Britni imája. Jóbarát, 2023. máj. 14–15.
Britni imája
Britni belefáradt abba, hogy úgy érezte, nincs helye az osztályban.
Az eredeti történet az Amerikai Egyesült Államokban játszódott.
Britni a földre dobta a hátizsákját. Épp hazaért az új osztályában töltött második napja után. És egyáltalán nem volt jó nap.
„Mi a baj?” – kérdezte Anya.
Britni lerogyott a kanapéra. „Néhány osztálytársam gonosz dolgokat mondott nekem – mondta. – Arról, hogy a bőröm barna.”
Nem volt sok olyan ember az iskolában, akinek ugyanolyan bőrszíne lett volna, mint Britninek, ezért úgy érezte, hogy nem tartozik közéjük. De a csúfolás miatt még százszorosan rosszabbul érezte magát.
Anya arcára aggodalom ült ki. „Nagyon sajnálom – mondta a lányának, miközben átölelte. – Beszélni fogok a tanító néniddel.”
Másnap az iskolában azonban újra csúfolták Britnit. Az egyik fiú az osztályában egész nap gonosz volt vele.
Britni szomorú volt és haragudott is. Néha, amikor a fiú durva volt vele, Britni visszaszólt neki. De ettől még nem érezte magát jobban.
Egyik nap, amikor Britni hazaért az iskolából, egyenesen a szobájába rohant. Belefáradt a gúnyolásba. Belefáradt abba, hogy úgy érezte, nincs helye az osztályában. A párnájába temette az arcát és sírt.
Mihez kezdjek? – gondolkodott magában. Nem akarta ezt a fájdalmat érezni a tanév hátralevő részében.
Britni megtörölte a szemét. Aztán feltekintett a könyvespolcán álló apró Jézus-szoborra. Anya azért adta Britninek, hogy segítsen Jézusra emlékeznie.
Talán imádkoznom kellene – gondolta. Letérdelt, és összefonta a karjait.
„Drága Mennyei Atyám! Nagyon fáj a szívem. Az osztálytársaim gonoszak velem a barna bőröm miatt, és ettől rettenetesen érzem magam. Kérlek, segíts nekem!”
Jó érzés volt elmondani Mennyei Atyának az érzéseit. Tudta, hogy Ő figyel rá. Melegséget és szeretetet érzett, mintha egy puha takarót tekertek volna köré. Érezte, hogy a bőrszíne gyönyörű. Ő Isten gyermeke, aki szereti őt.
Amikor Britni befejezte az imát, támadt egy ötlete. Talán tehetne többet, hogy segítsen az iskolájában.
A következő héten Britni és az anyukája beszélt az iskola vezetőivel arról, hogy mi zajlik az osztályában. Britni odafigyelt a többi olyan gyerekre az iskolában, akiket szekáltak, és összebarátkozott velük. Megpróbálta figyelmen kívül hagyni a fiút, aki csúfolta őt. Vasárnap pedig az istentiszteleten megosztotta a bizonyságát arról, hogy Mennyei Atya mindenkit szeret.
Az iskolában nem javult azonnal a helyzet. Amikor Britninek nehéz volt, mindig visszaemlékezett rá, hogy mit érzett, amikor imádkozott. Tudta, hogy ő Isten gyermeke, aki szereti őt. És ez a tudás mindenhez erőt adott neki.
Illusztrálta: Shawna J. C. Tenney