A prófétáknak adott folyamatos kinyilatkoztatás és az életünknek utat mutató személyes kinyilatkoztatás áldása
A folyamatos kinyilatkoztatás a múltban és most is az Úr által biztosított csatornákon keresztül érkezik.
Ma a prófétáknak adott folyamatos kinyilatkoztatásról és az életünknek utat mutató folyamatos személyes kinyilatkoztatásról fogok beszélni.
Időnként olyankor is kapunk kinyilatkoztatást, amikor nem ismerjük az Úr céljait. Nem sokkal azelőtt, hogy Jeffrey R. Holland elder 1994 júniusában apostoli elhívást kapott volna, csodálatos élményben volt részem, mely kinyilatkoztatta, hogy ő el lesz hívva. Akkoriban regionális képviselő voltam, és semmi okát nem láttam, hogy miért adatna meg nekem ennek tudása. Azonban ifjú misszionáriusokként társak voltunk Angliában még az 1960-as évek elején, és nagyon szerettem őt. Ezt az élményt gyengéd irgalmasságnak tekintettem. Nemrég belegondoltam, hogy vajon az Úr arra készített-e fel, hogy egy olyan bámulatos misszionáriustárs mellé kerüljek be fiatalabbként a Tizenkettek közé, aki ifjú misszionáriusként az én fiatalabb társam volt.1 Időnként figyelmeztetem az ifjú misszionáriusokat, hogy legyenek kedvesek a fiatalabb társukkal, mert soha nem tudhatják, hogy mikor lesz belőlük az ő idősebb társuk.
Szilárd bizonyságom van arról, hogy ezt a visszaállított egyházat a Szabadítónk, Jézus Krisztus vezeti. Ő tudja, kiket hívjon el apostolaiként, és milyen sorrendben hívja el őket. Azt is tudja, hogyan készítse fel a rangidős apostolát arra, hogy az egyház prófétája és elnöke legyen.
Ezen a délelőttön abban az áldásban volt részünk, hogy hallhattuk szeretett prófétánk, Russell M. Nelson elnök mélyenszántó bicentenáriumi kiáltványát a világhoz, amely Jézus Krisztus evangéliuma teljességének visszaállítása előtt tiszteleg.2 Nelson elnök e nagy jelentőségű nyilatkozata nyilvánvalóvá tette, miszerint Jézus Krisztus egyházának eredete, léte és jövőbeli haladási iránya a folyamatos kinyilatkoztatás tantételén nyugszik. Az új kiáltvány egy szerető Atya gyermekeihez szóló szavait közvetíti.
Egy régebbi korban Spencer W. Kimball elnök már kifejezésre juttatta a ma bennem is meglévő érzéseket. Ezt mondta: „Minden dolog közül azért kell ma a leghálásabbnak lennünk, hogy a mennyek valóban nyitva állnak, és hogy Jézus Krisztus visszaállított egyháza a kinyilatkoztatás sziklájára épült. A folyamatos kinyilatkoztatás valóban az élő Úr és Szabadító, Jézus Krisztus evangéliumának éltető ereje.”3
Énók próféta előre látta azokat a napokat, amelyekben élünk. Az Úr tudatta Énókkal, milyen nagy gonoszság uralkodik majd, és prófétált a bekövetkező „nagy gyötrelmek[ről]”. Ugyanakkor ezt ígérte: „az én népemet azonban meg fogom őrizni”4. „És igazlelkűséget küldök le a mennyből; és igazságot küldök elő a földből, hogy bizonyságot tegyen az én Egyszülöttemről”5.
Ezra Taft Benson elnök nagy hatalommal tanította azt, hogy a Mormon könyve – vallásunk záróköve – az Úr Énóknak mondott szavait beteljesítve került elő a földből. Az Atya és a Fiú, valamint a Joseph Smith prófétának megjelenő angyalok és próféták „küldettek a mennyből, hogy visszaállítsák a szükséges hatalmakat a királyságba”6.
Joseph Smith próféta egyik kinyilatkoztatást a másik után kapta. Néhányról szó volt már ezen a konferencián. A Joseph próféta által kapott kinyilatkoztatások közül sokat a Tan és szövetségek őrzött meg részünkre. Az egyház alapműveinek összessége az Úr szándékát és akaratát tartalmazza számunkra ebben az utolsó adományozási korszakban.7
E nagyszerű alapvető szentírások mellett az élő prófétáknak adott folyamatos kinyilatkoztatással is megáldattunk. A próféták „az Úr megbízottjai, akik felhatalmazást kaptak arra, hogy a nevében szóljanak”8.
Vannak hatalmas jelentőséggel bíró kinyilatkoztatások, míg mások jobban megértetnek velünk létfontosságú isteni igazságokat és útmutatást adnak a napjainkra.9
Rendkívül hálásak vagyunk a Spencer W. Kimball elnöknek adott azon kinyilatkoztatásért, mely 1978 júniusában minden arra érdemes férfi egyháztagra kiterjesztette a papság és a templom áldásait.10
Sokakkal szolgáltam már együtt a Tizenkettek azon tagjai közül, akik jelen voltak e becses kinyilatkoztatás elnyerésekor és részt vettek benne. Személyes beszélgetések alkalmával mindegyikük megerősítette, milyen erős és egységbe vonó lelki útmutatásban volt részük Kimball elnökkel együtt. Sokan azt mondták, hogy ez volt a legerőteljesebb kinyilatkoztatás mindazok közül, amelyeket azelőtt vagy azután valaha is kaptak.11
Napjainkban áldottak közülünk azok, akik jelenleg a Tizenkét Apostol Kvórumában szolgálnak, mert a közelmúlt prófétáin keresztül jelentős kinyilatkoztatások érkeztek.12 Russell M. Nelson elnök az Úr megbízottja, különösen olyan kinyilatkoztatások tekintetében, amelyek segítenek a családoknak felépíteni a hit szentélyeit az otthonukban, egybegyűjteni a szétszórt Izráelt a fátyol mindkét oldalán, valamint megáldani a felruházott egyháztagokat a szent templomi szertartásokat illetően.
Amikor a 2018. októberi általános konferencián az otthonunkat megáldó fontos változások kerültek bejelentésre, bizonyságot tettem arról, hogy „az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma Tanácsának mérlegelése során a templomban, …miután szeretett prófétánk kinyilatkoztatásért folyamodott az Úrhoz, …mindenki erőteljes megerősítést kapott”13.
Ekkor már megérkeztek, de még nem lettek bejelentve vagy a gyakorlatba átültetve a szent templomi szertartásokra vonatkozó egyéb kinyilatkoztatások.14 Az útmutatás azzal kezdődött, hogy Russell M. Nelson elnök személyes prófétai kinyilatkoztatást kapott, a folyamatban részt vevők pedig gyengéd, ám erőteljes megerősítést. Nelson elnök külön bevonta a Segítőegylet, a Fiatal Nők, valamint az Elemi szervezete felett elnöklő nővéreket is. Az Első Elnökségnek és a Tizenkét Apostol Kvórumának a templomban adott végső útmutatás rendkívül lelki és erőteljes volt. Mindannyian tudtuk, hogy az Úr szándéka, akarata és hangja tárult elénk.15
A legünnepélyesebben kijelentem, hogy a folyamatos kinyilatkoztatás a múltban és most is az Úr által biztosított csatornákon keresztül érkezik. Bizonyságot teszek arról, hogy a Nelson elnök által ma délelőtt közzétett új kiáltvány olyan kinyilatkoztatás, mely minden embert megáld.
Mindenkit hívunk, hogy lakmározzon az Úr asztalánál
Kijelentjük továbbá szívből jövő vágyunkat, hogy újra együtt legyünk azokkal, akik küszködnek a bizonyságukkal, kevéssé tevékenyek, vagy töröltették nevüket az egyházi feljegyzésekről. Vágyunk rá, hogy „Krisztus szavain” lakmározzunk veletek az Úr asztalánál, és megtudjuk, mit kell mindannyiunknak megtennie.16 Szükségünk van rátok! Az egyháznak szüksége van rátok! Az Úrnak szüksége van rátok! Szívből jövő imánk az, hogy csatlakozzatok hozzánk a világ Szabadítójának való hódolatban. Tudjuk, hogy némelyeteket talán olyan sértés, durvaság vagy egyéb viselkedés bánt, mely nem krisztusi. Azt is tudjuk, hogy némelyetek hitét érhették olyan kihívások, melyeket nem méltányolunk, értünk vagy oldunk meg teljes mértékben.
A legrendíthetetlenebb és leghithűbb tagjaink hitét is érte már ideig-óráig kihívás. Nagyon tetszik nekem W. W. Phelps igaz története, aki elhagyta az egyházat és Missouriban egy bíróságon Joseph Smith próféta ellen tanúskodott. Miután megbánta bűnét, ezt írta Josephnek: „Tudom, milyen helyzetben vagyok, te is tudod és Isten is tudja, és szeretnék megszabadulni, ha a barátaim segítenek nekem.”17 Joseph megbocsátott neki, újra munkába állította, és szeretetteljesen ezt írta neki: „Kik barátok voltak egykor, ismét barátok végre.”18
Testvérek! A helyzetetektől függetlenül legyetek tudatában annak, hogy az egyház és annak tagjai visszavárnak.
Az életünknek utat mutató személyes kinyilatkoztatás
A személyes kinyilatkoztatás mindazok számára elérhető, akik alázatosan útmutatást kérnek az Úrtól. Éppen olyan fontos, mint a prófétai kinyilatkoztatás. A Szentlélektől érkező személyes, lelki kinyilatkoztatás eredményeképp milliók kaptak már ahhoz szükséges bizonyságot, hogy megkeresztelkedjenek és Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza konfirmált tagjává váljanak.
A személyes kinyilatkoztatás a keresztelkedést követő hatalmas áldás, amikor is a Szentlélek befogadása megszentel minket.19 Emlékszem egy különleges személyes kinyilatkoztatásra 15 éves koromból. Drága bátyám útmutatást kért az Úrtól, hogy tudja, mit mondjon szeretett édesapánknak, aki nem akarta, hogy a bátyám missziót szolgáljon. Én is őszinte szándékkal imádkoztam, és személyes kinyilatkoztatást kaptam az evangélium igaz voltáról.
A Szentlélek szerepe
A személyes kinyilatkoztatás a Szentlélektől kapott lelki igazságokon alapszik.20 A Szentlélek minden igazság kinyilatkoztatója és bizonyságtevője, különösen ami a Szabadítót illeti. A Szentlélek nélkül nem igazán tudhatnánk, hogy Jézus a Krisztus. Nagyon fontos szerepe van abban, hogy tanúságot tegyen az Atyáról és a Fiúról, a titulusaikról és a dicsőségükről.
A Szentlélek mindenkit erőteljes módon tud befolyásolni.21 Ez a befolyás csak akkor állandósul, ha az illető megkeresztelkedik és befogadja a Szentlélek ajándékát. A Szentlélek emellett megtisztító tényező is a bűnbánat és a megbocsátás folyamatában.
A Lélek bámulatos módokon közöl velünk dolgokat. Az Úr ezt a csodálatos leírást használta:
„elmédben és szívedben szólok majd hozzád a Szentlélek által, amely reád száll és a szívedben lakozik.
Most íme, ez a kinyilatkoztatás lelke”22.
Bár a hatása rendkívül erőteljes lehet, leginkább csendben, halk és szelíd hangként érkezik.23 A szentírások sok példát hoznak arra, hogy a Lélek minként befolyásolja az elménket, például: békét szól az elménkhez,24 lefoglalja az elménket,25 megvilágosítja az elménket,26 vagy akár hangot küld az elménknek.27
Íme néhány tantétel, amelyek felkészítenek minket a kinyilatkoztatás befogadására:
-
Imádkozzunk lelki útmutatásért! Áhítatosan és alázatosan kell kutatnunk és kérnünk,28 és türelmesnek, valamint engedékenynek kell lennünk.29
-
Készüljünk fel a sugalmazásra! Ehhez arra van szükség, hogy összhangban legyünk az Úr tanításaival és betartsuk a parancsolatait.
-
Vegyünk arra érdemesen az úrvacsorából! Ezzel tanúságot teszünk és szövetséget kötünk Istennel, hogy magunkra vesszük az Ő Szent Fia nevét, hogy emlékezünk Őrá és betartjuk a parancsolatait.
Ezek a tantételek felkészítenek minket a Szentlélektől érkező késztetés és útmutatás befogadására, felismerésére és követésére. Ide tartoznak azok a békés dolgok is, amelyek „örömet [és] örök életet hoznak”30.
A lelki felkészülésünket nagyban elősegíti az, ha rendszeresen tanulmányozzuk a szentírásokat és az evangélium igazságait, és az elménkben átgondoljuk, milyen útmutatásra törekszünk. Ne feledkezzetek el azonban a türelemről és az Úr időzítésébe vetett bizalomról! Az útmutatás a mindentudó Úrtól érkezik, amikor Ő „szándékosan úgy dönt, hogy megleckéztet minket”31.
Kinyilatkoztatás az elhívásainkban és a feladatainkban
A Szentlélek az elhívásainkban és a feladatainkban is kinyilatkoztatást biztosít. Tapasztalatom szerint leginkább akkor érkezik jelentős lelki útmutatás, amikor a feladatköreinket betöltve megpróbálunk megáldani másokat.
Emlékszem rá, amikor fiatal püspökként felhívott egy kétségbeesett házaspár, közvetlenül azelőtt, hogy üzleti ügyben el kellett érnem egy repülőgépet. Érkezésük előtt könyörögve kértem az Urat, hogy tudhassam, milyen módon áldhatnám meg őket. Ő kinyilatkoztatta nekem a probléma természetét és hogy miként reagáljak rá. Ez a kinyilatkoztató útmutatás lehetővé tette számomra szent feladatköreim betöltését püspökként, bár a rendelkezésre álló idő nagyon korlátozott volt. A szerte a világon szolgáló püspökök szintén ilyen élményekről számolnak be. Cövekelnökként nem csupán fontos kinyilatkoztatást kaptam, hanem az Úr céljainak véghezviteléhez szükséges személyes helyreigazítást is.
Biztosítalak benneteket arról, hogy mindannyian kaphatunk kinyilatkoztató útmutatást, midőn alázatosan munkálkodunk az Úr kertjében. Az útmutatás nagy része a Szentlelken keresztül érkezik. Időnként, bizonyos célok elérése végett, közvetlenül az Úrtól adatik. Személyes bizonyságot teszek arról, hogy ez így igaz. Az egyház egészére vonatkozó útmutatást az egyház elnöke és prófétája kap.
Korunk apostolaiként kiváltságunkban áll együtt dolgozni és utazni jelenlegi prófétánkkal, Nelson elnökkel. Nelson elnökre is ugyanúgy igaz az, amit Wilford Woodruff mondott Joseph Smith prófétáról. Idézem: „[Láttam] Isten Lelkének vele való munkálkodását, valamint Jézus Krisztus neki adott kinyilatkoztatásait, majd azon kinyilatkoztatások beteljesedését”32.
Ma alázatosan azért fohászkodom, hogy mindannyian keressük az életünknek utat mutató folyamatos kinyilatkoztatást, és kövessük a Lelket, miközben az Atyaistennek hódolunk a mi Szabadítónk, Jézus Krisztus nevében, akiről tanúságot teszek, Jézus Krisztus nevében, ámen.