Kayli új élete

Írta: David Dickson

Egyházi folyóiratok

Ez a fiatal nő sokat utazott azért, hogy ott legyen, ahol ma van – és nem csupán mérföldekben.

A táj semmiben nem fogható ahhoz, amihez hozzászokott. Forró, száraz, és egyetlen hópehely sincs a láthatáron – Texas szinte másik bolygónak tűnt Kayli C. számára. Ez érthető is egy olyan lány esetében, aki Alaszkában nőtt fel.

„Alaszkában nyáron akkor neveztük forrónak az időjárást, ha 10 fok felett volt a hőmérséklet – idézi fel Kayli. – Texasban a kinti pára és forróság miatt még lélegezni is nehéz volt.”

Kayli számára az Alaszka és Texas közötti időjárásváltozás csupán egy volt a sok változás között. Egy váratlan szerencsétlenségben meghalt az édesapja, és az édesanyjuk nem tudott gondot viseli Kaylira és két húgára. Akkoriban Kayli 13 éves volt, hetedikbe járt, a húgai pedig, Jada és Rhianna, csupán 10 és 8 évesek voltak.

A tágabb család úgy döntött, hogy az a legjobb megoldás, ha a három lánytestvér odaköltözik a nővérükhöz és annak férjéhez Texasba.

Bár Kayli nővére, Jenny a férjével együtt tárt karokkal várta a három testvért, az átmenet egyáltalán nem volt könnyű.

Először is, ott volt a időjárás. Aztán annak ténye, hogy a kisvárosi lánytestvérek számára Texas hatalmas iskolái nyomasztóak voltak.

Aztán pedig ott volt az egyházi gyűlésekre járás gyakorlata…

Ahogy a dolgok voltak

„Imádtam Alaszkában felnőni – meséli Kayli. – Imádtam a havat és a hideget. Imádtam kimenni. Minden olyan gyönyörű volt. És imádtam korcsolyázni, szánkózni, és minden téli dolgot.”

Alaszkai életének néhány más területét is gyorsan kiemeli. „A barátaim és én úgy láttuk, hogy az ember úgy válik népszerűvé, ha rossz dolgokat tesz. És számomra a népszerűség volt a boldogság útja. Így aztán nem jó irányba tartottam.”

Kayli egyik barátnője terhes lett. Egy másik drogozni kezdett. Pár másik barátja kezdett állandóan rendkívül borúlátó lenni.

„Szerettem Alaszkában lakni – ismétli meg Kayli, – de tényleg felmerül bennem, hogy milyen lenne az életem, ha ott maradtam volna. Az Alaszkában élő barátaim nagy része most nem él jó életet.”

Ahogy a dolgok változnak

Kayli életének egy fontos eseményére akkor került sor, amikor még nem is járt vagy beszélt. Kayli még egészen kicsi volt, amikor az egyetemre járó nővére, Jenny, találkozott a misszionáriusokkal, és csatlakozott Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházához. Az alaszkai első egyetemi éve után Jenny átiratkozott a BYU-Idahóra, ahol találkozott a férjével, Matt-tel. Miután lediplomáztak, Matt és Jenny Texasba költöztek.

Amikor befogadták a fiatalabb testvéreket, Matt és Jenny két szabályt állított fel a vallásra vonatkozóan. „Az első az volt, hogy mivel a családhoz tartoznak, eljárnak velünk az egyházi gyűlésekre – mondja Jenny. – A második szabály az volt, hogy Matt és én soha nem követeljük meg tőlük, hogy megkeresztelkedjenek, vagy akár csak részt vegyenek a misszionáriusi beszélgetéseken. Ennek saját döntésüknek kellett lennie.”

Így hát Kayli elkezdett egyházi gyűlésekre járni, még a hét közbeni tevékenységre is. Először nem nagyon hatottak rá. „Elmentem rájuk, de nem hittem semmiben – vallja be Kayli. – Nem igazán figyeltem oda.”

Azonban kezdett észrevenni valami szokatlant: „minden alkalommal, amikor istentiszteletre vagy ifjúsági tevékenységre mentem, boldog voltam.”

Ennek észrevétele után pár évvel Kayli készen állt rá, hogy megismerkedjen egy nagyon különleges baráttal.

Kis lépések, nagy jutalmak

„Maddie barátnőmmel akkor találkoztam, mikor a tizedik osztály előtti nyáron Texas egy másik részébe költöztünk – meséli Kayli. – Bemutatkozott, és nagyszerű példa lett számomra.”

Kayli elmondása szerint Maddie mindig jókedvűnek és vidámnak tűnt, még a nehéz időkben is. Barátságuk elmélyülésével Kayli egyre inkább várta az egyházi gyűléseken és tevékenységeken való részvételt.

„Maddie annyira jó barát” – mondja Kayli.

Fényképezte: Aubrey Stock

Kayli életében a másik nagy hatás az ifjúsági hitoktatás volt. Ellentétben azzal, mikor először elkezdett egyházi gyűlésekre járni, Kayli ezúttal tényleg kezdett odafigyelni arra, amit tanítottak. „Azért kezdtem el odafigyelni az ifjúsági hitoktatáson, mert a körülöttem lévők nagyon jók voltak a kérdések megválaszolásában és a részvételben. Részese akartam lenni ennek.”

Képletesen szólva kezdett megfelelő lenni a csillagok állása. Az ifjúsági hitoktatáson a Mormon könyvét tanulmányozva; látva, amint az evangélium boldoggá teszi a nővérét, a sógorát és másokat az egyházközségben; valamint kulcsfontosságú barátságokat kötve Kayli készen állt rá, hogy igent mondjon, amikor Maddie megkérdezte tőle, van-e kedve részt venni nála a misszionáriusi beszélgetéseken.

Innen már felgyorsultak a dolgok. Kayli és az egyik húga – akit tőle függetlenül egy másik barát hívott meg a beszélgetésekben való részvételre annak a barátnak az otthonában – ugyanazon a napon döntöttek a keresztelkedés mellett.

„Alaszkában abból eredt a boldogságom, hogy a barátaimmal lógtam és megpróbáltam népszerű lenni – mondja Kayli. – Most az evangéliumból ered a boldogságom. Nagyon sokat tanultam az itteni egyháztagoktól. Megtanultam, hogy a boldogság és a világosság Jézus Krisztuson és Mennyei Atyán keresztül érkezik.”

Evangéliumközpontú élet

Kayli bizonysága az evangéliumról nagyrészt annak köszönhetően gyarapodott, hogy az ifjúsági hitoktatáson figyelmesen tanulmányozta a Mormon könyvét. Most a Mormon könyve még mindig olyan fontos számára, mint korábban. „A Mormon könyve az egyik fő dolog, amely boldogságot hoz nekem – fejti ki. – Nagyon megváltoztatott. Szeretném, ha mások is éreznék ezt, és próbálom megosztani.”

Ahová csak megy, visz magával egy példányt a Mormon könyvéből, az iskolába is. „A gyerekek az iskolában olyan sok mindent tesznek, ami elűzi a Lelket – ilyen például a csúnya beszéd, vagy ha valaki mindenáron megpróbál népszerű lenni – mondja Kayli. A hátizsákomban tartott Mormon könyve segít észben tartani a célomat, ami az, hogy megtartsam a Lelket és megosszam az evangéliumtól kapott derűt.”

Nem tudja, hogy a bizonysága esélyt kapott-e volna a gyarapodásra akkor, ha nem lettek volna körülötte jó példát mutató egyháztagok. „Az egyháztagoknak is köszönhető az, hogy megkeresztelkedtem – erősíti meg. – Az ő példájuk és lelki világosságuk nélkül talán nem vettem volna észre semmi eltérőt, és továbbra sem figyeltem volna oda semmilyen egyházzal kapcsolatos dologra.”

Örök remény

Kayli és a húgai egészen biztosan átéltek már nehéz időszakokat. Azonban Kayli reményteljes a jövőt illetően, és ezt a reményt szeretné továbbadni annak, aki éppen nehéz időszakon megy keresztül.

„Haladj előre, és összpontosíts a dolgok jó oldalára – tanácsolja Kayli. – És ha elveszítetted egy szerettedet, ne feledd, hogy Mennyei Atyának terve van számodra és mások számára. Ha azt tesszük, ami helyes, akkor örökre a családunkkal élhetünk majd.”