek a tanulóitoknak tudni, hogy amikor hibát követnek el, megbocsátásra és békére lelhetnek, ha odamennek a könyörülettel teli Mennyei Atya szerető és kitárt karjaiba, aki módot készített arra, hogy elfedjen bennünket. Módot készített a megváltásunkra.

Hogyan segítsetek egy tanulónak, aki úgy érzi, nem volt része lelki élményekben? Néha a fiataljaink olyan történeteket hallanak, amelyek csodálatosnak tűnnek, és megfeledkeznek arról, hogy a Szentlélek számos egyszerű módon is szól hozzájuk, mint például amikor sugalmazott kérdéseik vannak, vagy amikor úgy gondolják, meg kell jelölniük egy szentírásrészt. Segítsünk nekik megtanulni, miként szól személyesen hozzájuk az Úr, és ne utaljunk arra, hogy az, ahogyan az Úr hozzánk szól, az egyetlen módja annak, ahogyan hozzájuk szólhat. Legyünk óvatosak, és ne mondjuk meg a tanulóinknak, mikor érzik a Szentlelket. Pusztán az, hogy tanítókként mi érezzük a Lelket, nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden tanuló ugyanazt érzi ugyanabban a pillanatban. Szintén jó, ha megértjük, hogy azok, akik szorongást és depressziót élnek meg, úgy érezhetik, nehéz ilyen élményekben részesülniük. Az Urat azonban nem korlátozzák a mentális betegségek. Ismeri és megérti azokat, valamint képes más módokon átadni a szeretetét és iránymutatását. Nagyon kevés dolgot tehetünk, ami jobban segíthet nekik, mint az, ha megtanulják, hogy személyes kinyilatkoztatásokat kapjanak, és azok alapján cselekedjenek.

Nemrégiben hallottam egy történetet egy fiatalemberről, aki egy rangos egyetem tanulója az Amerikai Egyesült Államok keleti részén. Felvett egy nagyon nehéz logikakurzust. Mivel szeretett volna jól teljesíteni, úgy döntött, magántanárt fogad. Fel tudta fogadni a professzora asszisztensét, aki régebben maga is ugyanazt a tárgyat tanította az egyetemen. A magántanár nagyon hasznosnak bizonyult, de a fiatalember még mindig izgult a záróvizsga miatt. A professzor elmondta a hallgatóknak, hogy a vizsga rendkívül nehéz lesz, így megengedi nekik, hogy magukkal hozzanak egyetlen papírlapot, amelyen bármi lehet, amit szükségesnek vélnek. A hallgatók a lehető legapróbb betűkkel kezdtek írni, nagyítót használva annak leírásához és elolvasásához, amire szükségük lehet a vizsgán. Elérkezett a záróvizsga napja, és a fiatalember belépett a tanterembe, a magántanárával az oldalán. A professzor kérdésére, hogy mit csinálnak, a fiatal férfi elővett egy üres lapot, a földre helyezte, a magántanár pedig ráállt a papírra. A fiatalember így magyarázta tettét: „Ön azt mondta, bármilyen szükségesnek vélt dolog lehet a lapon. Én azt szeretném, ha a tanárom lenne rajta.” A fiatalember engedélyt kapott a vizsga megírására úgy, hogy közben a mellette álló magántanára a fülébe suttogta a válaszokat.

Jézus Krisztus Egyháza azon tagjaiként, akik megkapták a Szentlélek ajándékát, miért mennénk keresztül az élet bármely vizsgáján a rendelkezésünkre álló segítség nélkül? Köszönöm nektek, hogy az életetek minden területén igyekeztek érdemesek lenni a Szentlélekre, és az Ő hatására törekedtek mindenben, amit tesztek.

Azért imádkozom, hogy a fiataljaink és fiatal felnőttjeink eljussanak Mennyei Atyánk ismeretéhez, és azáltal, hogy megtudják ki Ő, megértsék majd azt is, hogy kik ők valóban. Mivel hatalma van a megbocsátásra, tiszták lehetnek. Mivel hatalma van a gyógyításra, éppé tétethetnek. És mivel hatalma van a finomításra, Őhozzá hasonlóvá válhatnak. Jézus Krisztus képviselőiként – akik tanítják az Ő tanát, és osztoznak az Ő szeretetében – képesek lesztek segíteni nekik felismerni örökkévaló kilétüket. Ez nem azt jelenti, hogy mindig tökéletesek lesztek. Nem is kell annak lennetek. Miközben a visszaállított evangélium tanítására törekedtek – Jézus Krisztussal a középpontban, a tanulóitokra összpontosítva, és Isten igéjében gyökerezve –, a Szentlélek életet és jelentőséget ad majd annak, valamint tanúságot fog tenni annak igaz voltáról. Tanúbizonyságomat teszem arról, hogy ti, a családotok és a tanulóitok mind az ígéret gyermekei vagytok, Izráel reménysége, Isten szerettei. Jézus Krisztus nevében, ámen.