Az ifjúsági hitoktatás megáldotta az életemet
2022 IFH éves képzési közvetítés Ballard elnökkel
2022. január 21., péntek
Szép jó napot! Jól tanítottak benneteket ma délelőtt, én pedig határozottan támogatok mindent, amit eddig hallottatok, és azért imádkozom, hogy az Úr segítsen nekem hozzáadni valamit ehhez a csodálatos gyűléshez veletek, akik oly nagy felelősséggel bírtok. Nagy öröm veletek lenni! Szeretném kifejezni a szeretetemet irántatok, és remélem, átadjátok majd a családotoknak is. Szeretném átadni az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvórumának szeretetét is. Hálásak vagyunk a Jézus Krisztus evangéliumának tanítására irányuló rendkívüli és hithű erőfeszítéseitekért, melyek megáldják az egyház fiatal tagjainak életét és megerősítik a bizonyságukat.
Kezdésként szeretném elmondani, miként áldotta meg az én saját életemet az ifjúsági hitoktatás. Elültette az evangéliumról való bizonyság magjait, valamint segített felkészülnöm a missziómra és más vezetői lehetőségekre.
Ahogy talán tudjátok, Hyrum Smithnek, Joseph Smith próféta bátyjának az ükunokája vagyok, Joseph F. Smith elnöknek, az egyház hatodik elnökének pedig a dédunokája. Édesanyám lánykori neve Smith. A két nagyapám pedig két apostol volt: Hyrum Mack Smith elder, édesanyám apja, és Melvin J. Ballard elder, édesapám apja.
Mivel ezek a férfiak a felmenőim, talán azt gondoljátok, hogy tizenéves koromban az evangélium ott volt a szívem mélyén. De nem így volt. Hadd osszak meg veletek egy kicsit többet a szüleimről és az életemről a misszióm előtt.
Édesapámnak saját autókereskedése volt. 1929-ben, a nagy gazdasági világválság kezdetén 10 hónapos voltam. A válságból fakadó gazdasági kihívások szerencsétlen fordulathoz vezettek a szüleim és a családunk életében, különösen édesapám életében. Annyira lekötötte az anyagiak megteremtése a családja számára ebben a nehéz időszakban, hogy egy időre eltávolodott az egyházban való tevékenységtől.
Később, amikor idősebb lettem és stabilizálódott az anyagi helyzetünk, édesapám vett egy telket a hegyekben, Salt Lake Citytől keletre. Vasárnaponként egy faház építésén dolgozott, mi pedig segítettünk neki. A családommal közösen nem jártunk istentiszteletre.
A szüleim eltávolodása az egyháztól nem akadályozott meg abban, hogy néhány jó barátommal istentiszteletre járjak, amikor otthon voltunk, vagy hogy az én drága édesanyámmal imádkozzak. De ifjúsági hitoktatásra nem jártam.
Amikor elsős voltam a középiskolában, egy barátom, Nedra Mortensen megkérdezte, miért nem járok kora reggeli hitoktatásra. A következő naptól fogva aztán mindennap részt vettem. A kora reggeli ifjúsági hitoktatás 6:30-kor kezdődött. Ez korai volt egy középiskolásnak – legalábbis nekem. Emlékszem, milyen volt eljárni télen, azokon a hideg, havas reggeleken. Mire végzős lettem, megválasztottak az East High School ifjúsági hitoktatás elnökévé.
Az ifjúsági hitoktatáson való részvételem volt az egyik dolog, ami a helyes irányba állította az életem. Az ott hallottak megérintették a szívemet, és elültették a lelkembe a bizonyság magjait. Nem emlékszem mindenre, amit tanítottak, de arra jól emlékszem, mit éreztem, mikor ott voltam. Arra is emlékszem, hogy úgy éreztem, oda tartozom.
Hálás vagyok az ifjúsági hitoktatóimért, akik – hozzátok hasonlóan – oly sok időt szenteltek annak, hogy jelentőségteljes leckéket állítsanak össze, amelyek meghívják a Lelket.
Hálás vagyok mindazokért az oktatókért is, akik a gyermekeimet tanították. Gyermekkorukban családként tanulmányoztuk az evangéliumot, de a hitoktatáson kapott további tanítások megáldották az életüket akkor, és mind a mai napig. Nagyapaként és dédapaként – most született meg a 100. dédunokánk – köszönetet mondok nektek, hitoktatóknak, akik tanítottátok és tanítjátok az unokáimat. Egyházszerte minden szülő és nagyszülő nevében köszönetet mondok nektek az áldozatokért, amelyeket azért hoztok, hogy felkészítsétek, tanítsátok, szeressétek és meghívjátok Mennyei Atyánk mindegyik gyermekét, hogy jöjjön az Ő Fiához, az Úr Jézus Krisztushoz.
Fivérek és nővérek! Fontosak vagytok Istennek, és fontos helyetek van az Ő tervében! Mindegyikőtöknek szerepe van e becses fiatalok szívének megérintésében. A munkátok és az erőfeszítéseitek rendkívül fontosak a felnövekvő nemzedék megerősítésében és Isten királyságának építésében. Ne feledjétek, milyen nagyra becsülünk titeket a szolgálatra való hajlandóságotokért, valamint hithű erőfeszítéseitekért szerte a világon, hogy tanítsatok és intézzétek az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás ügyeit.
Szeretném kifejezni a hálámat Holland eldernek, a végrehajtó bizottságnak, Clark Gilbert eldernek biztosként és Chad Webb fivérnek igazgatóként, továbbá az osztály minden vezetőjének, alkalmazottjának és minden oktatójának. Szeretünk titeket, nagyra értékelünk benneteket, és hálásak vagyunk mindenki odaadó erőfeszítéséért a vallási oktatásban.
Ahogy korábban már említettem, az ifjúsági hitoktatás segített nekem bizonyságot szerezni és előre haladni a szövetség ösvényén. Emiatt aztán képes voltam segíteni a szüleimnek tevékennyé válni. Missziót szolgáltam, ami valószínűleg nem is történt volna meg a barátaim nélkül, akiket az ifjúsági hitoktatáson ismertem meg, és akik azt javasolták, hogy én is szolgáljak missziót.
Amikor a missziómra indulásom előtt az úrvacsorai gyűlésen beszédet mondtam, édesapám eljött, hogy meghallgasson. Ez volt életemben az első alkalom, amire emlékszem, hogy édesapám eljött velem istentiszteletre. Amikor visszatértem a missziómról, beszéltem a szüleimmel az egyházi gyűléseken való részvétel fontosságáról. A szüleim úgy döntöttek, újra tevékenyek lesznek, és elfogadtak több elhívást és megbízást is az életük hátralévő részében.
Nemrégiben az egyház elvégzett egy elemzést a utah-i fiatalok kapcsán. Az egyik olyan mutatószám, amely „nagy valószínűséggel” ahhoz vezetne, hogy a fiatalok öt év múlva is tevékenyek lesznek az egyházban, az volt, ha részt vesznek az ifjúsági hitoktatáson és rendelkeznek templomi ajánlással. 1
Az egyház Egyeztetési Kutatási Részlege szintén tanulmányozta az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás, valamint az egyházi oktatási intézmények hatását. Tanulmányuk kimutatta, hogy az ifjúsági hitoktatás van a legnagyobb hatással az egész életen át tartó egyházi tevékenységre, a bizonyságra, az összetartozás érzetére, a Lélek érzésére, a személyes és a családi elköteleződésre. 2
Fivérek és nővérek – fontos, amit csináltok! Az elkötelezettség erőteljes lelkülete árad belőletek Jézus Krisztus tanítványaiként. Köszönöm, hogy egész életeteken át hordozzátok ezt a Lelket, és hogy ezt a lelkületet elhozzátok az osztálytermi környezetetekbe! Köszönöm, hogy megérintitek a fiataljaink és fiatal felnőtteink szívét!
Amikor arra a felelősségünkre gondolok, hogy tanítsuk őket és megérintsük a szívüket, eszembe jut egy élmény, melyben sok évvel ezelőtt volt részem a Salt Lake templomban. A Salt Lake templom negyedik emeletén tartott bizonyságtételi gyűlésen Gordon B. Hinckley elnök bizonyságot tett arról, milyen fontos, hogy az emberek befogadják az evangéliumot és ahhoz horgonyozva maradjanak. Azt mondta, ahhoz, hogy az emberek befogadják, többre van szükségük a mentális megtérésnél – lelki megtérés szükséges. Azt mondta, ahhoz, hogy higgyünk, az evangélium nagyra becsülését el kell juttatnunk az elménkből a szívünkbe. Köszönöm, hogy segítetek ebben a tanulóitoknak!
2015. június 25-én, alig néhány héttel azelőtt, hogy a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke lett, míg még a Misszionáriusi Végrehajtó Tanács elnökeként szolgált, Russell M. Nelson elnök beszédet mondott a 2015-ös missziós vezetőségi képzésen. Arról tanított, hogyan válnak a misszionáriusok az Úr leveleivé. Ezt mondta: „Az Úr megbízottjaiként kiváltságunkban áll hirdetni az Ő evangéliumát. Pál apostol egy nagyszerű elgondolást tanított. Kijelentette, hogy minden megbízott, minden tanítvány, igen, minden misszionárius Krisztus élő levelévé válhat, amely »nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével [van] írva; …a szívnek hústábláira« [2 Korinthusbeliek 3:3].” 3 Bizonyságomat teszem arról, hogy mindegyik tanulót megérintheti az evangélium, és hogy amikor részt vesznek a hitoktatáson, a szívük hústábláira lehet írva az evangélium.
Köszönöm a személyes felkészüléseteket arra, amiben olyan jók vagytok: hogy Jézus Krisztus evangéliumát tanítsátok úgy, hogy a Lélek megérinthesse Mennyei Atyánk gyermekeinek szívét.
Ebben a viszályokkal teli mai világban a fiataloknak szükségük van arra az örömre és békességre, amelyet Jézus Krisztus kínál az Ő evangéliumán keresztül. A szívükben kell érezniük a szeretetet, amelyet a Szabadító mindegyikük iránt érez.
Hadd szóljak a jövőbeli vezetők építéséről. Tudjátok, hogy a mai fiatalok és fiatal felnőttek a jövőbeli vezetőink. Vezetni fogják – vagy már vezetik is – a családjukat. Hatással lesznek a szomszédaikra és a közösségeikre. Mindannyian vezetők lesznek, amint tanítanak – az egyházban, otthon, az iskolában vagy a közösségben. Néhányan az Elemi, a Fiatal Nők vagy a Segítőegylet szervezeteiben szolgálnak majd – sőt, azok elnökségeiben. Néhányan püspökségekben, cövekelnökként vagy missziói vezetőkként fognak szolgálni. Néhányuk 20–30 év múlva a világméretű egyház vezetője lesz. Olyan jövőbeli rendeltetéssel rendelkező fiatalokat tanítotok, amit jelenleg nem ismertek vagy nem fogtok fel. Lehetséges, hogy az egyik órátokon ott ül a Tizenkét Apostol Kvórumának egy jövőbeli tagja. Nem tudhatjátok, de az Úr áldjon meg benneteket, hogy úgy tanítsatok, mintha tudnátok.
Ahhoz, hogy a fiataljaink jó vezetők legyenek az egyházban, először jó vezetőnek kell lenniük a saját otthonukban. Tanítsátok meg nekik, különösen a fiatal férfiaknak, hogy „semmilyen hatalmat vagy befolyást nem lehet vagy szabad máshogy fenntartani a papság jogán, csakis meggyőzéssel, hosszútűréssel, gyengédséggel és szelídséggel, és színleletlen szeretettel; kedvességgel és színtiszta tudással, amely nagyon gyarapítja a lelket, képmutatás és álnokság nélkül” 4 .
Oktatókként, kérlek, összepontosítsatok a tanulóitok életére, és segítsétek őket. Nem csupán a misszionáriusi szolgálatra vagy az egyetemi tanulmányaikra készítitek fel őket. Arra készítitek fel őket, hogy jó szülővé váljanak. Arra készítitek fel őket, hogy jó egyháztagokká és vezetőkké váljanak. Arra készítitek fel őket, hogy sikeresek legyenek minden jövőbeni törekvésükben. Miközben a tanulóitokra néztek, képzeljétek el, mit fognak csinálni 5, 10 vagy 20 év múlva, majd törekedjetek a mennyből érkező sugalmazásra, hogy megtudjátok, miként segíthettek nekik felkészülni azokra az időkre.
Adjatok nekik lehetőséget a vezetésre! Ahogy korábban említettem, végzősként az East High School ifjúsági hitoktatás elnöke voltam. Az oktatóim kockáztattak, amikor engedték, hogy én legyek az elnök. Az első középiskolás évemig nem is jártam hitoktatásra. Én nem voltam olyan hitoktatási tanuló, aki bizonyítottan évek óta részt vett az órákon. Remélem, figyeltek majd a fiatal nőre vagy fiatal férfira, akiben lehetőség rejlik, és megadjátok neki a lehetőséget a kibontakozásra. Segítsetek mindegyik tanulónak egy kicsit túllépni a keretein. Nem elég csak átadni nekik a kormányrudat, és elvárni, hogy már tudjanak vezetni. Tanítsátok meg nekik, hogyan vezessenek, majd engedjétek őket vezetni, és folyamatosan tanítsátok nekik, miként csinálják még jobban.
Amikor például új általános felhatalmazott hetveneseket hívnak el, tanítási és oktatási lehetőségeket biztosítunk számukra, mielőtt elküldjük őket az egyéni megbízásukra a világba. Elvisszük őket magunkkal különböző megbízásokra. Olyan férfiakról beszélek, akik jelentős egyházi vezetői tapasztalattal rendelkeznek, azonban továbbra is tanítjuk őket, mielőtt átadjuk nekik a kormányrudat. A Tizenkét Apostol Kvórumának tagjai az év során több alkalommal is részt vesznek a hetvenek gyűlésein, hogy iránymutatással lássák el őket, segítsenek nekik megerősíteni a bizonyságukat, és segítsenek nekik eredményesebb vezetőkké válni. Még azt is hozzátenném, hogy alkalmat keresünk arra, hogy tanítsuk egymást a Tizenkettek Kvórumában, együtt utazzunk, és tanuljunk egymástól. Azt gondolnátok, hogy miután már hosszú ideje látjuk el a feladatainkat, mindent tudunk. Nem. A világ változik, az emberek szükségletei pedig eltérőek – különösen a világ más-más részein. Így a Tizenkettek Kvórumának tagjaiként mindig várjuk és igényünk is van arra, hogy tanítsuk egymást arról, miként teljesítsük jobban a feladatunkat az Úr Jézus Krisztus apostolaiként.
Arra kérlek benneteket, hogy segítsetek leendő vezetőinknek; sokan szívesen tanulnának a vezetői élményeitekből. A hitoktatóként velük töltött időtök rövid ugyan, de figyeljetek azokra pillanatokra, amikor hatással tudtok lenni rájuk egyenként.
Hadd szóljak pár szót a kérdésekre való megfelelő válaszadás szükségességéről. Mindannyian tudjuk, hogy a kérdések feltevése nagyszerű módja a tanulásnak. A legtöbb kérdés a tanulásra való vágy kifejeződése. Kérlek, buzdítsátok a tanulókat, hogy tegyenek fel kérdéseket, majd segítsetek nekik megtanulni, miként találhatnak válaszokat tanulmányozás és ima által. Az evangélium választ nyújt az élet legtöbb kérdésére. Lesznek azonban olyanok, amelyeket nem lehet megválaszolni, mert híján vagyunk a megfelelő válaszhoz szükséges információnak. Ilyen helyzetekben ne találgassatok! Nyugodtan mondhatjátok, hogy „nem tudom” vagy „nem tudjuk”. Mindig biztonságban és védve leszünk, amikor az igazságot tanítjuk, amikor arról tanítunk, amit tudunk. Ne tévelyedjetek el az igazságtól, és ne találgassatok olyan dolgokról, amelyeket még nem értünk. Szinte minden esetben adhattok hithű, átgondolt és pontos értelmezést a szentírásokról, az evangéliumi tanról, az egyháztörténetről vagy más témákról, amelyeket már értünk. Arra buzdítalak titeket, hogy maradjatok a kiadott tananyagnál, és használjatok jóváhagyott forrásokat.
Ne bonyolítsátok túl! Az életem során olyan sokszor használtam ezt a kifejezést, hogy a gyermekeim felvésették a sírkőre, amely alatt a drága feleségem nyugszik, és ahova egy nap majd engem is nyugalomra helyeznek. Az áll rajta: „Ne bonyolítsátok túl!” Amikor meghalok, remélem, mindenki megérti majd, hogy ezt nagyon fontosnak tartottam. Ne bonyolítsátok túl az evangéliumot! Az egyszerűen szép és tiszta és gyönyörű. Amikor az evangéliumot tanítjátok, ne bonyolítsátok túl, és gyakran tegyetek bizonyságot Szabadítónk, az Úr Jézus Krisztus szolgálatáról és mennyei küldetéséről.
Emlékezzetek rá, hogy Nefi gyönyörködött a világos beszédben. 5 Azt tanította, hogy „Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, Krisztusról prédikálunk, Krisztusról prófétálunk, és próféciáink szerint írunk, hogy gyermekeink tudhassák, milyen forráshoz forduljanak bűneik bocsánatáért” 6 . Bizonyságomat teszem arról, hogy amikor Krisztusról tanítotok, prédikáltok és tesztek bizonyságot, a tanulóitok érezni fogják a bizonyságotokat, és örvendezni fognak Jézus Krisztus és az Ő evangéliuma jóságában.
Melvin J. Ballard elder unokája vagyok, aki húsz évig szolgált apostolként. 11 éves voltam, amikor elhunyt. Sokan voltak azonban – amikor elég érett lettem ahhoz, hogy felismerjem –, akiknek nagyapám apostolként szolgált, akik hallották őt prédikálni és hallották őt tanítani. Azon kaptam magam, hogy újra és újra megkérdezek róla különböző embereket szerte a világon, akik hallották őt az evangéliumot tanítani és prédikálni. És szinte mindig ezt a választ kaptam: „Nem emlékszem pontosan arra, amit mondott, de sohasem fogom elfelejteni, amit éreztem.” Azt kívánom, hogy azok, akiket tanítunk – ha nem is emlékeznek a szavainkra –, sohase felejtsék el, mit éreztek, miközben Jézus Krisztus egyszerű, gyönyörű tanait tanítottuk.
Beszéltem arról, milyen fontosak a feladataink oktatókként és igazgatókként. Ezek a feladatok fontosak és szükségesek. Azonban a feladataitok a saját családotokban még fontosabbak. Azért vagyunk itt ezen a földön, hogy tágabb családok részévé váljunk, azzal a képességgel, hogy létrehozzuk és formáljuk a saját részünket e családokból. Mindegyikünk családi körülményei mások. Bármilyenek legyenek is a ti körülményeitek, kérlek, ápoljátok és építsétek ezeket a családi kapcsolatokat. A házasokhoz szólva: töltsetek időt a házastársatokkal! Kérjétek ki a házastársatok tanácsát, és kövessétek azt! Drága feleségem, Barbara kedves és szeretetteljes tanácsai miatt jobb apa, férj és egyházi vezető voltam. Azok számára, akik nem házasok: kérjetek tanácsot a szüleitektől, a családtagjaitoktól vagy valakitől, akiben megbíztok! Mindannyiunknak dolgoznunk kell a családi kapcsolatainkon, mert azok kitartanak ezen az életen túl. A feladataitok vagy az oktatói elhívásotok ebben a programban véget ér majd, de a családi kapcsolataitok örökkévalóak.
Hozzátok intézett szeretetteljes mondanivalóm zárásaként arra gondolok, micsoda öröm veletek együtt részese lenni ennek a fontos és dicsőséges munkának. Ugyanazt az örömöt érzem, amelyet Ammon érzett, amikor ezt mondta a fivéreinek és társainak:
„[N]agyon nagy okunk van örvendezni…
[E]szközökké lettünk Isten kezében e jelentős munka elvégzésére. […]
Áldott legyen Istenünk neve; énekeljük az ő dicséretét, igen, adjunk hálát az ő szent nevének, mert ő mindörökké igazlelkű dolgokon fáradozik. […]
[T]eljes az örömöm, igen, szívem csordulásig megtelt örömmel, és örvendezni fogok Istenemben.” 7
Szeretett fivéreim és nővéreim, tanítótársaim! Azért mondom, hogy tanítótársaim, mert a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjainak elsődleges feladata a tanítás. Bizonyságomat teszem arról, hogy Mennyei Atyánk gyermekeiként megtapasztalhatjuk az evangélium örömét és békéjét, amikor megéljük és tanítjuk azt, amikor engedelmeskedünk az Úr parancsolatainak, és amikor az igazságban járunk.
Jézus Krisztus élete, szolgálata és evangéliuma biztosítja ezt az örömöt. Az Újszövetségben Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.” 8
Lehi próféta megtapasztalta az evangélium gyümölcsének örömét, és azt kívánta, hogy a családja is részesüljön benne. Ezt mondta: „És ahogy annak gyümölcséből ettem, az lelkemet rendkívül nagy örömmel töltötte el, kezdtem tehát azt kívánni, hogy a családom is vegyen belőle; mert tudtam, hogy az kívánatos, felülmúlva minden más gyümölcsöt.” 9
Biztos vagyok benne, hogy mindannyian Jánoshoz hasonlóan érzünk: „Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.” 10
Napjaink világát felforgatják a csalódások, a nézeteltérések, az elégedetlenség, a hátrányos megkülönböztetés, a tiszteletlenség, a csüggedés és a gyötrelem. Jézus Krisztus evangéliuma át tud segíteni minket ezeken a nehéz időkön. Lehi próféta egy, az Úr által kinyilatkoztatott igen egyszerű tantételt tanított. Azt mondta: „az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen” 11 .
Az Úr nevében, valamint a szent apostolság által és révén arra kérem az Urat, hogy áldja meg mindegyikőtöket, hogy örömre leljetek a családotokban, örömre leljetek az evangéliumban, valamint örömre leljetek a feladataitokban oktatóként vagy igazgatóként az egyház nagyszerű ifjúsági és felsőfokú hitoktatási programjában. Újra szeretném kifejezésre juttatni a szeretetemet mindegyikőtök és minden egyes tanulótok iránt.
Tanúságomat teszem és hagyom veletek, hogy Jézus Krisztus él – és hogy ez az Ő egyháza és az Ő evangéliuma. Az Úr áldjon meg benneteket, szeretett tanítótársaim, hogy szívünk minden erejével kinyújthassuk kezünket, hogy ne csak az elméjét, hanem a szívét is megérinthessük Atyánk egyre több gyermekének, akiknek szükségük van annak tudására, hogy Jézus a Krisztus; hogy Ő prófétát támasztott, méghozzá Josephet, és visszaállította az örökkévaló evangélium teljességét; valamint hogy mindaz, ami szükséges ahhoz, hogy békességre és örömre leljünk ebben az életben, újra kinyilatkoztatásra került és jelen van Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában. Áldást kérek rátok és a családotokra az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma nevében. És ezt teszem alázatosan az Úr Jézus Krisztus szent nevében, ámen.