21. fejezet

Joseph Smith próféta

Joseph Smith eszköz volt az Úr kezében mindazon dolgok visszaállításában, melyek a több évszázadnyi lelki sötétség során elvesztek.

Spencer W. Kimball életéből

Az 1970-es évek alatt Spencer W. Kimball elnök más egyházi vezetőkkel együtt bejárta a világot, hogy a területi konferenciák alkalmával találkozzon az egyháztagokkal. Az egyik ilyen konferencián kifejezte háláját azért az örökségért, melyet Joseph Smith próféta hagyott hátra:

„Egy tizennégy éves fiúnak köszönhetően, aki New Yorkban kiment az erdőbe imádkozni, emberek százezrei gyűlnek össze területi konferenciákon. Egy tizennégy éves fiúnak köszönhetően, aki a szentírásokban azt olvasva, hogy „ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől” (Jakab 1:5), kiment az erdőbe imádkozni, és a magasból kapott kinyilatkoztatások szerint élt, most közöttünk van Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Rendelkezünk mindazon áldással, amelyek a világ legboldogabb embereivé tehetnek minket, mivel egy tizennégy éves fiú kiment az erdőbe imádkozni. Hálás vagyok azért, hogy Joseph kiment az erdőbe, és hálás vagyok, hogy tudta, mit csinál, és hogy elég komoly gondolkodású volt ahhoz, hogy el tudja fogadni az Úr szavát úgy, ahogyan kapta, hogy növekedni tudjon általa, és fel tudja építeni e királyságot.”¹

Egy másik alkalommal Kimball elnök azon érzéseit írta le, amikor megnézett egy Joseph Smith prófétáról készült képet, mely a Salt Lake templom egyik szobájában található: „Ránézek a szemben lévő falra, és ott van Joseph Smith, és azt gondolom, micsoda nagyszerű, nagyszerű próféta is volt Joseph Smith. Nem volt hétköznapi ember… Belegondolok mindabba az üldöztetésbe és szenvedésbe, amelyben része volt. Elgondolkodom mindazokon a kinyilatkoztatásokon, melyek a mennyből érkeztek hozzá, s melyeket nekünk adott. És akkor ismét új erőt nyerek.”²

Spencer W. Kimball tanításai

Joseph Smith Isten előrelátása és bölcsessége szerint lett elhívva prófétának

Joseph Smitht már évszázadokkal a születése előtt felkészítették. Már azelőtt Josephnek hívták, hogy megszületett volna [lásd 2 Nefi 3:14–15]. Az volt a küldetése, hogy a megfelelő időben lejöjjön a földre ezekben az utolsó napokban, hogy megnyissa a kaput a nagyszerű világ felé, hogy átadja nekik az evangéliumot, hogy átadja nekik a papságot, és hogy reményt adjon nekik, miközben az örök élet után vágyakoznak.³

Joseph Smitht, az Úr prófétáját, már születése előtt elválasztották és elhívták, már hosszú korszakokkal ezelőtt elhívták arra, hogy előjöjjön ebben az időben, hogy… megnyissa a világ kapuit az igaz és élő evangélium hirdetése előtt.

[…] Joseph Smith egy olyan világba érkezett, amely segítségért kiáltott; több száz éven keresztül tehetetlen volt… Több száz éve nem voltak próféták… Elérkezett hát az idő.⁴

Kétségtelen, hogy Isten, az Atyánk, és Fia, Jézus Krisztus, akik megjelentek egy ároni pap korú fiatalnak, Joseph Smithnek, hogy a fiúnak az egész emberiségre vonatkozó utasításokat adjanak, nem csupán véletlenszerűen jelentek meg egy embernek ezen a bolygón. Ehelyett az Úr azt mondja, hogy megjelenésük, amelyet pontosan megterveztek, azért történt, mert „…én, az Úr, ismerve a csapásokat, melyek a föld lakóit érik, szólítottam ifj. Joseph Smith szolgámat, és szóltam hozzá a mennyből, és parancsolatokat adtam neki” (T&Sz 1:17).

Isten semmit sem bíz a véletlenre, hanem szerető atyaként mindig terv szerint munkálkodik.⁵

Joseph Smith első látomása az isteni kinyilatkoztatások egy új adományozási korszakát nyitotta meg

Különleges szükség esetén, különleges időkben, megfelelő körülmények között, Isten kinyilatkoztatja magát azoknak a férfiaknak, akiket felkészített az ilyesfajta megnyilatkozásokra. És mivel Isten ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, a mennyek nem záródhatnak be, kivéve, ha az emberek hitetlenségük által elzárják magukat tőle.

Saját adományozási korszakunkban történt egy [ilyen] nagyszerű esemény. Sürgető szükség volt rá; hitehagyás borította a földet és éjszaka a népeket, az emberek elméje pedig elhomályosodott, és a világosságot homályba burkolta a sötétség [lásd Ésaiás 60:2]. Elérkezett az idő. A vallásszabadság meg tudta védeni a magot, amíg az kicsírázott és növekedett. Az egyén pedig felkészült egy fiatal személyében, aki tiszta és nyitott volt, aki olyan fenntartás nélküli hittel bízott Isten válaszában, hogy a menny nem tudott többé olyan maradni, mint a vas, a földteke pedig olyan, mint a réz, a korábbi évszázadokhoz hasonlóan [lásd 3 Mózes 26:19].

E kezdő prófétának nem voltak még előre kialakított hamis elképzelései és hitelvei. Ő még nem esett bele korának hagyományaiba, legendáiba, babonáiba és meséibe. Nem rendelkezett olyan tudással, melytől meg kellett volna szabadulnia. Bölcsességért és iránymutatásért imádkozott. A sötétség erői megelőzték a világosságot. Amikor letérdelt egyedül a csendes erdőben, őszinte imája olyan heves harcot vont maga után, amely pusztulással fenyegette őt. Lucifer évszázadokon át korlátlan uralommal láncolta le az emberek elméjét, és nem engedhette meg magának, hogy elveszítse sátáni hatalmát. Ez veszélyeztette korlátlan uralmát. Hadd mondja el Joseph Smith a saját történetét:

„…megragadott valamilyen hatalom, mely teljesen erőt vett rajtam, …nyelvem megbénította… Sűrű sötétség gyűlt körém, és egy ideig úgy tűnt számomra, mintha azonnali pusztulásra lettem volna ítélve.

[…] Abban a pillanatban, amikor kész voltam… átadni magamat a pusztulásnak – nem egy képzeletbeli pusztulásnak, hanem a láthatatlan világból valamely tényleges lény hatalmának… egy fényoszlopot láttam pontosan a fejem felett, a napnál is ragyogóbbat…

…észrevettem, hogy megszabadultam az ellenségtől. Amikor a fény megpihent rajtam, két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” [Joseph Smith története 1:15–17]⁶

A mennyek, melyek évszázadokon át zárva voltak, most ismét megnyíltak. A hangok, melyek évszázadokon át csendben voltak, melyeket letompítottak, s melyek hallgattak, most újra szóltak. A kinyilatkoztatás, melyet szinte teljesen elpusztítottak, s melynek létezése ellen érveltek, ismét elérhető volt…

Egy új igazság tört elő, egy olyan elv, melyet a földön élő számtalan ember nem értett meg, és abban a pillanatban, az egész világon csupán egyetlen ember tudta teljes bizonyossággal, hogy Isten egy valóságos személy, hogy az Atya és a Fiú különálló egyének, akiknek [megdicsőült] húsból és csontból való testük van, [és, hogy] az ő képmásukra teremtetett. Ahogyan a Fiú képmása olyan volt, mint az Atyáé, úgy az Atya Isten képmása is olyan volt, mint a Fiúé.⁷

Semmi más nem lett volna képes eloszlatni az évszázadokon át tartó homályt, csakis Joseph látomása. Egy puszta megérzés, egy rejtélyes hang, egy álom [nem] tudta volna eloszlatni a régi hiedelmeket és téves nézeteket.⁸

Rábízták erre a fiatal fiúra az emberek által ismert legnagyobb tudást. Emlékezzetek, hogy azon a tavaszi reggelen a világon egyetlen embernek sem volt biztos tudása Istenről. Sok jó ember létezett, ám mindannyian lelki sötétségben jártak számos évszázadon keresztül. Volt azonban egy fiú, aki tudta…

Joseph tudta – jobban, mint bármelyik élő lélek – ezeket az igazságokat:

Tudta, hogy Isten él, hogy Ő egy [megdicsőült] személy, akinek húsból és csontból való teste és személyisége van, olyan, mint amilyenek mi vagyunk, illetve mi vagyunk olyanok, mint Ő, az Ő képmására teremtettünk.

Tudta, hogy a régóta hangoztatott szentháromság, melyben a három Isten egy, csupán egy mítosz, megtévesztés. Tudta, hogy az Atya és a Fiú két különálló lény, akiknek saját alakjuk, hangjuk és… személyiségük van.

Tudta, hogy az evangélium nem volt a földön, hiszen megtudta azt az Istenektől és az igaz egyház is hiányzott a földről, mivel a menny és a föld Istene tudomására hozta.⁹

Az a reggel, New Yorkban a ligetben, amikor az Atya és a Fiú meglátogatták őt, talán a legnagyobb kinyilatkoztatás volt, mely a világnak valaha is adatott.¹⁰

Joseph Smith eszköz volt az Úr kezében az evangélium visszaállításában

Tájékoztatták a fiatal prófétát, hogy eszköz lesz az Úr kezében az örökkévaló evangélium és mindazon dolgok visszaállításában, melyek elvesztek az évszázadok során. Ezután e látomások és kinyilatkoztatások tovább folytatódtak az évek során, melyekben Jehova hangja újra meg újra hallható volt, visszaállítva a földre e fiatal prófétán keresztül az evangélium igazságait, Isten papságát, az apostoli hivatalt, a felhatalmazásokat és erőket, az egyház szervezetét, hogy a kinyilatkoztatások és az örökkévaló igazságok újra a földön legyenek, és elérhetőek legyenek minden ember számára, aki elfogadja azokat.¹¹

Moróni próféta megjelent Josephnek, és órákon át magyarázta neki az amerikai kontinensek benépesítését a lehiták által, valamint a Mormon könyvét, melyet majd napvilágra hoznak és lefordítanak… E feljegyzés, a Mormon könyve, segíteni fog megszilárdítani az Úr Jézus Krisztus isteni voltát.¹²

Isten ajándéka és ereje által [Joseph] lefordította a feljegyzést, melyet ma a Mormon könyveként ismerünk.¹³

Az evangélium sorról sorra, előírásról előírásra lett kinyilatkoztatva, visszaállították az igazságokat, átadták az erőket és kinyilatkoztatták a felhatalmazást, majd pedig idővel elegendő világosság és elegendő ember állt rendelkezésükre ahhoz, hogy megszervezzék Isten eme királyságát, melyet Dániel két és fél évezreddel ezelőtt látott [lásd Dániel 2:44–45].¹⁴

Több évszázadnyi lelki sötétség után felragyogott a világosság, amikor a kinyilatkoztatás megnyitotta eme adományozási korszakot. Joseph Smith próféta az Úrtól kapott kinyilatkoztatásokat, visszahozva a földre mindazt, amely elveszett – Isten papságát – a felhatalmazást, az erőt, a szertartások elvégzésének jogát, valamint az Úr folyamatos kinyilatkoztatásait népének itt, a földön.¹⁵

Joseph Smithnek megadatott az a hatalom, hogy amit megkötött a földön, az a mennyben is megköttetett. E kulcsokat továbbadták elnökről elnökre.¹⁶

Joseph Smith vérével pecsételte meg bizonyságát

Joseph Smith életének részletei ismerősek számunkra. Amint nyilvánosságra hozta az Atyáról és a Fiúról való dicsőséges látomását, azonnal elkezdték háborgatni és üldözni őt. Az újkori írástudók és farizeusok több száz rágalmazó könyvet és cikket adtak ki róla, bebörtönözték…, leöntötték szurokkal, majd tollban meghempergették, rálőttek, és minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy elpusztítsák. Minden arra irányuló erőfeszítésük ellenére, hogy elvegyék az életét, túlélte a több mint húszévnyi keserű és erőszakos üldöztetést, hogy betöltse küldetését, míg el nem érkezik az ő ideje.

Huszonnégy éven át szenvedte el a poklot, ám huszonnégy éven keresztül élvezte az Istennel és más halhatatlan emberekkel való társalgást is! Küldetését betöltötte – a menny és a föld ismét összeköttetett; megszervezték az egyházat; Brigham Youngot és a többi nagyszerű vezetőt megtanították arra, hogyan vigyék tovább a munkát; valamint minden olyan kulcsot és hatalmat ráruházott a Tizenkettőre, amely az apostoli hivatalhoz tartozik, és amelyet ő maga viselt, és ezt mondta nekik: „Lefektettem az alapokat, nektek pedig építenetek kell rá, mert a királyság a ti vállatokon nyugszik.”

Eljött hát az óra, hogy bizonyságát, melyet oly gyakran osztott meg barátaival és ellenségeivel, vérével pecsételje meg…

[…] Bár remélte, és imádkozott érte, hogy eltávozzon tőle a pohár, tudta, hogy elkerülhetetlen lesz. Ezt mondta: „Úgy megyek, mint bárány a mészárszékre.” [Lásd T&Sz 135:4.]

És valóban mészárlás történt! Lövések dördültek! És mártírok vére ömlött, mivel Hyrum, az ő idősebb fivére, úgy döntött, hogy vele marad. A föld beitta a drága vért, megpecsételve egy halhatatlan és tagadhatatlan bizonyságot, mely tovább cseng az emberek elméjében és szívében.¹⁷

Jézus vérével pecsételte meg bizonyságát. István is. Most pedig Joseph Smith pecsételte meg vérével a bizonyságát, és fiatal férfiként halt meg, hogy elmondja az egész világnak, hogy azokat a lemezeket, melyekről a Mormon könyve származik, a New York állambeli Palmyra közelében lévő dombon találták. Így, e könyv és a Szent Biblia megértése által, Jézus Krisztus evangéliuma az Ő angyalainak szolgálata által ismét visszaállíttatott a földre.¹⁸

Joseph védelem alatt állt, és az életét az üldöztetés minden pillanatában megmentették, míg munkája el nem végeztetett, és meg nem tette a részét az evangélium, valamint a papság és az adományozási korszak minden kulcsának visszaállításában, továbbá míg a királyság megszervezés alatt állt. Nem ölhették meg mindezen dolgok elvégzése előtt, bár az egész pokol ellene tombolt. Élni akart. Kedves volt számára az élet. A családjával, a fivéreivel való édes együttlét ígéretét tartogatta számára, valamint azt a megelégedést, hogy láthatja a munkát kinyílt virággá fejlődni. A munkája azonban elvégeztetett; más erős vezetők vihették azt tovább; szükség volt rá a másik oldalon. A harmincas éveiben, nagyon fiatal férfiként halt meg, és folytatta munkáját a másik birodalomban.¹⁹

„A mormonizmus megbukik, ha megöljük a prófétájukat” – mondták…, miközben hideg vérrel meggyilkolták Joseph Smitht. Kétségtelen, hogy e gaztettet követő elégedett kaján vigyoruk nyugtalan fintorrá változott, amikor felismerték, hogy az ösztöke ellen rugdalóznak, és csak önmaguknak ártanak. A kegyetlen vértanúhalál nem pusztította el a mormonizmust, hanem az tette életképessé. A golyószaggatta test termőképessé tette a földet; kiontott vérük nedvességet adott a magnak; a lelkek pedig, melyeket a mennybe küldtek, egy örökkévalóságon át tanúskodnak majd ellenük. Az ügy tovább halad és növekszik.²⁰

[Joseph Smith] munkája nem volt hiábavaló. Bizonysága szilárdan tovább halad a végtelenség felé.²¹

Ma egy nagyszerű nép, akiket műveltségükért, gyakorlatiasságukért és becsületükért tisztelnek, tanúságot tesz arról, hogy Joseph Smith mártírhalála, ahogyan az őt megelőző mártíroké is, egy újabb csalhatatlan bizonyíték Jézus Krisztus evangéliumának isteni voltáról, melyet eme alázatos prófétán keresztül állítottak vissza.²²

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–IX. oldalt.

Sorolj fel néhányat az Úr által adott legnagyszerűbb kinyilatkoztatások közül, melyeket Joseph Smith próféta kapott! (Példaként lásd a 248–251. oldalakat.) Mit mondasz, amikor valaki, aki nem tagja az egyháznak, kérdéseket tesz fel Joseph Smithről?
Mi volt Isten szerepe, és mi volt Joseph Smith szerepe a mennyek megnyitásában az evangélium visszaállítására? (Lásd 247., 248–250. oldal.) Hogyan készítették fel Joseph Smitht a kinyilatkoztatás elnyerésére?
Melyek voltak azok a dolgok, amelyeket Joseph Smith tudott az első látomás után, de még nem tudta azokat a látomás előtt? (Példaként lásd a 249–250. oldalakat.) Mit gondolsz, hogyan változtak meg az Istenről, illetve a saját magáról való érzései? Milyen hatással volt rád az első látomásról való bizonyságod?
Miként volt Joseph Smith eszköz az Úr kezében a menny és a föld összekapcsolásában? (Lásd 250–251. oldal.) Mit gondolsz, mit jelent eszköznek lenni az Úr kezében?
Kimball elnök azt mondta, hogy a csőcselék azt remélte, elpusztítják a mormonizmust, ha megölik Joseph Smitht (253. oldal). Milyen gondolataid és érzéseid vannak, miközben végiggondolod, hogy mi történt az egyházban Joseph Smith halála óta?

Kapcsolódó szentírások: Ésaiás 29:11–14; T&Sz 135; 136:37–39