Szilárd alapok. A Fiatalság Erősségéért, 2021. márc. 14–15.
Szilárd alapok
Megmászásra váró fal
Illusztrálta: Alyssa Petersen
Húsz fiatal nő állt mellettem, és a majdnem öt méter magas, fából készült falat bámulták. Az volt a kihívásunk, hogy minden lánynak segítsünk átmászni rajta. Sok lánynak ez volt a legelső Fiatal Nők tábora. Az idősebb lányok és én ifjúsági vezetők voltunk, de még soha nem vettünk részt ehhez hasonló tevékenységen. Mind kíváncsian hallgattuk a szabályokat.
Mindegyik fiatal nőnek át kellett jutnia a fal túloldalára. Amint valakinek sikerült, egy dobogón állva segíthetett felhúzni a többieket. Azonban ha földet ért a lába, már nem segíthetett felhúzni a többi lányt.
Eleinte nehezen ment, de hamarosan sikerült összedolgoznunk és kezdtük átemelni a lányokat. Voltak, akik a biztosítóeszközök ellenére féltek attól, hogy ilyen magasra felhúzzák őket. Mások izgultak, hogy saját erőből kell feljutniuk a tetejére. A feladat mindannyiunktól nagyobb egymás iránti bizalmat és támogatást követelt meg. A végén sikeresen teljesítettük a kihívást.
Amikor a legutolsó fiatal nő is lemászott, összegyűltünk, hogy megbeszéljük a falmászás számos tanulságát.
Mindannyian szembetaláljuk magunkat olyasmivel, amit lehetetlenségnek tűnik legyőzni. De nem vagyunk egyedül! Körbe vagyunk véve olyanokkal, akik segítenek felemelni minket és támogatást nyújtanak. Mennyei Atya és Jézus Krisztus ott vannak számunkra, hogy segítsenek és megerősítsenek bennünket, amikor Őhozzájuk fordulunk.
Megan B., USA, Ohio
„Megígértem, hogy eljövök!”
Mindig is meg akartam osztani az evangéliumot másokkal, de sok éven át nem sikerült. Aztán összebarátkoztam egy Tiago nevű fiúval. Közel laktunk egymáshoz, ezért suli után mindig együtt sétáltunk haza.
Egy nap más útvonalat választottunk hazafelé, és elmentünk a gyülekezeti ház mellett, ahová jártam. Elmondtam neki, hogy már jó ideje az egyház tagja vagyok. Arról is beszéltem neki, hogy miben hiszünk, és hogy milyen sok áldásban volt része a családomnak emiatt. Meghívtam Tiagót a következő vasárnapra, és azt mondta, hogy el fog jönni.
Elérkezett a vasárnap, én pedig izgatottan vártam rá a gyülekezeti házban, de nem jött el. A következő héten újra meghívtam. Ez így ment két-három hónapon át, de mindig volt valami kifogása, hogy miért nem jön. De én folytattam a meghívást.
Egy vasárnapon az úrvacsorai gyűlésen ültem, és ahogy körülnéztem, láttam, hogy Tiago ott áll. Meglepett, hogy látom, de odajött, leült mellém és azt mondta: „Megígértem, hogy eljövök!”
Bemutattam a misszionáriusoknak, és elkezdték őt tanítani. Később megkeresztelkedett. Most mindketten a missziónkra készülünk. Úgy örülök, hogy nem mondtam le róla!
Meiry R., Brazília
Bízz Isten időzítésében
A nagynéném válófélben volt, miután a legidősebb fia megkeresztelkedett. Hogy békés kapcsolatot tudjon fenntartani a gyermekei vér szerinti apjával, az engedélyét akarta kérni, hogy a többi gyerekük is megkeresztelkedhessen. Sajnos az apjuk sok éven át nem egyezett bele.
A nagynéném végül elhatározta, hogy akkor is meg akarja kereszteltetni a gyerekeket, ha az apjuk nem hagyja ezt jóvá. De miután a nagynéném az unokatestvéreimmel együtt böjtölt és imádkozott a döntésről, mindannyian azt a benyomást kapták, hogy várjanak tovább.
Még ugyanazon a héten az unokatesóim vér szerinti apja azt mondta a nagynénémnek, hogy szeretné, ha a gyerekek találkoznának a misszionáriusokkal és megkeresztelkednének. Még mindig emlékszem, milyen örömet éreztem, amikor anyukám elújságolta mindezt. Tudom, hogy Mennyei Atya a sok évnyi türelmes várakozás után megáldotta az unokatestvéreimet.
Talán nem mindig tudjuk majd, hogy mikor válaszolja meg az Úr az imáinkat, de tudom, hogy mindig meg fogja. Nem tudom, miért akarta Mennyei Atya, hogy az unokatestvéreim várjanak a keresztelkedéssel, de azt tudom, hogy megáldotta őket a hithűségükért.
Bre J., USA, Florida