1. fejezet

„Hogy egy nap Vele élhessek”

Az egyetlen módja annak, hogy örömre, igazságra és beteljesedésre leljünk az, hogy összhangban élünk Mennyei Atyánk tervével.

Spencer W. Kimball életéből

Az egyháztagok világszerte szeretik az „Úr gyermeke vagyok” című elemis éneket, annak egyszerű, ám mélyreható üzenetével arról, hogy kik vagyunk, miért vagyunk a földön, és az Úr mit ígér számunkra, ha hithűek vagyunk. Naomi W. Randall nőtestvér 1957-ben írta a dal szövegét, amikor Spencer W. Kimball elnök a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjaként szolgált. Abban az időben a dal refrénje ezekkel a szavakkal zárult: „Taníts meg mindenre, mit tudnom kell, hogy egy nap Vele élhessek!”

Egy cövekkonferenciára tett látogatása alkalmával Kimball elder hallotta, amint egy csoport elemis gyermek elénekli az „Úr gyermeke vagyok” című éneket. Nem sokkal később volt egy észrevétele a dallal kapcsolatban az Elemi Általános Testületének egy tagjával folytatott beszélgetése során. „Szeretem a gyermekéneket – mondta –, van azonban egy szó, ami nem hagy nyugodni. Vajon Randall nőtestvér bánná, ha a tudnom szót megváltoztatnánk a tennem szóra?”¹

Randall nőtestvér beleegyezett a dal megváltoztatásába. Így most már a refrén ezekkel a szavakkal zárul: „Taníts meg mindenre, mit tennem kell, hogy egy nap Vele élhessek!”² E szavak visszatükrözik azon tantételt, melyet Kimball elnök egész szolgálata során kihangsúlyozott: „A celesztiális élet minden léleknek megadatik, aki eleget tesz a követelményeknek. Nem elég csupán tudni. Cselekedni kell! Az igazlelkűség elengedhetetlen, a szertartások pedig nélkülözhetetlenek.”³ Azt tanította, hogy az evangélium „egy életforma, a személyes szabadulás terve, amely a személyes kötelezettségen alapszik. Az ember, Isten ivadéka számára készíttetett. Az ember egy isteni embrió, megvannak benne az istenség magjai, és ha akarja, hatalmas magasságokba emelkedhet.”⁴

Spencer W. Kimball tanításai

A halandóság előtti életünkben Mennyei Atyánk megtanította nekünk a felmagasztosulásunkra készített tervét

Amikor teljesen kifejlett lelki lények voltunk, képesek arra, hogy vele együtt gondolkodjunk, tanuljunk és értelmezzünk, Mennyei Atyánk gyakorlatilag ezt mondta nekünk: „Nos, szeretett gyermekeim, lelki állapototokban eljutottatok arra a szintre, ahonnan már nem tudtok tovább fejlődni. A további fejlődéshez fizikai testre van szükségetek. Szeretnék egy tervet adni számotokra, amely által tovább folytathatjátok növekedéseteket. Amint tudjátok, csupán a nehézségek legyőzése által fejlődhettek.

Nos – mondta az Úr –, veszünk a rendelkezésünkre álló anyagokból, és egy földet formálunk belőlük, melyre növényzetet és állati életet helyezünk, és megengedjük, hogy lemenjetek oda. Ez lesz próbatételetek helye. Gazdag földet adunk nektek, amely bőségesen el lesz látva a ti javatokra és élvezetetekre, és megnézzük, hogy igaznak bizonyultok-e, és megteszitek-e azokat a dolgokat, melyek megköveteltetnek tőletek. Megállapodást kötök veletek. Ha beleegyeztek, hogy uralkodtok a vágyaitok felett és továbbra is a tökéletesség és az istenség felé fejlődtök a szerint a terv szerint, amelyet adni fogok számotokra, akkor kapni fogtok egy húsból és csontból való testet, valamint egy gazdag és termékeny földet, nappal, vízzel, erdőkkel, fémekkel, termőfölddel, és minden olyan dologgal, amely szükséges ahhoz, hogy tápláljon, ruházzon benneteket és hajlékotokul szolgáljon, valamint megadjon nektek minden élvezetet, mely helyénvaló és a javatokat szolgálja. Továbbá lehetővé teszem számotokra, hogy végül visszatérjetek hozzám, ha fejlesztitek életeteket azáltal, hogy legyőzitek az akadályokat és a tökéletesség felé haladtok.”

A fenti nagylelkű ajánlatra Mennyei Atyánk fiai és leányaiként hálával válaszoltunk.⁵

Az Úr világosan felvázolta a tervet, valamint annak feltételeit és előnyeit… Az ember önrendelkezést kap majd, hogy saját maga hozhasson döntéseket.

Az életnek három része vagy állapota lesz: halandóság előtti, halandó és halhatatlan… Az egyik állapotban nyújtott teljesítmény alapvetően befolyásolja majd az azt követő állapotot vagy állapotokat. Ha valaki megtartja az első helyét, engedélyt kap, hogy belépjen a másodikba, vagyis a halandó életbe mint a további megpróbáltatások és tapasztalatok időszakába. Ha felmagasztalta a második állapotát, a földi tapasztalatát, akkor örök élet vár rá.⁶

Jóllehet nem emlékszünk a halandóság előtti életünkre, mindannyian pontosan megértettük ittlétünk célját, még mielőtt erre a földre jöttünk volna. Elvárták tőlünk, hogy itt majd tudást szerezzünk, műveljük és képezzük magunkat. Irányítanunk kell ösztöneinket és vágyainkat, meg kell fékeznünk és uralnunk kell szenvedélyeinket, valamint le kell győznünk gyengeségeinket, legyenek azok kicsik vagy nagyok. Távol kell tartanunk magunkat mind a mulasztás, mind pedig a rossz cselekedetek általi bűnöktől, és követnünk kell azokat a törvényeket és parancsolatokat, melyeket Atyánk ad számunkra…

Azt is megértettük, hogy egy idő után – mely lehet a halandó élet néhány másodperce vagy akár több évtizede – meghalunk, a testünk visszatér az anyaföldbe, amelyből teremtetett, a lelkünk pedig a lélekvilágba megy, ahol tovább képezzük magunkat örökkévaló rendeltetésünkre. Egy bizonyos időtartam után megtörténik a feltámadás, vagyis a test és a lélek újra egyesülése, amely halhatatlanná tesz minket, és lehetővé teszi, hogy tovább haladjunk a tökéletesség és az istenség felé. Ezt a feltámadást az Úr Jézus Krisztusnak, e föld Teremtőjének áldozata tette lehetővé számunkra, aki elvégezte értünk ezt a páratlan szolgálatot – e csodát, melyet nem tudnánk elvégezni önmagunkért. Így megnyílt számunkra az út a halandóság, majd végül – ha érdemesnek bizonyulunk rá – az Isten királyságában való felmagasztosulás felé.⁷

Jóval azelőtt, hogy a könnyeknek eme völgyébe lejöttünk volna, megértettük, hogy lesz bánat, csalódás, kemény munka, vér, izzadság és könnyek; azonban mindezek ellenére letekintettünk és láttuk ezt a földet, amint azt számunkra előkészítik, és valóban ezt mondtuk: »Igen, Atyám, mindazon dolgok ellenére nagy áldásokat látok, amelyek engem érhetnek fiad, illetve leányodként; látom, hogy a test felvételével végül halhatatlan leszek, mint Te, valamint legyőzhetem a bűn hatásait és tökéletes lehetek, izgatottan várom tehát, hogy az első adandó alkalommal lemehessek a földre.« Így hát lejöttünk.⁸

A halandóság ideje alatt kell felkészülnünk az Istennel való találkozásra

Mi, halandók, akik most ezen a földön élünk, a második állapotunkban vagyunk. A halandó testben való jelenlétünk azt bizonyítja, hogy „megtartottuk” első helyünket. Lelki anyagunk örökkévaló volt és Istennel egyidejűleg létezett, Mennyei Atyánk azonban lélektestekké formálta őket. A lélektestünk hosszú ideig tartó növekedésen, fejlődésen és tanításon ment keresztül, majd sikeresen túljutva a vizsgán, végül lejöhetett erre a földre, a halandóságba.

Lelkünk földre és feltételezhetően a halandóságba jövetelének egyik határozott célja az volt, hogy fizikai testet kapjunk. E test gyengeségeknek, kísértéseknek, a halandóság gyarlóságainak, valamint korlátainak lesz kitéve, és kihívásokkal kell szembenéznie, hogy legyőzze önmagát.⁹

Nem csak azért küldtek benneteket erre a földre, hogy jól érezzétek magatokat, vagy eleget tegyetek az ösztönöknek, szenvedélyeknek vagy vágyaknak… és ahogy a világ mondja, jól „mulassatok”.

Egy nagyon komoly célból küldtek benneteket erre a világra. Ami azt illeti, iskolába küldtek titeket, hogy emberi csecsemőként kezdjétek, és hihetetlen mértékben növekedjetek a bölcsességben, ítélőképességben, tudásban és hatalomban.¹⁰

Az egyik legkomolyabb mindenkori emberi fogyatékosság a halogatás – vonakodás attól, hogy személyes felelősséget vállaljunk az adott pillanatban. Az emberek azzal a megfontolt céllal jöttek a földre, hogy oktatás és képzést szerezzenek, valamint fejlődjenek és tökéletesítsék önmagukat, ám sokan megengedték, hogy félrevezessék őket, és… a szellemi és lelki nemtörődömség, valamint a világi élvezetek hajszolásának rabjaivá váltak.¹¹

Ez a halandó élet lett annak ideje, hogy felkészüljünk az Istennel való találkozásra, ami elsődleges felelősségünknek számít. Testünk elnyerése után, amely lelkünk végleges hajlékául szolgál az örökkévalóságon át, most képeznünk kell a testünket, az elménket és a lelkünket. A legfontosabb tehát, hogy életünket arra használjuk, hogy tökéletesítsük magunkat, leigázzuk a húst, alárendeljük a testet a léleknek, legyőzzünk minden gyengeséget, uralkodjunk önmagunkon, hogy vezetni tudjuk egymást, és el tudjunk végezni minden szükséges szertartást.¹²

Jézus Krisztus evangéliuma felvázolja a Mennyei Atyánkhoz visszavezető utat

Egy olyan célállomás megkereséséhez, ahol még sohasem jártunk azelőtt, általában térképet használunk… Az Úr Jézus Krisztus, a mi Megváltónk és Szabadítónk, adott számunkra egy térképet – egy törvény- és parancsolat-gyűjteményt, amely által elérhetjük a tökéletességet, végül pedig az istenséget. A törvények és szertartások ezen gyűjteménye Jézus Krisztus evangéliumaként ismert, és ez az egyetlen terv, amely felmagasztalhatja az emberiséget. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza rendelkezik egyedül e felbecsülhetetlen program teljességével, amely mindazok számára elérhető, akik elfogadják azt.¹³

Az Úr visszaállította királyságát ezekben a napokban, annak minden ajándékával, hatalmával és áldásával együtt. Bármelyik általatok ismert egyház valószínűleg el tud titeket vinni egy jó darabon, és elhozhat nektek valamilyen szintű békességet, boldogságot és áldást, továbbá el tud benneteket vinni a fátyolig, és ott ledob titeket. Jézus Krisztus egyháza felvesz titeket a fátyolnak ezen az oldalán, és ha annak parancsolatai szerint éltek, egyenesen keresztülvisz benneteket a fátyolon, mintha az ott sem lenne, az örökkévalóság és felmagasztosulás felé.¹⁴

Jézus Krisztus evangéliuma a szabadulás örök terve. Ez az a terv, melyet Isten, az Örökkévaló Atya hozott létre és jelentett ki mindazok szabadulására, akik hisznek és engedelmeskednek.¹⁵

Az örök élet, a felmagasztosulás és az istenség eléréséhez az egyénnek be kell lépnie a királyságba a megfelelően elvégzett keresztelés által; el kell nyernie a Szentlelket felhatalmazott kézrátétel által; a férfiakat el kell rendelni a papságba a felhatalmazott papságviselőkön keresztül; részesülnie kell a felruházásban és össze kell pecsételtetnie Isten házában a próféta által, akinek ehhez megvannak a kulcsai, vagy egy másik személy által, akinek e kulcsok delegálva lettek; továbbá az egyénnek igazlelkű, tiszta, erkölcsös és szolgálatkész életet kell élnie. Senki sem léphet be az örök életbe, csakis a helyes kapun – Jézus Krisztuson és az Ő parancsolatain – keresztül.¹⁶

Jézus tökéletesítette életét, és Ő lett a Krisztusunk. Egy isten felbecsülhetetlen vérét ontották, és Ő lett a Szabadítónk; az Ő tökéletes életét adta, és Ő lett a Megváltónk; értünk tett engesztelése lehetővé tette számunkra, hogy visszatérjünk Mennyei Atyánkhoz.¹⁷

A Szabadító engesztelése nagyszerű, csodálatos és rendkívüli előnyének szabadító hatása nem válhat teljessé számunkra, hacsak meg nem bánjuk a bűneinket.¹⁸

Oly hálásak vagyunk, hogy Mennyei Atyánk megáldott bennünket a bűnbánat evangéliumával. Ez mindannak a középpontja, melyből az evangéliumi terv áll. A bűnbánat az Úr növekedési törvénye, fejlődési tantétele és boldogságért hozott terve. Mélyen hálásak vagyunk, hogy rendelkezünk azzal a biztos ígérettel, hogy ahol bűn volt és botlás, azt őszinte és megfelelő bűnbánat követheti, amelyért cserébe a bűnbocsánat ajándéka jár.

Így szólt a Mester: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Máté 11:28).

Az a legnagyszerűbb dolog a bűnbánatban, hogy a szentírások legalább olyan mértékben tartalmazzák az Úr azon ígéretét, hogy meg fogja bocsátani a bűneinket, mint azt a parancsolatot, hogy bánjuk meg a bűneinket, változtassuk meg az életünket és hozzuk azt teljes összhangba az Ő csodálatos tanításaival.

Isten jó. Szívesen megbocsát nekünk. Azt szeretné, hogy tökéletesítsük önmagunkat, és állandóan uralkodjunk magunkon. Nem akarja, hogy Sátán és mások irányítsák az életünket. Meg kell tanulnunk, hogy Mennyei Atyánk parancsolatainak megtartása jelenti az egyetlen ösvényt önmagunk teljes irányításához, az egyetlen utat ahhoz, hogy megtaláljuk az örömet, az igazságot, valamint a beteljesülést ebben az életben és az örökkévalóságban.¹⁹

A boldogság kincseskamrája feltárul azok számára, akik Jézus Krisztus evangéliuma szerint élnek, annak tisztaságában és egyszerűségében… A tökéletes boldogság biztosítéka, az itteni sikeres élet, valamint az ezt követő felmagasztosulás és örök élet bizonyossága azok számára érhető el, akiknek szándékukban áll az életüket Jézus Krisztus evangéliumával teljes összhangban élni – majd pedig folyamatosan az általuk meghatározott utat követni.²⁰

Csak a bátrak és hithűek fognak felmagasztaltatni

Ha igazak és hűek vagyunk, feltámadunk, nem csupán a halhatatlanságra, hanem az örök életre is. A halhatatlanság azt jelenti, hogy örökké élünk egy számunkra kijelölt királyságban. Az örök élet a felmagasztosulás elnyerése a legmagasabb mennyben, valamint a családi egységben való élet.²¹

Egy ember azt mondta a minap, hogy az egyetlen dolog, amint nem szeret a mormon egyházban az, hogy az egyetlen olyan egyháznak vallják magukat, amelyen keresztül az ember szabadulást nyerhet. Így válaszoltam: „Ó, nem! Mi nem állítunk ilyet. Azt mondjuk, hogy minden jó vallásos ember és minden jó ember, aki nem vallásos, szabadulást fog nyerni. A szabadulásnak azonban három fokozata van…”²²

Azok, akik a világ szokásai szerint élték az életüket, a telesztiális királyságba fognak menni, melynek dicsősége a csillagokhoz hasonló.

Azok, akik tisztességesek és becsületesek voltak, és akik tiszteletre méltó életet éltek, a terresztriális királyságban foglalnak majd helyet, amelynek dicsősége a holdhoz hasonló.

Azok, akik hittek Krisztusban, akik elhagyták a világot, akik a Szentlélek irányítását követték, és akik hajlandóak voltak mindenüket az oltárra helyezni, azok, akik megtartották Isten parancsolatait – ők a celesztiális királyságban kapnak majd helyet, melynek dicsősége a naphoz hasonló.²³

Az élet útja érthetően ki van jelölve az isteni cél szerint, Jézus Krisztus evangéliumának térképe minden utazó számára elérhető, az örök élet célállomása világosan meghatározott. A célállomásnál Atyánk várakozik reménykedve, türelmetlenül várva, hogy üdvözölje hazatérő gyermekeit. Sajnos sokan nem fognak megérkezni.²⁴

Miért fogják csupán néhányan elérni a felmagasztosulást a celesztiális királyságban? Nem azért, mert nem volt elérhető a számukra, nem azért, mert nem tudták, hogyan férhetnek hozzá, nem azért, mert nem adatott nekik bizonyság, hanem azért, mert nem tettek erőfeszítéseket arra, hogy átalakítsák életüket, és hasonlóvá tegyék azt a Szabadító életéhez, valamint olyan mértékben megerősítsék azt, hogy ne történjen benne kilengés annak végezetéig.²⁵

Sok olyan tagja van az egyháznak, akik hanyagok és gondatlanok, és akik állandóan halogatnak. Alkalmanként, nem pedig hő vággyal élnek az evangélium szerint. Eleget tettek néhány követelménynek, ám nem bátrak. Nem követnek el komoly bűnöket, egyszerűen nem teszik meg a tőlük elvárt dolgokat – olyan dolgokat, mint a tizedfizetés, a Bölcsesség szava szerinti élet, a családi ima, a böjt, a gyűlések látogatása, a szolgálat…

[…] Az Úr nem fogja átalakítani valaki jó reményeit, vágyait és szándékait cselekedetekké. Mindannyiunknak magunknak kell azt megtennie…

Csak a bátrak fognak felmagasztaltatni és fogják elnyerni a dicsőség legmagasabb fokozatát, mivel „sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak” (T&Sz 121:40). Ahogyan a Szabadító mondta: „…szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.” Ellenben pedig: „…tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak” (Máté 7:13, 14).

Igaz, hogy sok utolsó napi szent, akik megkeresztelkedtek, és akiket az egyház tagjává konfirmáltak, sőt néhányan, akik a felruházásukban is részesültek, és a szent templomban kötöttek házasságot és pecsételtettek össze, úgy érezték, hogy a felmagasztosulás és az örök élet áldásai biztosítva vannak számukra. Ez azonban nem így van. Van két alapvető feltétel, melyet minden léleknek teljesítenie kell, különben nem nyerheti el a felajánlott nagyszerű áldásokat. Részesülnie kell a szertartásokban, és hithűnek kell lennie, legyőzve a gyengeségeit. Ezért nem mindenki, aki utolsó napi szentnek vallja magát, fog felmagasztosulni.

Azon utolsó napi szentekre azonban, akik bátrak, akik hithűen és teljes mértékben eleget tesznek a követelményeknek, leírhatatlanul dicsőséges ígéretek várnak:

„Akkor lesznek istenekké, mert nem lesz végük; tehát örökkévalóságtól örökkévalóságig lesznek, mert folytatódnak; akkor mindenek felett lesznek, mert minden dolog alájuk lesz rendelve. Akkor istenek lesznek, mert minden hatalom az övék lesz, és alájuk lesznek vetve az angyalok” (T&Sz 132:20).²⁶

Amikor valaki felismeri annak a „mindennek” a nagyságát, bőségét és dicsőségét, amelyet az Úr hithű gyermekei számára ígért, akkor az megéri a türelem, a hit, az áldozat, a verejték és a könnyek árát. Az örökkévalóság áldásai, melyek e „mindenbe” belefoglaltatnak, elhozzák az embernek a halhatatlanságot és az örök életet, az örök fejlődést, az isteni kormányzást, az örök gyarapodást, a tökéletességet, mindezzel pedig az istenséget.²⁷

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–IX. oldalt.

Nézd át a harmadik bekezdést a 2. oldalon, valamint a harmadik teljes bekezdést a 3. oldalon, ahol Kimball elnök leírja, hogyan válaszoltunk Mennyei Atyánk tervére a halandóság előtti életben. Mit gondolsz, miért reagáltunk rá ily módon?
Tekintsd át a 4. oldalon álló harmadik és negyedik teljes bekezdést! Mit teszel azért, hogy élvezetet találj az életben anélkül, hogy szem elől tévesztenéd „komoly célodat”?
Tanulmányozd át Kimball elnök tanításait a halandóság céljairól a 3–5. oldalakon! Ezen tanítások fényében, mit gondolsz, miért a halogatás „az egyik legkomolyabb emberi fogyatékosság”? Hogyan győzhetjük le ezt a hajlamot?
Kimball elnök azt tanította, hogy Jézus Krisztus evangéliuma olyan, mint egy térkép, amely a felmagasztosuláshoz vezet minket (5–8. oldal). Gondolkozz el, hol állsz most ebben az utazásban, és mit tehetsz azért, hogy tovább fejlődhess!
Mit gondolsz, mit jelent bátornak lenni az evangéliumban? (Példákért lásd a 8–10. oldalakat, valamint az 1. oldalon található történetet.) Miért nem elég az egyháztagság és az evangélium ismerete a celesztiális királyságban való felmagasztosuláshoz?

Kapcsolódó szentírások: Jakab 1:22; Alma 34:30–41; 3 Nefi 27:13–22; T&Sz 76:50–93; Ábrahám 3:22–26