Tomi nagyon rossz napja. Jóbarát, 2024. febr. 4–5.
Tomi nagyon rossz napja
„Itt fogok ülni, hogy semmi más rossz ne történjen” – mondta Tomi.
Ez a történet eredetileg az Amerikai Egyesült Államokban játszódott.
Tomi a házuk bejárati ajtaja előtti lépcsőn üldögélt, és felsóhajtott. Milyen szörnyű egy nap!
Aznap reggel magára borította a reggelijét. Az egyetlen tiszta nadrág, amelyet talált, túl rövid volt rá. Elkésett az iskolából. A tanító nénije nem engedte ki őt a nagyszünetben az udvarra, mert otthon felejtette a tankönyvét. Aztán az iskolából hazafelé megbotlott a járdán, és beütötte a térdét. Amikor pedig kiment játszani, a kerékpárjának lapos volt a kereke. Minden rosszul sikerült!
„Itt fogok ülni, hogy semmi más rossz ne történjen” – mondta Tomi. De minél tovább ücsörgött, annál rosszabbul érezte magát.
Egyszer csak Tomi valamilyen zizegő hangot hallott a közelből. Felnézett, és meglátta, hogy Jenő bácsi faleveleket gereblyéz a háza előtt. Jenő bácsi teljesen egyedül élt a szomszéd házban.
Tomi egyáltalán nem szeretett gereblyézni. Nézte, ahogy Jenő bácsi próbálja kupacokba söpörni a leveleket, majd bezsákolni. De néhány levélnél többet nem tudott beletenni. A levelek folyton kiszóródtak a zsákból, vissza a földre.
Jenő bácsinak nehéz dolga van – gondolta Tomi. Amikor Apa leveleket gereblyéz, Tomi segíteni szokott neki nyitva tartani a zsákot. Ezt a munkát nagyon nehéz egy embernek végezni.
Miért nem segít neki valaki? – gondolta Tomi.
Aztán rájött valamire. Hiszen ő maga segíthetne!
Tomi felpattant a lépcsőről, és odament Jenő bácsihoz. „Én segíthetek tartani a zsákot, hogy nyitva maradjon!”
„Jaj, nagyon köszönöm! – felelte Jenő bácsi. – A derekam már nem hajlik úgy, mint régen.”
Tomi tartotta a zsákot, és a következőt is segített megtölteni. Aztán fogott egy gereblyét, és segített összehúzni a földön a maradék levelet.
Miközben együtt dolgoztak, Jenő bácsi vicceket és mókás történeteket mesélt. Tominak már fájt a hasa a nevetéstől. Hamarosan kezdett megfeledkezni a kiborult reggeliről, az elszalasztott udvari szünetről és a beütött térdéről.
Amikor Anya behívta vacsorázni, Tomi látta, hogy az egész kertet sikerült összegereblyézni. És jó móka volt!
„Köszönöm a segítségedet!” – mondta Jenő bácsi.
„Nincs mit! – felelte Tomi, búcsút intve. – Viszlát legközelebb!”
Tomi bement a házba, és leült Apa mellé az étkezőasztalhoz.
„Milyen volt a napod?” – kérdezte tőle Apa.
Tomi szélesen mosolygott: „Ez volt az életem legjobb napja!”
Illusztrálta: Julia Bereciartu