Felkészülni arra, hogy az Ő Lelke mindig velünk legyen. A Fiatalság Erősségéért. 2021. márc. 26–29.
Jöjj, kövess engem!
Felkészülni arra, hogy az Ő Lelke mindig velünk legyen
Felkészülni arra, hogy minden egyes héten érdemesen vegyünk az úrvacsorából, segíthet, hogy a Lélek mindig velünk legyen.
Tizenkét éves koromban az Amerikai Egyesült Államokban a családommal egyháztörténeti helyszínekre látogattunk New York állam északi részén. Emlékszem, ahogy a Szent Ligetben eltűnődtem az első látomáson és a többi csodálatos látomáson, amelyeket Joseph látott, és azt gondoltam: „Hű! Ha olyan bámulatos lelki találkozásban lenne részem mennyei lényekkel, mint Josephnek volt, akkor az életem sínen lenne!”
Azóta megtanultam, hogy az egyszeri nagy lelki találkozás helyett inkább gyakori kis élményekre van szükségem az életben, hogy erős maradjon a bizonyságom és biztonságban haladjak a hazavezető ösvényen. Mennyei Atya tudta, hogy rendszeres útmutatásra lesz szükségünk az életünkben, és Ő elő is készítette számunkra a módját, hogy megkapjuk azt.
Mindazoknak, akik elegendő hittel rendelkeznek az Ő Fiában ahhoz, hogy bűnbánatot tartsanak és megkeresztelkedjenek, Ő megadja a Szentlélek ajándékát. Az úrvacsora heti szertartásán keresztül lehetőséget biztosít nekünk arra, hogy „Lelke mindig velü[nk] legyen”, ha emlékezünk a Szabadítóra és betartjuk a parancsolatait (Tan és szövetségek 20:77). Ez lehetővé teszi számunkra, hogy hozzáférjünk a Lélek mindennapi útmutatásához az életünkben, miközben az önrendelkezésünket használva olyan döntéseket hozunk, amelyek segítenek minket a Mennyei Atyához visszavezető ösvényen.
Az úrvacsora és a Lélek
Mennyei Atya tudta, hogy rendszeres hozzáférésre lesz szükségünk az Ő Lelkének útmutatásához, nem csak nagy, egyszeri élményekre. Joseph Smith próféta által visszaállította az alámerítéssel történő keresztelés szertartását, amely segít megtisztulnunk. Ezután felkészítenek minket a Szentlélek ajándékának befogadására konfirmáció által, ami lehetőséget ad, hogy naponta vezessen minket a Lélek.
Mennyei Atya tudta, hogy egyetlen alkalommal tisztává válni nem lesz elég, és hogy emlékeznünk kell majd a Szabadítóra, és újra meg újra meg kell tisztulnunk ahhoz, hogy a Lelkét mindig magunknál tartsuk. E célból állította vissza az úrvacsora szertartását. Ha gondosan felkészülünk az úrvacsorára és rendszeresen veszünk belőle, akkor azt az ígéretet kapjuk, hogy Lelke mindig velünk lehet (lásd Tan és szövetségek 20:77).
Azonban csupán az, hogy elmegyünk az istentiszteletre, eszünk a kenyérből és iszunk a vízből, nem teszi lehetővé számunkra, hogy hozzáférjünk az Úr ígéretéhez. A szertartásra való tudatos felkészülésünk az, ami lehetővé teszi, hogy megkapjuk a Szabadító hatalmát az életünkben.
A sportolók nem azzal szereznek jártasságot, hogy csupán magukra húznak egy mezt vagy besétálnak a pályára. Edzeniük kell a testüket, megtanulniuk a technikákat, és gyakorolniuk kell ahhoz, hogy jártassá váljanak a sportágukban. Hasonlóképpen nekünk is meg kell tanulnunk, hogyan készüljünk fel arra, hogy áhítatosan és érdemesen vegyünk az úrvacsorából, hogy megkaphassuk azt a hatalmat, melyet Ő adhat nekünk.
Egy módja annak, hogy felkészítsd a szívedet és a lelkedet az úrvacsoravételre, az, hogy minden héten egy rövid „interjút” tartasz magaddal. Amikor önmagammal tartok interjút, én szeretem a Tan és szövetségek 20:37-et használni. Ez a vers tartalmazza a keresztelkedés követelményeit, melyeket Isten nyilatkoztatott ki Joseph próféta számára. Tartalmazza azokat az előfeltételeket, amelyeknek eleget kell tenniük mindazoknak, akik meg szeretnének keresztelkedni. Úgy találom, hogy segít felkészítenem magam, hogy elnyerjem a megújuló ígéreteket, melyek az úrvacsora által elérhetőek.
Fénykép a Getty Images jóvoltából
E szentírást útmutatóként használva, íme néhány kérdés, amelyet fel szoktam tenni magamnak, hogy lássam, készen állok-e venni az úrvacsorából.
Megalázkodtam Isten előtt?
A Tan és szövetségek 20:37 első követelménye az Isten előtti megalázkodás. Ezt tesszük, amikor elfogadjuk és hajlandóak vagyunk követni az Ő akaratát, ahogyan az a szentírásokban írva van, ahogyan azt a szolgái tanítják vagy ahogyan az késztetésekben érkezik hozzánk.
Megkérdezem önmagamtól, hogy van-e bármi olyan az életemben, amiben harcolok Istennel. Ellenállok az Ő iránymutatásának? Odafigyelek a szolgái tanításaira? Ha nem, akkor eltervezem, hogy fejlődni fogok és elkötelezem magam arra, hogy jobban csináljak mindent, miközben felkészülök az úrvacsora vételére. Isten mindentudó. Amikor felismerem, hogy Ő a teljes képet látja az életemmel kapcsolatban, akkor könnyebb megalázkodnom Őelőtte és bíznom abban, hogy Ő majd rávezet, mi a legjobb számomra.
Megtört a szívem és töredelmes a lelkem?
A megtört szív és töredelmes lélek az alázat rokona. Azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk alávetni magunkat Isten akaratának. Az alázatosság azt jelenti, hogy sajnáljuk és megbocsátunk akkor is, ha nehéz, vagy úgy érezzük, hogy a másik ember tévedett. Azt tudod mondani, hogy „mindenki felé tiszta a lelkiismeretem”? Megbántottál valakit a környezetedben, vagy táplálsz rossz érzéseket valaki iránt? Megbocsátást kell kérned?
Amikor megtört a szívem és töredelmes a lelkem, hajlandó vagyok erőfeszítést tenni azért, hogy helyrehozzam a dolgokat Istennel és a többi emberrel. Igyekszem megszabadulni a mások iránti kedvezőtlen gondolatoktól és érzésektől. A Lélek nem lakozik velünk, ha viszálykodó érzéseink vannak, ezért fontos lépés megszabadulni azoktól ahhoz, hogy felkészüljünk az úrvacsora ígéretének befogadására.
Vágyom arra, hogy újra tiszta legyek, és tanúsíthatom, hogy minden bűnömet megbántam?
A Tan és szövetségek 20:37 egy másik követelménye, hogy „minden bűnü[n]ket valóban megbán[ju]k”. Amikor megkeresztelkedtünk, tisztára mosattunk a bűneinktől. Ígéretet tettünk, hogy megpróbáljuk betartani Isten parancsolatait, és bűnbánatot tartunk, amikor hibázunk.
Mindig megkérdezem magamtól, hogy csak azért veszek-e az úrvacsorából, mert tudom, hogy azt kellene tennem, vagy mert tényleg újra tiszta szeretnék lenni. Visszatekintek a héten elkövetett bűneimre és hibáimra, és megkérdem magamtól, hogy igazán változni akarok-e és megszabadulni tőlük. Ha megvan benned a vágy, hogy tisztává válj, a Lélek által látni fogod, mi az, amiben fejlődnöd kell, és Ő továbbra is késztetni fog arra, hogy bűnbánatot tarts és jobb döntéseket hozz.
Az Úrnak (vagy ha kell, másoknak, akiknek esetleg ártottunk vagy akiket megbántottunk) tett beismerés a felkészülésünk része.
Kérdezd meg magadtól: Van bármi, amin változtatnom kellene, és eddig nem tettem? Van bármi, amit még meg kellene bánnom? A gondok őszinte bűnbánat általi megoldása feljogosíthat minket arra, hogy érdemesen vegyünk az úrvacsorából.
Hajlandó vagyok magamra venni Jézus Krisztus nevét?
Minden megkötött szövetségünk elköteleződés arra, hogy még teljesebb mértékben magunkra vegyük Krisztus nevét. Amikor megkeresztelkedünk, megmutatjuk, hogy hajlandóak vagyunk magunkra venni Jézus Krisztus nevét, és betartani a parancsolatait. Amikor a templomban további szövetségeket kötünk vagy amikor elhívásokat fogadunk el, még inkább magunkra vesszük Krisztus ügyét és az Ő tanításait. Megmutatni hajlandóságunkat arra, hogy magunkra vegyük az Ő nevét minden héten az úrvacsora részeként, azt jelenti, hogy újra elkötelezzük magunkat azon szövetségek és kötelezettségek mellett, melyeket korábban vele kötöttünk.
Mikor kiértékelem a felkészülésemet az úrvacsoravételre, ilyen kérdéseket teszek fel magamnak: Megteszem a tőlem telhető legtöbbet azért, hogy Krisztus és az ő tanításai példája legyek? A szövetségeimmel kapcsolatos minden ígéretemet betartom? Ugyanolyan elkötelezett vagyok ma is Krisztus és a vele kötött szövetségeim iránt, mint amikor megkötöttem azokat?
Megvan az elhatározásom arra, hogy mindvégig szolgáljam Őt?
Amikor megkötöttük az Úrral a keresztelkedési szövetségünket, azt ígértük neki, hogy igyekszünk betartani a parancsolatait. A két legnagyobb parancsolat az, hogy szeressük az Urat és szeressük a felebarátainkat (lásd Máté 22:36–40). Isten és a felebarátaink iránti szeretetünket is úgy mutatjuk ki, hogy szolgáljuk őket.
Meg szoktam kérdezni magamtól, hogy szakítok-e időt a szolgálatra. Vonakodva szolgálok vagy boldogan teszem? Igyekszem felmagasztalni az elhívásomat? Mások szolgálata csodálatos módja annak, hogy felkészüljünk az úrvacsoravételre. Sőt, a Lélek útmutatására leggyakrabban mások szolgálata során van szükségünk.
Bízz az Úr ígéreteiben!
Miközben minden héten tudatosan felkészülünk, hogy érdemesen vegyünk az úrvacsorából, jogosulttá válunk arra, hogy mindig velünk legyen a Lélek, hogy befolyással legyen az életünkre és vezesse azt. Ez az Úrtól kapott ígéret.