Puha, meleg szolgálat
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Oregonban él.
Mihez kezdjen Alex a megmaradt anyagokkal?
Alex körbenézett a méteráruboltban. Rengeteg színű anyag volt és menő minták is. Látott párat, amelyek tökéletesen megfelelnének.
„Anya – mondta Alex néhány színes gekkómintás anyagra mutatva –, tetszenek ezek a gekkók?”
„Nekem jobban tetszenek a cuki, bolyhos nyuszik” – válaszolta Anya.
Alex felnevetett. „Tudod, hogy értem! Ez jó lenne sálnak?”
„Szerintem a barátaidnak tetszeni fog.”
Alex sálakat szeretett volna készíteni a barátainak. A focilabdamintás lesz Levié, az űrhajós Lórié, a gekkómintás pedig Misié.
Hamarosan indultak is haza az anyagokkal. Amikor kihajtottak a parkolóból, Alex megpillantott egy bácsit, aki egy kartonpapírra írt feliraton kért segítséget. Tudta, hogy a bácsinak valószínűleg nincsen sem munkája, sem otthona. És úgy tűnt, hogy nagyon fázik! Csak egy vékony kabátot viselt. Alexnek volt egy vastag télikabátja, de még így is fázott, amikor reggelente iskolába ment.
Amikor hazaértek, Alex anyukája megmutatta, hogyan kell egyenesen kiteríteni az anyagot, és lemérni, hogy mennyi anyagra van szükség egy sálhoz. Alex óvatosan vágott az anyagból egy ollóval. Ezután bevágásokat ejtett a két végén a rojtoknak. Nemsokára Alexnek hat élénk színű sálja lett. Maradt még egy nagy halom anyag is.
„Gondoltál még valakire, akinek szeretnél ajándékot készíteni?” – kérdezte Anya.
„Nem igazán” – felelte Alex. Ekkor eszébe jutott a kartontáblás bácsi. Támadt egy ötlete.
Azon a héten az otthoni est során Alex az egész családjának megtanította, hogyan kell sálat készíteni. Az anyukája kimérte őket, az apukája kiszabta az anyagot, Alex és a húga pedig a bolyhos rojtokat készítették el. Alex leginkább a gekkós anyagból szeretett sálat készíteni. Úgy tűnt, mintha a gekkók rámosolyognának munka közben.
„Hűha – mondta Alex, mikor elkészült. – 14 sálat készítettünk, amit odaadhatunk másoknak!”
„És most mihez kezdünk?” – kérdezte a kishúga.
„Szerintem tegyük őket az autóba – felelte Alex. – Így amikor fázni látunk valakit, akkor tudunk neki adni egy sálat.”
„Ez egy remek ötlet!” – szólalt meg Apa.
Anya kivett a szekrényből egy táskát, és belepakolták a puha sálakat. „Lehet, hogy elmehetnénk valamikor egy kis családi autókázásra olyan embereket keresve, akiknek épp szükségük lenne egy sálra” – vetette fel Anya.
„Indulhatunk már most?” – kérdezte Alex.
Anya kinézett az ablakon. „Nem is tudom. Elég hideg van kint.”
„Nem pont ez a lényeg?”
A szülei elmosolyodtak. „Azt hiszem igazad van – válaszolta Anya. – Csak öltözz fel jó melegen.”
Alex belebújt a kabátjába, de szinte észre sem vette a hideg levegőt. Tudta, hogy a sáljai segíthetnek valakinek, és ettől melegség töltötte el.
Illusztrálta: Mark Robison