Próbálok olyan lenni, mint Jézus
Családi böjt
„A ki engem követ nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (János 8:12).
Néhány évvel ezelőtt a családom elhatározta, hogy különleges böjtöt tart egy messzi országban történt természeti katasztrófa áldozataiért. Azt javasoltam, hogy a böjtünk után a perselyeinkben spórolt érméinket adjuk az egyház emberbaráti alapjának. Két olyan perselyünk volt, amiben az érméket gyűjtöttük. Az egyik az udvariassági persely volt. Ebbe akkor tettem pénzt, amikor valaki segített vagy valami kedves dolgot csinált. Az év végén ezt a pénzt valamilyen szórakoztató családi eseményre költöttük. A másik persely a durvaság perselye volt. Ha valaki mogorva volt vagy veszekedett, akkor pénzt kellett tennie ebbe a perselybe. Ezt a pénzt rászoruló gyermekeknek adományoztuk.
Amikor elkezdtük a böjtünket, megszámoltuk az érméinket. A 9 éves Leonardo elment a saját perselyéért. Fogta az összes pénzét és még néhány játékát is, majd azt mondta, hogy azokat is szeretné felajánlani. A 12 éves Mariana is odahozta a saját pénzét, hogy azt is tegyük hozzá az adományhoz. Jóllehet a gyerekek csak néhány dollárt tudtak adni, de ezzel ők odaadták mindenüket, amijük csak volt.
Leonardo és Mariana számára a böjt áldozat, és a pénzük felajánlása is annak számított. Amikor azonban a saját megspórolt pénzüket ajánlották fel, akkor tudtam, hogy valóban aggódnak Mennyei Atyánk szenvedő gyermekeiért, akik a világ másik felén éltek.