Egy boldog holdújév. Jóbarát, 2024. febr. 30–31.
Egy boldog holdújév
Minél többet tanulunk a családunkról, annál erősebbekké válunk.
Ez a történet Malajziában játszódott.
Miközben a húgával játszott, Olivia hallotta, ahogy a hal sisteregve sül a konyhában. Míg Anya és Apa a holdújévi vacsorát készítette, Olivia és Zurina úgy tettek, mintha ők lennének a fesztiváli sárkány.
Zurina kuncogott, amikor Olivia a sárkánymaszkjában és a piros pólójában átvágtatott a szobán. Ma mindenki pirosat viselt. Holdújévkor a piros azt jelenti, hogy az ember boldog és erős lesz. Olivia nagyon szerette a családja holdújévi hagyományait.
„Anyu, ma beszélünk majd Nagyival és Nagypapával?” – kérdezte Olivia, amikor Zurina lefeküdt pihenni. Általában Nagyival és Nagypapával ünnepeltek. Most azonban egy másik országban éltek.
„Igen. Vacsora után felhívjuk őket – felelte Anya. Megtörölte a kezét a vörös kötényében. – Szeretnél nekem segíteni sütit készíteni?”
Olivia bólintott, és felmászott az asztal melletti székre. Egy nagy tálba gondosan beletörte a tojásokat.
Miközben a sütik sültek, Olivia segített Apának megteríteni. Kitették a szép mintákkal díszített, különleges ünnepi tányérokat. Ezután Olivia az asztalra helyezte Nagyi, Nagypapa és más családtagjaik fényképét. A fényképek segítettek úgy érezni, mintha mindannyian együtt lennének.
Hamarosan vajas sütemény illata járta át a konyhát. Ideje volt enni! Olivia, Zurina és a szüleik az asztal köré ültek.
Olivia mondta az imát: – „Köszönöm Neked ezt az újabb évet, amit a családommal tölthettem.” Miután mindenki áment mondott, Olivia egy ragacsos rizsgombócot tett a szájába, és elmosolyodott. Annyira fincsi volt!
Vacsora után Apa elővett két piros borítékot. Ez is egy hagyomány volt. A borítékok sok szerencsét jelentettek az új évre. „Egyet Oliviának, egyet Zurinának” – mondta Apa. Olivia a füle mellett megrázta a borítékot. Hallgatta a benne lévő pénzérmék csörrenését.
„Köszönöm – mondta Olivia a szüleinek. – Most már felhívhatjuk Nagyit és Nagypapát?”
„Hát persze!” – felelte Apa. Felállította a telefonját az asztalon, és Nagyi meg Nagypapa mosolygós arca töltötte be a képernyőt. Olivia és Zurina integettek nekik.
„Szia, Nagyi! Szia, Nagypapa! – köszönt nekik Olivia. – Nagyon hiányoztok!”
„Ti is hiányoztok nekünk. Hogy vagytok?” – kérdezte Nagyi. Olivia hosszú ideig beszélgetett velük.
Miután Olivia beszélt Nagyival és Nagypapával, Anya olyan emberekről kérdezte őket, akiket Olivia nem ismert.
„Anya, kik azok az emberek?” – kérdezte Olivia, miután elbúcsúztak Nagyitól és Nagypapától.
„Néhány családtagunk. Tanulom a nevüket és a történeteiket, hogy beilleszthessem őket a családtörténetünkbe” – mondta Anya.
Olivia elgondolkodott ezen. „Mi az a családtörténet?”
„Az, amikor az egész családunkról tanulunk – mondta Apa, miközben Zurina felült az ölébe. – Minél többet tudunk meg a családunkról, annál erősebbé válunk.”
Olivia bólintott. „El tudod mesélni a történeteiket?”
„Hát persze!” Anya átnyúlt az asztalon, és felvette a családi fényképalbumot. Egy régi, fekete-fehér fényképhez lapozott. „Ez az apukád ükapja. Nagyon régen élt. De közel érezhetjük magunkat hozzá, amikor az életéről tanulunk.”
Olivia megnézte a fényképeket, miközben Anya és Apa történeteket meséltek neki. Olivia hallgatta őket, és boldognak érezte magát. Nem kell mindig az összes családtagja közelében lennie ahhoz, hogy érezze a szeretetüket. Mosolygott. Ez egy nagyon jó holdújév volt.
Illusztrálta: Hannah Li