Új iskola, új barát
Hogyan szerezhetne Ada barátokat, amikor nem is tud kínaiul?
„Félek” – mondta Ada. Ez volt az első napja a tajvani suliban. De nem beszélt kínaiul, mint a többi tanuló. Hogyan tudna barátkozni? Kivel fog játszani a szünetben?
Anya szorosan megölelte Adát. „Nem baj, ha meg vagy ijedve.”
Ada elhúzta a száját. „Nem tudom, hogyan szerezzek itt barátokat.”
Anya megint magához ölelte. „Ha izgulsz, talán gondolj egy elemis énekre. Az segít majd?”
Ada bólintott. Aztán Anyával odasétált az osztályteremhez. A tanítója már várt rá. „Ni hao!” – mondta a tanító. Ada megpróbált mosolyogni. Nem tudta, mit jelentenek ezek a szavak.
Ada elbúcsúzott Anyától. Aztán talált egy üres padot, és leült.
Végignézett a többi gyereken. Néhányan beszélgettek egymással. Mások csendben ültek, mint Ada. Ada izgult. Olyan volt, mintha méhecskék zümmögnének a gyomrában.
Aztán Ada meglátott egy sírdogáló lányt. Ada segíteni akart neki. De hogyan segíthetne, mikor nem is tud kínaiul? Mi van, ha a lánynak nem kell segítség?
De aztán Ada azt tette, amit Anya mondott. A kedvenc elemis éneke szavai jutottak eszébe: „Úgy szeress, ahogy Ő szeret téged.” Ada tudta, hogy a Szentlélek azt kéri tőle, hogy segítsen.
Ada leült a lány mellé. Átkarolta. Aztán megpaskolta a hátát, ahogy Anya is szokta, amikor Ada szomorú. A lány abbahagyta a sírást. Ő is megölelte Adát.
Ada magára mutatott. „Ada.”
A lány is magára mutatott. „Mei” – mondta.
Ada elmosolyodott. A nap hátralévő részében Mei mellett ült. Bár nem egy nyelven beszéltek, jól érezték magukat együtt. Együtt fogyasztották el az ebédjüket. Egymással játszottak a szünetben. Mei pedig segített Adának új szavakat tanulni kínaiul.
Ada már alig várta, hogy meséljen Anyának az új barátjáról. Tudta, hogy ha követi Jézust, akkor nem kell félnie semmitől.
Illusztrálta: Shawna J. C. Tenney