Válaszolni fogsz az Úr hívására?

Írta: Jorge T. Becerra elder

a Hetvenektől

Az Úr nagy dolgok megtételére hív majd el most és a jövőben.

Évezredekkel ezelőtt egy fiú, akit Sámuelnek hívtak, egy Éli nevű paptól tanulta meg a kötelességeit a templomban. Az egyik este, amikor Sámuel elaludt, meghallotta, hogy valaki szólítja. Sámuel először azt gondolta, hogy Éli hívja, ezért odaszaladt Élihez, és azt mondta: „Ímhol vagyok, mert hívtál engem” (1 Sámuel 3:5). De nem Éli hívta, és visszaküldte Sámuelt az ágyába.

Sámuel még két alkalommal hallotta a hívást, és odament Élihez, de ugyanaz volt az eredmény.

Miután Sámuel harmadszor is hallotta a hívást és Élihez ment, Éli rájött, hogy az Úr szólította Sámuelt. Éli azt mondta Sámuelnek, feküdjön csak vissza. Azt tanácsolta neki, hogy ha az Úr újra szólítja őt, mondja ezt: „Szólj Uram, mert hallja a te szolgád” (1 Sámuel 3:9).

Az Úr újra szólította, Sámuel pedig engedelmeskedett Éli tanácsának. Ezután az Úr kinyilatkoztatta akaratát Sámuelnek (lásd 1 Sámuel 3:11–14). Bár Sámuel még fiatal volt, az Úr ismerte őt, és elvégzendő munkája volt számára.

Sámuelhez hasonlóan lehetőséged van megtanulni, megérteni és megismerni az Urat és az Ő szavát, hogy számodra is ki legyen nyilatkoztatva az akarata. Az Úr arra fog elhívni téged, hogy nagy dolgokat tegyél most és a jövőben.

Válaszolni fogsz?

Állj cselekvésre készen!

Az Úrral kapcsolatos élménye előtt Sámuel „még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje” (1 Sámuel 3:7; kiemelés hozzáadva).

Szeretem a még szót ebben a versben. Sámuel talán nem ismerte az Urat, de amint válaszolt az Úr hívására, „fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az [Úr] ígéiből a földre nem hagy vala esni” (1 Sámuel 3:19).

Szeretem összekötni Sámuel történetét a Tan és szövetségek 107:99-es versével, amely így szól: „Most tehát minden ember tanulja meg a kötelességét, és tevékenykedjen abban a hivatalban, amelyre kijelöltetett, teljes szorgalommal” (kiemelés hozzáadva). Cselekvés által tanulunk és fejlődünk, nem pedig azzal, hogy az oldalvonalon állunk. Tanuljuk meg, mit szeretne az Úr, hogy tegyünk, majd cselekedjünk!

Fontos imádkozni, hogy megtudjuk, mit tegyünk. Mindig imádkozz, de arra is hajlandónak kell lenned, hogy talpra állj és tégy valamit. A Szentlélek könnyebben tud segíteni neked, amikor már cselekszel.

A kis dolgok felkészítenek téged

Diakónusként úrvacsorát osztottam, és beszedtem a böjti felajánlásokat. Székeket raktam ki a gyűlésekre, és utána összeszedtem őket. Ezek a kötelességek aprónak tűntek számomra. Visszatekintve ezekkel kezdődött az egyházban végzett szolgálatom. Ezek a kis dolgok felkészítettek arra a napra, amikor az Úr arra hívott, hogy többet tegyek.

Néha úgy gondoljuk, hogy a lelki élményeknek vagy késztetéseknek bámulatosnak kell lenniük, vagy óriási, figyelemre méltó módon kell megtörténniük, például egy álomban vagy egy hangot hallva. De a legtöbbször, legalábbis számomra, a Lélekkel kapcsolatos élmények olyan apró gondolatok és ötletek formájában jöttek, hogy például tegyek meg valamit, vagy keressek fel valakit. Amikor e késztetések szerint cselekszel, további élményekben lesz részed a Lélekkel. Ha tehát kapsz egy kis nógatást, hogy valami jót és pozitívat tegyél, akkor tedd meg! Az Úr addig nem fog nagy feladatokat adni neked, amíg meg nem hallod a kicsiket, és teszed meg azokat.

Az Úr bízik benned

Püspöki szolgálatom során az egyházközségemben végigkövettem, amint egy fiatal férfi diakónusból tanítóvá, majd pappá válik. Ezután felkészült arra, hogy missziót szolgáljon. Félénk és csendes volt, olyan családból származott, amely nem volt túl tevékeny az evangéliumban.

Azon a vasárnapon, mielőtt elindult volna a missziójába, megkérdeztem, hogy megírta-e a beszédét.

„Igen!” – felelte. Kinyitotta a mappáját, és megmutatta a beszédét.

„Ez csodálatos! – mondtam. – De szeretnék kipróbálni valamit. Mondanád inkább a szívedből a beszédet?”

„Hogy mit csináljak?” – kérdezett vissza.

„Bízom benned – válaszoltam. – Csak szólj a szívedből! Tudom, hogy nagyszerű dolgokat fogsz tenni ezen a gyűlésen. Ott leszek melletted, ha szükséged van rám.”

Átadta nekem a beszédét. Soha nem felejtem el, mennyire izgult, amíg a többiek elmondták előtte a beszédüket. Amikor azonban az ő beszédére került a sor, felállt, és erőteljes üzenetet adott át. Az egész gyülekezetet magával ragadta ez a félénk fiú, aki az Úr szószólójává vált.

A valódi csoda a gyűlés után következett. Három barátja, akik korábban azt mondták nekem, hogy nem fognak missziót szolgálni, könnyes szemmel jöttek oda hozzám. Mindegyikük ezt mondta: „Szeretnék misszióba menni.” Ennek a fiatal férfinak a bizonysága meggyőzte őket arról, hogy szolgálniuk kell. Mindhárman sikeres missziót szolgáltak. Ez a fiatal férfi most már apa, és továbbra is tevékeny Jézus Krisztus evangéliumában. Sok családtagját is segített visszahozni az egyházba.

Ez az élmény arra emlékeztet engem, hogy az Úr bízik az egyház fiataljaiban. Az Úr minden korábbinál több módot adott neked annak a bizonyítására, hogy bízik benned. Amikor annyi idős voltam, mint te, közel sem álltam készen azokra a lehetőségekre, amelyek neked megadattak! De tudom, hogy készen állsz segíteni felépíteni az egyházat, bárhol is élj.

Soha nem leszel egyedül

Amikor egész életeden át válaszolsz az Úr hívására, azt az ígéretet kapod, hogy soha nem leszel egyedül. Az Úr majd irányt mutat neked. Lehet, hogy egy kicsit idősödnöd kell, ahogy nekem is, hogy meglásd, miként vezetett téged az Úr. Például az Úr a prófétán és az apostolokon keresztül vezet téged. Nekik nem idegen az Úr hangja. A szentírások olvasása közben is vezet téged.

Megáldattál ajándékokkal, tehetségekkel és képességekkel arra, hogy nagyszerű dolgokat tegyél meg. Ez megadja neked a magabiztosságot, hogy válaszolj az Úr hívására, és azzá válj, akivé Ő tudja, hogy válhatsz.