Térjünk a lényegre!

Nem sírok, amikor érzem a Lelket. Valami baj van velem?

Nem csupán a sírás az egyetlen reakció arra, amikor Isten Lelkét érezzük. Nem is ez a Lélek jelenlétének a leggyakoribb jele.

Howard W. Hunter elnök (1907–1995) egyszer ezt mondta: „Aggaszt, amikor az erős érzelmeket vagy a patakzó könnyeket egyenlővé teszik a Lélek jelenlétével. Persze az Úr Lelke okozhat erős érzelmi feltöltődést, akár könnyeket is, de ezt a külsődleges megnyilvánulást nem szabad összekeverni a Lélek jelenlétével” (Prédikáljátok evangéliumomat!: Útmutató a misszionáriusi szolgálathoz [2019]. 98.).

Sokféleképpen észre lehet venni a Szentlelket. Boldogságot és nyugalmat érezhetsz. Lehet, hogy tiszta az elméd és sugalmazott gondolataid támadnak. Vagy érezhetsz olyan pozitív érzelmeket, mint a szeretet, az öröm, a szelídség, a türelem, vagy a vágy arra, hogy jót tegyél. (Lásd Tan és szövetségek 6:15, 23; 8:2; 11:12–14; Galátziabeliek 5:22–23; Moróni 7:13.) Ha ilyesmit tapasztalsz, biztos lehetsz benne, hogy a Lelket érzed. Az erős érzelmektől könnyekre fakadhatsz, de ne gondold, hogy ez a legbiztosabb vagy legjobb módja annak, hogy észrevedd a Lelket.