A legédesebb cél
David már nagyon várja, hogy egy nap elmenjen a Dubaj templomba.
David egy kis ragasztót nyomott egy kockacukorra. Aztán gondosan a helyére illesztette.
„Hűha! – mondta Anya. – Csodásan néz ki a kockacukortemplomod.”
„Köszi! – felelte David. – Ez a Dubaj templom. Alig várom, hogy az igazi elkészüljön.”
David azóta izgalomban van, hogy Nelson elnök bejelentett egy új templomot az országban, ahol David lakik. Az Egyesült Arab Emírségekben van a világ néhány legmagasabb épülete. De temploma nincs. Még. Ez lesz az első templom az egész Közel-Keleten.
David az utolsó kockacukrot is a templomhoz tapasztotta. „Így, ni! – mondta. – Kész is van.”
Anya lehajolt, hogy jobban szemügyre vegye. „Szép munka! Hová tegyük?”
David gondolkodott. „Mi lenne, ha a szobámba tennénk? A vonataim mellé.” David imádja a vonatokat. Egy nap mozdonyvezető szeretne lenni.
„Szuper ötlet!” – felelte Anya.
David óvatosan átvitte a szobájába a kockacukortemplomát. Gyengéden letette a vasútmodell mellé. Alig várta, hogy megmutathassa a nővéreinek és az apukájának.
Másnap David nagynénje, Ana jött látogatóba. Olyan dolgokról beszélgettek, amelyeket David a legjobban vár. Aztán eszébe jutott valami.
„Szeretnéd tudni, hogy én mitől vagyok a legizgatottabb?”– kérdezte David.
„Hát persze!” – mondta Ana néni.
„Az egyház, amelyikhez a családom tartozik, templomot épít Dubajban!”
Ana néni elmosolyodott. „Ez nagyon különlegesnek hangzik.”
„Az is! – válaszolta David. – Jelenleg nincs az egyházunknak temploma a közelben, ezért Svájcba vagy Németországba szoktunk menni templomba. Örülök, hogy lesz egy, amelyik közelebb van hozzánk. Célul tűztem ki, hogy felkészüljek rá, hogy elmenjek.”
„Ez nagyon izgalmas! – lelkendezett Ana néni. – És mit teszel, hogy felkészülj rá?”
„Imádkozom és olvasom a szentírásokat – mondta David. – És igyekszem Jézus Krisztust követni. És akkor majd készen állok, hogy elmenjek a templomba!”
„Ez csodálatos! – mondta Ana néni. – Biztos vagyok benne, hogy keményen fogsz dolgozni a céljaid elérésén.”
„Igen!” – bólintott boldogan David. Jó érzés volt megosztani valami nagyon fontosat.
Aznap este David megkérdezte, hogy áttehetné-e a konyhába a kockacukortemplomát.
„Szeretném ott tartani, ahol állandóan láthatjuk. Emlékezni szeretnék arra, hogy továbbra is felkészüljek a templomra.”
„Nagyon jó ötlet! – mondta Apa. – Szerintem nekem is segítene, ha mindennap látnám a templomodat.”
Apa segített Davidnek átvinni a kockacukortemplomot a konyhába.
„Jól néz ki” – mondta David nővére, Kaitlynn.
„Amikor elkészült az igazi Dubaj templom, meghívhatom a barátaimat, hogy nézzék meg?” – kérdezte David.
Anya bólintott. „Ez kiváló ötlet!”
„És Ana nénit?”
„Hát persze” – felelte Apa.
David mosolygott. Már most is nagyon hálás volt a Dubaj templomért!
Illusztrálta: Mark Robison