22. fejezet

Kinyilatkoztatás: „Folytonos dallam és mennydörgő esdeklés”

A folyamatos kinyilatkoztatás Jézus Krisztus evangéliumának éltető ereje.

Spencer W. Kimball életéből

Spencer W. Kimball elnök egyszer beszédet tartott egy sajtókonferencián, melyet az Arizona templom látogatóközpontjában tartottak. Az egyik újságíró ezt kérdezte tőle: „Úgy mutatták be önt, mint Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának elnökét, és mint prófétát. A kérdésem a következő: Isten beszél önhöz? És ha igen, akkor hogyan?” Kimball elnök így válaszolt: „Igen. Isten ma is beszél az ő prófétáihoz ugyanúgy, ahogyan tegnap is beszélt a prófétáihoz, és ahogyan holnap is tenni fogja. Emlékezzen arra, amit Ámós mondott: »Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak« (Ámós 3:7). Néha hallható hangon beszél. Néha elküldi az angyalait, ahogyan Józsefhez, Jézus mostohaapjához is elküldte. Általában halk, szelíd hangon beszél Isten a bennünk lévő lélekhez. Igen. Megválaszoltam a kérdését, fiatalember?”¹

Kimball elnök bízott a folyamatos kinyilatkoztatás tantételében, kijelentve, hogy ez „az élő Úr és Szabadító, Jézus Krisztus evangéliumának éltető ereje”.² Ez a bizalom, mondta Neal A. Maxwell elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, „nyilvánvalóan e nagyon különleges ember alkatának része volt”.³ Kimball elnök az egyház elnökeként komolyan vette a feladatát, tudván, hogy ő volt az egyetlen ember a földön, akiknek felhatalmazása volt kinyilatkoztatást kapni az egyházra. Így tette tanúságát: „Tudom, hogy az Úr hívott el ebbe a pozícióba. Tudom, hogy talán vannak nagyobb próféták, mint én, de szeretném a tőlem telhető legtöbbet megtenni azért, hogy úgy vigyem előre az Úr munkáját, ahogyan ő szeretné, hogy előre menjen. Minden este és reggel letérdelek, és mély őszinteséggel azért imádkozom, hogy az Úr sugalmazást adjon nekem, és kinyilatkoztassa számomra, hogy milyen irányban kell mennem, és mit kell mondanom az egyház népének.”⁴

Az egyház elnökeként végzett szolgálata során kinyilatkoztatásokat kapott arra vonatkozóan, hogy hogyan irányítsa a szenteket. A legismertebb kinyilatkoztatás, melyet kapott, 1978 júniusában érkezett, amikor az Úr kinyilatkoztatta neki és a fivéreinek az Első Elnökségben, valamint a Tizenkét Apostol Kvórumában, hogy a papság áldásai, melyeket néhány ember számára korlátoztak, attól az időtől kezdve elérhetőekké váltak az egyház minden érdemes tagja számára. E kinyilatkoztatás több éves időszak után érkezett, melynek során az egyház más elnökei is elmélkedtek és imádkoztak az ügyet illetően.

Kimball elnök nem beszélt hosszasan e kinyilatkoztatásról nyilvánosan. Bepillantást nyújtott azonban személyes felkészüléséről a kinyilatkoztatás elnyerésére, és alkalmanként az érzéseit is megosztotta róla:

„Tudtam, hogy olyan valami áll előttünk, ami nagyon fontos lesz majd Isten számos gyermekének. Tudtam, hogy csak akkor kaphatjuk meg az Úr kinyilatkoztatásait, ha érdemesek és készek vagyunk rájuk, ha készen állunk az elfogadásukra és arra, hogy helyükre tegyük őket. Nap nap után mentem egyedül mély tisztelettel és komolysággal a szent templom felső termeibe; és ott felajánlottam lelkemet és erőfeszítéseimet a program továbbvitele érdekében. Azt akartam tenni, ami az ő szándéka. Beszéltem erről neki, és ezt mondtam: »Uram, én csupán azt szeretném tenni, ami helyes. Nem készítünk terveket csak azért, hogy látványos változást idézzünk elő. Mi csupán azt szeretnénk, amit te kívánsz, és akkor, amikor te kívánod, és nem előbb.«”⁵

„Mi, akiket ti prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként támogattatok, most, 1978 tavaszán hasonlóképpen érzünk, mint a korai fivérek, amikor a kinyilatkoztatás hatályba lépett, miszerint »a pogányok örökös társak… és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangyéliom által« (Efézusbeliek 3:6). Ez egy olyan dolog volt, mondta Pál, »mely egyéb időkben meg nem ismertetett az emberek fiaival úgy, a hogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által« (Efézusbeliek 3:5).

Abban a dicsőséges eseményben volt részünk, hogy az Úr világosan kinyilvánította, hogy elérkezett az idő, amikor minden érdemes férfi és nő, bárhol is legyenek, örökös társak lehetnek, valamint részesei az evangélium összes áldásának. Szeretném, ha tudnátok, hogy a Szabadító különleges tanújaként milyen közel éreztem magam hozzá és a mi Mennyei Atyánkhoz, miközben számos alkalommal ellátogattam a templom felső szobáiba, gyakran többször is egy nap egymagam. Az Úr nagyon világosan közölte velem, hogy minek kell történnie. Nem várjuk el, hogy a világ népei megértsék ezeket a dolgokat, hiszen mindig gyorsan levonják saját következtetéseiket, vagy alábecsülik a kinyilatkoztatás isteni folyamatát.”⁶

Mindamellett, hogy tanúságot tett arról, hogy az egyházi vezetők döntéseit kinyilatkoztatások irányítják, Kimball elnök azt tanította, hogy mindannyian kaphatunk kinyilatkoztatásokat, hogy irányítsák az életünket, és megerősítsenek bennünket a felelősségeinkben. Ezt mondta: „A kinyilatkoztatás áldása olyan dolog, melyre mindannyiunknak törekednie kell.”⁷

Spencer W. Kimball tanításai

Isten, az Atya, és Jézus Krisztus alig várják, hogy beszélhessenek az emberiséggel

Valaki azt mondta, hogy olyan korban élünk, amelyben Isten, már ha létezik Isten, úgy döntött, hogy hallgat, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza azonban kijelenti a világnak, hogy sem az Atya, sem pedig a Fiú nem hallgat. Beszélnek és társalognak, amikor az helyénvaló és szükséges, továbbá folyamatosan kinyilvánítják azon szándékukat, sőt, vágyukat, hogy fenntartsák az emberekkel a kapcsolatot.⁸

Egy teológus rámutatott, hogy lehetetlen az embernek megtalálnia Istent, vagy megismernie Istent. Ez olyan, mintha azt mondanánk: „Én még soha nem másztam meg az Ararát hegyet – senki sem tudja megmászni az Ararátot; vagy, én még sohasem mártóztam meg az Adria tiszta meleg vizében – nem létezik az Adriai-tenger; vagy, soha sem láttam még a Kruger Park vadon élő állatait – nem létezik a Kruger Park; vagy, én mindig egészséges voltam – így hát, az a fájdalom, amelyről az emberek panaszkodnak, képzeletük szüleménye kell, hogy legyen. Én még soha sem jártam az űrben; így hát senki sem utazhat ki az űrbe.”

Mennyiben különbözik hát, amikor valaki azt mondja, én még soha sem hallottam vagy láttam Istent – tehát senki sem láthatta vagy hallhatta Istent, és senki sem járhatott vele. Milyen öntelt és gőgös, amikor valaki azt mondja, hogy Isten megközelíthetetlen, megismerhetetlen, láthatatlan, hallhatatlan csupán azért, mert ő maga még nem készítette fel magát erre az eseményre.⁹

Észben kell tartanunk, hogy Istent nem lehet csupán kutatás útján megtalálni, és az evangéliumát sem lehet puszta tanulmányozás által megérteni, hiszen senki sem ismerheti az Atyát vagy a Fiút, csak az, „a kinek a Fiú akarja megjeleníteni” (Lukács 10:22). A kétkedő egy nap – akár a halandóság idején, akár az örökkévalóságban – megtanulja majd saját bánatára, hogy önteltsége sok örömtől és fejlődéstől fosztotta meg.¹⁰

Boldogsággal tölt el minket annak ismerete, hogy a világmindenség Istene a kinyilatkoztatás Istene. Az Úr közli az akaratát és szándékát a földön élő gyermekeivel. Amennyiben törekszünk rá, egyre többször és egyre teljesebben fogja kinyilatkoztatni magát, mi pedig meg fogjuk érteni őt, amennyire csak egy halandó ember megértheti Istent. Nem hódolhatunk egy általunk teremtett lénynek, vagy a képzeletünk szüleményének. Mi egy olyan lénynek hódolunk, aki él, aki teremtett, aki közli velünk jellemét, tulajdonságait és lényének nagyságát.¹¹

Sem Elohim, az Atya, sem pedig Jehova, a Fiú, nem idegenítené el magát az emberek gyermekeitől. Az emberek azok, akik eltávolodnak tőlük, ha elidegenedésre kerül sor. Mind az Atya, mind pedig a Fiú boldogan kommunikálna és érintkezne az emberekkel…

[…] Minden, az ember által alkotott isten, valamint az azokból származó zűrzavar ellenére, az Élő és Igaz Isten ott van a mennyben, és elérhető a gyermekei számára.¹²

Míg néhány kinyilatkoztatás látványos, a legtöbb mély benyomásként érkezik az elmébe és a szívbe

Napjainkban, a múlthoz hasonlóan, sok ember azt várja, hogy ha kinyilatkoztatás érkezik, akkor az félelmetes, földet rengető megnyilatkozással történjen. Sokak számára nehéz kinyilatkoztatásként elfogadni azt a jó néhányat, amely Mózes idejében, József idejében és napjainkban érkezett – azokat a kinyilatkoztatásokat, melyek mély, megcáfolhatatlan benyomásokként érkeznek a prófétákhoz, mennyei harmatként, vagy az éjszakai sötétséget szétoszlató pirkadatként rátelepedve a próféta elméjére és szívére.

Ha valaki látványosságot vár, nem valószínű, hogy teljesen felkészült a kinyilatkoztatott kommunikáció folyamatos áradására. A legnagyobb alázattal, de a lelkemben égő bizonyság hatalmával és erejével azt mondom, hogy a visszaállítás prófétájától kezdve napjaink prófétájáig töretlen a kommunikációs vonal, folyamatos a felhatalmazás, s a tündöklő és mindent átható világosság szüntelenül ragyog. Az Úr hangja folytonos dallam és mennydörgő esdeklés.¹³

A kinyilatkoztatás nem mindig jelenti azt, hogy „Istennel járunk”, sem pedig azt, hogy „szemtől szembe” találkozunk vele, vagy saját fülünkkel halljuk őt. Sok fajta kinyilatkoztatás létezik – némelyik látványosabb, némelyik kevésbé az.¹⁴

Vannak kinyilatkoztatások, melyek álom formájában érkeznek. A legtöbb álmunk felületes, és nincs semmi jelentése, az Úr azonban használhatja az álmokat arra, hogy felvilágosítsa népét… Nabukodonozornak is volt egy álma. (Lásd Dániel 2.) Erőteljes álom volt, melyet elfelejtett, ám Dániel eljött, és felidézte a király álmát, majd megmondta annak jelentését. Az Úr határozott céllal tudatta azt Dániellel.

Ott volt Péter álma is, amelyben egy lepedőt látott aláereszkedni a mennyből, tele mindenféle állattal és vaddal, és annak is megvolt a pontos jelentése. (Lásd Cselekedetek 10:9–35.)

Pálnak, az ő nagyszerű élménye során, hasonló kinyilatkoztatásban volt része, mely álom formájában érkezett. „És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak.” Olyan utasításokat kapott, melyek szükségesek voltak a számára, és a királyság számára. (Cselekedetek 16:9)

Tudomásunk van más látványos kinyilatkoztatásról is. Például Moróni megjelenéséről, aki személyesen, feltámadott lényként jött el, hogy visszahozza az ősi Amerika nagyszerű feljegyzését, valamint az evangélium visszaállítását…

Ezután Keresztelő János jelent meg, akit a király egy gyenge pillanatában, lefejeztetett…, [majd] Péter, Jakab és János… Így történt hát meg, lépésről lépésre, minden dolog visszaállítása, és mindez kinyilatkoztatások, látomások, álmok vagy mély benyomások formájában történt.

Na most, a szentírásokban nem minden kinyilatkoztatás érkezett látványos megnyilatkozás formájában. Miközben az ószövetséget olvassátok, rá fogtok jönni, hogy az Úr beszél. Beszélt Ésaiással, Jeremiással és másokkal is, ám azt nem mindig kísérte személyes megjelenés is. Nagyon hasonlított Énós történetéhez, hiszen ahogy olvassátok Énós könyvében a Mormon könyvében, ő böjtölt és imádkozott, küzdött és könyörgött a tudásért, és főként bűnei bocsánatáért: „És amíg lélekben így küszködtem, íme, ismét az Úr hangja szólt elmémben, mondván: […]” (Énós 1:10) Sok-sok kinyilatkoztatás érkezett ilyen formában.

A kinyilatkoztatás tehát néha mennyei lények személyes megjelenésével érkezett… A Joseph Smith prófétának adott legtöbb kinyilatkoztatás azonban, amely e szent feljegyzésben, a Tan és a szövetségekben található, nem ilyen formában érkezett. Azokat mély benyomásként szerezte.¹⁵

A Tan és a szövetségekben, valamint a Bibliában lejegyzett legtöbb kinyilatkoztatás fentről jövő, mély érzések és lenyűgöző tudatosság formájában érkező irányítás volt. Ez az a fajta kinyilatkoztatás, melyet az egyének gyakran válaszként kapnak a szükségleteikre.¹⁶

Néha nem ismerjük fel [a kinyilatkoztatásokat], amikor érkeznek. Egyre csak imádkozunk és imádkozunk és imádkozunk bölcsességért és ítélőképességért, majd egyszer csak úgy érezzük, mintha egy bizonyos irányban kellene haladnunk. Ott kinyilatkoztatás történt. Az Úr megválaszolja azokat a kérdéseket, melyeket feltesztek neki.¹⁷

Milyen nyelven fog az Úr hozzánk szólni? Az Úr Joseph Smith prófétán keresztül tanította Oliver Cowderyt, aki egy, az imáira kapott válaszon tűnődött:

„Bizony, bizony, mondom neked, ha további tanúbizonyságot kívánsz, vesd rá elméd arra az éjszakára, amikor szívedben hozzám fohászkodtál, hogy tudhass ezen dolgok igaz voltáról.

Nem szóltam-e békét elmédhez a dolgot illetően? Mily nagyobb tanúbizonyságot kaphatsz, mint Istentől valót?” (T&Sz 6:22–23)¹⁸

Élő prófétákon keresztül az Úr kinyilatkoztatja az egyházra vonatkozó akaratát

Minden dolog közül azért kell ma a leghálásabbnak lennünk, hogy a mennyek valóban nyitva állnak, és hogy Jézus Krisztus visszaállított egyháza a kinyilatkoztatás sziklájára épült. A folyamatos kinyilatkoztatás valóban az élő Úr és Szabadító, Jézus Krisztus evangéliumának éltető ereje.¹⁹

Az ősi Amerika létfontosságú és felbecsülhetetlen feljegyzései, Krisztus tanításaival együtt, mely egy újabb tanúbizonyság az ő isteni voltáról építik fel a Mormon könyvét, amelyet isteni eredetű szentírásnak tartunk, s amely egyidejű a Bibliával, és alátámasztja azt.

1820 [Joseph Smith első látomása] óta további szentírások érkeztek, többek között az a számos és létfontosságú kinyilatkoztatás, amelyet Isten szüntelenül árasztott földi prófétáira. Ezek közül számos kinyilatkoztatást lejegyeztek egy másik szentírásban, melyet a Tan és a szövetségeknek hívunk. Az utolsó napi szent szentírásokat a Nagyértékű gyöngy egészíti ki, amely ősi és újkori próféták lefordított írásainak és kinyilatkoztatásainak feljegyzése.

Vannak, akik azt feltételezik, hogy e szent feljegyzések kinyomtatása és bekötése „a próféták végét” jelenti. Ismét tanúságunkat tesszük azonban a világnak arról, hogy a kinyilatkoztatás folytatódik, és hogy az egyház termei és aktái őrzik azon kinyilatkoztatásokat, melyek hónapról hónapra, napról napra érkeznek. Arról is bizonyságunkat tesszük, hogy 1830, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza megszervezése óta vannak, és továbbra is lesznek, egészen az idők végezetéig, Isten és az ő népe által elismert próféták, akik folytatják majd az Úr szándékának és akaratának tolmácsolását.²⁰

Amikor…, imádkozás és böjtölés után fontos döntéseket hoznak [az egyházi vezetők], új missziókat és új cövekeket hoznak létre, új módszereket és eljárásokat vezetnek be, akkor természetesnek vesszük a hírt, és talán puszta emberi megfontolásnak gondoljuk azt. Azok számára azonban, akik a próféta közvetlen közelében vannak, és hallják Isten emberének a bizonyságát; azok számára, akik látják mérlegelésének mélységet, valamint döntéseinek és kijelentéseinek bölcsességét, számukra ő valóban próféta. Amikor halljuk, hogy a fontos új változtatásokat olyan ünnepélyes kijelentésekkel zárja, mint „az Úr elégedett”; „ez egy helyes lépés”; „Mennyei Atyánk szólt hozzám”, akkor biztosak vagyunk a döntés helyességében.²¹

Nem szűntek meg, és nem is fognak megszűnni a kinyilatkoztatások. Isten e királysága az idők végezetéig felállíttatott, soha nem fogják megdönteni, sem pedig másik népnek adni. Ez egy folyamatos terv, és növekedni fog, nem pedig gyengülni. A tanai jól megalapozottak, ám a növekedés és terjeszkedés miatt újabb módszerek állnak rendelkezésünkre az evangélium tanításában világszerte. További szolgákat hívnak el a nagyobb világban történő megnövekedett munka elvégzésére. A kinyilatkoztatás és a többi csoda soha nem fognak megszűnni, míg a hit meg nem szűnik. Ahol elegendő hit van, ott ezek folytatódni fognak.

Mormon próféta így figyelmeztetett: „Igen, jaj annak, aki megtagadja az Úr kinyilatkoztatásait, és azt mondja, hogy az Úr már nem tevékenykedik kinyilatkoztatás, vagy prófétálás, vagy ajándékok, vagy nyelvek, vagy gyógyítások, vagy a Szentlélek hatalma által!” (3 Nefi 29:6)²²

Bizonyságomat teszem, hogy az egyház tovább halad azon kinyilatkoztatások által, melyeket Isten az ő menny által elhívott vezetőinek ad. A Mindenható van ezzel a néppel.²³

Amikor betartjuk a parancsolatokat, hitet gyakorolunk és őszintén imádkozunk, akkor érdemessé tesszük magunkat arra, hogy személyes kinyilatkoztatást kapjunk

A kinyilatkoztatás áldása olyan dolog, melyre mindannyiunknak törekednie kell. Az igazlelkű férfiak és nők látni fogják, hogy velük van a kinyilatkoztatás lelke, hogy irányítani tudják családjukat, és hogy segíteni tudja őket az egyéb feladataik teljesítésében. Törekednünk kell azonban arra, hogy érdemesek legyünk az ilyesfajta kinyilatkoztatásra azáltal, hogy rendbe tesszük az életünket, és az Úrral folytatott gyakori és rendszeres beszélgetéseken keresztül közelebb kerülünk hozzá.²⁴

Az Úr nem fogja ráerőltetni magát az emberekre; ha pedig nem hisznek, akkor nem fogja őket meglátogatni. Ha megelégednek a saját korlátolt mérlegelésükkel és értelmezésükkel, akkor természetesen az Úr a választott sorsukra fogja hagyni őket…

[…] Ugyanazon kinyilatkoztatások, látomások, gyógyítások és nyelvek állnak rendelkezésünkre ma, mint más időkben, amennyiben van elegendő hitünk.²⁵

A Mindenható ezzel a néppel van. Meg fogjuk kapni mindazt a kinyilatkoztatást, amelyre szükségünk van, ha elvégezzük a feladatunkat, és betartjuk Isten parancsolatait…

Ne feledjétek:

Amíg lesz szemetek a látásra, addig lesznek sugalmazó látomások.

Amíg lesz fületek a hallásra, addig lesznek megtapasztalható kinyilatkoztatások.

Ha van szívetek, amely képes a megértésre, akkor jegyezzétek meg: hogy Krisztus evangéliumának felmagasztaló igazságai nem lesznek többé elrejtve, és nem lesznek többé titokzatosak, és minden őszinte kereső megismerheti Istent és az ő tervét.²⁶

Önrendelkezést adva nekik, a Mennyei Atya ösztönzi és irányítja gyermekeit, ám megvárja, míg karjukat kinyújtják felé, imádkoznak hozzá és őszintén közelednek felé…

Az Úr alig várja, hogy meglássa első ébredező vágyukat, valamint kezdő erőfeszítéseiket, hogy áthatoljanak a sötétségen. Mivel megadta neki a szabad választás lehetőségét, meg kell engednie az embernek, hogy tapogatózzon az út során, míg a fény felé nem nyúl. Amikor azonban az ember elkezd éhezni, amikor karját elkezdi kinyújtani, amikor térdei kezdenek meghajlani, és elkezd beszélni, akkor – és semmivel sem előtte – az Úr visszatolja a látóhatárt, félrevonja a fátylat, és lehetővé teszi az emberek számára, hogy sötét bizonytalanságból bizonyosságba, mennyei világosságba lépjenek át.²⁷

Ha valaki a puszta szavak elmondása után felemelkedik a térdeiről, akkor újra térdre kellene ereszkednie, és addig ott kellene maradnia, amíg létre nem hozott egy beszélgetést az Úrral, aki alig várja, hogy megáldja őt, de mivel önrendelkezést adott neki, nem tudja magát az emberre erőltetni.²⁸

Útmutatást szeretnétek? Imádkoztatok az Úrhoz sugalmazásért? Azt szeretnétek tenni, ami helyes, vagy azt szeretnétek tenni, amit meg akartok tenni, attól függetlenül, hogy helyes-e vagy sem? Azt szeretnétek tenni, ami hosszú távon a legjobb számotokra, vagy azt, ami kívánatosabbnak tűnik a jelen pillanatban? Imádkoztatok? Mennyit imádkoztatok? Hogyan imádkoztatok? Úgy imádkoztatok, ahogyan a világ Szabadítója tette a Gecsemáné kertjében, vagy azért imádkoztatok, amit ti szeretnétek, függetlenül attól, hogy helyes-e? Ezt mondjátok az imáitokban: „Legyen meg a te akaratod”? Azt mondtátok, hogy „Mennyei Atya, ha ösztönzést és sugalmazást adsz egy helyes dologra, akkor meg fogom tenni azt”? Vagy pedig így imádkoztatok: „Add meg nekem, amit akarok, vagy ha nem, elveszem mindenképp”? Azt mondtátok, hogy „Mennyei Atyám, szeretlek, hiszek benned, tudom, hogy mindentudó vagy. Őszinte vagyok. Tiszta szívemből arra vágyom, hogy helyesen cselekedjek. Tudom, hogy látod a véget kezdettől fogva. Látod a jövőt. Fel tudod ismerni, hogy az általam említett körülmények között békére vagy nyugtalanságra, boldogságra vagy bánatra, sikerre vagy kudarcra lelek. Kérlek, mondd el, szeretett Mennyei Atya, és én megígérem, hogy azt fogom tenni, amit te mondasz nekem.” Imádkoztatok már így? Nem gondoljátok, hogy bölcs dolog lenne? Elég bátrak vagytok ahhoz, hogy így imádkozzatok?²⁹

Az Úr válaszolni fog a kérdéseitekre és az imáitokra, ha figyeltek rá. Nem kell mindennek a prófétán keresztül jönnie… Hanem minden ember kaphat kinyilatkoztatást, ha érdemes rá, és elég közel áll az Úrhoz.³⁰

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–IX. oldalt.

Nézd át Kimball elnök feljegyzését arról, amikor 1978-ban kinyilatkoztatást kapott a papságra vonatkozóan (258–259. oldal)! Bár Kimball elnök élménye néhány szempontból egyedülálló volt e kinyilatkoztatással kapcsolatban, melyek azok a szempontok, amelyek mindannyiunkra vonatkoznak a kinyilatkoztatás elnyerésére irányuló erőfeszítéseink során? Hogyan követhetjük a példáját?
Tekintsd át a 259. oldalon kezdődő részt! Mit mondanál annak a barátodnak, aki azt állítja, hogy Isten hallgat? Mely szentírásokat vagy tapasztalatokat oszthatnád meg, hogy segíts a barátodnak?
Milyen módokon érkezhetnek kinyilatkoztatások? (Példaként lásd a 261–263. oldalakat.) Kimball elnök azt tanította, hogy a legtöbb kinyilatkoztatás mély benyomásként, nem pedig látványos megnyilatkozásként érkezi Hogyan tudjuk megállapítani, hogy egy gondolat vagy egy érzés az Úrtól származik-e? (Lásd 262. oldal.)
Miért van szükségünk élő prófétákra a szentírások mellett? (Példaként lásd a 264–265. oldalakat.) Milyen áldásokat nyertél az egyház elnökén keresztül kapott kinyilatkoztatások által?
Milyen tanácsot adnál annak az embernek, akik az Úrtól szeretne útmutatást kapni? (Lásd 265–268. oldal.)

Kapcsolódó szentírások: 1 Királyok 19:9–12; Moróni 10:3–5; T&Sz 1:38; 8:2–3; 43:1–4; 76:5–10