Erőt kapni a szüleinktől. A Fiatalság Erősségéért, 2021. jún. 18–19.
Jöjj, kövess engem!
Erőt kapni a szüleinktől
Néha nem kell más, mint valaki más szemével látni a dolgokat, hogy hálásak legyünk azért, amink van.
Fiatalnak lenni nem mindig könnyű. És hiszed vagy sem, fiatalok szülőjének lenni sem sokkal egyszerűbb. A szüleinkkel való kapcsolatunk azonban különleges, és ha dolgozunk rajta, ez a kapcsolat nagy áldást jelenthet az életünkben.
Íme néhány példa arra, milyen érzései vannak néhány egyházi vezetőnek a szüleivel való kapcsolatáról.
Russell M. Nelson elnök
az egyház elnöke
„Rajongtam a szüleimért. A világot jelentették számomra, és döntő fontosságú leckéket tanítottak meg nekem. Nem tudom nekik eléggé megköszönni, hogy boldog otthont teremtettek nekem és a testvéreimnek. Mégis már kisfiúként is tudtam, hogy valami hiányzik. Egy nap felpattantam a villamosra, és elmentem egy […] könyvesboltba, hogy keressek egy könyvet az egyházról. Szerettem tanulni az evangéliumról.
Amikor megértettem a Bölcsesség szavát, azt akartam, hogy a szüleim is éljenek e törvény szerint. Így hát egy napon, még nagyon kicsi koromban, lementem az alagsorba, és az összes szeszesitalt tartalmazó üveget összetörtem a betonpadlón. Azt hittem, hogy édesapám megbüntet majd, de nem szólt egy szót sem.
Amikor érettebb lettem és kezdtem megérteni Mennyei Atyánk tervének nagyszerűségét, gyakran azt mondtam magamban: »Nem akarok több karácsonyi ajándékot. Csak azt akarom, hogy a szüleimhez pecsételjenek.« Erre a hőn áhított eseményre csak a szüleim 80 éves kora után került sor, de akkor megtörtént. Nem is tudom szavakba önteni, milyen örömöt éreztem azon a napon (lásd Alma 26:16), és azóta is mindennap érzem az abból fakadó örömöt, hogy őket egymáshoz, engem pedig hozzájuk pecsételtek.”1
Illusztrálta: Jarom Vogel
Dallin H. Oaks elnök
első tanácsos az Első Elnökségben
„A tizedfizetés törvénye iránti hozzáállásomat édesanyám példája és szavai alapozták meg; jól szemlélteti ezt egy beszélgetés, amelyre fiatal koromból emlékszem.
A második világháború idején az özvegy édesanyám szerény tanítói fizetéséből tartotta el három kisgyermekét. Amikor ráébredtem, hogy pénzszűke miatt le kellett mondanunk néhány vágyott dologról, megkérdeztem anyámtól, miért fizeti be a javadalma oly nagy részét tizedként. Soha nem felejtem el a magyarázatát: »Dallin, lehetnek emberek, akik elboldogulnak a tizedfizetés nélkül, de mi nem. Az Úr úgy döntött, hogy magához veszi az édesapádat, és rám hagyja, hogy felneveljelek titeket, gyerekeket. Ezt nem tudom megtenni az Úr áldásai nélkül, az áldásokra pedig a becsületes tized fizetése révén teszek szert. Amikor befizetem a tizedemet, megkapom az Úr ígéretét, miszerint meg fog áldani minket, és szükségünk van azokra az áldásokra, ha boldogulni akarunk.«”2
Michelle D. Craig nővér
első tanácsos a Fiatal Nők Általános Elnökségében
„Fiatalkoromban a családom az ország másik felére költözött. Mások segítségével egy egész napot azzal töltöttünk, hogy mindent felpakoltunk egy nagy utánfutóra, hogy aztán majd Apa elvontassa az autónkkal. A tervezett indulásunk reggelén arra ébredtem, hogy a költözésünket nagy meglepetésemre néhány nappal elhalasztották. Apa azzal az erőteljes érzéssel ébredt fel az éjszaka kellős közepén, hogy nem szabad az utánfutót vontatnia. Ahelyett, hogy elhessegette volna a benyomást, Apa követte a késztetést és elnapolta a költözést. Megbízott egy hivatásos költöztetőt, aki aztán minden holminkat átpakolta az egyik teherautójába.
Amikor végre elindultunk, az út során erős szélbe futottunk, és nem egy felborult teherautót és utánfutót láttunk. A családunk hálás volt a biztonságunkért. Apám szavak nélkül tanított meg arra, hogy legyen bátorságom követni a Lélektől jövő késztetéseket, még akkor is, ha e késztetések kényelmetlenséget okoznak, vagy látszólag semmi értelmük. Soha nem felejtettem el ezt a leckét.”
Quentin L. Cook elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
„Apámnak három szabálya volt. Először is, érdemleges célokat kellett kitűznünk. Másodszor, a céljainkat bármikor megváltoztathattuk. Harmadszor viszont, bármilyen célt is tűztünk ki, szorgalmasan kellett dolgoznunk az elérésén.
Ezt is mondogatta: »Az emberek oly sokat tudnak nyújtani nekünk, ha hajlandóak vagyunk tanulni tőlük. Ezért olyan fontos jó emberekkel körbevenni magadat.«”3