Jázmin templomi csodája. Jóbarát, 2023. máj. 36–37.
Jázmin templomi csodája
Jázmin nagyon izgult, de tudta, hogy az Úr segíteni fog neki.
Az eredeti történet Guatemalában játszódott.
Jázmin beült a kocsiba, és becsatolta a biztonsági övét. A szüleivel úton voltak a templomba. Ez lesz az első alkalom, amikor Jázmin templomi kereszteléseket végez majd. Apu meg akarta keresztelni őt néhány ősükért. Jázmin annyira várta már!
Aztán eszébe jutott valami, amitől belül pánikolni kezdett. „Apu – mondta –, mi lesz a pumpámmal?”
Jázminnak 1-es típusú cukorbetegsége volt. Ahhoz, hogy egészséges maradjon, mindig magán viselt egy inzulinpumpának nevezett kis eszközt, hogy segítsen kordában tartania a vérében lévő cukor szintjét. Ha túl sokáig nem viselte, betegnek érezte magát.
„Megengedik majd a templomban, hogy viseljem? – kérdezte Jázmin. A szíve hevesen vert. – Mi lesz, amikor be kell mennem a vízbe?”
„Minden rendben lesz – mondta Apu. – Viselheted a pumpát, egészen addig, amíg be nem mész a vízbe. Miután kijössz, Anyu majd segít azonnal visszaraknod.”
Anyu bólogatott. „Ha pedig esetleg a keresztelések közben kezded rosszul érezni magad, akkor mondd meg Apunak, hogy hagyjátok abba. – Anyu megszorította a kezét. – Egész idő alatt veled leszünk.”
„Rendben” – mondta Jázmin. Még mindig izgult. De Anyu és Apu segítettek neki egy kicsit jobban éreznie magát.
Amikor odaértek, Jázmin megfogta a szülei kezét, miközben a templom ajtaja felé sétáltak. Amint belépett, Jázmint meleg, vigasztaló érzés járta át. Tudta, hogy a Szentlélek azt mondja neki, hogy Mennyei Atya segíteni fog neki, bár nagyon izgult. Minden rendben lesz, ahogy Apu is megmondta.
Jázmin átöltözött a fehér ruhába. Azután Anyu segített neki levenni a pumpáját. „Csak néhány percig tart majd” – mondta az anyukája. Megölelte Jázmint.
Jázmin belépett a vízbe. Apu már ott várt rá. Kinyújtotta a kezét, és segített neki lemenni a lépcsőn.
Apu elmondta a keresztelési imát, és alámerítette Jázmint a vízbe. Amikor kiemelkedett a vízből, mosolygott. Elvégeztek még további néhány keresztelést.
„Minden rendben?” – súgta a fülébe Apu.
„Igen!” – bólintott Jázmin.
Apu még néhány emberért megkeresztelte őt. „Tudnál még többet csinálni?” – kérdezte tőle.
„Igen!” – bólintott Jázmin.
Az utolsó keresztelés után Anyu segített Jázminnak visszatenni a pumpáját, és megmérni a vércukorszintjét. Anyu elmosolyodott. Az értéke normális volt! Mintha Jázmin egyáltalán le sem vette volna a pumpáját.
Ezután bementek egy kisebb szobába. Apu Jázmin fejére helyezte a kezeit. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjává konfirmálta őt azokért az elhunyt emberekért, akikért megkeresztelkedett. Most már az ősei dönthettek úgy, hogy csatlakoznak Jézus Krisztus egyházához!
A következő heti otthoni esten Jázmin és a szülei a templomi útjukról beszélgettek. „A templom az Úr háza – mondta Apu. – Amikor elmegyünk oda, csodák történhetnek az életünkben.”
„Miféle csodák?” – kérdezte Jázmin öccse, Palkó.
„Izgultam amiatt, hogy le kell vennem a pumpámat, hogy bemehessek a vízbe – mondta Jázmin. – De amikor keresztelkedtem, nem is éreztem magam betegnek. Ez egy csoda volt! – Jázmin elmosolyodott. – És bár féltem, a Szentlélek segített nyugodtnak érezni magam. Ez is csoda volt.”
Illusztrálta: Alyssa Petersen