5. fejezet

Imádság, útlevél a lelki erőhöz

Az őszinte és szívből jövő imán keresztül szeretetet, hatalmat és erőt kapunk Mennyei Atyánktól.

Spencer W. Kimball életéből

„Mindig nagyon gyengéd érzéseim vannak az imáról, valamint az ima erejéről és áldásairól” – mondta Spencer W. Kimball elnök. „Életem során több áldásban részesültem, mint amit valaha is kellőképpen meg tudnék köszönni. Az Úr olyan jó volt hozzám! Oly sok tapasztalatot szereztem betegségben és egészségben, melyek a kétség leghalványabb szikráját sem hagyják a szívemben és az elmémben afelől, hogy van egy Isten a mennyben, hogy ő az Atyánk, és hogy ő meghallja az imáinkat és válaszol rájuk.”¹

Az egyik ilyen tapasztalatot akkor szerezte, amikor Kimball elnök és a felesége, Camilla, egy konferenciára utaztak Új-Zélandra. Mire elértek Hamilton városába, annyira betegek lettek, hogy Kimball elnök megkérte N. Eldon Tanner elnököt, az Első Elnökség első tanácsosát, hogy képviselje őt azon a kulturális eseményen, amelyet aznap estére terveztek. Néhány órával később Kimball elnök „hirtelen felébredt, és a következőt kérdezte Russell Nelson doktortól, aki mindeközben vigyázott rá: – Nelson testvér, mikor kezdődik a ma esti program?

– Hét órakor, Kimball elnök.

– Most mennyi az idő?

– Majdnem hét óra van.

„Spencer ruhája teljesen át volt ázva az izzadságtól. A láza elmúlt… Így szólt: »Mondja meg Kimball nőtestvérnek, hogy indulunk!«

Camilla kikelt az ágyból, mindketten gyorsan felöltöztek és autóval elmentek a tőlük nem messze lévő stadionba, ahol épp akkor kezdték el a programot. Tanner elnök elmagyarázta a gyűlés elején, hogy túl betegek ahhoz, hogy jelen legyenek. A nyitóimában egy fiatal új-zélandi buzgón így fohászkodott: »Mi, háromezer új-zélandi fiatal, azért gyűltünk itt össze, hogy énekeljünk és táncoljunk a prófétádnak. Kérünk, gyógyítsd meg és hozd el őt ide!« Amint az ima véget ért, Spencer és Camilla autója begurult a stadionba, melyet kitörő fülsüketítő kiáltás kísért az imájukra kapott válaszért.”²

Spencer W. Kimball tanításai

Elvárják tőlünk, hogy imádkozzunk, csakúgy, ahogy elvárják tőlünk, hogy betartsuk bármely másik parancsolatot is

Az ima nem egy szabadon választható tevékenység; ez vallásunk alapvető része.³

Miért kell imádkoznunk? Mert mi Mennyei Atyánk fiai és leányai vagyunk, akitől minden dolog függ, melyet élvezünk – az élelmünk és a ruházatunk, az egészségünk, maga az életünk, a látásunk és a hallásunk, a hangunk, a mozgásunk, sőt, az értelmünk.

[…] Ti adjátok magatoknak a lélegzeteteket, az életeteket, a léteteket? Meghosszabbíthatjátok napjaitokat akár egy órával is? Olyan erősek lennétek a menny ajándékai nélkül? Magától alakult ki az agyatok, és ti formáltátok azt meg? Tudtok életet teremteni vagy meg tudjátok azt hosszabbítani? Hatalmatokban áll cselekedni az Uratok nélkül? Mégis úgy találom, hogy sokan nem imádkoznak…

Ti, akik néha imádkoztok, miért nem imádkoztok rendszeresebben, gyakrabban, őszintébben? Annyira drága az idő, rövid az élet vagy csekély a hit? […]

Mindannyian súlyos kötelezettséggel tartozunk az Úrnak. Egyikünk sem érte még el a tökéletességet. Mindannyian követünk el hibákat. Minden embertől ugyanúgy megköveteltetik, hogy imádkozzon, ahogyan az, hogy erkölcsileg tiszta legyen, megszentelje a sabbatot, fizesse a tizedet, éljen a Bölcsesség szava szerint, eljárjon a gyűlésekre és celesztiális házasságot kössön. A többihez hasonlóan, erre is igaz, hogy ez az Úr parancsolata.⁴

A korábbi években, miközben utazgattam az egyház cövekei és missziói között, gyakran találkoztam olyan emberekkel, akik nehéz körülmények között éltek, vagy nagy nélkülözést szenvedtek. Ez volt az első hozzájuk intézett kérdésem: „Szoktatok imádkozni? Milyen gyakran? Mennyire mélyültök bele az imáitokba?” Megfigyeltem, hogy a bűn általában akkor jelentkezik, amikor a kommunikációs csatornák nem működnek. Ezért az Úr így szól Joseph Smith prófétához: „Amit egynek mondok, mindenkinek mondom; mindig imádkozz, nehogy hatalma legyen benned annak a gonosznak” (T&Sz 93:49).⁵

Nagy szükség van ma a világban az imára, amely kapcsolatban tarthat minket Istennel, és nyitva tarthatja a kommunikáció csatornáit. Egyikünknek sem szabadna olyan elfoglaltnak lennie az életében, hogy ne tudna imádsággal elmélkedni. Az imádság útlevél a lelki erőhöz.⁶

Imáinknak tartalmaznia kell a hála kifejezését, valamint a Mennyei Atyánkhoz intézett alázatos könyörgést, hogy áldjon meg bennünket és a körülöttünk lévőket

Miről imádkozzunk az imáinkban? Örömteli és őszinte hálát kell adnunk a korábbi áldásainkért. Az Úr ezt mondta: „És hálát kell adnotok Istennek a Lélek által minden olyan áldásért, amellyel megáldattok” (T&Sz 46:32). Csodálatos és megnyugtató lélek tölt el minket, miközben kifejezzük őszinte hálánkat Mennyei Atyánknak az áldásainkért – az evangéliumért és az arról való tudásunkért, mellyel megáldott minket; szüleink és mások értünk tett erőfeszítéseiért és munkájáért; a családunkért és barátainkért; a lehetőségeinkért; az elménkért, a testünkért és az életünkért; az életünk során szerzett jó és segítő tapasztalatokért; Atyánk minden segítségéért, kedvességéért és imánkra adott válaszáért.

Imádkozhatunk a vezetőinkért. Pál így írt:

„Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért,

Királyokért és minden méltóságban levőkért” (1 Timótheus 2:1–2).

Hűséget fejlesztünk ki magunkban az ország és a minket irányító törvények iránt, ha így imádkozunk. Továbbá szeretetet és hitet fejlesztünk ki egyházi vezetőink iránt, és a gyermekeink tisztelni fogják őket. Hiszen aligha tudja valaki kritizálni az egyházi vezetőket, ha őszinte imákat mond értük. Örömmel tölt el, hogy egész életemben támogattam a vezetőimet, és imádkoztam a jólétükért. Az elmúlt években pedig óriási erőt éreztem felém áramolni a szentek hasonló imái miatt, melyet értem emeltek a mennyekhez.

A mindent felölelő misszionáriusi munka imáink állandó témájává kell váljon. Imádkozunk, hogy megnyíljanak a nemzetek kapui, hogy befogadják az evangéliumot. Lehetőségért és irányításért imádkozunk, hogy megoszthassuk másokkal a dicsőséges evangéliumi üzenetet. Ha minden gyermek egész életén át imádkozik a misszionáriusi munkáért, akkor jó misszionárius válik belőle.

[…] Imádkozunk azért az emberért, akit ellenségünknek éreztünk, hiszen emlékszünk az Úr gyönyörű és erőteljes tanácsára: „De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak” (Lukács 6:27–28). Lehet bárkinek is sokáig ellensége, ha imádkozik azokért az emberekért, akikre esetleg neheztel maga körül?

Bölcsességért, ítéletért, megértésért imádkozunk. Védelemért imádkozunk a veszélyes helyeken, erőért a kísértés pillanataiban. Megemlékezünk szeretteinkről és barátainkról. Pillanatnyi imákat mondunk szóban vagy gondolatban, hangosan vagy mélységes csendben. Mindig van egy ima a szívünkben, hogy jól tudjuk végezni a napi tevékenységeinket. Cselekedhet valaki gonoszul, ha őszinte ima van a szívében és az ajkain?

Imádkozunk a házasságunkért, a gyermekeinkért, a szomszédainkért, a munkánkért, a döntéseinkért, az egyházi feladatainkért, a bizonyságunkért, az érzéseinkért, a céljainkért. Sőt, elfogadjuk Amulek nagyszerű tanácsát, és imádkozunk irgalomért, imádkozunk a megélhetésünkért, házunk népéért és az ellenségeink hatalma ellen; imádkozunk „az ördög ellen, aki ellensége minden igazlelkűségnek”, valamint a mezőnk terméséért. Amikor pedig nem fohászkodunk az Úrhoz, „szív[ünk] akkor is legyen tele, folyamatosan imában fordulva hozzá a jólét[ünkért], és azok jólétéért is, akik körülött[ünk] vannak.” (Lásd Alma 34:18–27.)⁷

Megbocsátásért imádkozunk. Számos leendő misszionáriussal készítettem már interjút. Túl gyakran találom úgy, hogy nem imádkoznak, noha még meg nem bocsátott hibáik vannak. „Miért nem imádkozol – kérdeztem –, amikor oly nagy kötelezettséged, hogy megfizesd a tartozásod? Gondolod, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyhatod, megvonhatod a vállad, és azzal érvelhetsz, hogy ez egy gyakori szokás? Szégyellsz letérdelni? Szégyelled Krisztust? Talán nem hiszel Istenben? Nem tudod, hogy él és szeret, és megbocsát, amikor bűnbánattal közelítenek hozzá? Tudod, hogy a bűnöket nem lehet eltörölni, a vétkeket nem lehet megbocsátani azok kikerülésével és puszta feledékenységgel?” […]

Imádkozunk minden olyan dologért, ami szükséges, felemelő és helyes. Hallottam egy tizennégy éves fiút azért könyörögni az Úrhoz egy családi ima alkalmával, hogy védje meg a család juhait a dombon. Havazott és kegyetlen hideg volt. Hallottam egy családot esőért imádkozni, amikor súlyos szárazság sújtott, és a körülmények kétségbeejtőek voltak. Hallottam egy fiatal lányt segítségért imádkozni az aznap rá váró vizsgáihoz.

A betegekért és szenvedőkért is fohászkodunk. Az Úr meg fogja hallani az őszinte imáinkat. Jóllehet nem mindig fogja meggyógyítani őket, de békét, bátorságot vagy erőt adhat nekik, hogy ne csüggedjenek. Nem feledkezünk meg imáinkban azokról az emberekről sem, akiknek csaknem nagyobb szükségük van az áldásokra, mint a fizikailag szenvedőknek – a csalódott és összezavarodott, a megkísértett, a bűnös, a felkavart emberekről.

Imádkozunk gyermekeink jólétéért. Néha, ahogy a gyermekek felnőnek, elérkezik egy lázadó korszak az életükben, anélkül hogy bármit is tudnánk mondani vagy tenni ellene. Alma hiábavalónak találta [a fiának] adott feddését, és imádkozott [érte], az imái pedig magasztosak voltak. Olykor ez marad az egyetlen dolog, melyet a szülők tehetnek. Egy igazlelkű ember imája nagyon hasznos, mondják a szentírások, és ebben az esetben is annak bizonyult [lásd Jakab 5:16; Móziás 27:14].⁸

Oly nagy kiváltság és öröm Mennyei Atyánkhoz imádkozni, micsoda áldás számunkra! A feladatunk azonban nem fejeződött be azzal, hogy elmondtuk az imánkat. Amulek helyesen így tanította: „És most íme, szeretett testvéreim, …ha [az ima] megtétele után elutasítjátok a szűkölködőket és a mezíteleneket, és nem látogatjátok meg a betegeket és a nyomorultakat, és nem adtok a javaitokból, ha van, azoknak, akiknek szükségük van arra – azt mondom nektek, hogy ha ezen dolgok közül valamelyiket is elhanyagoljátok, akkor íme, imátok hiábavaló, és semmit nem ér nektek, és olyanok vagytok, mint a képmutatók, akik megtagadják a hitet” (Alma 34:28). Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy olyan őszintén és buzgón kell élnünk az evangélium szerint, amennyire az imáinkat is mondjuk.⁹

Bizalmas, személyes imáinkban tanácskozhatunk Istennel és megtudhatjuk az Ő akaratát

Néhány dologról egyedül a legjobb imádkozni, ahol nem számít az idő és a bizalmasság. A magányosan elmondott imák gazdagok és hasznosak. Az egyedül mondott ima segít nekünk levetkőzni a szégyent vagy a színlelést, illetve bármilyen hosszantartó hamisságot; segít megnyitni a szívünket és teljesen őszintévé és tisztességessé válni, miközben kifejezzük minden vágyunkat és állásfoglalásunkat.

Régóta sugalmazást érzek annak szükségességére, hogy személyes imánkat egyedül mondjuk. A Szabadító időnként szükségesnek látta, hogy elmenjen a hegyekbe vagy a pusztába imádkozni. Hasonlóképpen Pál apostol is a pusztába ment és magányosan elvonult nagyszerű elhívása után. Énós félreeső helyeken beszélgetett Istennel. Joseph Smith egy ligetben talált rá az egyedüllétre, ahol csupán a madarak, a fák és Isten hallotta az imáját. Figyeljetek meg néhány kulcsfontosságú dolgot a történetében: „Ezen elhatározásommal összhangban, hogy Istentől kérjek, félrevonultam az erdőbe, hogy a próbát megtegyem… Ez volt az első alkalom az életemben, hogy ilyen próbát tettem, mert minden aggodalmam közepette addig még soha nem próbáltam hangosan imádkozni” (Joseph Smith története 1:14; kiemelés hozzáadva).

Nekünk is találnunk kell – ha lehetséges – egy szobát, egy sarkot, egy kamrát, egy olyan helyet, ahová elvonulhatunk és titokban „hangosan imádkozhatunk”. Emlékszünk, hány alkalommal utasított bennünket az Úr arra, hogy hangosan imádkozzunk: „Továbbá megparancsolom neked, hogy hangosan is imádkozz, éppen úgy, mint a szívedben; igen, a világ előtt éppen úgy, mint titokban, nyilvánosan éppen úgy, mint magadban!” (T&Sz 19:28)¹⁰

Ha az ima ezen különleges pillanataiban visszatartunk valamit az Úrtól, az azt jelentheti, hogy néhány áldás tőlünk is visszatartatik majd. Elvégre is egy mindent tudó Mennyei Atya előtt imádkozunk könyörögve, miért gondolnánk hát valaha is arra, hogy visszatartsuk érzéseinket vagy gondolatainkat, melyek hatással vannak szükségleteinkre és áldásainkra?¹¹

Az imáinkban nem történhet félremagyarázás, képmutatás, hiszen itt nem lehetséges a megtévesztés. Az Úr ismeri a mi valós helyzetünket. Elmondjuk az Úrnak, hogy milyen jók, vagy milyen gyengék vagyunk? Mezítelenül állunk előtte. Szerényen és őszintén ajánljuk fel könyörgésünket, „megtört szívvel és bűnbánó lélekkel”, vagy pedig ahhoz a farizeushoz hasonlóan, aki azzal büszkélkedett, hogy mennyire ragaszkodott Mózes törvényéhez? [Lásd Ether 4:15; Lukács 18:11–12.] Néhány sablonos szót és agyonhasznált kifejezést használunk, vagy bizalmasan beszélgetünk az Úrral olyan hosszan, amennyire a helyzet megkívánja? Alkalomadtán imádkozunk, amikor rendszeresen, gyakran, folyamatosan kellene imádkoznunk?¹²

Nagy kiváltság az ima – nem csak azért, mert Mennyei Atyánkhoz beszélhetünk, hanem azért is, mert szeretetet és sugalmazást kaphatunk tőle. Imáink végén be kell iktatnunk némi halk áhítatot — méghozzá jó néhány percig. Tanácsért és segítségért imádkoztunk. Most tehát arra van szükség, hogy elcsendesedjünk, és elismerjük, hogy Ő az Isten (lásd Zsoltárok 46:11).¹³

Minden nap időt kell szakítanunk a családi imára

Az egyház arra buzdít, hogy tartsunk családi imát minden este és minden reggel. Ezt az imát térdelve mondjuk, melyen a család minden vagy a lehető legtöbb tagja jelen van… A család minden tagjának, a kicsinyeket is beleértve, lehetőséget kell adni, hogy ők mondják az imát, felváltva, az elnöklő személy irányítása szerint, aki rendszerint a papságot viselő édesapa lesz, távollétében azonban az édesanya, mindkettejük hiányában pedig a jelenlévő legidősebb gyermek.¹⁴

Mennyei Atyánk megadta számunkra az ima áldását, hogy segítsen nekünk sikeresnek lennünk az otthon és az élet létfontosságú tevékenységeiben. Tudom, hogy ha buzgón és igazlelkűen imádkozunk, egyénileg és a családunkkal együtt, amikor felkelünk reggel, és amikor nyugovóra térünk este, valamint az asztal körül ülve az étkezések alkalmával, nem csupán megerősítjük a kapcsolatot szeretteinkkel, hanem lelkileg is fejlődni fogunk. Oly nagy szükségünk van Mennyei Atyánk segítségére, miközben arra törekszünk, hogy megtanuljuk az evangéliumi igazságokat, és ezután azok szerint éljünk, és miközben segítségét kérjük életünk döntéseiben.¹⁵

A családi imának meg kell felelnie a szükségleteknek mind időtartamban, mind pedig megfogalmazásban. Egy házaspár imája különbözhet egy olyan család imájától, ahol felnőtt gyermekek vannak, vagy egy olyan család imájától, ahol kisgyermekek vannak. Természetesen nem kell hosszúnak lennie, amikor kisgyermekek is jelen vannak, különben elveszítik az érdeklődésüket, belefáradnak az imákba és elidegenednek tőle. Amikor a gyermekek imádkoznak, valószínűleg nem fognak túl hosszan imádkozni. Az Úr Imája, melyet példaként adott számunkra, körülbelül harminc másodperc hosszú, és bizonyosan sok köszönetet és kérést tudunk elmondani egy vagy két vagy három perc alatt, noha nyilvánvalóan vannak olyan alkalmak, amikor helyénvaló lehet egy hosszabb beszélgetés.¹⁶

Amikor a családdal együtt térdelve imádkozunk, a mellettünk térdelő gyermekek olyan szokást sajátítanak el, amely egész életükön keresztül velük fog maradni. Ha nem szánunk időt az imára, azzal lényegében ezt közöljük a gyermekeinkkel: „Hát, ez igazából nem is olyan fontos. Nem fogunk aggódni miatta. Ha belefér az időnkbe, akkor mondunk imát, ha azonban becsöngetnek az iskolába, és jön az iskolabusz, és hív a munka – nos, az ima nem annyira fontos, majd megtartjuk akkor, amikor alkalmas.” Soha nem lesz alkalmas, ha nem tervezzük meg előre.¹⁷

Egyetlen édesanya sem küldené el meggondolatlanul a kisgyermekét meleg ruha nélkül az iskolába egy téli reggelen, amely megvédené őt a hótól, az esőtől és a hidegtől. Számos olyan édesapa és édesanya van azonban, akik az ima védelmező palástja nélkül küldik gyermekeiket iskolába – ismeretlen veszélyek, gonosz emberek és aljas kísértések elleni védelem nélkül.¹⁸

A múltban esetleg még elég volt a naponta egyszer tartott családi ima. A jövőben azonban ez nem lesz elegendő ahhoz, hogy megmentsük a családainkat!¹⁹

Családi körben a gyermekek megtanulják, hogyan beszéljenek Mennyei Atyjukhoz azáltal, hogy figyelnek a szüleikre. Hamarosan látni fogják, mennyire szívből jövők és őszinték az imáink. Ha elsietjük az imáinkat, vagy hajlamosak vagyunk azokat gépies szokássá tenni, akkor azt is látni fogják. Jobban járunk, ha családunkban és egyénileg megtesszük azt, amiért Mormon könyörgött: „Imádkozzatok tehát, szeretett testvéreim, szívetek minden erejével” (Moróni 7:48).²⁰

A családi imában több van, mint kérés és hálaadás. Egy lépéssel közelebb visz minket a családi egységhez és a családi összetartáshoz. Kiépíti a családi öntudatot, és megalapozza a családi egymásrautaltság lelkületét. Itt van egy pillanat a rohanó nap során, amikor a lármás rádiók elcsendesednek, a fények elhalványulnak, és minden elme és szív egymás és a végtelen felé fordul; egy pillanat, amikor a világot kizárjuk, a mennyet pedig beengedjük.²¹

Amikor csoportban imádkozunk, alkalomhoz illően kell imádkoznunk

Amikor összegyűlünk közös imára, akár otthon, az egyházban, társasági vagy közösségi összejövetelen, emlékeznünk kell az imáink céljára – hogy Mennyei Atyánkkal beszélgessünk. Akármilyen nehéznek is tűnik, rájöttem, hogy amikor másokkal együtt imádkozunk, jobban tesszük, ha arra koncentrálunk, hogy gyengéden és őszintén beszélgessünk Istennel, mint arra, hogy vajon a hallgatóság mit gondol. Természetesen figyelembe kell venni az imák körülményeit, és ez az egyik oka annak, hogy miért nem lehet a nyilvános, vagy akár a családi ima az egyetlen ima, amit elmondunk.²²

A nyilvános imáknak mindig alkalomhoz illőnek kell lenniük. Egy felszentelő ima lehet hosszabb, ám egy nyitóima sokkal rövidebb. Az adott eseményhez szükséges dolgokat kell kérni benne. A záróima szintén lehet rövidebb – egy hálaadó és elbocsátó ima. Az olajjal történő megkenés rövid és meghatározott része egy szertartásnak, és nem szabad túllépnie az azt követő pecsételést, amely az alkalomnak megfelelő hosszúságú lehet, miközben áldást kérnek a befogadó személyre. Az ételáldásnak nem kell hosszúnak lennie, de ki kell fejeznie az ételért adott hálát és az arra kért áldást. Nem szabad az előtte mondott családi ima ismétlésének lennie.²³

Milyen gyakran hallunk olyan embereket, akik oly ékesszólóak az imáikban, mintha egy teljes beszédet prédikálnának? A hallgatók belefáradnak, és elveszíti hatékonyságát.²⁴

Mivel Mennyei Atyánk tökéletesen ismer és szeret bennünket, bízhatunk az imáinkra adott válaszaiban

Az ima csupán egyoldalú kommunikáció? Nem! […]

Az ima nyelvének megtanulása örömteli, élethossziglan tartó élmény. Időnként ötletek öntik el az elménket, miközben imáink után figyelünk. Időnként érzéseink támadnak. A nyugalom lelke biztosít minket arról, hogy minden rendben lesz. Ha azonban őszinték voltunk és komolyan gondoltuk az elmondottakat, akkor mindig megtapasztalunk egy jó érzést — a melegség érzését, melyet Mennyei Atyánk iránt érzünk, és érzékeljük az ő irántunk érzett szeretetét. Sokat bánkódom amiatt, hogy néhányan közülünk nem tanulták meg ennek a nyugodt, lelki melegségnek a jelentését, hiszen ez tanúskodik nekünk arról, hogy imáink meghallgatást nyertek. És mivel Mennyei Atyánk sokkal mélyebb szeretettel szeret minket, mint amit mi akár csak magunk iránt érzünk, ez azt jelenti, hogy bízhatunk az ő jóságában, bízhatunk őbenne; azt jelenti, hogy ha továbbra is imádkozunk és úgy élünk, ahogy kell, Atyánk keze utat fog mutatni nekünk és megáld minket.

Így hát imáinkban ezt mondjuk: „A Te akaratod legyen” – és gondoljuk is komolyan! Nem kérnénk egy vezetőnk tanácsát, csak azért, hogy utána figyelmen kívül hagyjuk. Nem szabad az Úrtól áldásokat kérnünk, utána pedig figyelmen kívül hagynunk a válaszait. Így imádkozunk tehát: „A Te akaratod legyen, Ó, Uram! Te mindent jobban tudsz, kedves Atyám. Hálásan elfogadom és követem az irányításod.”²⁵

Hittel kell imádkoznunk, de azzal a tudattal is, hogy amikor az Úr válaszol, az nem mindig az a válasz, amelyet mi várunk, és amelyre mi vágyunk. Abban kell hinnünk, hogy Isten számunkra hozott döntése helyes.²⁶

Egy életen át tartó imádkozás után ismerem azt a szeretetet, hatalmat és erőt, amely az őszinte és szívből jövő imából fakad. Tudom, hogy Atyánk készen áll arra, hogy segítsen minket halandó tapasztalatszerzésünk során, hogy tanítson, vezessen, irányítson bennünket. Ezért hatalmas szeretettel ezt mondta a Szabadító: „Amit egynek mondok, mindenkinek mondom; mindig imádkozz” (T&Sz 93:49).

Ha ezt tesszük, személyes tudást szerzünk majd arról, hogy Mennyei Atyánk valóban meghallgatja az imáinkat, és válaszol rájuk. Szeretné, ha mindannyian megszereznénk ezt a tudást. Törekedjetek rá, szeretett fivéreim és nővéreim! Törekedjetek rá!²⁷

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–IX. oldalt.

Mennyiben lenne más az életed, ha nem imádkoznál? Gondolkozz el azon, hogy az Úr miért parancsolta meg nekünk, hogy imádkozzunk (52–53. oldalak).
Nézd át az 53–56. oldalakat! Milyen befolyással van ránk, amikor kifejezzük hálánkat az imánkban? amikor másokért imádkozunk?
Nézd át az 56. oldalon lévő harmadik bekezdést! Miért nem teljes az imánk, ha nem élünk olyan őszintén és buzgón az evangélium szerint, ahogyan az imáinkat is mondjuk?
Kimball elnök ezt mondta: „A magányosan elmondott imák gazdagok és hasznosak” (56. oldal). Mit tehetünk azért, hogy több időnk legyen a jelentőségteljes személyes imára? Mit gondolsz, miért segít időnként, ha hangosan mondjuk a személyes imánkat? A figyelem miért fontos része az imának?
Az 58–60. oldalakon Kimball elnök a családi imákkal járó áldásokról beszél. Milyen tapasztalataid voltak ezekkel az áldásokkal kapcsolatban? Mit tehetnek a családok azért, hogy időt szakítsanak a családi imára minden reggel és minden este?
Kimball elnök azt tanította, hogy a csoportban mondott imáknak alkalomhoz illőnek kell lenniük (60–61 oldal). Milyen felelősséggel jár, amikor felkérnek minket arra, hogy ilyen imát mondjunk? Mit tanulhatunk az új-zélandi fiatal példájából az 51–52. oldalon található történetben?
Olvasd el a 61. oldalon lévő negyedik bekezdést! Milyen hatással volt az ima a Mennyei Atyáddal való kapcsolatodra?

Kapcsolódó szentírások: Zsoltárok 55:17; Máté 6:5–15; Jakab 1:5–6; 2 Nefi 32:8–9; 3 Nefi 18:18–21