Az ausztráliai Melbourne-ben

Sziasztok! A nevem Benjamin H. 18 éves vagyok, és Glen Irisban élek, amely az ausztráliai Melbourne egyik külvárosa. Melbourne Victoria fővárosa, és elnyerte „a világ legélhetőbb városa” címet. Sokszor kiszámíthatatlan az időjárásunk, és nem lehetetlen, hogy az ember egyazon nap leforgása alatt mind a négy évszakot megtapasztalja!

Az élet Melbourne-ben

Édesanyámmal, édesapámmal és a négy fiatalabb testvéremmel élek. Apa munkája miatt költöztünk erre a környékre.

Én pont egy egyházi iskolába járok, ahol egyenruhát hordunk: lila zakót, fekete nadrágot, valamint inget és nyakkendőt. Bár egyházi iskola, nem túl sok hívő jár oda, és még akik vallásosak, rajtuk se igazán látszik. Örülök minden misszionáriusi lehetőségnek, mert az iskolában egyedül én vagyok Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagja.

A telefonomon a háttérkép egy Jézust ábrázoló kép, mert az emberek sokszor látják, amint feloldjuk a telefonunkat, és olyankor meglátják a képet és kérdezősködni kezdenek róla. Remek kaput jelent ez egy evangéliumi beszélgetés előtt! Hordok egy „Isten gyermeke vagyok” feliratú karkötőt is. Olyan sokat van rajtam, hogy meglátszik a helye, de úgy döntöttem, nem veszem le, mert az emberek folyton rákérdeznek, mi az. Sokszor tudni szeretnék, hogy ők is lehetnének-e Isten gyermekei. Mindig elmondom nekik, hogy már azok!

Sport

Szuper dolog kosarazni, és sok barátot szereztem már általa. Van egy park a házunk mellett, ami arra ösztönöz, hogy járjak ki és dobáljak kosárra, legyek igazán jó kosaras. Játszottam az iskolai csapatban, és az egyik meccsen nagyon jó voltam. Két nappal később megtudtam, hogy felajánlottak egy helyet egy állami válogatott csapatban, ami igen nagy szó! Kicsit utánanéztünk, és kiderült, hogy vasárnaponként is játszanak, így aztán utána már nem is igen foglalkoztam a kérdéssel.

Egyház

Nincs sok fiatal az egyházközségünkben. Ami a fiatal férfiakat illeti, vagyok én, két másik pap, és körülbelül 5 diakónus. A vezetőink szeretnek havonta elvinni minket azokhoz a fiatalokhoz, akik nemigen járnak, hogy meghívjuk őket a programokra. Jó látni, mennyire törődnek a vezetőink másokkal.

Az egyházközségünk nagyon összpontosít a célokra, az új Gyermekek és fiatalok programnak köszönhetően. Tartottunk egy összevont ifjúsági tevékenységet, amely felölelte mind a négy területet! Mindegyik területhez más-más tevékenység tartozott. Én a fizikai célkitűzést kísérő tevékenységért voltam felelős; röplabdáztunk.

Sokat dolgozunk azon, hogy kihangsúlyozzuk ezt a négy területet az életünkben. Ez azt is segített felismernem, hogy milyen fontos a célkitűzés. Célok nélkül nehéz látni az életünkben elért fejlődést.

Szerintem fontos, hogy az emberek az egyházban megértsék, milyen bámulatos tudásnak vagyunk a birtokában, mint például a szabadítás terve.