A családja az ereje. A Fiatalság Erősségéért, 2022. jún.
A családja az ereje
Kelly tud egy-két dolgot arról, hogyan tartható össze a család.
Fényképek: Ntebaleng Twala és család jóvoltából
Lovagol a lován. Fel is áll a lova hátára. De ez még nem minden. Ez a 12 éves fiatal Dél-Afrikából még az akadályokon is könnyedén átugrat a lovával.
Különleges kapcsolatra van szükség ló és lovasa között, hogy biztonságban véghez vigyék az ilyen mutatványokat. Kelly K. és a lova, Delta között valóban nagyon szoros kapcsolat van. Ha azonban megkérdezitek tőle, hogy kik azok, akikkel a legfontosabb kapcsolatot ápolja, valószínűleg a családjáról fog mesélni nektek.
„A testvéreim nagyon fontosak nekem” – mondja Kelly. Természetesen a szülei is fontosak számára. Kelly elmagyarázza, hogy a tiniknek, ahogy egyre idősebbek lesznek, néha nehéz közel maradniuk a szüleikhez, de rájött néhány módszerre, amely segíthet. „Számomra az olyan kis dolgok, mint hogy beszélgetek a szüleimmel, vagy időt töltök velük, javítottak a kapcsolatunkon.”
Ez a közelség nagy különbséget jelent az életében.
Vadállatok és családi szórakozás
Ahogy Kelly mondja, a családi összetartás a családdal való időtöltéssel kezdődik. Az egyik módja az örömteli közös időtöltésüknek az, hogy a bolygó néhány legnagyobb állatának a közelébe férkőznek és személyes kapcsolatba kerülnek velük. „Évente többször is járunk szafarira” – mondja Kelly. Rengeteg nagyszerű emléket gyűjtöttek ezeken a túrákon.
„Az egyik legviccesebb emlék az, amikor egyszer szakadni kezdett az eső” – idézi fel. A szafari túrán teljes sebességgel haladtak az autóval, ami miatt szúrtak az esőcseppek. Így hát a családja nevetve összebújt, mintegy emberi pajzsot képezve az eső ellen. És működött! „Melegítettük is egymást” – meséli.
A sportok úgyszintén fontosak a családjában, különösen a testvérei körében. Ez egy másik módja annak, hogy együtt töltsék az idejüket, együtt játszva és szurkolva egymásnak. Kelly, aki öt gyermek közül a legkisebb, rájött, hogy a legkönnyebben úgy fűzheti szorosabbra a kapcsolatát az idősebb testvéreivel, ha igyekszik többet tanulni a sportjukról. „Szeretem nézni, amikor a bátyáim rögbiznek vagy golfoznak. És igyekszem is kicsit megtanulni a sportjukat, hogy amikor gyakorolnak, akkor beszélgethessünk és együtt játszhassunk.”
Kelly nővére szintén szeret lovagolni, így ez nagyszerű és természetes módon köti össze őket. Kelly élvezi a futást is, a testvérei pedig szívesen támogatják őt.
Ezenkívül az egész család szeret együtt kártyázni és más játékokat játszani. Dieter F. Uchtdorf elnök ezt mondta, amikor az Első Elnökség második tanácsosa volt: „A családi kapcsolatokban a szeretetet valójában úgy betűzzük, hogy i-d-ő, vagyis idő.”1
Egy meleg takaró és egy erős váll
Kelly néhány családtagja egyben a legjobb barátja is. Ezért ha a többi barátsága döcögős, ők segítenek kitölteni a hézagokat. Például Kelly lakóhelyén nincs sok egyháztag. Néha kihívást jelentett Kelly számára a barátai és a közte lévő értékkülönbség.
„Fiatalabb koromban elveszettnek éreztem magam, ahogy próbáltam megfelelni a barátaimnak – mondja. – De a szentírások olvasása és az ima segített. A családomhoz is fordultam.
Egyszer megkértem a barátaimat, a rossz zenéjük helyett játsszanak valami mást, de ez nem igazán működött. Azt mondták, ha nem tetszik, menjek haza. Így hát imádkoztam, és megkérdeztem Mennyei Atyát, hogy mit tegyek. Azt válaszolta, hogy hívjam fel a szüleimet, és menjek haza.”
Jöjjön bármi, Kelly tudja, hogy ha segítség kell, számíthat a családjára. „Anyu és Apu mindig mellettem vannak.” És a többi családtagja is. Egyszer Kelly két barátja elköltözött. Ezt Kelly különösen nehezen viselte, mert nagyon közel került hozzájuk. Ismét a családja volt az, akikre számíthatott.
„A családom mellettem volt, amikor szükségem volt egy vállra, hogy kisírjam magam, vagy csak beszélgessek – meséli Kelly erről a nehéz időszakról. – Mindig tudják, hogyan segítsenek nekem, és bebugyolálnak egy takaróba, amikor szükségem van rá.”
Örökkévaló ösztönzés
Bár sok mindent nagyon szeret a dél-afrikai életben – az időjárást, a szafari állatait, a johannesburgi templomot –, azért megvan a nehézsége annak, hogy a közelben nem lakik túl sok fiatal egyháztag.
Azt azonban tudja, hogy az evangélium és a Jézus Krisztusba vetett hite erőt ad neki. „Nem tudom, hol lennék az evangélium nélkül – mondja Kelly. – Hálás vagyok, amiért itt van az egyház. A szentírások valóban megáldják az életemet. Mennyei Atya pedig mindig mellettem lesz. Azért élek a mércéim szerint, mert segítenek boldognak és biztonságban érezni magam. Nem igazán akarok olyan lenni, mint azok a kamaszok, akik állandóan bajba kerülnek. Inkább a jót választom, mert tudom, hogy az evangélium igaz.”
Van még valami, ami hatalmas ösztönzést jelent Kelly számára ahhoz, hogy az evangélium szerint éljen: ez pedig a családja iránti szeretete. „Tudom, hogy örökre a családommal lehetek, ha kitartok a helyes ösvényen – mondja. – És én a családommal szeretnék lenni.”