Origamizó pajtások. Jóbarát, 2023. máj. 30–31.
Origamizó pajtások
Hogyan segíthetne Ancsi a barátaival Flóra néninek?
Az eredeti történet az Amerikai Egyesült Államokban játszódott.
„És most szünet!” – kiáltott Ancsi tanár nénije.
Ancsi osztálytársai felsorakoztak, hogy kimenjenek az udvarra játszani. Ám ő és a barátai mindig inkább a könyvtárba mentek. Szerettek könyveket kikölcsönözni és együtt kézműveskedni.
Kincső és Ella már az ajtónál várták. Ancsi fogta a könyvét és egy halom papírt. Aztán előrement a folyosón.
„Remélem, visszavitték már a Tündérboszorkányt – mondta. – Hetek óta szeretném kikölcsönözni.”
Amikor odaértek a könyvtárba, a lányok integettek Flóra néninek, az iskolakönyvtárosnak. Mindig boldog mosollyal üdvözölte őket. Ma azonban a mosolya nem tűnt olyan ragyogónak.
Ancsi elhúzta a száját, miközben az asztalra tette a könyvét. „Nektek is szomorúnak tűnt Flóra néni?”
Kincső megvonta a vállát. „Valószínűleg csak elfoglalt.”
„Lehet.” Ancsi leült, és elővett egy lapot. Óvatosan összehajtotta, és a hüvelykujjával végigsimította a hajtást.
„Mit készítünk ma?” – kérdezte Ella.
„Mit szólnátok egy könyvjelzőhöz? – érdeklődött Ancsi. – Elég egyszerű. Megmutatom, hogy kell.”
Ancsi az utóbbi időben origamizni tanult. Az origami japán papírművészet, amikor papírból különböző alakokat hajtogatnak. Ancsi már sokféle alakot tudott hajtogatni, és a barátainak is megtanította, amit tanult.
Megmutatott Kincsőnek és Ellának minden egyes hajtást. Hamarosan mindhármuknak volt egy kis négyzet alakú könyvjelzője.
„A sarokra kell illeszteni, így.” Ancsi kinyitotta a könyvét, és az egyik oldal sarkára csúsztatta a könyvjelzőt.
„Szuper!” – Kincső fogott egy másik lapot. – Én is ki szeretném próbálni.”
Hajtogatás közben azokról a könyvekről beszélgettek, amelyeket olvastak, és arról, hogy legközelebb mit szeretnének elolvasni. Ancsi ismét Flóra nénire pillantott. Még mindig egy kicsit szomorúnak tűnt.
Hamarosan a könyvtáros megállt az asztaluk mellett.
„Sziasztok, lányok! – Letett egy könyvet az asztalra. A Tündérboszorkány volt az! – Ez a tiéd, Ancsi. Tudom, hogy már vártad, hogy elolvasd.”
„Köszönöm!” Ancsi kézbe vette a könyvet.
Flóra néni felsóhajtott. „Valaki ma feltörte az autómat. Elvitték az összes könyvemet és CD-met.”
„De hát ez szörnyű!” – mondta Kincső.
Flóra néni szomorúan mosolygott. „Végső soron ezek csak tárgyak. A tárgyak pedig pótolhatók. Annak örülök, hogy senki nem sérült meg.”
Flóra néni elsétált. Ancsi utána nézett.
„Bárcsak segíthetnénk neki valahogy!” – súgta Ella.
Ancsi lenézett a kezében lévő origami könyvjelzőre. „Talán tudunk is!”
„Mire gondolsz?” – kérdezte Kincső.
Ancsi szélesen mosolygott. „Suli után gyertek át hozzám. Van egy ötletem!”
Másnap Ancsi, Kincső és Ella a szünetben elmentek a könyvtárba, ahogy mindig is tették. De ezúttal nemcsak könyveket hoztak vissza. Valami különlegessel készültek a könyvtárosuk számára.
„Ezeket Flóra néninek készítettük! – Ancsi átadott neki egy ajándéktáskát. – Tudjuk, hogy nem pótolhatjuk az ellopott dolgokat, de azt gondoltuk, ezek talán felvidítanák.”
Flóra néni belenézett a zacskóba. Tele volt origami figurákkal – könyvjelzővel, hallal, szívvel, lepkével. Boldog mosoly ült ki az arcára.
„Ez csodálatos! Nagyon köszönöm nektek.” Előhúzott a zacskóból egy origamit. A lányok egy apró könyvet hajtogattak neki. „Ezt az apró naplót arra fogom használni, hogy teleírjam boldog gondolatokkal!”
Ancsi visszamosolygott rá. Mindig tehet valami kedveset másokért, akár hajtásról hajtásra is.
Illusztrálta: Brian Martin