A ceruzás tanulság. Jóbarát, 2023. szept. 32.
Jóbarát a jóbaráthoz
A ceruzás tanulság
Lori Fuller Sosa interjúja alapján.
Egyszer elemis gyermekeket látogattam meg Jamaicában. Megkértem őket, hogy rajzoljanak le valamit, aminek a megtételével a következő héten majd megmutathatják Mennyei Atyának, hogy szeretik Őt. Két kislány egymás mellett ült.
A fiatalabb lánynál csak egy kicsike ceruza volt, amelyről már a radír is hiányzott. Nehezen tudott rajzolni vele. Az idősebb lány észrevette, hogy a fiatalabbnak segítségre van szüksége. Odaadta neki a saját ceruzáját. A kisebb lány elmosolyodott, elfogadta a ceruzát, és rajzolni kezdett.
Figyeltem, ahogy az idősebb lány türelmesen megvárja, amíg a fiatalabb lány befejezi a rajzát. Aztán a kisebb lány visszaadta a ceruzát. Felváltva használták a ceruzát, anélkül, hogy beszélgettek volna. Az idősebb lány kész volt segíteni, a fiatalabb lány pedig nagyon hálás volt ezért, és elfogadta ezt a segítséget. Tudták, hogy számíthatnak egymásra.
Amikor mindenki befejezte a rajzát, elmondtam az idősebb lánynak, hogy láttam, hogy kölcsönadta a ceruzáját. Megkérdeztem tőle, miért tette.
Azt felelte: „Láttam, hogy segítségre van szüksége.”
Aztán megkérdeztem a fiatalabb lányt: „Milyen érzés volt, amikor segített neked?”
„Nagyon hálás voltam!” – felelte. Nagyon aranyos pillanat volt.
Néha talán eltűnődünk azon, miként tartsuk meg a szövetségeinket. Azt gondolhatjuk, hogy az egy nagy, bonyolult dolog. De nem így van! Láttam egy gyermeket, aki arról tanított, hogy miképpen tartsuk meg a szövetségeinket a rászorulóknak nyújtott segítség által.
Tanúsítom, hogy amikor megteszed ezeket az egyszerű dolgokat, hogy segíts és szolgálj másokat, akkor megtartod a szövetségeidet. Amikor pedig megtartjuk a szövetségeinket, érezni tudjuk Isten hatalmát az életünkben.
Illusztrálta: Marina Pessarrodona