Baráttól barátnak
Isten fiai és leányai
„Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak?” (Malakiás 2:10)
Jó szülőktől származom. Az édesapám és az édesanyám ragaszkodtak a becsületesség és a feddhetetlenség egyház által tanított normáihoz, de nem voltak tevékeny egyháztagok. Mivel azonban a barátaim jártak ez Elemibe, így én is. Ott boldognak éreztem magam, és soha nem akartam kihagyni.
Az Elemi lett az én egyházi családom. Minden héten elmentem az istentiszteletre, és az elemis barátaim mellé ültem. Nem teljesen értettem az úrvacsora jelentését, de tudtam, hogy éreztem valami különleges érzést, amikor vettem belőle. Én már akkor értettem a szövetség érzését, még mielőtt megtudtam volna mit jelent maga a szó.
Amikor 12 éves lettem az ároni papsági kvórumom lett a második egyházi családom. Nagy szeretetet és mély hálát éreztem a papság iránt. A diakónusok kvóruma elnökeként én vezettem le a kvórumgyűléseket, amikor pedig egy új diakónust rendeltek el, én üdvözöltem őt egy kis beszéddel. Emlékszem, amikor azt mondtam: „Ez Isten papsága. Neked tisztelni kell a papságot.”
A középiskola után beléptem a hadseregbe. A parancsnokom lehetőséget adott, hogy az Egyesült Államok Hadseregének megbízott tisztje legyek. Nagyon jóindulatú volt, de hatalmas és tiszteletet keltő is. Az emberek nem utasították vissza. Megkérdeztem, hogy gondolkozhatok-e az ajánlaton.
Imádkoztam aznap este, és közben eszembe jutott a keresztelési ima a Tan és a szövetségek 20:73-ból: „Jézus Krisztus megbízatásából megkeresztellek téged az Atyának, és a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében.”
Másnap reggel visszamentem és elmondtam a parancsnokomnak, hogy úgy döntöttem elfogadom a megbízást, de engem Mennyei Atyánk és az Ő Fia, Jézus Krisztus bízott meg. Elmagyaráztam neki, hogy az egyházamnak fogok missziót szolgálni.
Csodálatos érzés volt, hogy az imámra választ kaptam, és azóta már újra és újra éreztem ezt, amikor fontos döntések miatt imádkoztam. Úgy érzem mindig is tudtam, hogy Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus ismer és szeret engem. A megtérésem minden bizonnyal akkor kezdődött, amikor járni kezdtem az Elemibe és ott érezni kezdtem a Lelket. Ez tovább folytatódott az ároni papsági kvórumaimban és a missziómon. Ez még a mai napig tart.
Mi mindannyian Mennyei Atyánk fiai és leányai vagyunk. Ő ezt soha nem felejti el, mi azonban néha igen. Ezért nekünk adta a hit tantételét, hogy segítsen emlékeznünk. A benne való hit kifejlesztéséhez pedig segítségképpen Mennyei Atyánk nekünk adta az élmények ajándékát. Ahogy visszatekintek az életemre, hálás szívvel gondolok azokra az élményekre, amelyek segítettek megerősíteni a hitemet.
Élvezzétek azokat az élményeket, amelyeket Mennyei Atyánk ad nektek. Tanuljatok azokból a dolgokból, amelyekből szeretné, hogy tanuljatok. Mennyei Atyánk mindannyiunkat részesít olyan élményekben, amelyek segítenek növelni a belé és az Ő Fiába vetett hitünket.
Ha vannak szomorú élményeitek, kérlek, emlékezzetek, hogy Mennyei Atyánk fiai és leányai vagytok és Ő szeret titeket. Ez egy olyan biztos horgony, amely soha nem mozdul ki a helyéről. Soha! Ez örök és a szabadulás tervébe van beágyazva. Minden áron kapaszkodjatok ebbe.