Erősnek maradni együtt. Jóbarát, 2024. febr. 32.
Jóbarát a jóbaráthoz
Erősnek maradni együtt
Diana Evelyn Nielson és Olivia Kitterman interjúja alapján.
Illusztrálta: Ola Szpunar
Gyermekkoromban Japánban éltem. A családom a buddhista valláshoz tartozott, ahogy sok más ottani család is. Egy nap találkoztam Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusaival. Különleges érzésem volt velük kapcsolatban. Olyan akartam lenni, mint ők.
Amikor csatlakoztam az egyházhoz, az iskolámban rajtam kívül csak egy tanuló volt az egyház tagja. Nehéz volt majdnem teljesen egyedül lenni. Néhány iskolai barátom rossz döntéseket hozott, és azt szerették volna, hogy én is megtegyem ugyanazokat a dolgokat. Küszködtem azzal, hogy a jót válasszam.
Négy hónapig nem jártam istentiszteletre. De az egyházi barátaim minden vasárnap felhívtak, és megkérdezték, hogy vagyok. Ez segített. Egy reggel erős érzésem támadt. Tudtam, hogy aznap istentiszteletre kell mennem, így hát elmentem. Attól a naptól fogva soha nem hagytam abba az istentiszteletre járást. Eldöntöttem, hogy a szövetség ösvényén maradok.
Amikor olyan helyen élsz, ahol nincs sok egyháztag, attól magányosnak érezheted magadat. Nehéz lehet jó barátokat szerezni. A magány megnehezítheti az evangélium szerinti életet. De saját bizonyságot szerezhetsz, hogy segítsen erősnek maradnod. Azt is megtanultam, hogy nagyon sokat segít, ha vannak olyan barátok az egyházban, akik támogatnak.
Ha magányosnak érzed magad, összpontosíts Jézus Krisztus követésére. Tanulmányozd tovább a szentírásokat, mondj imákat, és járj istentiszteletre! Kevésbé fogod magad egyedül érezni, mert Isten veled van.