Jézus Krisztus evangéliuma lélegzetelállító
2022 IFH éves képzési közvetítés Ballard elnökkel
2022. január 21., péntek
Bevezetés
Hadd kezdjem azzal, milyen hálás vagyok mindazért, amit tesztek, hogy egyházszerte felemeljétek a fiatalokat és a fiatal felnőtteket. Az osztályotokban szó szerint ott van az egyház jövője, és engem inspirál az, ahogyan szolgáltok és a tanulóitokkal törődtök. Fivérek és nővérek! Jézus Krisztus evangéliuma lélegzetelállító.
Ma arról szeretnék szólni, hogyan tudunk eredményesebben tanítani a hitről, a bizonyságról és Jézus Krisztus evangéliumának lélegzetelállító természetéről.
A témám bevezetéseként egy olyan műalkotásról szeretnék beszélni, amelyet régóta csodálok, de időnként magától értetődőnek vettem. Évekkel ezelőtt kaptam egy tanácsot egy barátomtól, aki a Bostoni Szépművészeti Múzeumban volt tárlatvezető. Azt javasolta, hogy amikor művészeti alkotásokat helyezünk el az otthonunkban, fontos időnként cserélgetni őket, hogy ne váljunk „vakká” a jelenlétükre. A feleségemmel régóta szeretjük Caravaggio Szent Máté elhivatása című festményét. Mivel ez a festmény éveken át ugyanazon a helyen függött az otthonunkban, ritkán álltam meg, hogy megcsodáljam a fenségességét. Ezen az őszön bevittem az egyház központjában lévő irodámba. Valahogy így az új helyen látva arra késztetett, hogy újra elgondolkodjak annak bámulatos kivitelezésén és lelki jelentőségén. Lukács könyvében ezt olvashatjuk Mátéról: „Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevű vámszedőt, a ki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem! És az mindeneket elhagyván, felkele és követé őt.” 1 Érdekes módon Caravaggio azt a pillanatot mutatja be, amikor Krisztus átadja az elhívást, de még mielőtt Máté felnéz a Szabadító tekintetére. Láthatjátok Krisztus kinyújtott kezét és a szobán áthúzódó világosságot, amely leereszkedik az asztal túloldalán ülő Máté felé, akinek a keze még mindig a pénzén van. Caravaggio azt a pillanatot örökítette meg, amikor Máté meghozta a döntést, hogy mindent hátrahagy és követi Jézus Krisztust. Minden alkalommal, amikor megállok, hogy megcsodáljam ezt a festményt, eláll a lélegzetem az üzenetétől.
Fivérek és nővérek! Jézus Krisztus evangéliuma lélegzetelállító! A Szabadító Jézus Krisztus születése, élete, szolgálata, engesztelése és feltámadása az emberiség legfigyelemreméltóbb története. Ezekben a nehéz időkben 2 mégis elsétálhatunk e lélegzetelállító üzenet mellett, még akkor is, ha igyekszünk segíteni a küszködőknek. Ahogy Nelson elnök nemrég tanította: „Kedves fivéreim és nővéreim! Ezek tényleg az utolsó napok! Ha ti és én szeretnénk ellenállni az eljövendő veszedelmeknek és nyomóerőknek, akkor elengedhetetlen, hogy mindegyikünk a Megváltónk, Jézus Krisztus sziklájára épített szilárd lelki alapzattal rendelkezzen.” 3
Válaszolni a tanulók hitbéli kérdéseire
Napjainkban sok tanulónk szembesül olyan hitbéli kihívásokkal, amelyek miatt megkérdőjelezik a visszaállított evangéliumot, a Mormon könyve igaz voltát, sőt még Isten jelenlétét is az életükben. Az internet tele van az evangéliummal szembeni ellenséges álláspontokkal. Nem minden hitbéli küszködés okozói ezek a források, de felerősítik a már létező kérdéseket, és újakat vetnek fel. Hadd osszam meg három egyén történetét, akik hasonlíthatnak valakire a ti saját tanulóitok közül:
Stephanie: Stephanie az egyházban nőtt fel, de a szülei házassági nehézségei miatt mindig kirekesztve érezte magát az egyházközségében és a barátai körében. Idővel ez keserűséghez vezetett, amit valahogy összekötött az egyházzal is. Stephanie elkezdett kimondottan olyan források után kutatni, amelyek ellenségesek az egyházzal szemben, Joseph Smith bírálására összpontosítanak, de figyelmen kívül hagyják a prófétai szerepe bizonyítékait. Stephanie most elsődlegesen a közösségi médiában támadja a barátai őáltala félrevezetettnek és maradinak vélt hitelveit. Ez csak növelte a haragját, és mostanra hajlamosabb csatlakozni bármilyen olyan ügyhöz vagy csoporthoz, amely ellenséges az egyházzal szemben.
David: David kérdései szintén az egyház történetével kapcsolatosak, de a helyzete egészen más. Nagyon hithűen kezdte, de a missziója után elkezdett kérdéseket feltenni olyan témákról, amelyekről azelőtt még nem igazán tudott. Ezek a kérdések olyan forrásokhoz vitték, amelyek ellenségesek voltak az egyházzal szemben, és összezavarodott a saját bizonyságával és azzal kapcsolatban, miben hisz valójában. Több korábbi élménye ellenére, amikor tanúságot kapott az evangélium igazságáról, David felhagyott az élő próféták szavainak tanulmányozásával, és nem olvasta tovább a Mormon könyvét. Egyéb hangok is társultak David lelki kutatásához. Nem volt ellenséges az egyházzal szemben, de összezavarták, sőt lebénították a hallottak, ami a felsőfokú hitoktatáson és az istentiszteleten való részvételének csökkenéséhez vezetett.
Connie: Connie-ban nem volt meg sem Stephanie ellenségeskedése, sem David bénultsága. Egyszerűen csak egy sor kihívással küszködött az életében, amelyek a szülei közelmúltbeli válásával, valamint a szóbeli és érzelmi bántalmazás otthoni mintájával voltak kapcsolatba hozhatóak. Ez a trauma hegeket hagyott, ő pedig enyhülést keresett. Connie azonban ahelyett, hogy Jézus Krisztus evangéliumán keresztüli gyógyulásra törekedett volna, világi kapcsolataihoz fordult együttérzésért és megértésért, amelyre oly kétségbeesetten szüksége volt. Csatlakozott azokhoz, akik mentálhigiénés kihívásokkal vagy LMBTQ kérdésekkel küszködtek, valamint bárkihez, aki valaha csalódott volt vagy kételyei voltak. Connie vigaszra lelt ezekben a kapcsolatokban, de új kérdései is lettek. Barátaival gyakran az egyházat okolták a nehézségeikért, azt remélve, hogy ha egyszerűen figyelmen kívül hagyják Isten törvényeit, akkor a fájdalmuk valamilyen módon majd elmúlik. 4 Nem csupán elmaradt az egyházból és a felsőfokú hitoktatásról, hanem olyan viselkedésformákat vett fel, amelyek segítségével reményei szerint eltompul a fájdalma, és elkerülheti a változás és a megbocsátás nehéz ösvényét.
Ezen tanulók mindegyike egy hitbéli válsággal néz szembe, ám ennek a válságnak a természete alapvetően mindegyikük esetében más. Az egyikük keserű és nyíltan lázad; a másik egyszerűen össze van zavarodva, és magával ragadják a külső hangok; a harmadikat pedig csapdába ejti a fájdalom, és megpróbál elbújni az elől, amit nehéz ösvénynek lát az egyházban. Ők a Z-nemzedékbe tartozó tanulók azon csoportját is jelképezik, akik nem bíznak az intézményekben, csökkent az egyházi részvételük, és ami legfontosabb, olyan erkölcsi relativizmusban hisznek, amely szerint nincs „helyes” és „helytelen”. Az amerikai Barna Group egyik nemrég végzett tanulmánya ezt írja: „Az erkölcsi relativizmus nem csupán beszivárgott a Z-generáció világnézetébe, hanem mára ez a többségi álláspont.” 5
Evangéliumi oktatókként meg kell találnunk a módját, hogy eljussunk az olyan tanulókhoz, mint Stephanie, David és Connie. Kérdéseik és aggodalmaik valósak, és nem szabad figyelmen kívül hagyni őket. Együttérzéssel és jószívűséggel kell viszonyulnunk az aggályaikhoz, lehetővé téve számukra, hogy biztonságos és gondoskodó környezetben tehessék fel a kérdéseiket. Fejlesztenünk kell azon képességünket is, hogy megértsük és megválaszoljuk az aggodalmaikat. A Lelki tudás megszerzése című ifjúsági és felsőfokú hitoktatási forrásanyag ezt írja: „Előfordulhat, hogy időnként olyan új ismereteket fedezünk fel, vagy olyan kérdések merülnek fel bennünk az egyház tana, szokásai vagy története kapcsán, melyek megértése nehéznek tűnik. A kérdésfeltevés és a válaszok keresése elengedhetetlen részét képezik az igazság megismerésére irányuló erőfeszítésünknek.” 6 Ez az IFH-forrásanyag ötleteket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miként kezeljük a tanulóink hittel kapcsolatos kérdéseit azáltal, hogy megtanítjuk nekik, hogy (1) hittel cselekedjenek, (2) vizsgálják meg örökkévaló szemszögből az egyes fogalmakat, és (3) támaszkodjanak megbízható forrásokra. A BYU Studies nemrég kiadott egy további forrásanyagot A Teacher’s Plea [Egy tanító kérése] címmel, ahol a szerző arra buzdítja a hitoktatókat, hogy tanítsanak a források árnyalatairól és fontosságáról, kerüljék a történetek túlságos leegyszerűsítését, és legyenek hajlandóak elismerni oly sokak szívből jövő aggodalmait. 7 Hasonlóképpen Eric és Sarah d’Evegnées közelmúltbeli kutatása az „újbóli megtérésről” arra buzdít minket, hogy segítsünk másoknak oly módon kezelni a vallási aggodalmakat, hogy az ne rombolja le az Istennel való kapcsolatukat. 8 Továbbá természetesen maga az egyház is összegyűjtött evangéliumi témákat, amelyek forrásanyagként felhasználhatóak a sok tanulónkban felmerülő történelmi és tanbéli kérdések jobb megértéséhez és megoldásához. Ismerd el a kérdéseket, beszélj róluk, de ne hajszold ezeket a másodlagos kérdéseket!
Ismerd el a kérdéseket, beszélj róluk, de ne hajszold a másodlagos kérdéseket!
Szeretném, ha minden hitoktatónk számára egyértelmű lenne, hogy sok dicséretre méltó dolog van ezekben és más forrásanyagokban, amelyeket azért hoztak létre, hogy segítsenek a tanulóinknak megválaszolni az evangéliumi kérdéseiket és felülkerekedni a hitbéli válságokon. Valójában nem vagyok biztos abban, hogy eredményes evangéliumi tanítók lehetünk napjainkban, ha nem ismerjük azokat a hitbéli kihívásokat, amelyekkel sok tanuló szembesül. Egyre inkább merítenünk kell ezekből a forrásanyagokból, hogy segítsünk a tanulóknak eligazodni a kérdéseik között.
Azonban amikor segítünk a tanulóknak legyőzni az aggodalmaikat, arra is ügyelnünk kell, hogy ne ragadjunk le túlságosan a konkrét hitbéli kérdésnél, eközben elszalasztva a lehetőséget, hogy megtanítsuk nekik, valójában milyen lélegzetelállító Jézus Krisztus evangéliuma. Ahogy Chad H Webb fivér egyszer mondta nekem: „Olyan ez, mintha a sötétségre összpontosítva próbálnánk segíteni az embereknek kikerülni a sötétség ködéből.” Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a sötétség jelenlétét, illetve nem szabad kizárólag csak arra összpontosítanunk. Lawrence E. Corbridge elder úgy írta ezt le, hogy ezáltal hagyjuk, hogy a másodlagos kérdések az elsődleges kérdések helyébe lépjenek. Corbridge elder egy BYU-áhítaton mondott beszédében kijelentette:
„[A] másodlagos kérdések sora végeláthatatlan. Vannak köztük kérdések az egyháztörténetről, a többes házasságról, az afrikai származású emberekről és a papságról, a nőkről és a papságról, a Mormon könyve fordításáról, a Nagy értékű gyöngyről, a DNS-ről és a Mormon könyvéről, az azonos neműek házasságáról, az első látomás különféle beszámolóiról és így tovább.
Ha megválaszoljátok az elsődleges kérdéseket, a másodlagos kérdések is megválaszolásra kerülnek, vagy jelentéktelenebbé válnak, és akkor képesek lesztek megbirkózni azokkal a dolgokkal, amelyeket értetek, és azokkal is, amelyeket nem; illetve olyan dolgokkal, amelyekkel egyetértetek és olyanokkal, amelyekkel nem tudtok egyetérteni – anélkül, hogy teljesen elhagynátok a hajót.” 9
Tehát figyeljetek oda a tanulóitok aggodalmaira, teremtsetek biztonságos környezetet számukra a kérdések feltevéséhez, és támaszkodjatok megbízható forrásokra. Azonban e folyamat során ne felejtkezzetek el Jézus Krisztus evangéliumának lélegzetelállító voltáról. Csakúgy, mint a Caravaggio mesterművéről szóló történetemben, vegyétek észre, milyen lélegzetelállítóak az orrotok előtt lévő dolgok. Hasonlíthatjuk ezt a sárgafolt-sorvadás néven ismert látászavarhoz is, amely nagyjából annyit jelent, hogy periférikus látásunkon kívül elveszítjük a látásunkat. Az ebben a betegségben szenvedők idővel a periférikus látómezejükben lévő kép alapján elkezdik kiegészíteni azt a dolgot, ami előttük van, de a valóságban nem látják. Ne engedjétek, hogy a tanulóitok periférikus látása eltorzítsa az evangélium lélegzetelállító természetének látványát, amely előttük lehet, és előttük is kell, hogy legyen! Ahogy azt Oaks elnök tanította: „Ha nem ragaszkodunk ezekhez az igazságokhoz mint központi elvekhez és feltevésekhez, akkor nem lehetünk biztosak abban sem, hogy a következtetéseink helyesek.” 10 Például még a „hitoktatás megreformálására” tett sugalmazott erőfeszítéseink is kudarcot vallanak, ha nem a megfelelő dolgokat tartjuk szem előtt. Arra buzdítottunk benneteket, hogy a tanításaitokban növeljétek a jelentőségteljesség, az elérhetőség és az összetartozás érzését. Ám ezek a nemes erőfeszítések „másodlagos kérdésekké” válhatnak, ha nem foglalják magukba a Jézus Krisztushoz való megtérés alapvető tantételét. A Szabadítóra épített lelki alap az egyetlen módja annak, hogy a tanulóink végül legyőzzék ezen utolsó napok veszélyeit és nyomását. 11
Jézus Krisztus evangéliuma lélegzetelállító
Ma már többször is kijelentettem, hogy Jézus Krisztus evangéliuma lélegzetelállító. Ezt a gondolatot először Jeffrey R. Holland eldertől hallottam, amikor hitoktatók egy csoportja előtt beszélt arról a szent felelősségükről, hogy Jézus Krisztus evangéliumát tanítsák. Az evangélium lélegzetelállító természete magára a Szabadítóra utalt, amikor a zsinagógában tanított azoknak, akik nem hittek: „És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek?” 12 Tudjuk, hogy a hegyi beszéd végeztével, mikor „…elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán” 13 . A Mormon könyvében Lamóni „rendkívül csodálkozott” Ammon hithűségén. 14 Ezekben a példákban és sok más példában az álmélkodik vagy csodálkozik szavak olyan emberekre utalnak, akik küszködnek a hittel, de idővel felismerik az evangélium erejét és csodáját. Ezt látjuk Hélamán könyvében, amikor az emberek „rendkívül megrendültek, olyannyira, hogy a földre rogytak; mert mindaddig nem hittek azon szavaknak, melyeket Nefi… mondott” 15 . Úgy tűnik, ez a megrendülés akkor következik be, amikor a hitetlenség találkozik Jézus Krisztus evangéliumának csodálatos természetével és tanításával. Ez igaz mindazokra, akik kétségekkel küszködnek, és ez igaz lesz Stephanie, David és Connie esetében is, akikről korábban beszéltem. Csak akkor fogják legyőzni a keserűséget, a zavarodottságot és a fájdalmat, amelyet éreznek, amikor találkoznak magának Krisztusnak a lélegzetelállító természetével.
Fivérek és nővérek! Kérlek, hallgassátok meg és érezzetek együtt azokkal, akik hitbéli kérdésekkel küzdenek. Tegyétek ezt szeretetteljesen, biztonságos környezetet teremtve minden tanuló számára, megbízható források felé irányítva őket, amelyek segítenek megválaszolni az aggodalmaikat. De ne tévesszük szem elől a Jézus Krisztus evangéliumának elsődleges kérdéseire adott lélegzetelállító válaszokat.
„Cserélgessük a festményeket” az életünkben oly módon, hogy az segítsen a tanulóinknak megállni, és elgondolkodni a Szabadítónak az orruk előtt lévő, igazán lélegzetelállító természetén. Persze vannak kihívások – ez a halandó utazásunk velejárója. De segítsünk a fiataljainknak felismerni a számtalan módot, amelyeken keresztül Jézus Krisztus alapjaiban változtatja meg Isten gyermekei életének pályáját.
Például elámulok azon, ahogyan a fiataljaim a bostoni szegénynegyedből megragadták Jézus Krisztus evangéliumát, és az elvezette őket misszióba, egyetemre, templomi házasságkötésre, most pedig arra, hogy az egyházban szülőkként és vezetőkként töltsék be a szerepüket. Szinte felfoghatatlan, ami az életükben történt, ha belegondolunk abba, honnan indultak. Megdöbbenek, amikor arra a fiatal apára gondolok San Antonióban, akivel nemrég találkoztunk Gilbert nővérrel. Attól félt, hogy soha nem lesz képes megfelelni az evangélium elvárásainak. Idővel azonban felismerte, hogy egyikünk sem tökéletes, és csak Jézus Krisztusban és Őáltala válhatunk többé egyénekként. Ő itt Luis Vargas fivér a feleségével, Andreával, valamint a lányukkal, Sofiával, azon az estén, amikor elkötelezte magát a keresztelkedés mellett, miután öt éven keresztül tanították a misszionáriusok. Elállt a lélegzetem, amikor láttam benne a változást és a Jézus Krisztusba vetett hitét. Megdöbbentem, amikor találkoztam John Raass barátommal, aki a felesége hithű példája ellenére 30 éven át nem csatlakozott az egyházhoz. Egy családi válsággal kapcsolatos alázatos pillanatban Raass fivér áldást kért, és elkötelezte magát amellett, hogy találkozik a misszionárius nővérekkel. E döntése nyomán megkeresztelkedett, ahogy az egyik fia és az egyik lánya is, és ráléptek a szövetség ösvényére. A saját életemben megdöbbenek azon, amikor hallom, amint az Úr szól hozzám, megerősíti a bizonyságomat, és megválaszolja az azokért mondott imáimat, akiket a megbízásaimban szolgálok, beleértve a saját gyermekeimet.
Fivérek és nővérek! Jézus Krisztus evangéliuma lélegzetelállító! A Szabadító megváltoztatja Isten gyermekeinek életét tartós és erőteljes módokon. Arra hív minket, hogy változzunk meg és váljunk jobbá, hogy szolgáljunk másokat, és valaki olyanná váljunk, akivé magunktól nem tudnánk. Tanítsunk hát olyan módokon, amely megmutatja a tanulóinknak, milyen lélegzetelállító valójában Jézus Krisztus evangéliuma! Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.