Nyitott szívvel átélt tapasztalatom

Írta: Carter Thomas

Illusztrálta: Adam Nickle

Eléggé benne vagyok a sportokban, különösen a kosárlabdában. Egyszerűen szeretem a versengést. Részben ez volt az oka, hogy 14 évesen nyolcórás nyitott szívműtéten kellett átesnem.

Rendellenes szívbillentyűvel születtem. Eleinte az orvosok azt mondták, hogy valószínűleg műteni kell majd idősebb koromban – talán a nyugdíjba vonulásom után. Idővel azonban egyre súlyosbodott a probléma, nagyrészt annak köszönhetően, hogy milyen intenzíven sportolok.

Az egyik őszi szűrővizsgálat során az orvos azt mondta, hogy már valószínűleg a következő egy-két évben meg kell majd műteni. Addig is terepfutottam az iskolában. De ahelyett, hogy az időeredményeim javultak volna, inkább egyre rosszabbak lettek. Ebből tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben.

Márciusban újra elmentünk az orvoshoz. A vizsgálat alatt az az érzésem támadt, hogy még a tervezettnél is hamarabb meg kellene műteniük. Egyfajta meleg lelki érzés támadt a bensőmben. Ez a személyes kinyilatkoztatás vigaszt nyújtott nekem. Hirtelen a saját hangomat hallottam, amint azt kérem, hogy műtsenek meg, amilyen hamar csak lehet. A szüleim először egy kicsit megijedtek, de azt mondtam nekik, hogy minden rendben van, aztán megkérdeztem, milyen hamar lehetne sort keríteni a műtétre. Az operáció áprilisra lett betervezve.

Tudom, hogy a nehéz időkben Jézus Krisztus mindig mellettem áll. Mindig imádkozhatok Mennyei Atyához, és ez segít.

Hittem abban, hogy minden rendben lesz, de azért a műtét napja még így is ijesztő volt. Akkor tudatosult bennem igazán, amikor bementem a kórterembe. Emlékszem, remegett kezem-lábam. Az altatóorvosom nagyon sokat segített abban a pillanatban. Hálás vagyok mindazokért az emberekért, akik átsegítettek ezen a élményen. Mennyei segítséget is kaptam. Például az egész egyházközségem böjtölt értem, és én valóban éreztem a böjt és az ima erejét.

Fénykép a Thomas család jóvoltából

A szívem remekül működik mostanában. Ha nem műtöttek volna meg, két éven belül meghalhattam volna. Most már várhatóan gond nélkül végigélhetem az életemet.

Ez az egész élmény megváltoztatta a látásmódomat. Másként látom az embereket, amikor próbatételeken mennek át. Nagyobb együttérzés van bennem irántuk. Időnként meglátok valakit, és érzem, hogy épp valami nehéz dologgal küszködik, aztán odamegyek és segítek neki.

Számomra az, hogy Jézus Krisztus tanítványa vagyok, valójában azt jelenti, hogy példa lehetek másoknak, és úgy bánok mindenkivel, ahogy Ő tenné. Mindannyian hasonló helyzetben vagyunk. Isten a mi Atyánk, és mi az Ő fiai és leányai vagyunk. Mindenkinek van célja és értéke. Rengeteg negatívság vesz körül minket, így aztán igyekszem segíteni az embereknek mosolyogni és pozitívnak lenni.

Bizonyságomat teszem arról, hogy mindennap személyes útmutatást kaphatok az Úrtól. Ő erősebbé tehet engem és fokozhatja az ellenálló képességemet. Mindent meg tudok tenni Krisztus segítségével (lásd Filippibeliek 4:13).