19. fejezet

Családunk megerősítése

Erősítenünk és védenünk kell családunkat azáltal, hogy megtanítjuk nekik az evangéliumot, és aszerint élünk az otthonunkban.

Spencer W. Kimball életéből

Spencer W. Kimball elnök gyakran hangsúlyozta annak szükségességét, hogy erősítsük meg a családunkat azáltal, hogy otthonunkban az evangélium szerint élünk. Saját tapasztalatait leírva ezt mondta: „Fiatalként, feleségemmel és gyermekeimmel az otthonunkban, emlékszem szeretett családi tevékenységeinkre. Maga a mennyország volt jelen az otthonunkban. Amikor valamelyik családtag megtett valamit, akár elénekelt egy éneket, vezette a játékot, elismételte az egyik hittételt, elmondott egy történetet, bemutatta egy tehetségét, vagy elvégzett egy feladatot, akkor fejlődtünk és jó érzéseink voltak.”¹

Kimball elnök és a felesége, Camilla erősítették gyermekeiket azáltal, hogy tanították és bátorították őket, valamint engedték, hogy felelősséget vállaljanak saját döntéseikért. Lányuk, Olive Beth úgy emlékezett vissza, hogy „rávezettek, nem pedig rálöktek minket arra az ösvényre, amelyen szerették volna, hogy járjunk”².

Kimball elnök és nőtestvér óriási szeretetet mutattak mindegyik gyermekük iránt. Az egyik fiuk, Edward ezt mondta: „Az édesapám mindig nagyon gyengéd volt. Tudtam, hogy szeret engem.” Edward visszaemlékezett arra, amikor részt vett egy ünnepélyes összejövetelen a Salt Lake templomban: „Emberek ezrei voltak jelen. Amikor a gyűlés véget ért, [édesapám] észrevette, hogy hol énekeltem a kórusban. Kifelé menet odajött hozzám, átölelt és megcsókolt engem.”³

Spencer W. Kimball tanításai

A család Atyánk tervének középpontja, valamint a társadalom alapja

A családi élet a legjobb módszer arra, hogy boldogságra leljünk ebben a világban, valamint világos minta is, melyet az Úr adott számunkra arra vonatkozóan, hogy mi vár ránk a következő világban.⁴

Az Úr már a kezdetekben úgy tervezte meg a programot, hogy lesz benne egy apa, aki nemz, ellát, szeret és irányít, valamint egy anya, aki megfogan, megszül, gondoskodik, táplál és tanít. Az Úr másként is megtervezhette volna, ám úgy döntött, hogy létrehoz egy egységet, amely felelősséggel és jelentős társas kapcsolattal jár, és ahol a gyermekek tanítják és fegyelmezik egymást, valamint megtanulják szeretni, tisztelni és megbecsülni egymást. A család az élet nagyszerű terve, ahogyan azt Mennyei Atyánk létrehozta és megszervezte.⁵

A család Isten földi királyságának alapvető egysége. Az egyház semmivel sem lehet egészségesebb annak családjainál.⁶

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza már a kezdetektől fogva kihangsúlyozta a családi életet. Mindig is értettük, hogy a családot mint az örökkévaló egység alapjait már a föld teremtése előtt lefektették! Az alapvető családi élet nélküli társadalomnak nincsenek alapjai, és darabjaira fog hullani…

Valamennyi ember közül minket… nem szabad, hogy magával ragadjon az a hamis feltételezés, hogy a családi egység valahogyan a fejlődés egy adott szakaszához van kötve, melyen a halandó társadalom áthalad. Szabadon ellenállhatunk azon mozgalmaknak, melyek lekicsinylik a család jelentőségét, s melyek nagy jelentőséget tulajdonítanak az önző individualizmusnak. Tudjuk, hogy a család örökkévaló. Tudjuk, hogy amikor a dolgok megromlanak a családban, akkor a dolgok a társadalom minden más intézményében is megromlanak…

Politikai intézményünk… nem tud megmenteni bennünket, ha az alapvető intézményünk, a család, nem sértetlen. A békeegyezmények nem tudnak megmenteni bennünket, amikor az otthonunkban szeretet helyett ellenségeskedés van. A munkanélküliség elleni programok nem tudnak megmenteni bennünket, amikor sokaknak már nem tanítják meg, hogyan kell dolgozniuk, vagy nincs lehetőségük arra, hogy dolgozzanak, illetve, néhány esetben, nem hajlandóak arra, hogy dolgozzanak. A törvények betartása nem véd meg bennünket, ha túl sok ember nem hajlandó arra, hogy fegyelmezze magát, vagy engedje, hogy őt fegyelmezzék.⁷

Nincs más választásunk, mint az…, hogy továbbra is előtérbe helyezzük az utolsó napi szent család ideálját. Annak ténye, hogy egyesek nem részesültek annak kiváltságában, hogy ilyen családban éljenek, még nem elég indok arra, hogy ne beszéljünk erről az ideálról. Érzékenységgel beszélünk azonban a családi életről, felismervén, hogy sokan… jelenleg nem részesülnek annak kiváltságában, hogy ilyen családhoz tartozzanak. Nem vethetjük el azonban ezt a normát, mert oly sok más dolog függ ettől.⁸

A szülőknek lelki erő-tározókat kell építeniük, hogy át tudják segíteni gyermekeiket az élet tapasztalatain

Számos különböző tározó van az életünkben. Néhány tározó vizet raktároz. Vannak olyanok, amelyekben ételt tárolunk, ahogyan azt a családi jóléti programunkban is tesszük csakúgy, ahogyan József is tette Egyiptom földjén a hét bőséges esztendőben. Kell, hogy legyenek tudás raktáraink is, hogy kielégítsék a jövőbeli szükségleteinket; bátorság raktáraink, hogy legyőzzék a félelem áradatát, amely bizonytalanságot hoz az életünkbe; fizikai erő raktáraink, hogy segítsenek nekünk a munka és a betegség gyakori terheit cipelni; jóság raktáraink; kitartás raktáraink; hit raktáraink. Igen, különösen szükségünk van hit raktárakra, hogy amikor a világ nyomást gyakorol ránk, szilárdan és erősen álljunk; amikor a körülöttünk lévő hanyatló világ kísértései elszívják az energiánkat, meggyengítik lelki életerőnket, és arra törekszenek, hogy lehúzzanak bennünket, akkor szükségünk van a hit tartalékaira, hogy átsegítsék a fiatalokat, és később a felnőtteket, a szomorúságon, a nehéz, rémítő pillanatokon, a csalódottságon, a kiábrándultságon, valamint a gyötrelem, az ínség, a zavarodottság és a reményvesztettség évein…

Hálás vagyok a szüleimnek, amiért készítettek raktározót a fivéreimnek, a nővéreimnek és nekem. A raktározók imádkozási szokásokkal, tanulással, tevékenységekkel, segítőkész szolgálattal, igazsággal és igazlelkűséggel voltak megtöltve. Minden reggel és minden este letérdeltünk az asztal körül a székek mellett, és felváltva imádkoztunk. Amikor megházasodtam, megtartottuk ezt a szokást, és az új családom tovább folytatta e gyakorlatot.⁹

A családi élet, az otthoni helyes tanítások, a szülői irányítás és vezetés – ezek jelentik a gyógymódot a világ és annak gyermekeinek betegségeire. Ezek a lelki és érzelmi betegségek orvosságai, és azok problémáinak ellenszerei. Nem szabad, hogy a szülők másokra hagyják gyermekeik tanítását.

Egyre növekvő hajlamot tapasztalunk e felelősségnek az otthonról a külső hatásokra történő hárítására, mint például az iskolára és az egyházra, és ami még aggasztóbb, a különböző gyermekgondozó képviseletekre és intézményekre. Bármily fontosak is e külső hatások, soha sem vehetik át kellőképpen az anya és az apa hatásának helyét. A folyamatos tanítás, a folyamatos éberség, a társi viszony, gyermekeink őrizőiként élni – ez mind szükséges ahhoz, hogy otthonunk sértetlen maradhasson, és az Úr módján áldhassuk meg gyermekeinket.¹⁰

Az egyház segédszervezetei nagyon fontosak, és mindannyiunknak részesülnie kellene az általuk kínált áldásokból. Soha, soha nem szabad azonban engednünk, hogy azok átvegyék a szülők szerepét, és felmentsék a szülőket azon felelősségük alól, hogy megtanítsák gyermekeiknek Jézus Krisztus evangéliumát.¹¹

A segédszervezeti vezetőknek és a fiatalok tanítóinak fel kell tenniük a kérdést: hogyan segíthetek ezeknek a fiataloknak abban, hogy szeressék a szüleiket, engedelmeskedjenek nekik, tiszteljék őket, és elvégezzék családi kötelezettségeiket? Hogyan ütemezhetjük be a gyűléseket, aktivitásokat és tevékenységeket úgy, hogy ne zavarjuk meg az otthoni kapcsolatokat és kötelezettségeket, és elegendő időt hagyjunk a családi tevékenységekre?

Az otthonra összpontosító evangéliumi élet iránti elkötelezettségünk legyen minden papsági és segédszervezeti program tiszta üzenete, elhagyva – ha szükséges – néhány választható tevékenységet, ami csökkenthetné a családra és otthonra fektetett figyelmet.¹²

Csak úgy tudjuk irányítani gyermekeinket, távol tartani őket azoktól a csapdáktól, melyek bűnhöz és pusztuláshoz vezetnek, valamint a boldogság és felmagasztosulás ösvényére terelni őket, ha helyesen megtervezzük és felvázoljuk a családi életünket. Ebben semmi sem erőteljesebb, mint saját szüleik példája, valamint otthoni életük hatása. Gyermekeink élete nagyban hasonlítani fog ahhoz, amit a férfivé és nővé válás folyamán látnak a saját otthonukban. Ezért azon az ösvényen kell vezetnünk saját életünket, amelyet szeretnénk, hogy gyermekeink is kövessenek.¹³

A gyermek nagy részét átveszi saját életébe annak, amit a családja életében lát. Ha azt látja, hogy a szülei gyakran elmennek a templomba, akkor elkezdi tervezni, hogy templomba járó életet fog élni. Ha azt tanítják neki, hogy imádkozzon a misszionáriusokért, akkor elkezd fokozatosan vonzódni a misszionáriusi program iránt. Nos, ez nagyon egyszerű, ám ez az élet rendje. Mi pedig megígérjük nektek, hogy gyermekeitek tiszteletet és dicsőséget hoznak nektek, ha helyes példát mutattok nekik, és helyes oktatásban részesítitek őket.¹⁴

Néha láttam jó családból származó gyermekeket fellázadni, ellenállni, eltévelyedni, bűnt elkövetni, és végül harcolni Isten ellen. Ezzel bánatot okoznak szüleiknek, akik megtették a tőlük telhető legjobbat azért…, hogy tanítsák őket, és példaként álljanak előttük. Több ízben láttam azonban azt is, hogy ugyanezen gyermekek közül sokan – több éves tévelygés után – meglágyultak, felismerték, hogy mi maradt ki az életükből, megbánták a bűneiket, és nagy szolgálatot tettek közösségük lelki életéért. Úgy hiszem, ez azért történt, mert minden ellenszél ellenére, melynek ezek az emberek ki voltak téve, sokkal nagyobb hatással volt rájuk az az életmód, melyben otthon felnevelték őket, mint annak tudatában lettek volna. Évekkel később, amikor arra vágynak, hogy saját otthonukban is megteremtsék azt a légkört, melyet gyermekekként élveztek, akkor nagy valószínűséggel ahhoz a hithez fordulnak, amely értelmet adott szüleik életének.¹⁵

Édesapák és édesanyák, a családotok a legnagyobb felelősségetek. Együtt dolgozva olyan otthont teremthettek, amilyennel az Úr szeretné, hogy rendelkezzetek. Azáltal, hogy szeretetet és figyelmet tanúsítotok egymás és gyermekeitek iránt, olyan lelki erő-raktározót építhettek, amely soha ki nem szárad.¹⁶

Meg kell erősítenünk családunkat a minket körülvevő gonosz ellen

Eljön majd az idő, amikor csupán azok lesznek képesek megőrizni családjukat a minket körülvevő gonoszság közepette, akik mélyen és tevékenyen hisznek a családban.¹⁷

A gonosz tudja, hogy hol támadjon. Az otthont fogja megtámadni. A családot fogja elpusztítani. Ez az, amit el szeretne érni… Határozzuk el magunkat, hogy ezt nem teheti meg a mi családunkban.¹⁸

Folyamatosan meg kell erősítenünk az otthonunkat és a családunkat, és meg kell védenünk őket az olyan gonoszságok támadásai ellen, mint a válás, a felbomlott családok, a brutalitás és a bántalmazás, különösen a feleségek és gyermekek bántalmazása. Állandóan résen kell lennünk az erkölcstelenséggel, a pornográfiával és a szexuális engedékenységgel szemben, amely elpusztítaná családtagjaink tisztaságát, legyenek akár fiatalok vagy idősek…

[…] Szinte mindenhol megtalálhatóak e gonosz erők. Támadásaik csaknem állandóak. Az iskolából, a játszótérről, a színházból, az irodából és a piacról visszük haza őket. Kevés olyan hely van mindennapi világunkban, ahol elmenekülhetünk előlük.

Mi akkor hát a feladatunk? Mit kellene tennünk? Mindig észre kell vennünk gonosz jelenlétüket az otthonunkban, és el kell pusztítanunk őket, ahogyan a baktériumokkal és a betegségek kórokozóival is tennénk. Le kell vadásznunk őket elménk kamráiból, meg kell szabadítanunk magunkat az ilyen világiasságtól, eloltva a gonoszság parazsát, mielőtt az pusztító lángokká válna. Hogyan tudjuk ezt megtenni?

Ha el szeretnénk menekülni a gonosz ezen halálos csapásaitól, és szeretnénk szabaddá tenni otthonunkat, valamint családunkat, felvértezve őket minden pusztító hatás ellen, amely oly nagy mértékben körülvesz bennünket, akkor szükségünk van magának a Teremtőnek, a családi tervezet alapítójának és megszervezőjének a segítségére. Csak egyetlen biztos út van, az pedig az Úr Jézus Krisztus evangéliumán, valamint annak mély és sugalmazott tanításai iránti engedelmességen át vezet. Fel kell ismernünk, hogy az ilyesfajta gonoszságoktól mentes családi tűzhely vételára nem más, mint Isten parancsolatainak betartása.¹⁹

Miközben a szülők olvassák az újságokat és a folyóiratokat, és látják, hogy a világ mit próbál gyermekeiknek tanítani, annál inkább el kell határozniuk, hogy gyermekeiket nem fogják megrontani az ilyesfajta bűnök és vétkek. A szülőknek olyan családi életet, fegyelmezést és tanítást kell nyújtaniuk, amely ellensúlyozza és semlegesíti azt a gonoszságot, amely ma a világban jelen van. Miközben a gyermekek a világ csúf dolgairól tanulnak, meg kell tanulniuk a világ jó dolgait, a helyes viselkedést, valamint a helyes hozzáállást is.²⁰

Néhány évvel ezelőtt ellátogattam egy országba, ahol furcsa elképzeléseket tanítottak, és „végzetes tanokat” terjesztettek minden nap az iskolában és a kormányzati ellenőrzés alatt tartott újságokban. A gyermekek minden nap azokat a tanokat, filozófiákat és elképzeléseket hallgatták, melyeket tanáraik mondtak nekik.

Valaki azt mondta, hogy „a víz állandó csepegése még a legkeményebb követ is elkoptatja”. Én tudtam ezt, így a következő kérdést tettem fel a gyermekekről: „Megtartják a hitüket? Nem győzi le őket tanáraik állandó nyomása? Hogyan lehettek biztosak abban, hogy nem fogják elhagyni az Istenbe vetett egyszerű hitet?

A válasz lényege ez volt: „Minden este megjavítjuk a megrongálódott tározót. Tényleges igazlelkűséget tanítunk gyermekeinknek, így a hamis filozófiák nincsenek hatással rájuk. Gyermekeink hitben és igazlelkűségben nőnek fel a kívülről jövő, szinte megsemmisítő nyomás ellenére.”

Még a megrepedt gátakat is meg lehet javítani és menteni, a homokzsákok pedig visszafoghatják az áradást. Az újra meg újra elismételt igazság, a felfrissített ima, az evangéliumi tanítások, a szeretet kifejezése és a szülők érdeklődése megmentheti a gyermeket, és az igaz ösvényen tarthatja őt.²¹

Az otthon az a hely, ahol a lelkiséget tanítani és táplálni kell

Egy igaz utolsó napi szent otthon menedéket jelent az élet viharai és nehézségei ellen. A lelkiség a napi ima, a szentírás-tanulmányozás, az otthoni evangéliumi beszélgetések és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek, a családi estek, a családi tanácsok, az együttes munka és játék, egymás szolgálata, valamint az evangélium másokkal való megosztása által születik és fejlődik. A lelkiséget egymás iránti türelmes, kedves és megbocsátó cselekedeteink is táplálhatják, valamint az, hogy ha alkalmazzuk családi körben az evangélium tantételeit. Az otthon az a hely, ahol az evangéliumi igazlelkűség szakértőivé és tudósaivá válunk, együtt tanulva és élve az evangéliumi igazságok szerint.²²

Az otthonnak kell annak a helynek lennie, ahol az Úrban való bizalom mindennapi dolognak, nem pedig különleges alkalomnak számít. A rendszeres, őszinte ima az egyik módja annak, hogy ezt kialakítsuk. Nem elég csupán imádkozni. Elengedhetetlen, hogy valóban beszéljünk az Úrhoz, azzal a hittel, hogy ki fogja nyilatkoztatni számunkra – szülők számára – mindazt, amit tudnunk és tennünk kell családunk jólétéért.²³

Az egyéni, valamint a családi szentírás-tanulmányozás nélkülözhetetlen az evangélium tanulásához. A szentírások napi tanulmányozását és közös megbeszélését már régóta javasolják nekünk, mint erőteljes eszközt a tudatlanság és Sátán kísértései ellen. E gyakorlat hatalmas boldogságot hoz, és segíteni fog a családtagoknak abban, hogy szeressék az Urat és az ő jóságát.

Családunk irányítását illetően, helyesen azt tanították nekünk, hogy a családi tanács az egyház legalapvetőbb tanácsa. Az édesapa és az édesanya irányítása alatt, akiknek együtt is kell tanácskozniuk, a családi tanács megbeszélheti a családi ügyeket, megbeszélheti a családi kiadásokat, terveket készíthet, továbbá támogathatja és megerősítheti a családtagokat.²⁴

A családi estre vonatkozólag, a családdal töltött este, vagy az otthonon kívüli családi tevékenység csupán részben elégíti ki a családi estek szükségességét. Alapvető fontosságú, hogy megtanítsuk gyermekeinknek azon életmódot, amely életbevágóan fontos. Ha pusztán elmentek együtt egy előadásra vagy egy összejövetelre, vagy horgászni, az csupán félig elégíti ki a valódi szükségleteket. Ha azonban otthon maradtok, és gyermekeiteknek az evangéliumot, a szentírásokat, valamint az egymás iránti és a szüleik iránti szeretetet tanítjátok – az a legfontosabb dolog, amit tehettek.²⁵

Azáltal, hogy elkötelezzük magunkat a rendszeres és sugalmazott családi estek iránt, valamint gondosan megtervezzük az est programját, olyan jelzést küldünk gyermekeinknek, amelyre örökké emlékezni fognak. Amikor így adunk az időnkből gyermekeinknek, jelenlétünkből áldozunk, amely ajándékot mindig felismerik.²⁶

Szeretem esernyőhöz hasonlítani a családi estet, a családi imát és az egyház egyéb, a család megmentéséhez kapcsolódó tevékenységeit, amikor ezeket lelkiismeretesen tesszük. Ha az esernyőt nem nyitjuk ki, akkor alig több egy botnál, és nem sok védelmet nyújt a természet viharaival szemben. Hasonlóképpen, az Isten-adta tervek sem érnek valami sokat akkor, ha nem használjuk azokat.

A kinyitott esernyő kifeszíti a lágy anyagot. Amikor esik az eső, az lepereg róla; amikor esik a hó, az lecsúszik róla; amikor jégeső jön; az lepattan róla; amikor a szél fúj, az ernyő eltéríti azt. Hasonlóképpen, e lelki esernyő kivédi a tudatlanság, gyanakvás, kételkedés, hitehagyás, erkölcstelenség és az istentelenség minden más formájának támadásait.

Azért imádkozom, hogy mindannyian kinyissuk lelki esernyőnket családunk védelmére.²⁷

Úgy kell szeretnünk gyermekeinket, ahogyan Isten szeret minket

Isten a mi Atyánk. Ő szeret minket. Sok erőfeszítésébe kerül, hogy megpróbáljon tanítani minket, nekünk pedig követnünk kell az Ő példáját, és mélyen kell szeretnünk saját gyermekeinket, és igazlelkűségben kell felnevelnünk őket.²⁸

Mikor volt utoljára, hogy karotokba vettétek gyermekeiteket – akármekkorák is legyenek –, és elmondtátok nekik, hogy szeretitek őket, és hálásak vagytok azért, hogy örökre hozzátok tartozhatnak?²⁹

Ó, fivérek és nőtestvérek, a családok örökké együtt lehetnek! Ne engedjétek, hogy a pillanat csábításai elvonjanak titeket tőlük! Isteni természet, örökkévalóság és család – ezek együtt járnak, kéz a kézben, és nekünk is azt kell tennünk!³⁰

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–IX. oldalt.

Saját családi életére utalva, Kimball elnök így emlékezett vissza: „Maga a mennyország volt jelen az otthonunkban” (221. oldal). Hogyan tudunk mennyei légkört teremteni az otthonunkban? Miként tud a családi élet felkészíteni bennünket az örök életre?
Melyek azok a legfontosabb dolgok, amit a szülők tehetnek azért, hogy lelki erő-tározókkal lássák el gyermekeiket? (Példaként lásd a 223–230. oldalakat.)
Milyen kockázattal jár, ha a szülők másokra hagyják a gyermekek tanítását? Milyen egyházi forrásanyagok állnak a szülők rendelkezésére, hogy segítsenek nekik gyermekeik tanításában? Miként támogathatják az egyházi vezetők és tanárok a szülőket? (Példaként lásd a 224–225. oldalakat.)
Gondolkozz el Kimball elnök tanácsán, melyet a 228-231. oldalon adott! Milyen bizonyítékot láttál arra, hogy a családi ima, a családi szentírás-tanulmányozás, a családi tanács és a családi est valóban változást hoz az életedben?
Olvasd el az utolsó bekezdést a 221. oldalon! Ezután gondolkozz el Kimball elnök kérdésén, melyet a 230. oldalon tett fel: „Mikor volt utoljára, hogy karotokba vettétek gyermekeiteket – akármekkorák is legyenek –, és elmondtátok nekik, hogy szeretitek őket, és hálásak vagytok azért, hogy örökre hozzátok tartozhatnak?”

Kapcsolódó szentírások: 5 Mózes 6:3–7; 2 Nefi 25:26; Móziás 4:14–15; T&Sz 68:25–28