23. fejezet

A nyáj pásztorai

Biztonság rejlik abban, ha támogatjuk és követjük a prófétát és a többi egyházi vezetőt.

Spencer W. Kimball életéből

Spencer W. Kimball elnök gyakran tanított az egyház helyi, valamint általános vezetői támogatásának fontosságáról. Az 1978. évi Áprilisi Általános Konferencia papsági ülésén felidézte, hogy fiatalként miként érzett azok iránt az emberek iránt, akik a püspökeként szolgáltak: „Mindig jó püspökünk volt. Mindig szerettük őt. Ott volt Zundel püspök és Moody püspök és Tyler püspök és Wilkins püspök. Mindegyik püspökömet szerettem. Remélem, minden fiatal fivérem úgy szereti a püspökét, ahogyan én tettem.”¹

Egy másik beszéde alkalmával ezt mondta: „Emlékszem, amikor kisfiú koromban édesapámmal eljöttünk Arizonából ebbe a tabernákulumba [a Salt Lake Tabernákulumba], hogy részt vegyünk az általános konferencián. Alig vártam, hogy hallhassam a Fivéreket beszélni… Lenyűgöztek a szavaik, és már fiatal férfiként komolyan vettem a figyelmeztetéseiket. Ezek a férfiak Isten prófétái csakúgy, mint a Mormon könyvében és a Bibliában lévő próféták.”²

Kimball elnök gyakran kifejezte nagyrabecsülését az egyháztagoknak, amiért hajlandóak voltak támogatni őt és a többi egyházi vezetőt: „Bárhová megyek, óriási szeretetet és kedvességet kapok, és ezért őszintén hálás vagyok. Táplálék ez a lelkemnek. Imáitok és szeretetetek fenntartanak engem. Az Úr meghallgatja az imáitokat, és megáld engem és a Fivéreimet egészséggel és erővel, és irányítja a királyság ügyeit itt a földön. Ezért mindannyian nagyon hálásak vagyunk.”³ Arról a szeretetről is beszélt, amelyet ő és a többi egyházi vezető érzett a szentek iránt: „Szeretünk benneteket, és nagymértékű fejlődést, örömet és boldogságot kívánunk nektek, amelyet tudjuk, hogy csak Isten figyelmeztetéseinek követése által érhetünk el, amint azt a prófétáin és vezetőin keresztül kinyilatkoztatta nekünk.”⁴

Spencer W. Kimball tanításai

Az Úr általa kiválasztott vezetőkön keresztül irányítja az egyházát

A Mester és Szabadító, maga az Úr Jézus Krisztus áll az egyház élén az ő fenségében és dicsőségében. Ő irányítja az ügyeit az ő általa kiválasztott és támogatott prófétáin és apostolain keresztül.⁵

Jézus Krisztus egyházának ügyeit az egyház elnöksége és a Tizenkét Apostol irányítja, számos más általános felhatalmazott segítségével, valamint a cövek- és misszióelnökökön és a püspökökön keresztül. Ezek az emberek a nyáj pásztorai. Az Úr azért helyezte ide ezeket az embereket, hogy vezessék az ő földi királyságát, továbbá felhatalmazást és felelősséget ruházott rájuk, mindegyiknek a saját feladatára vonatkozóan. Megadta ezeknek a férfiaknak a melkisédeki papságot, amely az emberekre ruházott saját ereje és felhatalmazása. Elismeri és jóváhagyja e kiválasztott és felkent szolgák cselekedeteit.⁶

Bizonyságom van arról, hogy Jézus Krisztus egyházának vezetői Isten által lettek elhívva és elválasztva, hogy a prófétálás lelke által vezessenek, ahogyan a korábbi adományozási korszakokban is történt.⁷

Ezen egyház minden tagjának az Úr három szinten adott vezetőket: a püspök vagy gyülekezeti elnök, a cövekelnök vagy misszióelnök, valamint az általános felhatalmazottak. Ezek a vezetők megbízhatóak. Talán van közöttük olyan, aki korlátolt tudással, műveltséggel vagy képzettséggel rendelkezik, ám jogosult az Úr kinyilatkoztatásaira az ő népe számára, és magához Istenhez vezetnek a kommunikációs csatornái.⁸

A keresztre feszítés óta több tízezer férfit hívott el a Szabadító arra, hogy felelősségteljes hivatalokat töltsenek be, akik közül egyetlen egy sem volt tökéletes, mégis mindegyikőjüket az Úr hívta el, és helyeselniük és támogatniuk kell őket azoknak, akik az Úr tanítványai szeretnének lenni. Ez jelenti az evangélium valódi lelkét.⁹

A választott, jóváhagyott, elrendelt vezetők megvédenek bennünket az emberek álnokságától és a tévelygés ravaszságától. [Lásd Efézusbeliek 4:14.] Soha sem vezethetnek félre bennünket, ha óvakodunk a vak vagy rosszindulatú vezetéstől azáltal, hogy követjük a Lelket és az egyház helyes vezetőit.¹⁰

Senki sem szeretné jobban, mint a Fivérek, akik az egyház élén állnak, hogy olyan útmutatást kapjanak az Úrtól, amely az emberiség javát, valamint az egyház népét szolgálja.¹¹

Tudom, hogy az Úr kapcsolatban áll a prófétáival, és hogy ma is ugyanúgy kinyilatkoztatja szolgáinak az igazságot, ahogyan azt Ádám, Ábrahám, Mózes, Péter, Joseph és sok más próféta idejében tette. Isten világosságról és igazságról szóló üzenete ma ugyanúgy megadatik az embereknek, ahogyan bármely más adományozási korszakban.¹²

A próféták hasonló üzeneteket tanítanak

Néhányan talán eltűnődnek azon, hogy az általános felhatalmazottak miért beszélnek újra meg újra ugyanarról a témáról a konferenciák alkalmával. Miközben az elmúlt évszázadok prófétáinak szavait tanulmányozom, nagyon világossá válik a módszerük. Arra törekszünk – Alma szavaival –, hogy „örök gyűlöletet [tanítsunk a népnek] a bűnnel és a gonoszsággal szemben”. „Bűnbánatot és az Úr Jézus Krisztusba vetett hitet” prédikálunk nekik. (Alma 37:32, 33) Dicsőítjük az alázatot. Arra törekszünk, hogy megtanítsuk nekik, „hogy az Úr Jézus Krisztusba vetett hitükkel álljanak ellen az ördög minden kísértésének” (Alma 37:33). Arra tanítjuk népünket, „hogy soha ne fáradjanak bele a jó cselekedetekbe” (Alma 37:34).

A próféták azért mondják ugyanazokat a dolgokat, mert nekünk gyakorlatilag ugyanazokkal a problémákkal kell szembenéznünk. Fivérek és nővérek, ezen problémák megoldásai nem változtak. Nagyon gyatra világítótorony lenne az, amelyik más jelzést adna le minden egyes hajónak, amelyik a kikötő felé közeledik. Nagyon silány túravezető lenne az, aki – ismerve a hegyoldal biztonságos útvonalát – olyan kiszámíthatatlan és kockázatos ösvényen vezetné fel a benne bízókat, ahonnan egyetlen utazó sem tért még vissza.¹³

Az egyházi vezetők nem képesek arra, hogy minden alkalommal, amikor tanítunk benneteket, új és szebb utat mutassunk nektek, amely visszavezet majd minket a mi Mennyei Atyánkhoz. Az út ugyanaz marad. Ennélfogva gyakran kell bátorítást adnunk ugyanazon dolgokra vonatkozóan, és meg kell ismételnünk a figyelmeztetéseket. Pusztán azért, mert egy igazságot többször elismételünk, még nem válik kevésbé fontossá vagy igazzá. Sőt, épp az ellenkezője igaz.¹⁴

El tudom képzelni, hogy ha maga az Úr állna most az Olajfák hegyén, és tanítaná az embereket, akkor többnyire ugyanazon dolgokat mondaná el, amelyeket mi is elmondtunk, és el fogunk mondani [a konferenciáinkon]. El tudom képzelni, hogy ha most ott állna a Galileai-tengernél, hajókkal a vízben, körülőtte pedig emberekkel, akkor többnyire ugyanazon dolgokat mondaná: hogy éljünk Isten parancsolatai szerint, hogy tartsuk magunkat tisztán a világ szennyétől, és hogy tartsunk be minden parancsolatot, amelyet Isten nekünk adott. Ezt mondaná, így tehát ma is ezt mondja az ő szolgáin keresztül.¹⁵

A prófétákat gyakran figyelmen kívül hagyták vagy elutasítottak a saját korszakukban

Amikor a világ követte a prófétákat, akkor előre haladt; amikor figyelmen kívül hagyták őket, akkor megállt a fejlődés, és szolgaság, halál következett.¹⁶

Még az egyházban is sokan hajlamosak arra, hogy a múlt prófétáinak sírját ékesítik, és gondolatban megkövezik az élőket [lásd Máté 23:29–30, 34].¹⁷

Ne kövessük el a régiek hibáját! Számos újkori hívő hisz az Ábrahámokban, a Mózesekben és a Pálokban, ám nem hajlandóak hinni a mai kor prófétáiban. A hajdan élők szintén el tudták fogadni a korábbi korok prófétáit, de szidták és átkozták a kortársaikat.¹⁸

Évszázadokon keresztül számos kifogást találtak arra, hogy miért ne vegyék figyelembe ezen Isten által küldött hírnököket [az élő prófétákat]. Elutasították őt, mert a próféta ismeretlen helyről érkezett. „Názáretből támadhat-é valami jó?” (János 1:47) Jézus is szembe találta magát a kérdéssel: „Nem ez-é amaz ácsmesternek fia?” (Máté 13:55) Ilyen vagy olyan eszközökkel a szent próféták elutasításának leggyorsabb módszere az, ha találnak egy ürügyet – akármilyen hamis vagy képtelen is az – arra, hogy figyelmen kívül hagyják az embert, és így az üzenetét is figyelmen kívül hagyhatják. Azokat a prófétákat, akiknek nem volt jó beszélőképességük, hanem lassúak voltak a beszédben, semmibe vették. Ahelyett, hogy figyelembe vették volna Pál üzenetét, néhányan erőtlennek találták külső megjelenését, a beszédét pedig silánynak [lásd 2 Korinthusbeliek 10:10]. Pált valószínűleg hangszíne vagy beszédének stílusa, nem pedig az általa elmondott igazságok alapján ítélték meg.

[…] Oly sok probléma van a világban, és azok oly kuszák, hogy még a legjobb embereket is elvonják az igazság követésétől, mivel túl sokat foglalkoznak a világ dolgaival…

Néha az emberek olyannyira hagyják, hogy szívük a világ dolgain és érdemein csüngjön, hogy nem tanulják meg azokat a leckéket, amelyekre a legnagyobb szükségük van. Gyakran elutasítják az egyszerű igazságokat a kevésbé megerőltető emberi filozófiák kedvéért, és ez egy másik oka a próféták elutasításának…

A szent próféták nem csupán megtagadták a hatalmas emberi irányzatok követését, hanem rá is mutattak ezekre a hibákra. Nem csoda hát, hogy a próféták üzenetére nem mindig közömbösség a válasz. A prófétákat nagyon gyakran azért utasították el, mert először ők utasították el saját társadalmuk helytelen módszereit…

A próféták hajlamosak kellemetlen érzést kelteni a világi elmében. A szent prófétákat túl gyakran félreismerik, és durvának és nyugtalannak ítélik meg őket, amikor kijelentik: „Én megmondtam.” Az általam ismert ilyen próféták bírnak a legnagyobb szeretettel mások iránt. Szeretetük és feddhetetlenségük következménye, hogy nem tudják megváltoztatni az Úr üzenetét csupán azért, hogy az emberek jobban érezzék magukat. Túl kedvesek ahhoz, hogy ilyen kegyetlenek legyenek. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a próféták nem vágynak népszerűségre.¹⁹

A szülőknek meg kell tanítaniuk a gyermekeiknek, hogy támogassák és kövessék az egyházi vezetőket

Hogyan tanítjátok meg gyermekeiteknek, hogy szeressék az egyház felhatalmazottait? Ha állandóan jó dolgokat mondotok a gyülekezeti elnökségről, a kerületi elnökségről, a misszióelnökségről, valamint az egyház elnökségéről, akkor gyermekeitek úgy fognak felnőni, hogy szeretik a fivéreket.²⁰

Imádkozunk az egyházi vezetőkért. Ha a gyermekek életük minden napján a családdal elmondott imáikban, valamint titkos imáik alkalmával megemlékeznek az egyház vezetőiről az Úr előtt, akkor nagyon valószínűtlen, hogy valaha is hitehagyásba süllyednek…

Azok a gyermekek, akik imádkoznak a fivérekért, úgy nőnek fel, hogy szeretik őket, jókat mondanak róluk, tisztelik őket és felnéznek rájuk. Azok, akik naponta hallják, amint mély ragaszkodással imába foglalják az egyház vezetőit, nagyobb valószínűséggel fogják elhinni azokat a beszédeket és figyelmeztetéseket, amelyeket hallani fognak.

Amikor a fiúk a püspökükről beszélnek az Úrral, akkor valószínűleg nagyon komolyan fogják venni a püspökkel történő interjúkat, amelyek során papsági előmenetelről, misszióról és templomi áldásokról van szó. A lányok pedig komoly tiszteletet mutatnak majd minden egyházi tevékenység iránt, ha imádkoznak az egyház vezetőiért.²¹

Azok, akik követik az egyház felhatalmazottait, biztonságra lelnek

Az egyház tagsága mindig biztonságban lesz, ha gondosan követik az egyház felhatalmazottainak tanításait, figyelmeztetéseit és vezetését.²²

Azok a felhatalmazottak, akiket az Úr az egyházába helyezett, az egyház népe számára kikötőt, menedékhelyet, egy biztos pontot képeznek. Az egyházban senki sem fog messzire eltévelyedni, aki jó szorosan az egyház azon felhatalmazottaihoz köti magát, akiket az Úr az egyházába helyezett. Ez az egyház soha nem fog rossz útra térni; a Tizenkettek Kvóruma soha sem fog benneteket mellékösvényre vezetni; soha nem tette, és soha nem is fogja. Lehetnek olyan egyének, akik megbotlanak; a Tizenkettek Tanácsának többsége azonban soha sem lesz a rossz oldalon. Az Úr választotta őket; határozott felelősségeket adott nekik. Azok az emberek pedig, akik szorosan mellettük állnak, biztonságban lesznek. Ellenben, amikor valaki elkezd a felhatalmazásnak ellenszegülve a saját útján járni, komoly veszélyben van. Nem mondom, hogy az Úr által választott vezetők feltétlenül a legkiválóbbak, vagy a legképzettebbek lennének, ám ki lettek választva, és amikor az Úr kiválasztja őket, akkor az ő elismert felhatalmazottaivá válnak, és azok az emberek, akik szorosan mellettük maradnak, biztonságban vannak.²³

Ha az evangélium szerint élünk, és követjük az egyház vezetőinek tanácsát, akkor abban az áldásban lesz részünk, hogy elkerülhetünk számos olyan problémát, amely a világot sújtja.²⁴

Úgy hallgassunk azokra, akiket prófétákként és látnokokként támogatunk, valamint a többi fivérre is, mintha az örök életünk függne tőlük, mert ez valóban így van!²⁵

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–IX. oldalt.

Gondold végig, hogy hogyan áldotta meg az életedet az, amikor támogattad az egyházi vezetőket azon a három szinten, amelyről Kimball elnök beszélt (lásd 272. oldal)! Miközben ezt végiggondolod, milyen élmények jutnak az eszedbe?
Tekintsd át a 273. oldalon kezdődő részt! Milyen újból ismétlődő üzeneteket fedeztél fel az elmúlt általános konferenciák alkalmával?
Tekintsd át a 274. oldalon álló harmadik és negyedik teljes bekezdést! Mit gondolsz, miért olyan nehéz néhány ember számára az élő próféták követése? Milyen jelenkori példák jutnak eszedbe?
Mit tehetünk azért, hogy arra ösztönözzük gyermekeinket és másokat, hogy tiszteljék és kövessék az egyházi vezetőket? (Példaként lásd a 276. oldalt.)
Nézd át a fejezet utolsó szakaszát! Miért jelent biztonságot az egyházi vezetők tanácsainak követése?

Kapcsolódó szentírások: Efézusbeliek 2:19–20; 4:11–16; Hélamán 13:24–29; T&Sz 1:14, 38; 21:4–6; 121:16–21