Az Elnöklő Püspökség
Ez egy olyan cikksorozat hatodik része, mely a papságról és annak céljáról szól.
Nemrégiben egy cövekkonferencián elnököltem. Egy új cövek volt, melyet hat hónappal korábban szerveztek meg, és ez volt a cövek első konferenciája, mióta átalakultak egy kerületből. Megvolt az interjúm az új cövekelnökkel, és a végén megkérdeztem, hogy van-e bármilyen kérdése hozzám. Az első kérdése így szólt: „Mi az Elnöklő püspökség?” Majd hozzátette: „Nem is tudtam, hogy van egy Elnöklő Püspökség, amíg nem kaptam meg a levelet, hogy Ön fog elnökölni a konferenciánkon.” Ez nem egy ritka kérdés.
Nekiláttam elmagyarázni ennek a cövekelnöknek, hogy mi az Elnöklő Püspökség, kinek teszünk jelentést, és milyen felelősségeink vannak. Elmondtam, hogy az Első Elnökség irányítása alatt az Elnöklő Püspökség szolgál az egyház ároni papságának elnökségeként (lásd T&Sz 107:15), és hogy az Elnöklő Püspökség az egyház világi ügyeit is igazgatja (lásd T&Sz 107:68).
Az ároni papság elnöksége
Az egyház elnöklő püspöke – H. David Burton püspök – viseli az ároni papság feletti elnöklés kulcsait. Ő gyakorolja ezeket a kulcsokat az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvórumának irányítása szerint.
Burton püspök a Papsági Végrehajtó Tanács tagjaként szolgál, mely magában foglalja a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjait és egyéb általános felhatalmazottakat. Ez a tanács hallgat meg és értékel indítványokat a Fiatal Férfiak általános elnöksége részéről, valamint ad tanácsokat és útmutatást a Fiatal Férfiak programjára nézve. Ily módon az Elnöklő Püspökség fej fej mellett halad a Fiatal Férfiak általános elnökségének munkájával, valamint a fiatal férfiak tevékenységi programjával az egyházban.
Világi ügyek igazgatása
Az Elnöklő Püspökség emellett az egyház világi ügyei intézésének csatornája is egyben. Ezen világi ügyek közé tartoznak olyan dolgok, amelyek a tizeddel, a böjti felajánlásokkal, a pénzalapok nyilvántartásával, kiadásaival és kezelésével, valamint az egyház jóléti programjával és emberbaráti erőfeszítéseivel kapcsolatosak. Az Elnöklő Püspökség emellett felelős az épületekért, egyháztagsági feljegyzésekért, templomi ruházat előállításáért, valamint olyan anyagok fordításáért, nyomtatásáért, bekötéséért és elosztásáért, amelyeket az evangélium hirdetésével és tanításával kapcsolatban használnak. Ezen anyagok között vannak a szentírások, tananyagok, poszterek, DVD-k, videók, tanítási segédletek, és az egyházi folyóiratok – mindezek az egyház lelki céljait szolgálják. Az Elnöklő Püspökség mindegyik tagja általános felhatalmazott, és e minőségünkben mindent megtehetünk, amire az Első Elnökség vagy a Tizenkét Apostol Kvóruma megkér bennünket. Ezért volt tehát, hogy megbízatás alapján elnököltem egy cövekkonferencián, amikor ezt a kérdést kaptam.
A legtöbb ember gondolataiban a világi ügyek, amelyekért az Elnöklő püspökség felel, az egyház üzleti ügyeit jelentik. A Tanok és szövetségek 29. részében azonban az Úr azt mondja: „Bizony, mondom nektek tehát: nálam minden szellemi, és én sohasem adtam nektek múlandó törvényt; … mert az én parancsolataim lelkiek” (34–35. v.).
Az Úr nem úgy tekint a dolgokra, ahogyan mi. Ugyanígy van ez az egyház világi ügyeivel is. Mivel a Mormon könyve egy nyomtatott könyv, a tudatlan szem számára olyan lehet, mint bármely más könyv. Ezt a könyvet azonban azért nyomtatják, hogy a világot megismertessék Jézus Krisztus örökkévaló evangéliumával. Ezért hát a „világi ügyek”, amelyek a Mormon könyve fordítását, nyomtatását, kötését és elosztását eredményezik, bővelkednek a lelki vonatkozásokban. Ez az alapelv igaz minden „világi” dologra, amit az egyház tesz.
Nagyon is valóságos módon Elnöklő Püspökségként a célunk az, hogy segítsünk mindazt megvalósítani, amire a Mennyei Atya gyermekeinek szükségük van az örökkévaló evangélium áldásainak elnyeréséhez. Segítünk a földi – vagy világi – támogatás biztosításában, hogy ez megtörténjen.
Csodálatos szentírások találhatóak a Tanok és szövetségek 78. részben, amelyben az Úr az Ő tárházáról beszél. Tágabb értelemben véve ezt a tárházat lehet úgy is jellemezni, mint olyan időt és erőforrásokat, amelyeket az egyház tagjai nyújtanak Isten királyságának felépítéséhez. Itt a földi és a mennyei dolgok közti összhangról tanulunk:
„Szükséges, hogy népemnek legyen egy szervezete, amely rendezze és intézze tárházam ügyeit népem szegényei számára …
Állandó, örökre szóló szervezet és rendszer legyen egyházamban annak az ügynek előmozdítására, amelyet magatokévá tettetek az emberek üdvösségére és mennyei Atyátok dicsőségére.” (3–4. v.)
Az Elnöklő Püspökség tagjaként megtanultam, hogy a papság köntöse, valamint a jövendölés és kinyilatkoztatás lelke eleven és élő az Úr munkájának ezekben a világi vonatkozásaiban.