Nem akarok felnőni!
A jövő olyan ijesztőnek tűnt.
„Boldog szülinapot!” – énekelte mindenki.
Chakell [ejtsd: sakel] egy levegővel fújta el tortáján lévő összes gyertyát. Fülig ért a szája, miközben a családja felköszöntötte.
Ma lett 10 éves, és ez a születésnap lesz a világon a legjobb!
„Olyan gyorsan felnősz” – mondta Anya.
„Most már tizenéves lettél” – harsogta Apa.
„Hamarosan annyi idős leszel, mint én” – mondta a nővére, Chantele [ejtsd: santel].
Chakell mosolya egy kissé alábbhagyott. „Azért annyira még nem vagyok idős! – jelentette ki. – Csak 10 éves vagyok.”
„De jövőre a Fiatal Nők osztályába kerülsz, aztán nemsokára közép‑iskolás leszel – mondta Chantele. – Azután megtanulsz autót vezetni, és hopp, már szinte fel is nőttél!”
Chakell hirtelen valami furát érzett a gyomrában. Az utóbbi időben nagyon fájt a gyomra, különösen, amikor a jövő miatt aggódott.
De nem törődött a gyomrával, és elmosolyodott. „Együnk egy kis tortát!”
Aznap este Chakell az ágyán ült és az egyik kedvenc könyvét lapozgatta. De nem is figyelt arra, amit olvasott. Még mindig olyan érzése volt, mintha megtekeredett volna a gyomra.
A születésnapok mindig a felnőtté válást juttatták Chakell eszébe. Minél idősebb lett, annál ijesztőbbnek tűnt a jövő. Ideges lett attól, hogy nem tudta, mi fog történni.
Chakell elméjébe egyre aggasztóbb gondolatok férkőztek be.
Soha többé nem leszek újra gyerek!
Mi van, ha nem vagyok elég okos a középiskolához?
Mi van, ha nem lesznek barátaim?
Az egész életem megváltozik!
Forró könnyek patakzottak végig az arcán. Megtörölte a szemét és szipogott.
Aztán halk kopogtatást hallott az ajtón. „Te sírsz?” – kérdezte Anyu. Leült Chakell ágyának a szélére. „Nem volt jó a szülinapod?”
Chakell mellé húzódott, Anyu pedig átölelte.
„Szuper volt a születésnapom – felelte, Anya vállára hajtva a fejét. – De nem akarok felnőni! Úgy félek.”
Anyu megsimogatta a haját. „A felnőtté válás ijesztő tud lenni. De azért vidám is lehet!”
Chakell kitörölte a könnyeket a szeméből. „Nem hangzik túl vidámnak – mondta. – Inkább csak nehéznek.”
Anyu bólintott. „Néha nehéz tud lenni – helyeselt. – De lehetsz bátor! Tudtad, hogy az életed valójában egy kaland? Mennyei Atya azért küldött ide téged, hogy csodás élményekben legyen részed.”
Chakell ránézett a könyvre, amelyet tartott. Nagyon szeretett kalandokról olvasni. Eddig még sosem gondolt úgy az életre, mint egy kalandra.
„De hogyan lehetek bátor, amikor azt sem tudom, mi fog történni?”
„Ezért van a hit – Anyu elmosolyodott. – A hit azt jelenti, hogy engedjük Mennyei Atyának, hogy vezessen bennünket, tudva azt, hogy Ő segít majd bátornak lennünk. Sokszor segített bátornak lennem, amikor féltem az új dolgoktól. És neked is segíteni fog.”
„Tényleg?”
„Tényleg – felelte Anyu. – Bármikor imádkozhatsz és segítséget kérhetsz.”
Ettől Chakell egy kicsit jobban érezte magát. „Rendben.”
Mielőtt lefeküdt, Chakell letérdelt és imádkozott. „Kérlek, segíts bátornak lennem – suttogta. – Segíts, hogy ne féljek a jövőtől.”
Amikor végzett, Chakellt nyugodt, békés érzés töltötte el. Lehet, hogy egy kicsit ijesztőnek tűnik a jövő. Mennyei Atya segítségével azonban ez egy csodás kaland is lehet!
Illusztrálta: Natalie Briscoe