Templomra készen
„Hogyan kaphatok ajánlást?” – kérdezte Ajan.
„Vigyázzatok, hogy minden dolgot érdemesen tegyetek” (Mormon 9:29).
Ajan szélesen mosolygott, amikor meghallotta a kopogást az ajtón. Madda (Anya) meghívta a szolgálattevő fivérüket, hogy segítsen egy különleges otthoni estet tartani.
A fiú ajtót nyitott. „Wah gwaan, Williams fivér!” (Hogy s mint?)
„Everyting is irie!” – válaszolta Williams fivér. (Minden rendben!) Egy zacskónyi mangót adott át Ajannak, amelyeket a saját fájáról szedett.
Williams fivér leült a kanapéra. Madda megkérte Ajan kishúgát, Danát, hogy mondjon egy imát.
Miután a kislány befejezte, Williams fivér így szólt: „Ajan idén 12 éves lesz. Tudja valaki, miért különleges év ez a számára?”
Ajan kisöccse, Tejaun izgatottan ficánkolt. „Mert megkaphatja a papságot, és kioszthatja az úrvacsorát!”
„Így van! – helyeselt Williams fivér. – De van még egy oka.”
Kinyitotta a tárcáját, és elővett belőle egy kis papírszelvényt. „Ez egy templomi ajánlás.”
Odanyújtotta Ajannak.
„Király!” Ajan ujjaival végigsimított a kártyán díszelgő arany templomon. „Mire használod?”
„Bemutatom a templomban a fogadópultnál ülő személynek. Ebből látják, hogy érdemes vagyok arra, hogy belépjek.”
„Én is látni szeretném!” Dana átvette Ajantól, tüzetesen áttanulmányozta, majd visszaadta.
„Szerinted milyen érzés lenne, ha saját ajánlásod lenne?” – kérdezte Williams fivér Ajantól.
„Különlegesnek érezném magam!” Ajan feltekintett a kártyából. „De nem tudom, hogy el tudok-e menni a templomba. Nagyon sokba kerül a repülőjegy, amivel eljuthatunk oda.”
„Én sem tudok túl gyakran elmenni a templomba – válaszolta Williams fivér. – De az ajánlásom emlékeztet rá, hogy mindig készen álljak arra, hogy bemenjek.”
Ajan egy pillanatra elgondolkodott. „Én is készen szeretnék állni – mondta. – Hogyan kaphatok ajánlást?”
„Először is találkozol a püspökkel – magyarázta Williams fivér. – Ő feltesz majd néhány kérdést, hogy lássa, készen állsz-e.”
„Szóval olyan lesz, mint egy vizsga?” – kérdezte Ajan kissé izgulva.
„Inkább olyan, mint egy beszélgetés – nyugtatta meg Williams fivér. – A püspök a barátod, és szeretne segíteni, hogy készen állj.”
Ajan bólintott. Kedvelte a püspököt.
„Szeretnéd látni a kérdéseket?” Williams fivér átnyújtott Ajannak egy papírlapot, amelyen kérdések voltak. Dana és Tejaun a fiú köré sereglettek, hogy ők is láthassák.
„Az első – kezdte olvasni Ajan. – »Van hited Istenben, az Örökkévaló Atyában; az Ő Fiában, Jézus Krisztusban; és a Szentlélekben; és van Róluk bizonyságod?«”
Felcsillant a szeme. Ez könnyű volt. „Igen, van!”
Tovább olvasta a kérdéseket, egyiket a másik után. Madda és Williams fivér néhány dolog jelentését elmagyarázták neki.
Aztán Ajan egy másik kérdéshez ért: „Érted és betartod a Bölcsesség szavát?” Lebiggyesztette a száját. „Egyszer D’andre megkínált rumpunccsal, amikor náluk voltam – mondta. – De soha többé nem szeretnék olyat inni. Akkor most ez azt jelenti, hogy nem is kaphatok templomi ajánlást?”
„A Bölcsesség szavának betartása azt jelenti, hogy nem iszunk alkoholt, a rumpuncsban viszont van alkohol – felelte Williams fivér. – De mindig tarthatsz bűnbánatot, és érdemessé válhatsz, hogy elmenj a templomba.”
„Jézus miatt!” – szólt hozzá Tejaun.
„Pontosan! – nyugtázta Williams fivér. – A templomi ajánlásod majd emlékeztetni tud rá, hogy továbbra is betartsd a Bölcsesség szavát, és mindig készen állj elmenni a templomba.”
Ajannak fülig ért a szája. Már sokkal jobban érezte magát.
„Talán nemsokára elmehetek a templomba – lelkendezett Ajan. – És mire sikerül, készen is fogok állni!”
Illusztrálta: Shawna J. C. Tenney