7. fejezet

Személyes bizonyság

Az evangélium igazságáról való biztos tudás nagy jutalmakhoz és kimondhatatlan örömökhöz vezető kitárt ajtó.

Spencer W. Kimball életéből

1947-ben Spencer W. Kimball elder levelet kapott fiától, Andrew-tól, aki akkor teljes idejű misszionáriusként szolgált. Andrew ezt írta: „Azt mondtam az egyik embernek…, hogy tudom, hogy amit elmondtam neki, igaz, és azt mondtam, hogy a Szentlélek bizonyságot tett nekem róla… Amikor később elgondolkoztam ezen, elkezdtem egy kicsit aggódni, hogy tehetek-e én egyáltalán ilyet.” Aggodalmai miatt, mondta, „amikor bizonyságomat teszem valakinek, gondosan ügyelek arra, hogy az »úgy érzem, úgy hiszem stb.« kifejezésekre szorítkozzak”.

Kimball elder a következőket írta vissza fiának: „Azt hiszem, pontosan tudom, mit érzel – mondta –, mert én is keresztülmentem ugyanezen a problémán a misszióm alatt. Szerettem volna nagyon őszinte lenni önmagamhoz, a feladathoz és az Úrhoz. Egy ideig gondosan megfogalmaztam a szavaimat, hogy megpróbáljak másokat megerősíteni anélkül, hogy ténylegesen elkötelezném magam azon pozitív, egyértelmű kijelentés mellett, hogy tudom. Egy kicsit vonakodtam is tőle, hiszen, amikor engedelmes voltam és végeztem a feladatomat, éreztem a Lelket. Igazán ki akartam mondani, amiről valójában éreztem, hogy tudom, de elzárkóztam előle. Amikor egy pozitív kijelentéshez közeledtem, megijedtem tőle, és mégis, amikor teljesen összhangban voltam a Lélekkel és lelki sugalmazást nyertem, bizonyságot akartam tenni. Azt gondoltam őszinte voltam, nagyon őszinte, de rájöttem, hogy csak magamat áltatom…

Kétségtelenül, azon a napon, amikor bizonyságot tettél az érdeklődődnek, hogy TUDOD, hogy mindez igaz, az Úr erősen próbálkozott kinyilatkoztatni eme igazságot neked a Szentlélek hatalmán keresztül. Amíg összhangban voltál a Lélekkel és megvédted szent feladatod, mélyen érezted azt, miután azonban a »Lélektől eltávolodtál«, és elkezdtél érvelni önmagaddal, illetve elkezdted vizsgálni és megkérdőjelezni magad, akkor meg akartál hátrálni…

Nincs bennem semmi kétely a bizonyságodat illetően. Biztos vagyok benne, hogy a bizonyság számtalan aranyfonala hálózza be egész lényedet (ahogyan egykor az enyémet is), mely csak arra vár, hogy a Mester Takács keze összegyűjtse őket, és finom és tökéletes gobelint szőjön belőlük. Nos, fiam, fogadd meg tanácsom, és NE FOJTSD EL A LELKET, hanem valahányszor a Lélek suttog, kövesd a sugalmazásait. Legyél összhangban a Lélekkel, és figyelj a sugalmazásokra, és amikor ösztönzést érzel, mondd ki bátran az érzéseidet. Az Úr felmagasztalja majd a bizonyságodat, és megérinti a szíveket. Remélem, tudni fogod, ebben nincs semmi bírálat, csupán segítő szándék…

Nem zárhatom be neked írott levelemet anélkül, hogy ne tenném a bizonyságomat. Tudom, hogy mindez igaz – hogy Jézus a Teremtő és Megváltó; hogy az általunk, valamint a 3000 misszionáriusunk által tanított evangélium Joseph Smith prófétán keresztül visszaállíttatott és kinyilatkoztatott, és Istentől való, továbbá életem fennmaradó idejét a »királyság hirdetésének« ajánlottam fel. Bátran [tettem] bizonyságomat… és újra meg újra megerősítem azt. Biztos vagyok benne, hogy a te bizonyságod is ugyanilyen, csupán az aranyfonalaidat kell egy teljes gobelinné szőni, mely gyorsan meg fog történni a misszionáriusi munkád során, miközben szívedet szabadjára engeded, és hagyod, hogy az uralja elmédet.

Isten segítsen neked gyönyörű mintává szőni tapasztalatod és sugalmazásod aranyfonalait, és állandóan növekvő erővel… élj továbbra is az örökkévaló igazság szerint, és tanítsd azt!”¹

Spencer W. Kimball tanításai

Mindannyian szerezhetünk bizonyságot – kinyilatkoztatást Mennyei Atyánktól a Szentlelken keresztül

Ezt kérdezte Pétertől a Szabadító: „Ti pedig kinek mondotok engem?” Péter pedig fivérei, a többi apostol nevében így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” A Szabadító következő kijelentése igen jelentőségteljes. Ezt mondta: „Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám” (Máté 16:13–17).

Ki nyilatkoztatta ki számára eme döbbenetes igazságot? A mi Mennyei Atyánk. Hogyan tette ezt? Kinyilatkoztatás által. Eme alapvető tudás, hogy Jézus a Krisztus, a Megváltó, a Szabadító, nem embertől, könyvből vagy egyetemről származott. Péter közvetlenül Mennyei Atyánktól kapta azt meg a Szentlélek szolgálatán keresztül…

[…] A világon minden lélek kaphat kinyilatkoztatást, ugyanazt, melyet Péter kapott. Az a kinyilatkoztatás pedig bizonyság lesz, tudás arról, hogy Krisztus él, hogy Jézus Krisztus e világ Megváltója. Minden lélek rendelkezhet ezzel a bizonyossággal, és amikor megkapja ezt a bizonyságot, az Istentől fog érkezni, nem csupán tanulás által. A tanulás természetesen fontos tényező, a tanulásnak azonban sok imával és törekvéssel kell együtt járnia, és csak azután jön a kinyilatkoztatás.

Amikor személyesen tudod, hogy Jézus nem csupán egy nagy filozófus, hanem valóban Isten Fia volt, hogy úgy jött a világra, ahogyan azt állítjuk, és abból a célból hagyta el a világot, ahogyan mi állítjuk – amikor mindezt bizonyosan tudod, és tudod, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt, és ez az a felséges egyház, melyet Jézus Krisztus megalapított, akkor kinyilatkoztatást kaptál.²

Vannak olyan emberek, akik büszkék éles elméjükre, akik azt gondolják, a rejtelmek mélyére hatolhatnak, ők azonban soha sem képesek logikájukon vagy elméjük folyamatain keresztül meghatározni, megmagyarázni vagy megérteni a lelki dolgokat. A lelki dolgokat csak a Lélek által lehet megérteni. A szíven keresztül kell, hogy érkezzen, hiszen ott található a bizonyság is.³

A lelki dolgokról való biztos tudás nagy jutalmakhoz és kimondhatatlan örömökhöz vezető kitárt ajtó. A bizonyság figyelmen kívül hagyása olyan, mintha áthatolhatatlan sötétségű barlangban tapogatóznánk, mintha ködben araszolnánk előre egy rendkívül veszélyes országúton. Sajnálatra méltó az az ember, aki fényes nappal is sötétségben jár, aki olyan akadályokban botlik fel, melyek elmozdíthatóak, és aki a bizonytalanság és kétely gyertyalángjának halvány, pislákoló fényében él, holott nem lenne szükséges ezt tennie. Az igazság lelki tudása a ragyogó fény, amely megvilágítja a barlangot; a szél és a nap, amely eloszlatja a ködöt; az erőforrás, amely elmozdítja a sziklákat az útról.⁴

A bizonyságot feszített törekvéssel lehet elnyerni és megtartani

A bizonyság személyes kinyilatkoztatás – egyike a jelentős ajándékoknak –, és minden lélek élvezheti azt, aki megfizeti az árát.⁵

Emberek milliói tették már fel azt a nagyon jó kérdést, amelyet Joseph Smith korábban szavakba foglalt: Honnan tudhatom, melyik szervezet az – ha egyáltalán bármelyik is ilyen –, amelyik igaz, isteni és az Úr által elismert?

Ő megadta hozzá a kulcsot. Ti is megtudhatjátok. Nem kell kétségek között lennetek… A szükséges eljárás pedig ez: tanuljatok, elmélkedjetek, imádkozzatok és cselekedjetek! A kinyilatkoztatás jelenti a megoldást. Isten tudatni fogja veletek, miután alárendeltétek neki magatokat, és alázatosak és fogékonyak lettetek. Miután eldobtátok szellemi képességetek minden büszkeségét, elismertétek zavarodottságotokat Isten előtt, alárendeltétek neki önzőségeteket, és alávetettétek magatokat a Szent Lélek tanításának, készen álltok a tanulásra.⁶

Teljes bizonyossággal rendelkezhetünk egy személyes Isten létezéséről; Krisztus további tevékeny életéről, aki különálló, ám az Atyához hasonló személy; Isten földön megalapított egyháza szervezetének és tanainak Joseph Smithen és más prófétákon keresztül történt visszaállítása isteni voltáról; továbbá az isteni eredetű, méltóságteljes papságról, amelyet Isten kinyilatkoztatásokon keresztül adott az embereknek. Minden felelősségteljes ember tudhatja ezeket a dolgokat éppen olyan bizonyossággal, mint ahogyan azt tudjuk, hogy a nap ragyog. Ha nem szerezzük meg ezt a tudást, akkor azzal beismerjük, hogy nem fizettük meg az árát. Az egyetemi diplomákhoz hasonlóan, ezt is feszített törekvéssel szerezhetjük meg. A bűnbánat és szertartások által megtisztult lélek elnyerheti azt, ha vágyik és törekszik rá, lelkiismeretesen kutat, tanul és hithűen imádkozik.⁷

A Megváltó kijelentette:

„Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem.

Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e [tanról], vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?” (János 7:16–17)

Mit jelent megismerni a tant? Megingathatatlan bizonyosságot jelent. Az Úr gazdag jutalmat ajánlott, ám azzal a feltétellel, hogy azok csupán bizonyos követelmények teljesítésével nyerhetőek el. Ebben az esetben a megígért áldás a tan isteni voltáról való tudás. A törvény vagy követelmény pedig ebben az esetben az, hogy cselekednünk kell az ő akaratát.

[…] A tanok puszta elfogadása nem fog bizonyságot adni; az evangélium közömbös teljesítése nem fogja elhozni azt a bizonyosságot, csupán a parancsolatai szerinti életbe vetett teljes erőfeszítés.

Gyakran látjuk ezt az egyháztagok életében. Egyikőjük ezt mondta nekem az általam meglátogatott egyik cövekben: „Szorgalmasan elkerülök minden bizonyságtételes gyűlést. Nem tudom elviselni néhány ember szentimentális és érzelgős kijelentéseit. Nem tudom elfogadni ezeket a tanokat, hacsak értelmes és ésszerű módon be nem tudok bizonyítani minden egyes lépést.” Ismerem az ilyen típusú embert, hiszen sok hozzá hasonlóval találkoztam már. Egyik esetben sem éltek teljes mértékben a parancsolatok szerint: kevés vagy semennyi tizedet sem fizetnek, csak alkalomadtán járnak el gyűlésekre, erősen kritizálják a tanokat, a szervezeteket és a vezetőket, és nagyon jól tudjuk, miért nem tudnak bizonyságot szerezni. Ne feledjétek, az Úr ezt mondta:

„Én, az Úr, meg vagyok kötve, amikor megteszitek, amit mondok; de amikor nem teszitek meg, amit mondok, akkor nincs ígéret számotokra” (T&Sz 82:10).

Az ilyen emberek nem „tették meg, amit mond”, így természetesen, nincs ígéret számukra…

[…] Nem a vak bizalom, hanem a hithű engedelmesség, valamint a kulcsok elfordítása az, ami megnyitja a lelki tudás tárházát. Az Úr nem fog különbséget tenni a gyermekei között, hanem örömét leli abban, hogy az övéi vagyunk és megáldhat mindannyiunkat, ha engedjük neki.⁸

Mihez fogtok kezdeni a bizonyságotokkal? Élesen tartjátok majd, mint édesanyáink a kést, amellyel a húst vágják? Hagyjátok majd eltompulni és berozsdásodni? […] A bizonyság olyan, mint egy rózsa. Tartsátok csak távol az esőtől; tartsátok csak távol egy rövid ideig az öntözővíztől, és mi történik a rózsátokkal? Meghal. Meghal a bizonyságotok is. Meghal bennetek a szeretet. Mindent táplálni kell. Naponta háromszor tápláljátok a testeteket. Az Úr azt mondja, hogy ahhoz, hogy megtartsátok a bizonyságotokat, életben tartsátok a lelketeket, minden nap táplálnotok kell azt… Ezért mondja, hogy minden este és reggel imádkoznunk kell. Ezért mondja, hogy állandóan imádkozzunk, hogy ez által nyitva tartsuk azt a csatornát.⁹

Részt kell vennünk a bizonyságtételi gyűléseken

A bizonyságtételi gyűlések az egyház legjobb gyűlései az egész hónap során, ha veletek van a Lélek. Ha unatkoztok a bizonyságtételi gyűlés alkalmával, akkor veletek van valami baj, nem pedig a többi emberrel. Felállhattok, és bizonyságotokat tehetitek, és azt gondolhatjátok, hogy ez a hónap legjobb gyűlése; ha azonban csak ültök ott, és számolgatjátok a nyelvtani hibákat, és kinevetitek azt az embert, aki nem tud nagyon jól beszélni, akkor unatkozni fogtok… Ezt ne felejtsétek el! Küzdenetek kell a bizonyságért. És folytatnotok kell a küzdelmet!

Az Úr ezt mondja a Tan és a szövetségek 60. szakaszában: „egyesekkel nem vagyok nagyon elégedett, mert nem nyitják ki a szájukat” (T&Sz 60:2). Mit ért ezalatt? Azt mondja, hogy ha nem használják, amit tőle kaptak, el fogják veszíteni azt. Elveszítik a lelkiségüket. Elveszítik a bizonyságukat. Ez a felbecsülhetetlen értékű dolog pedig, amellyel rendelkeztek, egyenesen kicsúszhat az életetekből.

Az Első Elnökség és a Tizenkettek minden hónapban összegyűlnek az általános felhatalmazottakkal a templomban. Bizonyságot tesznek és elmondják egymásnak, mennyire szeretik egymást, csakúgy, ahogyan benneteket is. Miért van szükségük az általános felhatalmazottaknak bizonyságtételi gyűlésre? Ugyanazon okból, amiért nektek szükségetek van bizonyságtételi gyűlésre. Gondoljátok, hogy eltölthettek három, hat, kilenc vagy tizenkét hónapot úgy, hogy nem osztjátok meg a bizonyságotokat, és az továbbra is megőrzi annak teljes értékét? […]

Tudjátok, hogy eme bizonyság hatalmas dolog, a legfontosabb dolog. Bármelyik lelkész vagy pap képes szentírásokat idézni és előadásokat tartani. Nem minden pap vagy lelkész képes azonban bizonyságot tenni. Ne üljetek böjti vasárnapon és csapjátok be magatokat mondván: „Azt hiszem, nem fogok ma bizonyságot tenni. Nem lenne igazságos a többi egyháztaggal szemben, hiszen nekem olyan sok lehetőségem volt már rá.” Tegyetek bizonyságot! És egy perc bőven elég hozzá.

Van bizonyságotok! Természetesen szükség van arra, hogy építsétek, felemeljétek és növeljétek azt; és ez az, amit most tesztek. Minden alkalommal, amikor bizonyságot tesztek, megerősödik.¹⁰

A bizonyságokat egyszerű, ám erőteljes szavakkal fejezzük ki

„Tudom, hogy ez igaz.” Az a tény, hogy emberek milliói számtalanszor elismételték már ezt a néhány szót, még nem teszi őket közhelyszerűvé. Sohasem lesznek elcsépeltek. Sajnálom azokat az embereket, akik megpróbálják más szavakkal megfogalmazni, mivel nincs még egy olyan szó, mint az, hogy „tudom”. Nincs még egy olyan szó, amely ki tudná fejezni az emberi szívből jövő mély érzéseket, mint az, hogy „tudom”.¹¹

Néhány jó ember annyira megretten a közhelyektől, hogy megpróbálja kikerülni a bizonyságát azáltal, hogy lényegtelen dolgokról beszél. Sohase aggódjatok a közhelyek miatt egy bizonyságban. Amikor az egyház elnöke bizonyságot tesz, ezt mondja: „Tudom, hogy Joseph Smitht Isten hívta el, az Ő képviselője volt. Tudom, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia. Látjátok, ugyanazt, amit mindannyian mondotok. Ez egy bizonyság. Sohasem lesz elcsépelt, sohasem lesz elcsépelt! Gyakran mondjátok el az Úrnak, mennyire szeretitek őt.

A bizonyság nem intés; a bizonyság nem beszéd (egyikőtök sem azért van ott, hogy tanácsot adjon a többieknek); ez nem egy beszámoló. Azért vagytok ott, hogy bizonyságot tegyetek. Bámulatos, hogy mi mindent tudtok elmondani bizonyság formájában 60, 120 vagy 240 másodperc, vagy bármennyi nektek szánt idő alatt, ha kizárólag a bizonyságotokra szorítkoztok. Szeretnénk tudni, milyen érzéseitek vannak. Valóban szeretitek a munkát? Boldoggá tesz benneteket a munkátok? Szeretitek az Urat? Hálásak vagytok azért, hogy az egyház tagjai lehettek?¹²

Csak mondjátok el, hogyan éreztek legbelül. Az egy bizonyság. Abban a pillanatban, hogy elkezdtek prédikálni a többieknek, a bizonyságotok befejeződött. Csak mondjátok el nekünk, amit éreztek, amit elmétek, szívetek és testetek minden porcikája súg nektek.¹³

Nagyon jól tudván, hogy hamarosan, a természet rendje szerint, az Úr előtt kell állnom, és számot kell adnom szavaimról, most személyes és ünnepélyes bizonyságomat teszem, hogy Isten, az Örökkévaló Atya, valamint a feltámadott Úr, Jézus Krisztus, megjelentek a fiú Joseph Smithnek. Tanúságomat teszem, hogy a Mormon könyve egy nemzet ősi feljegyzéseinek a fordítása, akik egyszer a nyugati féltekén éltek, ahol boldogultak és gyarapodtak, amikor betartották Isten parancsolatait, ám akik szörnyű háborúkban pusztultak el, amikor megfeledkeztek Istenről. Ez a könyv bizonyságot tesz az Úr Jézus Krisztus, az emberiség Szabadítójának és Megváltójának élő valóságáról.

Bizonyságomat teszem, hogy a szent papság, mind az ároni, mind pedig a melkisédeki, visszaállíttatott a földre az Isten nevében történő cselekvés felhatalmazásával Keresztelő János, valamint Péter, Jakab és János által; hogy ezután más kulcsok és felhatalmazások is vissza lettek állítva; és hogy azon számos isteni adomány ereje és felhatalmazása ma közöttünk van. Ezekről a dolgokról ünnepélyes bizonyságomat teszem mindannyiótoknak, akik hallotok engem. Az Úr nevében megígérem, hogy mindenki, aki figyel az üzenetünkre, valamint elfogadja az evangéliumot és a szerint él, növekedni fog hitben és értelemben. Nagyobb békesség lesz az életében és az otthonában, és a Szentlélek ereje által a bizonyság és igazság hasonló szavait fogja szólni.¹⁴

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–IX. oldalt.

Tekintsd át Spencer W. Kimball elder levelét, melyet fiának, Andrew-nak írt (75–76. o.), és figyeld meg, hogyan hasonlítja a bizonyságot egy gobelinhez! Milyen tapasztalatokból és érzésekből állnak személyes „bizonyságod aranyfonalai”? Fontold meg, mit tett az Úr azért, hogy segítsen neked bizonyságod fonalait gobelinné szőni!
Mit gondolsz, hogyan segített Andrew Kimballnak az, hogy megkapta ezt a levelet az édesapjától? Milyen alkalmak adódnak a szülőknek arra, hogy megosszák bizonyságukat a gyermekeikkel? Hogyan segíthetünk a fiataloknak elnyerni és felismerni azokat a lelki sugalmazásokat, amelyek bizonysághoz vezetnek?
Röviden nézd át a 77–82. oldalakat, és keress olyan szavakat és kifejezéseket, amelyeket Kimball elnök bizonyságunk elnyerésére és megerősítésére való erőfeszítéseink leírására használt! Ha egy ember úgy érzi, hogy meginog a bizonysága, mit tehet ellene?
Tanulmányozd át Kimball elnök böjti és bizonyságtételi gyűlésekre vonatkozó tanácsait (81–82. o.)! Mit gondolsz, miért tartjuk ezeket a gyűléseket? Miért erősödik a bizonyságunk, amikor megosztjuk azt? Miként gondoskodhatunk arról, hogy a bizonyságtételi gyűlés a hónap egyik legjobb gyűlése legyen számunkra?
Nézd át Kimball elnök arra adott tanácsát, hogy hogyan kell bizonyságot tennünk (82–84. o.)! Miért van az, hogy a „tudom” szó oly nagy erőt rejt magában?

Kapcsolódó szentírások: 1 Korinthusbeliek 12:3; 1 Péter 3:15; Alma 5:45–46; Moróni 10:4–7; T&Sz 42:61; 62:3