Szilárd alapok

Megéri

Illusztrálta: Michela Buttignol

Iskola előtt, reggel 6 órakor van ifjúsági hitoktatásom. Nagyon korán kelek, hogy legyen időm reggelizni, családi imára, és arra, hogy elsétáljak a gyülekezeti házhoz. Azonban minél többet járok ifjúsági hitoktatásra, annál inkább belátom, hogy megéri korán kelni.

A hitoktatók tényleg nagyszerűek, és mindig a Lélekkel tanítanak. Bölcsek és nagyon sokat tudnak az evangéliumról, ezért izgatottan megyek és tanulok.

A reggeli ifjúsági hitoktatásra járás felbátorított, hogy megosszam az evangéliumot két osztálytársammal, és segített nekem elmagyarázni a szentírásokat. Az ifjúsági hitoktatás abban is segített nekem, hogy elég bátor legyek kiállni a hitelveim mellett. Egy reggel a rádiót hallgattam, és egy férfi azt mondta Joseph Smithről, hogy hazug. Ez nagyon felzaklatott, mert ekkorra az ifjúsági hitoktatáson erős bizonyságot szereztem Joseph Smithről, és tudtam, hogy nem igaz, amit a férfi mond.

Meséltem erről az ifjúsági hitoktatómnak, aki azt javasolta, hogy írjak levelet a férfinak és osszam meg vele a bizonyságomat Joseph Smithről. Megírtam a levelet és bizonyságomat tettem Joseph Smithről, valamint az egyházról. Ez segített nekem abban, hogy lenyugodjak és ne legyek olyan zaklatott. Az illető nem válaszolt, de én írás közben éreztem a bizonyságom megerősítését. Ez nagyon hálássá tett azért, hogy az ifjúsági hitoktatáson ilyen erős bizonyságot szereztem a prófétáról és az evangéliumról.

Raquel B., Argentína

Vasárnapi iskolai szolgálat

Diakónus vagyok. A szüleim arra tanítottak, hogy legyek jó példa a barátaim számára, mert viselem a papságot, és Mennyei Atyát, valamint Jézus Krisztust képviselem. Ez nagyon is segít abban, hogy a jót válasszam és alkalmat keressek mások szolgálatára. Tudom, hogy ha sok jó dolgot teszek, akkor a barátaim látni fogják, mit teszek, és esetleg ők is jó dolgokat akarnak majd tenni.

Még régebben a Vasárnapi Iskola után a folyosón voltam, amikor láttam egy tanítót, akinek segítségre volt szüksége néhány szék átpakolásával. Az épületen kívül akarta felállítani a székeket egy tevékenységhez. Nem kért meg, hogy segítsek neki, de láttam, hogy segítségre van szüksége. Sok szék volt, és a hölgy teljesen egyedül volt. Így hát a székek nagy részét kivittem és elrendeztem neki.

Utána a tanító így szólt: „Köszönöm, hogy segítettél!” Nekem ez nem volt nagy szám, mert nem telt nagyon sok időbe, de ő nagyon hálás volt, amitől jól éreztem magam. Később a tanító elmondta az édesanyámnak, hogy mit tettem. Anyu azt mondta, hogy jó dolgot tettem, és továbbra is keressek lehetőséget mások szolgálatára, mert Krisztus is ezt tenné.

Én boldog voltam és hálás azért, hogy szolgáltam. Jó érzéseket keltett bennem, és segített, hogy még gyakrabban akarjak szolgálni.

Emiliano H., USA, Texas

A hála elemlámpája

Amikor elkezdtem a középiskolát, úgy tűnt, minden sokkal nehezebb lett számomra. Irigyeltem mások tehetségeit, irigyeltem azokat, akik nálam menőbbnek tűntek, és irigyeltem a lehetőségeket, amelyek mások elé tárultak, nem elém. Mindig olyasvalamire áhítoztam, vagy olyasvalamit akartam, amivel nem rendelkeztem.

Beszéltem erről a szüleimmel. Ők emlékeztettek rá, hogy Mennyei Atya már mindent megadott nekem, amire szükségem van, azonban előfordulhat, hogy nem fog mindent megadni nekem, amit akarok. A szüleim segítettek felismernem, hogy békességre lelhetünk akkor, ha megértjük, hogy semminek nem vagyunk híján, amire igazán szükségünk van.

Nemrég olvastam egy könyvet, amely elemlámpához hasonlítja a hálát. Ha éjszaka kimegyünk egy helyre, ahol nincsenek fények, akkor csupán sötétséget látunk. Azonban ha elemlámpával megyünk ki és rávilágítunk a körülöttünk lévő dolgokra, akkor láthatjuk mindazt, ami ott van.

A hála ehhez a világossághoz hasonlít. Ha ragyog, akkor rávilágít arra, ami már ott van. Azonban még inkább értékeljük amiatt, mert már látjuk.

A hála elemlámpájában az a nagyszerű, hogy nappal és éjszaka is használhatjuk, függetlenül attól, hogy hol, milyen helyzetben vagyunk. Mindössze fel kell kapcsolnunk.

Ethan B., USA, Utah