14. fejezet

„Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem”

Az Urat és az Ő ügyét kell első helyre tennünk, és tartózkodnunk kell a hamis isteneknek való hódolástól.

Spencer W. Kimball életéből

Spencer W. Kimball elnök arra ösztönözte az utolsó napi szenteket, hogy az Urat tegyék első helyre az életükben, és ne a világ dolgaihoz ragaszkodjon a szívük. Azt tanította, hogy amikor az olyan dolgokat, mint az anyagi javak, üzlet, szórakozás és tekintély, az Úr elé helyezzük, akkor hamis isteneknek hódolunk. Kihangsúlyozta, hogy a hamis istenek vagy bálványok magukban foglalnak „mindent, ami egy embert elcsal az Isten iránti kötelességétől, hűségétől és szeretetétől, valamint szolgálatától”¹.

Az Isten iránti szívből jövő elkötelezettség jelentette Kimball elnök életének, valamint az ő szülei életének az alapját. Az 1890-es évek végén, amikor Spencer még kisfiú volt, édesapja, Andrew elhívást kapott, hogy cövekelnök legyen Arizona délkeleti részén. Nem lehetett könnyű a Kimball család számára, hogy elhagyják Salt Lake City viszonylagos kényelmét, és a sivatag határvidékén éljenek, ám Andrew Kimball számára „csupán egy válasz létezett: menniük kell”².

Néhány évvel később Spencer W. Kimball hasonló odaadást tanúsított az Úr iránt, amikor elhívták, hogy az egyik cövekelnökségben második tanácsosként szolgáljon. Feleségével, Camillával „arról beszélgettek korábban, hogy visszamegy az egyetemre, hogy könyvelő vagy tanár legyen”, az egyházi elhívás elfogadása azonban azt jelentette, hogy az ilyesfajta terveket félre kellett tenniük.³

Amikor Kimball elnököt elrendelték apostollá, Heber J. Grant elnök, számára adott tanácsa megerősítette azt a tantételt, hogy az Urat és az Ő királyságát tegye első helyre: „Ragaszkodjon a szíved az Úr, a te Istened szolgálatához! Határozd el ebben a pillanatban, hogy ezt az ügyet és ezt a munkát teszed az első és legfontosabb helyre minden gondolatodban!”⁴

Spencer W. Kimball tanításai

Amikor szívünket és bizalmunkat bármilyen, az Úr fölé helyezett dologba vetjük, akkor saját hamis isteneinknek hódolunk

Miközben az ősi szentírásokat tanulmányozom, egyre jobban meggyőződöm arról, hogy jelentősége van a ténynek, miszerint a „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem” parancsolat első helyen áll a tízparancsolatban.

Kevés ember döntött úgy valaha is, hogy szándékosan és tudatosan elutasítja Istent és az ő áldásait. Hanem inkább az történik – amint azt a szentírásokból tudjuk –, hogy mivel a hit gyakorlása mindig nehezebbnek tűnik annál, mint hogy azokra a dolgokra támaszkodjunk, amelyek közvetlenül a szemünk előtt vannak, a világi ember hajlamos arra, hogy Istenbe vetett bizodalmát az anyagi dolgokba ültesse át. Ezért minden időben, amikor az emberek Sátán hatalmába estek, és elveszítették hitüket, az ember erejébe helyezték reményüket, és „az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa-, és kőistenek[be]…, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek” (Dániel 5:23) – vagyis bálványokba. Ezt találom az ószövetség uralkodó motívumának. Akármihez is ragaszkodjon egy ember szíve leginkább, és akármibe vesse is leginkább bizalmát, az a dolog az ő istene; ha pedig az ő istene nem Izráel igaz és élő Istene, akkor az az ember bálványimádó.

Szilárd hitem, hogy amikor olvassuk ezeket a szentírásokat, és megpróbáljuk azokat magunkra vonatkoztatni, ahogyan azt Nefi javasolta (lásd 1 Nefi 19:24), számos párhuzamot fogunk felfedezni az ősi faragott bálványoknak való hódolás, valamint a saját tapasztalatainkban előforduló viselkedési formák között.

A bálványimádás az egyik legsúlyosabb bűn…

A modern bálványok vagy hamis istenek ruhák, otthonok, üzletek, gépek, autók, sétahajók formájában és még számos más tárgy eltérítő formájában jelentkezhetnek, melyek az isteniség felé vezető ösvényről terelnek le minket…

A kézzel nem fogható dolgok is pontosan ilyen istenekké lehetnek. Az egyetemi fokozatok és címek is bálványokká válhatnak…

Sokan először felépítik a házat, berendezik azt, és autót vesznek – majd rájönnek, hogy „nem engedhetik meg” maguknak a tizedfizetést. Ők kinek hódolnak? Bizonyára nem a menny és a föld Urának…

Sokan hódolnak a vadászatnak, a horgászatnak, a vakációzásnak, a hétvégi piknikeknek és a kirándulásoknak. Mások a különféle sportágakat imádják bálványként: a baseballt, a futballt, a bikaviadalt vagy a golfot…

Egy másik kép, amelynek mások hódolnak, a hatalom és a tekintély… A hatalom, a gazdagság és a befolyás istenei azok, amelyek a legtöbbet követelnek, és legalább olyan valósak, mint Izráel gyermekeinek aranyborjúja a pusztában.⁶

A világi dolgokhoz való ragaszkodás sebezhetővé tehet minket Sátán hatásával szemben

Azon elragadtatásunktól függetlenül, hogy modern embereknek tartjuk magunkat, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy olyan kifinomult ízléssel rendelkezünk, amilyennel semelyik más nép nem rendelkezett a múltban – mindezen dolgoktól függetlenül, alapjában véve, bálványimádó nép vagyunk – amely helyzet a legundorítóbb az Úr szemében.⁷

Eszembe jut egy cikk, amelyet néhány évvel ezelőtt olvastam egy férfiakból álló csoportról, akik elmentek az őserdőbe, hogy majmokat fogjanak be. Számos különböző dologgal – többek között hálóval is – megpróbáltak majmot fogni. Ráeszmélve azonban, hogy a hálók kárt tehetnek a kis állatokban, végül egy nagyon találékony megoldáshoz folyamodtak. Számos kicsi dobozt építettek, és minden doboz tetejére egy akkora lyukat fúrtak, amelybe éppen, hogy befért egy majom keze. Ezután a dobozokat a fák alá tették, és mindegyikbe egy szem mogyorót tettek, amit a majmok különösen szeretnek.

Amikor a férfiak elmentek, a majmok elkezdtek lejönni a fáról, és elkezdték vizsgálgatni a dobozokat. Amikor rájöttek, hogy mogyoró van bennük, benyúltak érte a dobozba. Amikor azonban a majom megpróbálta kihúzni a kis kezét a mogyoróval, nem sikerült neki, hiszen a kis ökle, benne a mogyoróval, túlságosan nagy volt.

Ekkor pedig a férfiak előjöttek a bozótból, és összegyűjtötték a majmokat. És ez a dolog érdekessége: Amikor a majmok látták, hogy közelednek a férfiak, össze-vissza visítoztak és ugráltak a menekülés gondolatával; ám bármilyen könnyű is lett volna, nem engedték el a mogyorót, hogy kihúzhassák kezüket a dobozból, és így elmenekülhessenek. A férfiak könnyedén elkapták őket.

Úgy tűnik, gyakran ugyanez történik az emberekkel. Oly szorosan megragadják a világ dolgait – azt, ami telesztiális –, hogy semennyi rábeszélés, és semmilyen mértékű szükséghelyzet nem tudja rávenni őket arra, hogy elengedjék azokat a celesztiális dolgokért cserébe. Sátán könnyen a markába keríti őket. Ha ragaszkodunk hozzá, hogy minden időnket és forrásunkat arra fordítsuk, hogy egy világi királyságot építsünk fel magunknak, akkor pontosan azt is fogjuk örökölni.⁸

Ahelyett, hogy szívünkkel a világ dolgaihoz ragaszkodnánk, forrásainkat Isten királyságának építésére kell használnunk

A gazdagság nem feltétlenül jelent bűnt is. A vagyon megszerzése és használata során azonban követhetünk el bűnt…

A Mormon könyve történelme hatásosan eleveníti meg a gazdagság utáni vágy romboló hatását. Minden alkalommal, amikor az emberek igazlelkűek voltak, boldogultak. Ezután a boldogulást gazdagság követte, a gazdagságot a gazdagság imádata, majd pedig a könnyű és fényűző élet szeretete. Ezután lelki tétlenségbe, majd utálatos bűnbe és gonoszságba süllyedtek, végül pedig ellenségeik majdnem elpusztították őket… Ha az emberek jó célokra használták volna vagyonukat, akkor folyamatos gyarapodást élvezhettek volna.⁹

Az Úr olyan jóléttel áldott meg minket, mint népet, amihez a múltban semmi nem fogható. A kezünk ügyébe helyezett források jók, és szükség van rájuk ahhoz, hogy munkálkodjunk itt a földön. Attól tartok azonban, hogy sokan közülünk el lettek halmozva nyájakkal és csordákkal, földekkel, pajtákkal és vagyonnal, és elkezdték imádni azokat mint hamis isteneket, és azoknak hatalmuk van felettük… Elfelejtik annak tényét, hogy családjainkban és kvórumainkban Isten királyságának a felépítésére kell használnunk e sok forrást – hogy előre mozdítsuk a misszionáriusi erőfeszítéseket, valamint a családtörténeti és templomi munkát; hogy gyermekeinket az Úr eredményes szolgáiként neveljük fel; hogy minden módon megáldjunk másokat, hogy ők is boldogulhassanak. Ehelyett saját vágyainkat elégítjük ki eme áldásokkal, és ahogyan Moróni mondta: „[fel]ékesítitek… magatokat azzal, amiben nincs élet, és [mégis] [meg]engeditek… az éheseknek, és a szűkölködőknek, és a mezíteleneknek, és a betegeknek és a nyomorultaknak, hogy úgy haladjanak el mellettetek, hogy nem veszitek észre őket” (Mormon 8:39).

Maga az Úr ezt mondta napjainkban: „Nem keresik az Urat, hogy megalapozzák az ő igazlelkűségét, hanem minden ember a saját útján jár, saját istenének képmása szerint, akinek képmása a világra hasonlít, és aki lényegét tekintve bálvány, amely megöregszik és elvész Babilonban, méghozzá a nagy Babilonban, amely le fog omlani” (T&Sz 1:16; kiemelés hozzáadva).¹⁰

Az Úr megmondta: „…keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek [a dolgok] mind megadatnak néktek” (Máté 6:33). Túl gyakran akarjuk azonban „a dolgokat” először.¹¹

Talán a bűn nem a világi dolgokban van, hanem a világi dolgokhoz való hozzáállásunkban, és az azoknak való hódolásunkban. Hacsak a jómódú ember nem képes valóban félretenni és megtartani a vagyonát, miközben teljes engedelmességet mutat Isten és az ő terve felé – hacsak a gazdag ember nem képes megszentelni a sabbatot, elméjét, testét és lelkét tisztán tartani, és bőkezű szolgálatot nyújtani embertársainak Isten kijelölt útján keresztül – hacsak a bővelkedő ember nem képes teljesen irányítása alatt tartani és megtartani minden vagyonát bizalomban, alárendelve magát az Úr, felhatalmazott szolgáin keresztül adott elhívásának, akkor annak az embernek, lelke érdekében, feltétlenül el kell adnia minden vagyonát, ki kell osztania azt a szegényeknek, és követnie kell Krisztust. (Lásd Máté 19:21.)

„Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Máté 6:21).¹²

Az Úr szolgálata során szerzett áldások messze túlszárnyalják a világ által felajánlott jutalmat

Egy férfit, akit ismerek, elhívtak egy egyházi szolgálatra, ám ő úgy érezte, hogy nem fogadhatja el, mivel befektetései több figyelmet és több időt igényeltek, mint amennyit az Úr munkájára tudna fordítani. Elhagyta az Úr szolgálatát Mammon keresése közben, és mára milliomos lett belőle.

Nemrég azonban egy érdekes tényt tudtam meg: Ha egy ember a mai árfolyamnak megfelelően egy millió dollár értékű arany tulajdonosa, akkor körülbelül 27-milliárdod részét birtokolja annak az aranynak, amely csupán a föld vékony kéregrétegében található. Ez a mennyiség olyan kicsi, hogy az ember számára felfoghatatlan. Ám itt még többről is szó van: Az Úr, aki teremtette a földet, és akinek hatalma van annak egésze felett, számos más földet is teremtett, sőt, „számtalan világot” (Mózes 1:33); és amikor ez a férfi befogadta a papság esküjét és szövetségét (T&Sz 84:33–44), akkor azt az ígéretet kapta az Úrtól, hogy megadatik neki mindaz „amivel Atyám rendelkezik” (38. v.). Ezeknek a nagyszerű ígéreteknek a félredobása egy láda aranyért és a világi biztonság érzéséért óriási hibának számít nagyobb távlatok tekintetében. Belegondolva, hogy oly kevéssel beérte, szomorú és igen sajnálatra méltó; az emberek lelke sokkal értékesebb ennél.

Egy fiatalember, amikor elhívták misszióba, azt válaszolta, hogy nem sok tehetsége van az ilyesfajta dolgokhoz. Amihez tehetsége volt, az az, hogy hatalmas új autóját jó állapotban tartsa. Élvezte a gyorsulás erejének érzését, és miközben vezetett, a folyamatos mozgás azt az illúziót keltette benne, hogy valóban eljut valahová.

Mindezzel édesapja elégedett volt, mondván: „Szeret kétkezi munkát végezni. Ez elég számára.”

Ez elég Isten egyik fiának? Ez a fiatalember nem ismerte fel, hogy az autójának ereje végtelenül kicsi a tenger vagy a nap erejéhez képest; és számos nap létezik, melyek mindegyikét törvény és papság irányítja – az a papsági hatalom, melyet az Úr szolgálata során kifejleszthetett volna. Beérte egy acélból, gumiból és fényes krómból álló istennel.

Egy idősebb házaspár nyugdíjba vonult a világi munkából, és gyakorlatilag az egyházból is. Vásároltak egy kis teherautót és egy lakókocsit, és – hátrahagyván minden kötelezettséget – elindultak, hogy bejárják a világot, és egyszerűen élvezzék életük hátralevő részében azt a kis vagyont, melyet összegyűjtögettek. Nem volt idejük templomba járni, túlságosan elfoglaltak voltak a családtörténeti kutatáshoz és a misszionáriusi szolgálathoz. A férj nem tartotta a kapcsolatot a főpapi kvórummal, és nem volt otthon eleget ahhoz, hogy személyes történetén dolgozzon. Gyülekezetükben óriási szükség lett volna a tapasztalatukra és a vezetésükre, mivel azonban nem voltak képesek „kitartani mindvégig”, ezért nem voltak elérhetőek.¹³

Teljes szívünkkel szeretnünk és követnünk kell az Urat

Nem elég az, hogy elismerjük, hogy az Úr a legfelsőbb lény, és nem elég az, hogy tartózkodunk a bálványoknak való hódolástól; szeretnünk kell az Urat teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel. Tisztelnünk kell, és követnünk kell őt az örök élet munkájában. Mily nagy örömét leli gyermekei igazlelkűségében!¹⁴

Világos a feladatunk: le kell mondanunk a világ dolgairól, mint önmagukban való célokról; fel kell hagynunk a bálványimádással, és hittel kell előre haladnunk; el kell vinnünk az evangéliumot ellenségeinknek, hogy többé ne legyenek az ellenségeink.

Fel kell hagynunk az újkori bálványok imádásával, és azzal, hogy emberi erőben bízzunk, hiszen az Úr így szólt az egész világhoz a mai napokban: „én senkit nem kímélek, aki Babilonban marad” (T&Sz 64:24).

Amikor Péter ehhez hasonló üzenetet prédikált a népnek pünkösd napján, sokan „szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” (Cselekedetek 2:37).

Péter pedig így válaszolt: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát” (38. v.).

[…] Üzenetünk ugyanaz, mint amit Péter adott. Továbbá pedig az, amit maga az Úr adott „a föld széleiig…, hogy aki meg akarja hallani, az hallhassa:

Készüljetek fel, készüljetek fel arra, ami eljövendő, mert közel van az Úr” (T&Sz 1:11–12).

Hisszük, hogy minden egyén és család úgy készülhet fel az Úr utasításának megfelelően, hogy elkezd nagyobb hitet gyakorolni, megbánja a bűneit, és beleveti magát az Úr földi királyságának munkájába, amely Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Először kicsit nehéznek tűnhet, amikor azonban valaki kezdi meglátni a valódi munka lényegét, amikor bepillantást nyer az örökkévalóságba annak valós szemléletében, az áldások kezdik jóval túlszárnyalni mindazt, amibe „a világ” hátrahagyása került nekünk.¹⁵

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–IX. oldalt.

Mit gondolsz, a tízparancsolat közül miért a „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem” az első parancsolat?
Gondolkozz el ezen a kijelentésen: „Akármihez is ragaszkodjon egy ember szíve leginkább, és akármibe is vesse leginkább bizalmát, az a dolog az ő istene” (159. o.) Mik tekinthetők hamis isteneknek a mai világban? (Példaként lásd a 159–160. oldalakat.)
Mit tanulhatunk a majomcsapda történetéből? (Lásd 161–162. oldalak.) Mit kockáztatunk, ha túlságosan ragaszkodunk a világ dolgaihoz?
Tekintsd át a 162–164. oldalakat! Milyen veszélyekkel járhat a gazdagság? Hogyan használhatjuk igazlelkűen az Úrtól kapott forrásokat?
Tekintsd át a 164–165. oldalon álló történeteket! Mit gondolsz, néhány ember miért játssza el szándékosan az Úr királyságában való szolgálatból származó áldásokat? Minek kellene ösztönöznie minket, amikor szolgálunk?
Szerinted mit jelent az, hogy teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel szeretjük az Urat? (Lásd 165–166. oldal.) Mit tehetnek a szülők azért, hogy segítsenek gyermekeiknek szeretni az Urat?

Kapcsolódó szentírások: 2 Mózes 20:3–6; Máté 6:24; 22:36–38; Kolossébeliek 3:1–5; 2 Nefi 9:30, 37; T&Sz 133:14