Az engesztelés csodája

C. Scott Grow elder

a Hetvenektől

Nincs olyan bűn vagy vétek, fájdalom vagy bánat, amely kívül esne engesztelésének gyógyító hatalmán.

Miközben erre a konferenciai beszédre készültem, megrendítő telefonhívást kaptam édesapámtól. Elmondta, hogy reggelre álmában meghalt az öcsém. Összetört a szívem. Még csak 51 éves volt! Míg rá gondoltam, az a benyomás ért, hogy osszam meg veletek életének néhány eseményét. Ezt engedéllyel teszem.

Fiatalként az öcsém jóképű volt, barátságos és nyitott – teljesen elkötelezett az evangélium mellett. Becsületes missziót szolgált, majd feleségül vette kedvesét a templomban. Egy fiúval és egy leánygyermekkel áldattak meg. Nagyon ígéretes volt a jövője.

De aztán engedett egy bizonyos gyengeségnek. Élvezeteket hajszoló életmódot választott, ami az egészségébe, a házasságába és az egyháztagságába került.

Messze költözött az otthonától. Több mint egy évtizeden át folytatta önpusztító életmódját, azonban a Szabadító nem felejtette el őt, és nem hagyta magára. Végül kétségbeesésének fájdalma utat engedett lelkében az alázatosság szellemének. Kezdtek szertefoszlani benne a düh, a lázadás és a harciasság érzései. A tékozló fiúhoz hasonlóan „magába szállt”¹. Kezdte a Szabadító felé nyújtani a kezét, és elindult haza, hithű szüleihez, akik soha nem mondtak le róla.

Végigjárta a bűnbánat ösvényét. Nem volt könnyű. 12 évnyi távollét után újrakeresztelkedett, és újra elnyerte a Szentlélek ajándékát. Végül vissza lett állítva a papsága és a templomi áldásai.

Abban az áldásban volt része, hogy talált egy olyan nőt, aki hajlandó volt eltekinteni korábbi életmódjából adódó betegségeitől, és egymáshoz pecsételték őket a templomban. Két gyermekük született. Éveken át hűen szolgált a püspökségben.

Az öcsém március 7-én, hétfőn reggel hunyt el. Az előző péntek estén feleségével együtt a templomban voltak. Vasárnap reggel, a halála előtti napon, papsági leckét tanított a főpapi csoportjában. Aznap este nyugovóra tért, hogy aztán ebben az életben soha ne ébredjen fel, de előjöjjön az igazak feltámadásakor.

Hálás vagyok az engesztelés csodájáért az öcsém életében. A Szabadító engesztelése mindig mindannyiunk rendelkezésére áll.

Az engeszteléshez bűnbánat által férünk hozzá. Ha bűnbánatot tartunk, az Úr lehetővé teszi számunkra, hogy magunk mögött hagyjuk a múlt hibáit.

„Íme, aki megbánta bűneit, annak megbocsáttatik, és én, az Úr, nem emlékszem azokra többé.

Erről tudhatjátok, hogy valaki megbánta-e bűneit – íme, beismeri és elhagyja azokat.”²

Mindannyian ismerünk legalább egy embert, aki komoly kihívásokkal küszködött vagy küszködik az életében – aki letért az útról vagy megingott. Az illető lehet egy barátunk vagy rokonunk, szülőnk vagy gyermekünk, férjünk vagy feleségünk. Akár te is lehetsz az.

Mindenkihez szólok, hozzád is. Az engesztelés csodájáról beszélek.

A Messiás azért jött, hogy megváltsa az embereket Ádám bukásától.³ Jézus Krisztus evangéliumában minden a Messiásnak, Isten Fiának engesztelő áldozatára mutat.⁴

Engesztelés nélkül nem vihető véghez a szabadulás terve. „…Isten tehát maga hoz engesztelést a világ bűneiért, hogy megvalósítsa az irgalom tervét, hogy kielégítse az igazságosság követelményeit, hogy Isten egy tökéletes, igazságos Isten legyen, és irgalmas Isten is.”⁵

Az engesztelő áldozatot Isten bűntelen Fiának kellett végrehajtania, mert a bukott ember nem engesztelhet ki saját bűneiért.⁶ Az engesztelésnek végtelennek és örökkévalónak kellett lennie ahhoz, hogy az egész örökkévalóságon át minden emberre vonatkozzon.⁷

Szenvedésével és halálával a Szabadító minden ember bűneiért kiengesztelt.⁸ Engesztelése a Gecsemánéban kezdődött és a kereszten folytatódott, majd a feltámadásban teljesedett ki.

„Igen, …így vezetik el, feszítik keresztre és ölik meg, és a test alá lesz vetve még a halálnak is, és a Fiú akaratát felemészti az Atya akarata.”⁹ Engesztelő áldozatával „lelkét [felajánlotta] a bűnökért”¹⁰.

Isten Egyszülött Fia lévén hatalmat örökölt a fizikai halál felett. Ez lehetővé tette számára, hogy életben maradjon, miközben többet szenvedett, „mint amit ember el tud szenvedni, hacsak meg nem hal; mert íme, minden pórusából vér fakad, oly nagy [volt] az ő kínja népe gonoszsága és utálatosságai miatt”¹¹.

Nemcsak minden ember bűnéért fizette meg az árat, hanem magára vette „népének fájdalmait és betegségeit” is. És magára vette „a gyengeségeiket, hogy bensője irgalommal telhessen meg…, hogy a test szerint tudhassa, hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint”¹².

A Szabadító érezte az egész emberiség gyötrelmének a súlyát – a bűn és a bánat gyötrelméét. „Bizonyára viselte a gyötrelmeinket, és hordozta a fájdalmainkat”¹³.

Engesztelése által nemcsak a vétkest gyógyítja meg, hanem a vétkek miatt szenvedő ártatlant is. Ha az ártatlanok hitet gyakorolnak a Szabadítóban és az Ő engesztelésében, és megbocsátanak a vétkesnek, akkor ők is meggyógyulhatnak.

Vannak olyan időszakok, amikor mindannyiunknak szüksége van menedékre „a bűntudat elől, mely a hibák és bűnök eredménye”¹⁴. Ha bűnbánatot tartunk, akkor a Szabadító eltávolítja lelkünkből a bűntudatot.

Engesztelő áldozata által bűneink megbocsáttathatnak. A veszedelem fiainak kivételével mindenkinek, mindig rendelkezésére áll az engesztelés, „a bűnbánat feltételeivel”¹⁵, függetlenül attól, hogy nagy vagy kis bűnről van szó.

Végtelen szeretete miatt Jézus Krisztus hív minket, hogy bánjuk meg bűneinket, és ne kelljen elszenvednünk saját bűneink teljes terhét.

„[T]arts bűnbánatot – tarts bűnbánatot, különben… szenvedéseid keservesek lesznek – hogy milyen keservesek, azt nem tudod, hogy milyen áthatóak, azt nem tudod, igen, hogy milyen nehezen elviselhetők, azt nem tudod!

Mert íme, én, Isten, mindenkiért elszenvedtem ezeket a dolgokat, hogy ha bűnbánatot tartanak, akkor ne szenvedjenek;

De ha nem hajlandók bűnbánatot tartani, akkor úgy kell szenvedniük, ahogyan nekem;

Amely szenvedés nyomán még én, Isten, mindenek közt a legnagyobb is reszkettem a fájdalomtól, és minden pórusból véreztem, és testben és lélekben is szenvedtem…”¹⁶

A Szabadító gyógyulást ajánl azoknak, akik bűntől szenvednek. „[N]em tértek-e most vissza hozzám, és bánjátok meg bűneiteket, és tértek meg, hogy meggyógyíthassalak benneteket?”¹⁷

Jézus Krisztus lelkünk Nagy Gyógyítója. A kárhozat bűneinek kivételével nincs olyan bűn vagy vétek, fájdalom vagy bánat, amely kívül esne engesztelésének gyógyító hatalmán.

Ha bűnt követünk el, a Sátán azt mondja nekünk, hogy elvesztünk. A Megváltó ezzel szemben mindenkinek, nektek is és nekem is megváltást kínál, függetlenül attól, hogy mit tettünk rosszul.

Ha átgondoljátok az életeteket, vannak olyan dolgok, melyeken változtatni kellene? Követtetek el olyan hibákat, amelyeket még ki kellene javítani?

Ha a bűn vagy a bűntudat, a keserűség vagy harag érzéseitől, illetve hitetek elvesztése miatt szenvedtek, akkor hívlak benneteket, hogy keressetek enyhülést! Tartsatok bűnbánatot, és hagyjátok el a bűneiteket! Aztán imában kérjetek Istentől megbocsátást! Kérjetek bocsánatot azoktól, akikkel rosszat tettetek! Bocsássatok meg azoknak, akik veletek tettek rosszat! Bocsássatok meg magatoknak!

Keressétek fel a püspököt, ha szükséges! Ő az Úr irgalmának hírnöke. Segíteni fog nektek a küzdelemben, hogy tisztává váljatok a bűnbánat által.

Merítkezzetek meg az imában és a szentírások tanulmányozásában! Ha ezt teszitek, érezni fogjátok a Lélek megszentelő hatását. A Szabadító azt mondta: „…szenteljétek meg magatokat; igen, tisztítsátok meg a szíveteket, és tisztítsátok meg előttem a kezeteket és a lábatokat, hogy tisztává tehesselek benneteket.”¹⁸

Míg engesztelésének hatalma által tisztává tétetünk, a Szabadító szószólónkká válik az Atyánál, és így könyörög:

„Atyám, tekintsd annak szenvedéseit és halálát, aki bűnt nem cselekedett, akivel nagyon elégedett voltál; tekintsd a te Fiadnak vérét, amely kiontatott, annak vérét, akit odaadtál, hogy te magad megdicsőülhess;

Ezért, Atyám, kíméld meg ezeket a testvéreimet, akik hisznek az én nevemben, hogy énhozzám jöhessenek és örökké tartó életük lehessen.”¹⁹

Mindannyian megkaptuk az erkölcsi önrendelkezés ajándékát. „Az emberek… szabadon választhatják a szabadságot és az örök életet, minden ember nagy Közbenjárója által, vagy választhatják a fogságot és a halált, az ördög… hatalma szerint”²⁰.

Évekkel ezelőtt az öcsém az önrendelkezését gyakorolta, amikor olyan életmódot választott, ami az egészségébe, a családjába és az egyháztagságába került. Évekkel később ugyanezt az önrendelkezést gyakorolta, amikor úgy döntött, hogy bűnbánatot tart, megkeresztelkedik, összhangba hozza életét a Szabadító tanításaival, és az engesztelés hatalma által szó szerint újjászületik.

Tanúbizonyságot teszek az engesztelés csodájáról. Láttam gyógyító hatalmát az öcsém életében, és éreztem a saját életemben. Az engesztelés gyógyító és megváltó hatalma mindig, mindannyiunk rendelkezésére áll.

Tanúbizonyságot teszek arról, hogy Jézus a Krisztus – lelkünk Gyógyítója. Azért imádkozom, hogy döntsünk mindannyian úgy, hogy válaszolunk a Szabadító hívására: „…nem tértek-e most vissza hozzám, és bánjátok meg bűneiteket, és tértek meg, hogy meggyógyíthassalak benneteket?”²¹ Jézus Krisztus nevében, ámen.