A húsvét középpontja: Az élő Jézus Krisztus. A Fiatalság Erősségéért. 2021. márc. 2–5.
A húsvét középpontja: Az élő Jézus Krisztus
A húsvét ünnepén örvendezünk, amiért Jézus Krisztus ma is él, mindannyiunkért.
Most, e húsvéti időszakban az élő Jézus Krisztust ünnepeljük. Tökéletes szeretettel a Szabadítónk arról biztosít bennünket, hogy „békességetek le[het] én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én [le]győztem a világot” (János 16:33).
A húsvét ünnepén örvendezünk, hogy Jézus Krisztus ma is él – nemcsak akkor, hanem most is; nem csupán néhányakért, hanem mindenkiért. Ő eljött és eljön, hogy meggyógyítsa az összetört szívűeket, kiszabadítsa a foglyokat, visszaadja a vakok látását, és szabadon bocsássa a lesújtottakat (lásd Lukács 4:18). Ez mindegyikünkre vonatkozik. Az Ő megváltó ígéretei mindenkire vonatkoznak, függetlenül a múltunktól, a jelenünktől, és a jövőre vonatkozó aggodalmainktól.
Hozsánna és halleluja
Virágvasárnap Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe, és „a nagy sokaság… pálmaágakat vőn, és kiméne elébe” (János 12:12–13; lásd még Máté 21:8–9; Márk 11:8–10). A hagyomány szerint a pálmaágak az Urunkban való örvendezésünk kifejezésének szent jelképei. A hithűek felismerték a prófécia beteljesedését, és ennek tudatában azt kiáltozták: „Hozsánna a magasságban!” (Máté 21:9). A hozsánna szó azt jelenti: „szabadíts meg most” (lásd Szentíráskalauz: hozsánna).
Egy héttel virágvasárnap után következik húsvétvasárnap. Russell M. Nelson elnök azt tanítja, hogy Jézus Krisztus „eljött, hogy kifizessen egy olyan adósságot, amellyel nem Ő tartozott, mert mi olyan adóssággal tartoztunk, amelyet nem tudtunk kifizetni”1. Valóban, Krisztus engesztelése révén Isten minden gyermeke „megszabadulhat, ha engedelmesked[ik] az Evangélium törvényeinek és szertartásainak” (Hittételek 1:3). Húsvétkor halleluját zengünk. A halleluja azt jelenti: „Dicsérjétek Jehovát, az Urat!” (lásd Bible Dictionary, “Hallelujah”).
A virágvasárnap és húsvétvasárnap közti szent eseménysorozat a hozsánna és a halleluja története. Hozsánnával esdeklünk Istenhez szabadításért, és hallelujával fejezzük ki dicséretünket az Úrnak a szabadítás és a felmagasztosulás reménységéért. Hozsánnával és hallelujával ismerjük el az élő Jézus Krisztust a húsvét középpontjaként.
Visszaállítás és feltámadás
A visszaállítás kezdeti napjaiban, 1836. április 3-án, húsvétvasárnap, az élő Jézus Krisztus megjelent a Kirtland templom felszentelését követően. Akik ott látták Őt, a tűz és víz egymást kiegészítő jelképével tettek Róla bizonyságot: „Szemei olyanok voltak, mint a tűz lángja; fején a haj fehér, mint a tiszta hó; arca ragyogott, meghaladva a nap fényességét; hangja pedig olyan volt, akár a nagy vizek zúgásának hangzása, méghozzá Jehova hangja” (Tan és szövetségek 110:3; kiemelés hozzáadva).
Ezen alkalommal Szabadítónk kijelentette: „Én vagyok az első és az utolsó; én vagyok az, aki él, én vagyok az, aki megöletett; én vagyok a ti szószólótok az Atyánál” (Tan és szövetségek 110:4). Ismét egymást kiegészítő ellentétek: első és utolsó, élő és megöletett. Ő az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég (lásd Jelenések 1:8; 3 Nefi 9:18; Tan és szövetségek 19:1; 38:1; 45:7), hitünk szerzője és beteljesítője (lásd Zsidók 12:2; Moróni 6:4).
Jézus Krisztus megjelenése után Mózes, Éliás és Illés szintén eljött. Isteni rendelkezés alapján ezek a nagyszerű ősi próféták papsági kulcsokat és felhatalmazást állítottak vissza. Ily módon az Ő visszaállított egyházának adattak „ennek az adományozási korszaknak a kulcsai” (Tan és szövetségek 110:16) Isten minden gyermekének megáldására.
Jelentőséggel bír, hogy a Mormon könyve „Krisztus hatalmát és feltámadását” (Alma 41:2) – a húsvét lényegét – két visszaállítás vetületében írja le.
Először is a feltámadás magában foglalja testünk megfelelő és tökéletes vázának fizikai visszaállítását: „…minden végtag és ízület visszaállíttatik annak testéhez; igen, még a fejüknek egy hajszála sem veszik el” (Alma 40:23). Ez az ígéret reményt ad azoknak, akik elveszítették a végtagjukat, a látásra, hallásra vagy járásra való képességüket, vagy akik úgy gondolják, veszítettek egy kegyetlen kór, mentális betegség vagy képességeik másféle megfogyatkozásával szemben. Ő ránk talál. Éppé tesz minket.
Lelki értelemben a húsvét és Urunk engesztelésének második ígérete az, hogy minden dolog visszaállíttatik annak megfelelő rendjébe (lásd Alma 41:4). Ez a lelki visszaállítás a tetteinket és a vágyainkat tükrözi. Visszaállítja azt, ami jó, igazlelkű és igazságos és irgalmas (lásd Alma 41:13). Nem csoda, hogy Alma próféta 22 alkalommal használja a visszaállítás szót,2 miközben így int minket: „viselkedj igazságosan, ítélj igazlelkűen, és szüntelenül tégy jót” (Alma 41:14).
Mivel „Isten… maga hoz engesztelést a világ bűneiért” (Alma 42:15), az Úr engesztelése nemcsak azt képes teljessé tenni, ami volt, hanem azt is, ami lehet. Mivel Ő ismeri a fájdalmainkat, megpróbáltatásainkat, betegségeinket és mindenféle kísértéseinket (lásd Alma 7:11), irgalommal telve segíteni tud minket a gyengeségeink szerint (lásd Alma 7:12). Mivel Isten „egy tökéletes, igazságos Isten…, és irgalmas Isten is”, az irgalom terve ki tudja elégíteni „az igazságosság követelményeit” (Alma 42:15). Bűnbánatot tartunk és megteszünk minden tőlünk telhetőt. Az Úr „szeretetének karjai örökre átölelnek” (2 Nefi 1:15) minket.
Örök öröm dalait dalolva
E húsvéti időszakban veletek együtt bizonyságot teszek Istenről, a mi Mennyei Atyánkról és az Ő Szeretett Fiáról, az élő Jézus Krisztusról. Más halandókat is feszítettek már kegyetlenül keresztre, akik később feltámadtak. De csakis az élő Jézus Krisztus a maga tökéletes feltámadt alakjában az, aki még mindig a kezén, a lábán és az oldalán viseli a keresztre feszítés sebeit. Egyedül Ő mondhatja ezt: „Íme, kezem tenyerére véstelek” (Ésaiás 49:16; 1 Nefi 21:16). Csak tőle hangozhat el ez: „Én vagyok az, aki felemeltetett. Én vagyok Jézus, akit keresztre feszítettek. Én vagyok Isten Fia” (Tan és szövetségek 45:52).
Ezekben az időkben sokat tanulhatunk Isten jóságáról és a bennünk rejlő azon isteni lehetőségről, hogy növekedjen bennünk Isten szeretete, amint Őt keressük és kinyúlunk egymás felé. „És lészen, hogy az igazlelkűeket kigyűjtik minden nemzet közül, és Sionba jönnek, örök öröm dalait dalolva” (Tan és szövetségek 45:71). A hozsánna és halleluja ezen időszakában zengjünk halleluját – hiszen Ő örökkön örökké uralkodik! Kiáltsunk hozsánnát Istennek és a Báránynak!