Meglátni és megszeretni
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Iowában él.
Talán az új fiú nem is volt igazából undok.
„…az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1 Sámuel 16:7).
„Anyu, történt ma valami a suliban, ami nem hagy nyugodni.” Angéla ezzel a földre dobta a hátizsákját, és a kanapéra huppant.
Anyu felnézett a könyvből, amelyet olvasott. „Ó! Mi történt?”
„Van egy új fiú az osztályomban, Benettnek hívják.”
„Ez nagyszerű! – mondta Anya. – Beszélgettél vele?”
„Nem, és nem is szeretnék! – vágta rá Angéla. – Nagyon undok.”
„Miért, mit csinált?”
Angéla bosszús arcot vágott. „Láttam őt a húgával az iskolába menet. Egész úton maga mögé kényszerítette a lányt. Mindig, amikor a húga próbált mellette menni, ő sietett, hogy elé kerüljön. Ez annyira feldühített!”
Anya elhúzta a száját. „Tényleg nem hangzik valami kedvesen. Talán jót tenne neki egy olyan barát, mint te, aki megmutatja, hogyan bánjon szeretettel másokkal.”
Angéla húga, Melinda ekkor toppant be a szobába. „Anya, képzeld! Jött egy új lány az osztályomba! Bogdán Vanesszának hívják. Ugye, milyen szép név?”
„Azt hiszem, a bátyja meg az én osztályomba jár” – mondta Angéla.
„Tényleg? Olyan szerencsés vagy!”
Angéla a homlokát ráncolta. „Szerencsés? De hát miért?”
„Vanessza mindent elmesélt a bátyjáról!”
„Azt meghiszem” – jegyezte meg Angéla.
„Vanessza azt mondta, hogy reggel a szemébe kellett csöpögtetnie a szemcseppet, és napszemüveget kellett volna hordania, hogy megvédje a szemét, de otthon felejtette. Úgyhogy amikor az iskolába sétáltak, Benett az egész úton előtte ment, hogy ne süssön Vanessza szemébe a nap. Ugye, milyen kedves tőle?”
Angéla meglepetten pislogott. Ezek szerint rosszul ítélte meg Benettet?
„Nagyon figyelmes bátynak tűnik” – állapította meg Anyu.
„Hát az is! – vágta rá Melinda. – És amikor beértek a suliba, Benett elkísérte őt a tanáriba, hogy hazatelefonálhassanak. És ott maradt vele, amíg az anyukájuk be nem vitte neki a napszemcsit.”
Hűha! – gondolta Angéla. – Azt hiszem, nem láttam jól, mi történik valójában.
Melinda leült Angéla mellé a kanapéra. „Vanessza napszemüvege nagyon menő! Lila és csillogó kövekkel van kirakva. Anyu, áthívhatom hozzánk ezen a héten? Mindketten felvehetnénk a napszemüvegünket és beöltözőset játszhatnánk!”
„Jó ötlet! – felelte Anyu. – Hívd meg Benettet is! Szeretném mindkettőjüket megismerni. Mit gondolsz, Angéla?”
„Én is szívesen megismerném őket – mosolyodott el Angéla. – Azt hiszem, Benett nagyon jó barát lenne!”
Illusztrálta: Jörg Saupe