16. fejezet

A sabbat – gyönyörűség

A sabbat a tevékeny, örömteli hódolat napja.

Spencer W. Kimball életéből

Miközben Spencer W. Kimball elnök ellátogatott az egyház különböző gyülekezeteibe, megelégedéssel töltötte el, amikor azt látta, hogy a szentek tisztelik a sabbat napját. Elmesélte, hogy találkozott két férfivel, akik áldásban részesültek azon erőfeszítéseikért, hogy megszentelték a sabbat napját:

„Nem rég, az egyik cövekben interjút tartottam egy férfivel egy fontos elhíváshoz a cövek újjászervezésében. Ezt mondtam neki: »Mi a foglalkozása?« Így válaszolt: »Egy üzemanyagtöltő-állomást működtetek.« Majd megkérdeztem: »Sabbat napon is működteti?« A válasza így hangzott: »Nem, nem működtetem.« »Akkor hogyan él meg? A legtöbb benzinkút vezetői úgy gondolják, hogy muszáj nyitva tartaniuk sabbat napon is.« »Elég jól megélek – mondta. – Az Úr jó hozzám.« »Nagy a konkurencia?« – kérdeztem. „Nagy bizony – felelte. – Van velünk szemben egy benzinkút, amely egész vasárnap nyitva tart.« »És maga sohasem nyit ki?« – kérdeztem. »Nem, uram – mondta –, és én hálás vagyok érte, az Úr pedig kedves hozzám, és mindenem megvan, amire szükségem van.«

Ellátogattam egy másik cövekbe is, szintén újjászervezés miatt, ahol az egyik fivért az egyik legmagasabb pozícióba javasolták. Amikor megkérdeztem, hogy mivel foglalkozik, azt mondta, hogy fűszeres. »Nos, a legtöbb üzlet nyitva tart sabbat napon. Ön is?« »Mi bezárjuk az üzletet vasárnap« – mondta. »Akkor hogyan tud versenyezni azokkal az emberekkel, akik a hét minden napján nyitva tartanak?« »Versenybe szállunk. Nagyon jól megélünk mindemellett« – válaszolta. »De hát nem a sabbat lenne a legjövedelmezőbb nap?« »De igen – válaszolta –, valószínűleg kétszer annyi árut tudnánk eladni sabbat napon, mint bármely más átlagos napon, de jól kijövünk anélkül is, az Úr pedig kedves hozzánk; nagylelkű hozzánk; jó hozzánk.« […] Én pedig nem tudtam megállni, hogy ne mondjam: »Isten áldja meg, hithű fivérem! Az Úr nem hagyja figyelmen kívül e látszólagos áldozatokat. A pénze tiszta. Bizonyosan nem fogja megakadályozni abban, hogy megtalálja az Isten királyságába vezető utat.«”¹

Kimball elnök úgy látta a sabbatot, mint a tevékeny, örömteli hódolat napját – amikor hátrahagyhatjuk a világ dolgait, és igazlelkű tevékenységekkel tölthetjük meg a napot. Szentírásokat idézve arra ösztönözte a szenteket, hogy legyen a sabbat napja „gyönyörűség” a számukra, valamint „vidám szívvel és arccal” lássanak hozzá a naphoz (Ésaiás 58:13; T&Sz 59:15).²

Spencer W. Kimball tanításai

Az Úr mindig megparancsolta népének, hogy tiszteljék a sabbat napot

Amikor Mózes lejött a rengő, füstölgő Sinai hegyről, lehozta a vándorló Izráel gyermekei számára a tízparancsolatot, életvitelünk alapvető szabályait. Ezek a parancsolatok azonban nem voltak újak. Ádám és az ő utódai is ismerték azokat, akiknek megparancsolták, hogy a kezdetektől fogva azok szerint éljenek, így az Úr csupán elismételte őket Mózesen keresztül. Sőt, a parancsolatok még a földi élet előtt keletkeztek, és részei voltak annak a halandóknak készített próbatételnek, amelyet a mennyei tanácsban fektettek le.

A tíz parancsolat közül az első megkívánja, hogy az emberek az Úrnak hódoljanak; a negyedik pedig a sabbat napot jelöli meg e hódolat napjának:

„Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. […]

Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;

De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;

Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt” (2 Mózes 20:3, 8–22).

Sokak számára a sabbat megszegése csupán kis jelentőségű dolog, Mennyei Atyánk számára azonban ez alapvető parancsolatok iránti engedetlenséget jelent. Ez azt bizonyítja, hogy az ember nem tudja teljesíteni azt a személyes próbatételt, melyet már a világ teremtése előtt elénk helyeztek, „hogy meglás[sák], vajon megtesznek-e minden olyan dolgot, amit az Úr, az ő Istenük megparancsol nekik” (Ábrahám 3:25). […]

Az ünnepélyes parancsolat, melyet a mennydörgő Sinai hegyről lehoztak, így szólt: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.” Ezt a parancsolatot sohasem vonták vissza, vagy változtatták meg. Sőt, megerősítették az újkori időkben:

„De emlékezz rá, hogy ezen, az Úr napján, ajánld fel felajánlásaidat és szentségeidet a Magasságosnak, beismerve bűneidet a testvéreidnek, és az Úr előtt.

És ezen a napon semmi más dolgot ne tegyél, csak ételed készüljön el, egyvalamire tekintő szívvel…, hogy örömöd teljes lehessen” (T&Sz 59:12–13).³

A sabbat nem az üzlet vagy a szórakozás napja

Arra buzdítanék minden szentet mindenhol, hogy még szigorúbban szentelje meg a sabbat napját. Az Úr szent napja egyre inkább elveszíti jelentőségét világszerte… Az emberek egyre jobban elpusztítják a sabbat szent célját azáltal, hogy a gazdagságot, az élvezetet, a szórakozást, valamint a hamis és anyagi isteneknek való hódolást hajszolják. Továbbra is arra buzdítunk minden szentet és istenfélő embert világszerte, hogy tartsa meg a sabbat napját, és szentelje meg azt. Az üzletek nem fognak kinyitni a sabbat napján, ha nem vásárolnak náluk azon a szent napon. Ugyanez igaz a mulatóhelyekre, a sporteseményekre, valamint a szórakozás minden területére. A mindenható pénz, úgy tűnik, legyőzi az Úr parancsolatát, miszerint: „Az én szombatjaimat megtartsátok; szenthelyemet tiszteljétek” (3 Mózes 19:30).⁴

Megfigyelhetjük, hogy keresztény világunkban még számos helyen tartanak az üzletközpontok nyitva üzleti célból a sabbat szent napján. Biztosak vagyunk abban, hogy ennek megoldása bennünk, a vásárlóközönségben rejlik. A boltok és üzletközpontok bizonyosan nem tartanának nyitva, ha az emberek nem vásárolnának tőlük. Kérlek, mindannyian fontoljátok meg ezt újra! Beszéljétek meg gyermekeitekkel a családi estek alkalmával! Csodálatos lenne, ha minden család elhatározná, hogy mostantól fogva nem vásárol sabbat napon.⁵

Javarészt a sabbatot megszegő világgá váltunk. Sabbaton a tavak tele vannak hajókkal, a strandok tele vannak emberekkel, az előadásoknak akkor legnagyobb a nézettsége, a golfpályák pedig tele vannak játékosokkal. A sabbat a rodeók, az összejövetelek, a családi kirándulások legkedveltebb napja; még a labdajátékokat is e szent napon játsszák. „A munka zavartalanul folyik” – ez sokak számára a jelmondat, így a szent napunk szabadnappá változott. És mivel oly sok ember kezeli szabadnapként e napot, számos más ember törekszik arra, hogy kielégítse a szórakozni vágyók és pénzt termelők kívánságait…

Ha vadászunk és halászunk az Úr napján, akkor nem szenteljük meg azt. Ha terményt ültetünk vagy gondozunk vagy aratunk a sabbaton, akkor nem szenteljük meg az Úr napját. Ha kimegyünk a kanyonba kirándulni, ha elmegyünk egy meccsre vagy rodeóra vagy versenyre vagy előadásra vagy más szórakozóhelyre azon a napon, akkor nem tartjuk azt szent megemlékezésben.

Akármilyen különösen is hangzik, néhány utolsó napi szent, akik minden más tekintetben hithűek, azzal mentegetik magukat, amikor szórakozási célból hiányoznak az egyházi gyűlésekről, hogy úgy érzik, elszalasztják a legnagyobb fogást, ha nincsenek a folyóparton a horgászati szezon első napján, vagy a vakáció nem lesz elég hosszú, ha nem indulnak el már vasárnap, vagy nem fogják tudni megnézni az általuk kiválasztott filmet, ha nem mennek el a sabbat napon. A sabbat megszegésekor pedig gyakran magukkal viszik a családjukat is…

Nem bírálom a törvényes szórakozási tevékenységeket – a sportot, kirándulásokat, színdarabokat és filmeket. Mindegyiknek lehetősége van felüdíteni az életet, az egyház pedig mint szervezet hatékonyan támogatja az ilyesfajta tevékenységeket. Minden valamirevaló dolognak is azonban megvan a megfelelő ideje és helye – megvan az ideje a munkának, megvan az ideje a játéknak, megvan az ideje a hódolatnak…

Igaz, hogy vannak emberek, akiknek muszáj dolgozniuk a sabbat napján. Sőt, némely munkakör, amely valóban szükséges – például a betegek gondozása –, tulajdonképpen a sabbat megszentelését szolgálhatja. Az ilyen tevékenységekkor azonban az indítékainkat kell leginkább figyelembe venni.⁶

Néha az áldozathozatal és az önmegtartóztatás kérdéseként jellemzik a sabbat megszentelését, ez azonban nem így van. Ez csupán időbeosztás és rendszerezés kérdése. Van elég időnk a hét hat napja során, különösen a világtörténelem ezen időszakában, hogy elvégezzük a munkánkat és játsszunk. Sokat tehetünk azért, hogy úgy szervezzük és ösztönözzük a hétköznapi tevékenységeket, hogy ne érintsük azokkal a sabbatot.⁷

A sabbat az a nap, amikor lelkileg gazdagodhatunk hódolat és derék cselekedetek által

A sabbat egy szent nap, amelyet érdemes és szent dolgokra kell fordítani. A munkától és a kikapcsolódástól való tartózkodás fontos ugyan, de nem elegendő. A sabbat napja építő gondolatokat és cselekedeteket vár, és ha valaki csak henyél és semmit nem tesz a sabbat napján, akkor megszegi azt. Betartásához imára térdelünk, leckéket készítünk elő, tanulmányozzuk az evangéliumot, elgondolkozunk, meglátogatjuk a betegeket és a nélkülözőket, levelet írunk a misszionáriusoknak, alszunk egyet, értékes anyagokat olvasunk, és a nap minden olyan gyűlésére elmegyünk, ahová elvárnak minket.⁸

Szakítsatok időt arra [a sabbaton], hogy együtt legyetek a családotokkal, beszélgessetek egymással, együtt tanulmányozzátok a szentírásokat, meglátogassátok a barátaitokat, a rokonaitokat, valamint a betegeket és a magányosokat. Ez az idő ugyancsak tökéletes arra, hogy dolgozzatok a naplótokon és a családtörténeteteken.⁹

A héber nyelvben a sabbat kifejezés azt jelenti, hogy „pihenés”. Lelki és szellemi nyugalmat és békét sugall. Ez egy olyan nap, amikor hátrahagyjuk önző érdekeinket és mindent felemésztő tevékenységeinket.

A sabbat napja örökkévaló szövetségként adatott az emberek nemzedékeinek [lásd 2 Mózes 31:16]. Ez egy jel az Úr és az ő gyermekei között mindörökre [lásd 2 Mózes 31:17]. Ezen a napon kifejezzük hódolatunkat, hálánkat és elismerésünket az Úrnak. Ezen a napon lemondunk minden világi érdekünkről, és az Urat dicsérjük alázattal, hiszen az alázat a felmagasztosulás kezdete. Ez a nap nem a szenvedés és teher, hanem a pihenés és igazlelkű élvezet napja. Ez a nap nem a fényűző lakomák, hanem az egyszerű ételek és lelki lakmározás napja… Ezt a napot Mennyei Atyánk adta nekünk nagylelkűen. Ezen a napon kihajthatjuk állatainkat legelni és pihenni; berakhatjuk ekénket a csűrbe, és munkagépeink is pihenhetnek; ez az a nap, amikor a munkáltató és az alkalmazott, a mester és a szolga abbahagyhatja a szántást, ásást, fáradtságos munkát. Ezen a napon bezárhat az iroda, elhalaszthatják az üzletet, és elfeledhetik a problémákat; ezen a napon az ember időlegesen megszabadulhat az első neki adott felhívástól, miszerint „Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe…” [lásd 1 Mózes 3:19]. Ezen a napon testünk megpihenhet, elménk megnyugodhat, lelkünk pedig növekedhet. Ezen a napon énekeket énekelhetünk, imákat mondhatunk, beszédeket prédikálhatunk és bizonyságokat tehetünk, és az ember magasra emelkedhet, szinte megsemmisítve az időt, a teret és a távolságot közte és a Teremtője között.

A sabbat az a nap, amikor önvizsgálatot kell tartanunk – meg kell vizsgálnunk a gyengeségeinket, be kell vallanunk a bűneinket társainknak és az Úrnak. Ezen a napon „gyászruhában és hamuban” böjtölünk. Ezen a napon jó könyveket olvasunk, elmélkedünk és gondolkodunk, tanulmányozzuk a papsági és segédszervezeti leckéket, tanulmányozzuk a szentírásokat és beszédeket írunk, ezen a napon alszunk, pihenünk és lazítunk, meglátogatjuk a betegeket, hirdetjük az evangéliumot, hittérítünk, ezen a napon nyugodt időt töltünk a családunkkal és közelebb kerülünk a gyermekeinkhez, helyesen udvarolunk, jót cselekszünk, iszunk a tudás és oktatás forrásából, bűneink bocsánatáért könyörgünk, gazdagítjuk lelkünket és lényünket, helyreállítjuk lelki képességeinket, veszünk [az Úr] áldozatának és engesztelésének jelképeiből, elgondolkodunk az evangélium és az örökkévaló birodalmak dicsőségein, ezen a napon magasra mászunk a Mennyei Atyánkhoz vezető, felfelé tartó ösvényen.¹⁰

Reméljük…, hogy akár a vasárnapi gyűléseitek előtt, akár azok után – gyűléseitek időpontjától függően –, megteszitek majd, amit a Szabadító a nefita tanítványoktól kért: Miután tanította őket, arra kérte őket, hogy menjenek el az otthonaikba, és gondolkozzanak el azokon a dolgokon, amelyeket mondott, és imádkozzanak felőlük. [Lásd 3 Nefi 17:3.] Mindig emlékezzünk erre a mintára!¹¹

A teljes és bőséges sabbat magában foglalja, hogy részt veszünk az egyházi gyűléseken, és veszünk az úrvacsorából

Úgy tűnik, az Úr elképzelése a teljes és bőséges sabbatról az, hogy neki hódolunk, róla tanulunk és veszünk az úrvacsorából. Azt szeretné, ha hasznos és lelki tevékenységekkel töltenénk a napot. Azt szeretné, ha hálával, vidám szívvel és arccal, nem pedig sok nevetéssel tennék ezeket a dolgokat. Azt szeretné, ha a férfiak és a fiúk hálás szívvel vennének részt a papsági gyűlésen, felkészülve a leckére. Azt szeretné, ha a népe részt venne a vasárnapi iskolán, és tanulna a szabadulás tervéről. Azt szeretné, ha a népe részt venne az úrvacsoragyűlésen, hogy együtt énekeljen a szentekkel, hogy lélekben együtt imádkozzon azzal, aki mondja az imát, és hogy vegyen az úrvacsora jelképeiből, újra fogadalmat téve arról, hogy tökéletesen engedelmes lesz, feltétel nélkül alárendeli magát, egyenes cselekedeteket visz véghez, és állandóan megemlékezik róla.¹²

Kinek kell úrvacsoragyűlésre járnia? A parancsolat mindazoknak szólt a prófétán keresztül, „akiknek lába Sion földjén áll”, avagy az egyház tagságának [lásd T&Sz 59:3, 9]. E követelmény nem csupán a felnőttekre, hanem a fiatalokra és az idősekre egyaránt vonatkozik… Mi többet tehetnek a szülők azért, hogy segítsenek még jobban megszilárdítani a családot, mint azt, hogy az egész család, kicsikkel és nagyokkal együtt, elmegy a gyülekezeti házba az úrvacsoragyűlésre? Ott a gyermekek elsajátítják a rendszeres részvétel szokását, visszatartatnak attól, hogy megszegjék a sabbatot, és bár nagyon fiatalok, magukba szívják az ott hallott tanításokat és bizonyságokat, valamint az ott érzett lelkiséget. A cövek-, egyházközségi és kvórumvezetőknek példát kell mutatniuk az embereknek ebben a tekintetben.¹³

Már fiatal kisfiúként megtanították nekem az úrvacsoragyűlésre járás szokását. Édesanyám mindig elvitt magával. Azokon a meleg délutánokon hamar elálmosodtam, és ölébe hajtottam a fejem, hogy aludjak. Talán nem tanultam sokat a beszédekből, de elsajátítottam a „gyűlésre járás” szokását. E szokás egész életemen át velem maradt.¹⁴

Egyetlen kisgyermek sem szívja magába tudatosan a napfényt; tudat alatt azonban a fény erőt ad a kis testének. Egyetlen gyermek sem ismeri édesanyja tejének vagy a kinyitott konzervből kapott ételnek az értékét, amely táplálja őt. Mégis abból kapja erejét és energiáját, hogy felnőjön és végül felnőtt ember váljon belőle…

Továbbá egyik gyermek sem képes arra, hogy sokat magába szívjon az úrvacsoragyűlésből, annak teljes megértése nélkül. Minden alkalommal azonban felfognak belőle valamennyit.¹⁵

Hát nem lenne óriási idő- és energiapocsékolás, ha minden vasárnap reggel ezt kellene kérdeznünk magunktól: „Menjek, vagy ne menjek papsági gyűlésre? Menjek, vagy ne menjek ma úrvacsoragyűlésre? Menjünk, vagy ne menjünk?” Mennyi elpazarolt erőfeszítése… Döntsétek el egyszer, s mindenkorra!¹⁶

Az egyik ismerősöm minden sabbat napon otthon maradt, és azzal mentegette magát, hogy többet nyer egy jó könyv olvasásából otthon, mint abból, hogy elmegy az úrvacsoragyűlésre és meghallgat egy gyenge beszédet. Az otthon azonban, akármilyen szent hely is, nem az ima háza. Ott nem osztanak úrvacsorát; ott nem találkozunk az egyháztagok közösségével, és nem lehetséges a bűnök beismerése sem a fivérek előtt. A hegyeket talán Isten templomainak hívják, az erdőket és folyókat pedig keze munkájának, mégis csak a gyülekezeti házakban, vagyis az ima házában lehet eleget tenni az Úr minden elvárásának. Így hát elménkbe véste, hogy: „Tanácsos, hogy az egyház gyakran találkozzon, és az Úr Jézus emlékezetére vegyen a kenyérből és a borból” (T&Sz 20:75).¹⁷

Nem azért veszünk részt a sabbat gyűlésein, hogy szórakozzunk, vagy csupán tanításokban részesüljünk. Azért megyünk, hogy hódoljunk az Úrnak. Ez egyéni felelősségünk, és attól függetlenül, hogy mi hangzik el az emelvényről, ha valaki lélekben és igazságban akar hódolni az Úrnak, az megteheti ezt azáltal, hogy jelen van a gyűlésein, vesz az úrvacsorából, és elmélkedik az evangélium csodálatos dolgairól. Ha az istentisztelet kudarcot jelent számotokra, akkor ti vallottatok kudarcot. Senki sem hódolhat helyettetek; magatoknak kell tiszteletet tenni az Úr előtt.¹⁸

Az Úr áldásokat ígért azoknak, akik hithűen megtartják a sabbatot

A parancsolatnak [hogy szenteljük meg a sabbatot] nem az a célja, hogy bármitől is megfossza az embert. Minden parancsolat, melyet Isten az ő szolgáinak adott, azok javára válik, akik befogadják, és engedelmeskednek neki. Az ember az, akinek javára válik, ha gondosan és szigorúan betartja Isten törvényeit; az ember az, aki szenved, ha megszegi azokat…

Utazásaim során olyan hithű emberekkel találkozom, akik lemondanak a sabbat napi profitról, valamint a tiltott dolgokkal való foglalkozásról. Találkoztam olyan marhatenyésztőkkel, akik nem terelték össze az állatokat a sabbaton; láttam olyan gyümölcsös bódékat az útszélen, amelyek általában éjjel-nappal nyitva vannak gyümölcstermés idején, ám zárva voltak a sabbaton; láttam drogériákat, éttermeket és útmenti árusítóhelyeket, amelyek zárva voltak az Úr napján – és úgy tűnt, a tulajdonosok jól megéltek, és ugyanakkor eltölthette őket a törvény iránti engedelmességből származó őszinte megelégedés. És minden alkalommal, amikor olyan embereket látok, akik lemondanak e bevételekről, örvendezem, és meg szeretném áldani őket a szívemben az ő hitükért és állhatatosságukért.¹⁹

Tudom, hogy az ember alapvetően sohasem fog szenvedni egyetlen látszólagos anyagi áldozat miatt sem, amelyet meghoz, hiszen [Isten] megparancsolta nekünk, hogy éljünk az ő törvényei szerint, és ezt a felhívást intézte felénk:

„…ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen” (Malakiás 3:10).

E parancsolatot tisztelve, többek között, kövessük Józsué prófétát: „Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; …válasszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; …én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk” (Józsué 24:14–15).

Akkor reménykedhetünk az Izráel gyermekeinek ígért áldás elnyerésében: „Az én szombatjaimat megtartsátok, és az én szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr.

Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek:

Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét.

És a ti csépléstek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti földeteken.

Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen” (3 Mózes 26:2–6).²¹

Ha szeretjük az Urat megtartjuk és megszenteljük a sabbat napot

Úgy tűnik, hogy a sabbat nap megtartása azért olyan nehéz sok ember számára, mert az még mindig kőtáblákra, nem pedig a szívükbe van vésve…

[…] Napjainkban úgy látszik, [az Úr] felismerte népe felfogóképességét, és úgy gondolta, megértik a hódolás, valamint a sabbat megtartásának lelkiségét, amikor ezt monda nekik:

„Igazlelkűségben ajánlj fel áldozatot az Úrnak, Istenednek, méghozzá a megtört szív és a töredelmes lélek áldozatát” (T&Sz 59:8).

[…] Megadta számunkra az első és nagy parancsolatot:

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Máté 22:37).

Elképzelhetetlen, hogy valaki, aki teljes szívéből és teljes lelkéből szereti az Urat, és aki megtört szívvel és töredelmes lélekkel felismeri az Úrtól kapott végtelen sok ajándékát, ne töltene egyetlen napot a hétből hálaadással, valamint az Úr jó munkájának előremozdításával. A sabbat megtartása Mennyei Atyánk iránt érzett szeretetünk mértékének jele.

Az emberek gyakran tűnődnek azon, hogy hol húzzák meg a határt: mi az, ami méltó, és mi az, ami méltatlan cselekedet a sabbaton? Ha azonban valaki teljes szívéből, lelkéből, elméjéből és erejéből szereti az Urat; ha valaki félre tudja tenni önzését, és féken tudja tartani vágyait; ha valaki minden sabbat napi tevékenységet a hódolat mércéjével tud mérni; ha valaki őszinte az Urához és önmagához; ha valaki „megtört szívet és töredelmes lelket” ajánl fel, akkor nem valószínű, hogy az az ember az élete folyamán megszegi a sabbatot.²³

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–IX. oldalt.

Tekintsd át a 182–183. oldalakat! Gondolkozz el azon, hogy az Úr mekkora jelentőséget tulajdonít a sabbatnak, és hogy a sabbat miért különbözik a hét többi napjától. Mi teszi a sabbatot „gyönyörűséggé”?
Nézd át a 183–185. oldalakat, és keresd meg azokat a dolgokat, amelyeket nem szabad megtennünk a sabbaton! Miért helytelenek ezek a tevékenységek a sabbaton? A 185–189. oldalakon Kimball elnök példát ad a „hasznos és lelki tevékenységekre” a sabbat napjára. Mit tettél te és a családod azért, hogy tartalmasabbá tegyétek a sabbat megtartását?
Kimball elnök azt monda, hogy „az indítékai[kat] kell leginkább figyelembe venni[ük]” azoknak, akiktől megkövetelik, hogy dolgozzanak a sabbaton (lásd 185. oldal). Mit tehetnek az emberek azért, hogy megtartsák a sabbat napjának lelkiségét, amikor dolgozniuk kell?
Mit értünk az alatt, hogy a sabbat a pihenés napja? (Példaként lásd a 185–187. oldalakat.) Miért helytelen csupán lebzselni, és semmit sem csinálni a sabbaton?
Tekintsd át az egyházi gyűlések látogatásának célját a 187–189. oldalakon! Mikor érezted magad legutóbb hódolatteljesnek egy egyházi gyűlésen, és miért? Miként teheted az egyházi látogatásodat és hódolatodat jelentőségteljesebbé?
Kimball elnök bizonyságot tett azokról az áldásokról, melyeket akkor nyerünk el, amikor megszenteljük a sabbat napját (189–191. oldal; lásd még a 181., 182. oldalakon található történeteket). Melyek azok az áldások, melyeket e parancsolat megtartása által kaptál?
Egy családi est, vagy családi tanács alkalmával gondolkozzatok el azon, hogy mit tehet a családod azért, hogy segítsetek egymásnak megszentelni a sabbatot!

Kapcsolódó szentírások: 1 Mózes 2:1–3; Márk 2:23–28; 3:1–5; Móziás 13:16–19; T&Sz 68:29