12. fejezet

Feddhetetlenség

Fejlesszük ki magunkban a feddhetetlenséget – a lélek azon tulajdonságát, melyet oly nagyra értékelünk másokban!

Spencer W. Kimball életéből

Mielőtt elhívták volna apostolnak, Spencer W. Kimball tevékenyen részt vett az üzleti és közösségi életben Arizonában. Társtulajdonosa volt egy biztosítási és ingatlanügyekkel foglalkozó vállalatnak, valamint tevékenykedett a helyi és állami segélyszervezetekben. Ezekben az ügyekben közismert volt a becsületességéről és feddhetetlenségéről. Így írtak róla: „A feddhetetlensége volt az első dolog, melyet az emberek észrevettek Spencer W. Kimballban… Mindig egyenes volt, elvégezte, amit megígért, és becsülettel, hátsó indíték nélkül tárgyalt.”¹

Feddhetetlensége már ifjú korában is jelleme része volt, ahogyan azt a következő történet is szemlélteti: „Spencer és néhány barátja kölcsönkértek egy lovat és egy régi kocsit, amikor az iskolában tudomány órán terepgyakorlatra mentek. A hepehupás úton a kocsi egyik rugója eltörött. Másnap Spencer a következőket mondta barátainak: »Mindannyiunknak be kell adni egy kis pénzt, hogy ki tudjuk fizetni a törött rugót«, ám senki sem ajánlotta fel a segítségét. Erre tovább ösztönözte őket, mondván: »Ki lesz fizetve a törött rugó, még ha egyedül is kell megtennem.«”²

1974 októberében, egy általános papsági gyűlésen beszélve, Marion G. Romney elnök, az Első Elnökség második tanácsosa kihangsúlyozta Kimball elnök példáját: „Az évek során a feddhetetlenség mintája volt. Senki sem vonja kétségbe, hogy akár életét feláldozva is eleget tesz az Úr által belé vetett szent bizalomnak… Milyen dicsőséges lenne, papságviselők, ha mindannyian egy Kimball elnökhöz hasonló feddhetetlenséggel bírnánk!”³

Spencer W. Kimball tanításai

A feddhetetlenség a helyes jellem alapvető része

A feddhetetlenség (azon hajlandóságunk és képességünk, hogy hitünk és kötelezettségeink szerint éljünk) a helyes jellem egyik alapköve. Helyes jellem nélkül pedig senki sem remélheti, hogy Isten jelenlétét élvezheti akár itt, akár az örökkévalóságban.⁴

A feddhetetlenség a teljesség, osztatlanság vagy töretlenség állapota vagy jellemzője. Egészet és sértetlenséget jelent. Ártatlanságot és erkölcsi tisztaságot jelent. Természetes egyenességet és mély őszinteséget jelent. Bátorságot, felbecsülhetetlen értékű emberi erényt jelent. Tisztességet, becsületességet és igazlelkűséget jelent. Ha ezeket elvesszük, csupán egy üres külső marad hátra…

Az egyénekben és jogi személyekben található feddhetetlenség nem azt a kérdést jelenti, hogy „Mit fognak mások gondolni rólam és az eljárásaimról?”, hanem azt, hogy „Mit gondolok én saját magamról, ha megteszem ezt, vagy nem teszem meg azt?”. Helyes dolog ez? Becsületes? Egyetértene vele a Mester? […]

A feddhetetlenségnek belső békét, célbeli bizonyosságot és cselekedetbeli biztonságot kellene hoznia az embernek. Hiánya az ellenkezőjét váltja ki: viszályt, félelmet, bánatot, bizonytalanságot.⁵

Jól tennénk, ha mindannyian gyakran tartanánk önvizsgálatot, hogy lássuk, van-e az életünkben a szőnyeg alá söpörve, vagy a sarokba rejtve valahol egy kis képmutatás, rútság vagy vétek. Vagy van-e egy kis szeszély és becstelenség elrejtve valahol a személyes kifogások és ésszerűsítések takarója alatt? Van-e pókháló a plafonon és a sarkokban, amelyekről úgy gondoljuk, soha nem fogják őket észrevenni? Megpróbáljuk-e takargatni azokat a kis csekélységeket és elégtételeket, melyeket titokban megengedünk magunknak – azzal érvelvén, hogy jelentéktelenek és semmitmondóak? Vannak olyan gondolataink, cselekedeteink és tulajdonságaink, melyeket szeretnénk elrejteni azok elől, akiket a legjobban tisztelünk?⁶

Azáltal tanúsítjuk feddhetetlenségünket, hogy becsülettel megtartjuk a szövetségeinket

Amikor szövetséget vagy megállapodást kötünk Istennel, minden áron meg kell tartanunk azt. Ne legyünk olyanok, mint az a diák, aki beleegyezik, hogy bizonyos viselkedési normák szerint fog élni, és aki aztán megszegi az esküjét, és azt nézi, meddig tudja szárazon megúszni a csalást! Ne legyünk olyanok, mint az a misszionárius, aki beleegyezik, hogy szolgálni fogja az Urat két évig, majd pedig elvesztegeti az idejét lustasággal és ésszerűsítéssel! Ne legyünk olyanok, mint azok az egyháztagok, akik reggel vesznek az úrvacsorából, majd délután megszegik a sabbat napját!⁷

Ha könnyedén vesszük szövetségeinket, saját örökkévaló voltunkat sebezzük meg… Az önigazolás könnyű, az ésszerűsítés pedig csábító, az Úr azonban elmagyarázza egy újkori kinyilatkoztatásban, hogy „amikor… megkíséreljük takargatni a bűneinket, vagy kielégíteni a büszkeségünket [vagy] hiú törekvésünket… a mennyek visszahúzódnak; az Úr Lelke megszomorodik; és… [az ember] magára hagyatik, hogy rugdalózzon az ösztöke ellen” (T&Sz 121:37–38).

Természetesen választhatunk; önrendelkezésünk van, nem menekülhetünk el azonban a döntéseink következményei elől. Ha pedig feddhetetlenségünkön hézag található, az ördög oda fogja összpontosítani támadásait.⁸

Azok a szövetségek, melyeket Istennel kötünk, magukba foglalják a tett ígéretét, nem csupán azt, hogy tartózkodunk valaminek a megtételétől. Magukba foglalják mind a helyes cselekedetek megtételét, mind pedig a gonosz elkerülését. Izráel gyermekei hasonló szövetségeket kötöttek Mózesen keresztül, mondván: „Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük” (2 Mózes 19:8; kiemelés hozzáadva), habár alighogy Mózes hátat fordított nekik, azonnal megszegték az ígéretüket gonosz cselekedeteiken keresztül. A keresztelővízben mi is hasonló kötelezettséget vállalunk, és az úrvacsora szertartásán keresztül újra megígérjük azt. Amennyiben nem tiszteljük eme fogadalmakat, megtagadjuk, hogy szolgáljunk, vagy felelősséget vállaljunk, illetve nem tesszük meg a tőlünk telhető legtöbbet, akkor a mulasztás bűnét követjük el…

A melkisédeki papságviselők, valamint azok, akik részesültek a templomi felruházásukban, további sajátos fogadalmakat tettek arra, hogy igazlelkűen cselekednek majd. Az Úr a Mennyei Atyánk és a papságviselők közötti kölcsönös fogadalmat eskünek és szövetségnek nevezte [lásd T&Sz 84:39]. […] Az ember megszegi a papsági szövetséget, amikor áthágja a parancsolatokat – de akkor is ezt teszi, amikor kötelességeit elhanyagolja. Ezért ezt a szövetséget azzal szegjük meg, ha nem teszünk semmit.⁹

Tartsátok be az ígéreteiteket! Őrizzétek meg feddhetetlenségeteket! Éljetek a szövetségeitek szerint! Idén és minden egyes évben adjátok az Úrnak mély hűségeteket és hitetek teljes kinyílvánítását! „Becsülettel” végezzétek mindezt, és áldottak lesztek most és az örökkévalóságban is.¹⁰

Magunkat csapjuk be, ha tisztességtelenek vagyunk

Majdnem minden tisztességtelenség annak a belső hamisságnak köszönheti létezését és növekedését, melyet önigazolásnak hívunk. Ez a csalás legelső, legrosszabb és legalattomosabb formája: Önmagunkat csapjuk be.¹¹

Az önigazolás a bűnbánat ellensége. Isten Lelke együtt marad a becsületes szívűekkel, hogy erősítse, segítse és megszabadítsa őket. Isten Lelke azonban megváltoztathatatlanul visszahúzódik azoktól, akik mentegetik magukat a rossz cselekedeteik alól.¹²

Teremtőnk ezt mondta kőbe vésett üzenetében a Sinai hegyen: „Ne lopj!” [2 Mózes 20:15] Majd a visszaállítás alapjai között újra megismételte: „Ne lopj” (T&Sz 59:6).

Akár köztisztviselői állásban, akár a magánéletben, az Úr szava mennydörögve szól hozzánk: „Ne lopj; […] és ne tegyél semmi ahhoz hasonlót” (T&Sz 59:6).

A tisztességtelenség minden formájában – beleértve a bolti lopást is – mentegetőzve találjuk magunkat, amely egy hitvány, aljas cselekedet, és amelyet olyanok milliói folytatnak, akik tisztességes, jóravaló embereknek tartják magukat.

A tisztességtelenség számos más formában is megmutatkozik: …mocskos nyereségért folytatott, a személyes szerelemmel és érzelmekkel való játszadozásban; pénztárfiókok kirablásában vagy a munkáltató tulajdonainak ellopásában; elszámolások meghamisításában; …valótlan mentességek kijátszásában; állami vagy magánkölcsönök felvételében anélkül, hogy szándékunkban állna visszafizetni; hamis vagy pontatlan fizetésképtelenség jelentésében, hogy elkerüljük a kölcsönök visszafizetését; pénz vagy más értékes tulajdonok elrablásában az utcán vagy egy házban; az idő lopásában, amikor egy egész napi fizetségért kevesebb mint egy egész napi tisztességes munkát nyújtunk; a tömegközlekedési eszközök igénybevételében anélkül, hogy kifizetnénk a menetdíjat; továbbá a tisztességtelenség minden formájában, mindenhol és minden körülmény között…

„Mindenki ezt csinálja” – szokott lenni a gyakori mentség. Egyetlen társadalom sem lehet egészséges becsületesség, bizalom és önuralom nélkül.¹³

Tisztességtelen az az ember, aki többet vásárol annál, mint amiért ésszerűen fizetni tudna. Ez csalás. Kevés tisztesség van abban az emberben, aki nem fizeti vissza a tisztességes adósságait. Úgy tűnik nekem, hogy minden élvezeti cikk, melyet valaki a hitelező rovására élvez, az nem teljesen tisztességes… Nem mindig tisztességtelen adósságba keveredni, az viszont egyértelműen az, ha nem veszünk tudomást az adósságunkról.¹⁴

A pénz – akár kevés, akár sok – vagy tárgyak elrablása talán csak kissé szegényíti el azt, akitől a javait elvitték, ám mindez egy összezsugorító, eltörpítő folyamat annak, aki lop.¹⁵

Feddhetetlenségünk normája hatással van a családunkra és másokra

Az a szülő, aki kevesebbnek tűnteti fel a gyermek korát, azért, hogy ne kelljen felnőtt jegyet fizetnie a kiállításokon, valamint a repülőn, vonaton és buszon, az erőteljesen tisztességtelenséget tanít gyermekének. Nem fogja elfelejteni ezeket a leckéket. Néhány szülő megengedi gyermekének, hogy megszegje a törvényt azáltal, hogy engedi őt petárdát, lőfegyvert használni, illetve engedély nélkül halászni és vadászni. Megengedik, hogy a gyermekek jogosítvány nélkül vezessenek, vagy meghamisítsák a korukat. Azokat, akik elszámolás nélkül elvehetnek kisebb dolgokat – mint például egy gyümölcsöt a szomszéd kertjéből, egy tollat az íróasztalról, egy csomag rágót az önkiszolgáló polcról –, csendben arra tanítják, hogy a kisebb lopások és becstelenségek nem olyan rossz dolgok.¹⁶

Azok a szülők, akik „fedezik” gyermekeiket, kimentik őket és fizetnek a lopásaikért, elmulasztanak egy fontos lehetőséget, amikor megtaníthatnának egy leckét gyermekeiknek, és ez által számtalan kárt okoznak utódaiknak. Ha egy gyermeknek vissza kell adnia egy pénzérmét vagy egy ceruzát vagy egy gyümölcsöt a megfelelő bocsánatkérés kíséretében, akkor a lopásra való hajlama nagy valószínűséggel megszűnik. Ha azonban a figyelem középpontjába állítják, és kis hőst csinálnak belőle, ha lopását viccnek tűntetik fel, valószínűleg tovább folytatja majd az egyre nagyobb mértékű lopásait.¹⁷

A szülők mind példa, mind pedig tanítás által tiszteletet taníthatnak fejlődő gyermekeiknek mások tulajdona és jogai iránt. Azon szülők gyermekei, akik megkövetelik csemetéiktől, hogy bocsánatot kérjenek, helyrehozzák a kárt és visszaadják – akár kétszeresen vagy háromszorosan is –, amit elvettek, eltörtek vagy tönkretettek, tiszteletbeli polgárok lesznek, és becsületet és dicsőséget hoznak szüleiknek. Azok a szülők, akik maguk is tisztelik a törvényt és a rendet, valamint betartanak minden szabályt – e minta alapján, valamint a helyeslés vagy helytelenítés kifejezése által –, fegyelemre taníthatják gyermekeiket és megvédhetik őket a kihágásoktól és a lázadásoktól.¹⁸

Arra buzdítunk benneteket, hogy tanítsatok tisztességet, feddhetetlenséget és becsületességet gyermekeiteknek. Lehetséges az, hogy néhány gyermekünk nem tudja, milyen bűnös dolog a lopás? Hihetetlen a rombolás, tolvajlás, rablás és lopás mértéke. Védjétek meg családjaitokat megfelelő tanítás által.¹⁹

Győződjünk meg arról, hogy a családi estek tanításai közé beiktatunk egy leckét a becsületességről és a feddhetetlenségről.²⁰

Lehet, hogy egy erős árral szemben úszunk, ám meg kell tanítanunk a gyermekeinknek, hogy a bűn az bűn. A gyermekeknek megengedik, hogy büntetés nélkül megússzák a sportban vétett hibáikat, vagy a játékok közbeni csalásokat. Ez a csalás tovább folytatódik majd az egyetemen, a szakmában és az üzletben. Mindamellett, hogy ez rossz, nagyon rossz dolog, tönkreteszi a kultúrájuk, valamint a személyiségük összetételét is.²¹

Miközben New Yorkból Baltimore felé utaztunk vonattal, az étkezőkocsiban egy üzletemberrel szemben ültünk, és megjegyeztük: „Ritkán esik így az eső Salt Lake Cityben.”

A beszélgetés hamarosan elvezetett a kulcskérdéshez: „Mennyit tud az egyházról?”

„Keveset tudok az egyházról – mondta –, de ismerek egy egyháztagot.” Alosztályok fejlesztésével foglalkozott New Yorkban. „Van egy alvállalkozó, aki nekem dolgozik – folytatta. – Olyan becsületes és feddhetetlen, hogy soha sem [kérem], hogy tegyen árajánlatot a munkára. A tisztesség megtestesítője. Ha a mormon emberek mind olyanok, mint ő, akkor szeretnék többet tudni arról az egyházról, amelyik ilyen becsületes embereket szül.” Adtunk neki egyházi irodalmat, és elküldtük hozzá a misszionáriusokat, hogy tanítsák őt.²²

Példákat találhatunk az óriási bátorságra és feddhetetlenségre a szentírásokban

Milyen csodálattal tekinthetünk Péterre…, ahogyan magasan, bátran és erővel telve áll a bírák és uralkodók előtt, akik bebörtönözhetnék, megkorbácsolhatnák, sőt, talán az életét is elvehetnék. Fülünkben csengnek azok a bátor szavak, melyeket ellenségeivel szembenézve mondott: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (Cselekedetek 5:29).

Péter a tömeg szemébe nézett, és bizonyságot tett nekik arról az Istenről, akit keresztre feszítettek [lásd Cselekedetek 3:13–15]…

Azok közül, akik hallották bizonyságát és utasítását, 5000 ember látta meg kiváló bátorságát és páratlan feddhetetlenségét! És 5000 ember hitt neki.

Nézzük meg Dániel példáját, aki fogoly és rabszolga volt, de egyben Isten prófétája is, aki hajlandó volt életét adni meggyőződéséért. Volt valaha is nagyobb példája a feddhetetlenségnek? Az evangélium volt Dániel élete… A király udvarában – nem lehet hibáztatni érte – még az uralkodó kedvéért sem volt hajlandó inni a király borából, sem pedig teletömni magát hússal és nehéz ételekkel. Önuralma és tiszta hite egészséget, bölcsességet, tudást, képességet és megértést hozott számára, továbbá hite által közelebb került Mennyei Atyjához, és olyan gyakran kapott kinyilatkoztatást, amilyen gyakran csak kérte azokat. A király álmának megjelenítése és megfejtése olyan tiszteletet, elismerést, ajándékot és magas rangot hozott számára, amelyért az emberek a lelküket is eladnák, hogy megkaparinthassák. Amikor azonban választania kellett, hogy abbahagyja az imádkozást vagy az oroszlánok barlangjába dobják, akkor ő nyíltan imádkozott, és alárendelte magát a büntetésnek. [Lásd Dániel 1–2, 6.]

Emlékezzünk a három zsidó férfi, Sidrák, Misák és Abednégó példájára, akik – Dánielhez hasonlóan – szembeszálltak az emberekkel és az uralkodókkal, hogy hűek maradjanak önmagukhoz, és megtartsák a hitüket. A király rendelete értelmében térdre kellett borulniuk, és imádniuk kellett az uralkodó által felállított arany állóképet. Mindamellett, hogy elvesztették társadalmi helyzetüket, elvesztették rangjukat és felbosszantották a királyt, inkább elszenvedték a tüzes kemencét, mintsem megtagadják Istenüket.

[…] Amikor megszólalt a kürt, a síp, a hárfa és mindenféle más hangszer hangja, és férfiak és nők tömegei borultak le mindenhol az otthonukban és az utcákon, hogy imádják az óriási arany állóképet, a három férfi megtagadta, hogy megsértsék az igaz Istent. Istenhez imádkoztak, és amikor szembe találták magukat a mérges és dühös királlyal, bátran válaszoltak neki, még ha ezzel biztos halált is hoztak magukra:

„Ímé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemenczéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket.

De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, a melyet felállíttattál, nem imádjuk” (Dániel 3:17–18).

Feddhetetlenség! Isten azon ígérete, hogy örök életet nyerhetünk, felülmúl minden olyan emberi ígéretet, amely szerint nagyságra, kényelemre és védelemre tehetünk szert. E bátor és feddhetetlen emberek ezt mondták: „Nem szükséges életben maradnunk de hűnek kell maradnunk önmagunkhoz és Istenhez.” […]

A tökéletességhez szükséges erények közül – melyekre törekszünk – egyik sem olyan fontos, mint a feddhetetlenség és a becsületesség. Legyünk hát teljesek, töretlenek, tiszták és őszinték, és fejlesszük ki magunkban a lélek azon tulajdonságát, melyet oly nagyra értékelünk másokban!²³

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–IX. oldalt.

Tekintsd át a 135. oldalon álló második bekezdést! A jellem mely tulajdonságait fedte fel a fiatal Spencer reakciója? Milyen hasonló élményeink lehetnek a mai időkben?
Tanulmányozd át a 137. oldalon található első négy bekezdést, és keresd meg azokat a szavakat, melyekkel Kimball elnök a feddhetetlenséget meghatározta. Mikor tapasztaltad, hogy a feddhetetlenség „belső békét, célbeli bizonyosságot és cselekedetbeli biztonságot” hoz? Mikor tapasztaltad, hogy a feddhetetlenség hiánya „viszályt, félelmet, bánatot, bizonytalanságot” hoz?
Sorolj fel néhány olyan szövetséggel kapcsolatos viselkedést, amely megakadályozhatja, hogy valaki feddhetetlen legyen! (Példaként lásd a 137–139. oldalakat.) Hogyan tudjuk legyőzni ezeket a viselkedésformákat? Gondolkozz el azon a feddhetetlenségen, amellyel megtartod a szövetségeidet!
Hogyan „csapjuk be önmagunkat”, ha becstelenek vagyunk? (Példaként lásd a 139–141. oldalakat.)
Nézd át Kimball elnök példáit a szülők becstelenségéről és becsületességéről (141–142. oldalak)! Gondolkozz el, hogy mit teszel azért, hogy a gyermekeknek feddhetetlenséget taníts!
Olvasd el a 142. oldal utolsó bekezdésével kezdődő történetet! Milyen hatással volt mások feddhetetlensége az életedre?
Tanulmányozd át a 137. oldalon álló ötödik bekezdést! Fontold meg, hogy megvizsgálod az életedet, ahogy Kimball elnök tanácsolta! Tedd fel magadnak azokat a kérdéseket, melyeket ő is feltett!

Kapcsolódó szentírások: Jób 27:5–6; Példabeszédek 20:7; Alma 53:20–21; T&Sz 97:8; 136:20, 25–26