Lángra lobbantva a remény világosságát
Brazíliában több ezer utolsó napi szentnek az Állandó Oktatási Alap egy olyan áldás, amely az egész életüket megváltoztatja.
Amikor ifj. Dilson Maciel de Castro elvesztette São Pauló-i állását, feleségével Recifébe, Brazília egyik főbb kikötővárosába költöztek, hogy a férj szüleivel lakjanak. Annak ellenére, hogy Dilson sok tapasztalattal rendelkezett a telekommunikáció területén, csupa furcsa álláshoz tudott csak hozzájutni.
„Nagy nehézségeink voltak akkoriban” – idézi fel Dilson. Megpróbáltatásaikat tovább fokozta, hogy a házaspár mindenét elveszítette egy árvíz miatt.
E mélyponton Dilson, aki a Brazíliai São Paulo Déli Misszióban szolgált, találkozott Gutenberg Amorim elderrel, aki területi hetvenes és a felsőfokú hitoktatás vallási igazgatója volt, hogy munka- és képzési lehetőségekről tárgyaljanak. Miközben Dilson az érdeklődési köréről mesélt, sugalmazást kapott, hogy ápolástant kellene tanulnia. Az egyház akkoriban létrehozott Állandó Oktatási Alapjának (ÁOA) köszönhetően Dilson ezt a sugalmazást 2003-ban valóra váltotta, egy 18 hónapos ápolói tanfolyamnak köszönhetően.
„Az alap nélkül lehetetlen lett volna számomra, hogy elvégezzem a szükséges kurzusokat – mondja Dilson, aki egy állami kórházban dolgozik Recifében. Felesége, Alexsandra, szintén nem tudott volna kölcsönt felvenni, amiből az oktatását akarta fedezni. Ő tanítónak készült.
„Hat évvel ezelőtt munkanélküliek voltunk – mondja Dilson. – Szükségünk volt az ÁOA-ra mindahhoz, amit el akartunk érni. Megváltoztatta az életünket.”
Válasz az Úrtól
Amikor a brazil egyháztagok az Állandó Oktatási Alapot jellemzik, önkéntelenül is szuperlatívuszokban beszélnek róla: miraculoso, inspirado, maravilhoso. Ez azért van, mert az alap beváltotta mindazt, amit Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) megjósolt: „Áldás lesz mindazok számára, akiknek megérinti az életét: a fiatal nők és fiatal férfiak, az ő leendő családjai és az egyház számára is, mert erős helyi vezetőséggel lesz megáldva” valamint „ezreket emel ki a szegénység ingoványából, és emel fel a tudás és a gyarapodás fénysugarai felé.”1
Amikor Hinckley elnök bejelentette a programot, az egyházi vezetők – mint például Paulo R. Grahl, az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás igazgatója Brazíliában – éppen a brazil utolsó napi szentek oktatási és munkavállalási gondjaival küszködtek. A probléma főleg a fiatal visszatért misszionáriusokat érintette.
„De nem kaptunk választ, amíg az Úr ki nem nyilatkoztatta Hinckley elnöknek, hogy hozzuk létre ezt a csodálatos alapot – mondja Grahl testvér. – Azelőtt fiataljaink sokan tértek vissza úgy a missziójukból, hogy nem voltak képesek fizetni az oktatásukat és szakmát szerezni. Most már tudják, hogy amikor visszatérnek, az oktatási alap szükség esetén a rendelkezésükre áll. Hatalmas áldás ez, és a fiatalok javára válik. Reményt nyújt nekik.”
Brazíliában mintegy 10 000 utolsó napi szent használja ki jelenleg az ÁOA kölcsönt, hogy kibővítse tanulmányi lehetőségeit, és ezáltal javítsa munkavállalási kilátásait. Brazília erős gazdasággal rendelkezik, és a szakképzettek számára rengeteg lehetőséget tartogat – különösen, ha a képzettség azokkal a tulajdonságokkal párosul, amelyeket a fiatalok a missziójukon fejlesztenek ki.
Feltáruló lehetőségek
Pedro Penha elder, területi hetvenes és a Recife Északi Felsőfokú Hitoktatás igazgatója szerint a visszatért misszionáriusok olyan képességekkel rendelkeznek, amelyekre szükségük van a munkáltatóknak. „Tapasztalataik, tanulási szokásaik, megjelenésük és erkölcsös viselkedésük miatt hamar megnyílnak a lehetőségek számukra a munkavállalás terén – mondja. – Gyorsan fejlődnek, viselkedésük pedig sok embert vonz az egyházhoz.”
Ricardo Aurélio da Silva Fiusa, miután 2002-ben befejezte szolgálatát a Brazíliai São Paulo Északi Misszióban, az ÁOA kölcsön segítségével részt vehetett egy négyéves üzleti igazgatási képzésben.
„Az oktatási alap segített a felnőtté válás időszakában: felkészülnöm a munkára és a házasságra, és hogy jobb szolgálatot nyújthassak az egyházban” – mondja Ricardo. Ahogyan az ÁOA legtöbb igénylője esetében lenni szokott, munkát ajánlottak neki, még mielőtt befejezte volna a képzést. „Az oktatási alap megáldotta az életemet. Hálás vagyok, hogy havonta fizethetem a kölcsönöm törlesztését, hogy majd mások is igényelhessék a kölcsönt.”
Ricardo a misszióján megtanult jól kommunikálni az emberekkel, keményen tanulni és engedelmesnek lenni – ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek jó tanulóvá és nagyszerű alkalmazottá teszik.
„A professzoraim közül sokan azt mondták, hogy nem tudják miért, de más vagyok, mint a többiek – mondja Ricardo, aki logisztikai területen dolgozik Recife déli részén egy Port Suape-i vállalatnál. – Mondtam nekik, hogy ez a vallási normáimnak köszönhető.” Ez a válasz lehetőséget adott Ricardónak arra, hogy a professzoroknak és a környezetében élő más embereknek beszélhessen az egyházról.
Mauricio A. Araújo, az első brazíliai visszatért misszionáriusok egyike, aki szintén részesült az ÁOA támogatásában, hozzáteszi: „Pályafutásom előrehaladtával egyre több lehetőségem adódik, hogy hatással legyek a példámmal más emberekre. Néha azt mondják nekem: »Hé, te más vagy, mint a többiek. Hűséges vagy a feleségedhez. Azt teszed, amit mondasz.« Azáltal, hogy kihasználjuk az ÁOA-t és megtesszük a részünket, áldásokat kapunk, és egyúttal másokra is áldást hozunk.”
Mauriciót, aki a Brazíliai Rio de Janeiro Misszióban szolgált az 1990-es évek végén, rengetegszer előléptették, mióta befejezte az ÁOA által finanszírozott ügyfélkapcsolat-igazgatási programot – a sales-től kezdve a csapatvezetésen át sokfajta munkakört betöltött, ma pedig egy São Pauló-i székhelyű, nemzetközi, időgazdálkodást oktató cég igazgatóságát vezeti.
„Az Állandó Oktatási Alap isteni sugalmazás által jött létre – mondja. – Az oktatási alap volt az a kulcs, amelyre szükségem volt ahhoz, hogy elvégezhessem a tanulmányaimat, és előre lépjek a munkámban.”
Jó befektetés
Bár Gabriel Salomão Neto nem utolsó napi szent, úgy érzi, ő is ugyanúgy áldásban részesült az Állandó Oktatási Alap által. „Nagyszerű dolog az, amit az Önök egyháza végez” – mondja, számos brazil munkáltató nevében beszélve.
Mr. Netónak, aki egy São Pauló-i adagoló automatákat gyártó cég igazgatója és társtulajdonosa, minden oka megvan arra, hogy hálás legyen. Annyira le volt nyűgözve az egyháztag, Silvia O. H. Parra képességeitől, aki üzleti igazgatásból végzett az ÁOA kölcsön segítségével, hogy megtette őt ügyvezető titkárává.
„Nagyra értékeljük a munkáját. Keményen és hatékonyan dolgozik. Hiszünk és bízunk benne – mondja Mr. Neto. – Mindaz, amit az Önök egyháza belefektetett, megtérült mind az Önök, mind az ő, mind pedig a mi számunkra.”
Silvia, aki őszintén hálás az oktatási alapért és az egyháztagságáért, angolt tanít a São Pauló-i egyházközségébe járó egyháztagoknak és nem egyháztagoknak. „Mivel olyan sokat kaptam – mondja –, szeretnék én is adni.”
Ahogyan azt Silvia sikerei mutatják, nem csupán a fiatal férfiak használják ki az Állandó Oktatási Alap előnyeit Brazíliában. Gazdasági okok miatt Brazíliában rengeteg utolsó napi szent nőnek kell munkát vállalnia.
„Brazíliában a legtöbb nő nem azért dolgozik, mert új autót vagy drága ruhákat szeretne, hanem mert rákényszerül – mondja Lorival Viana de Aguirra, aki az egyház munkaerőforrás központjának igazgatója a dél-brazíliai Curitibában. – Azt szeretnék, hogy családjuk egészségesebben tudjon táplálkozni, hogy a gyermekeiknek legyen elegendő ruházata, és megfelelő oktatásban részesüljenek.”
Nagyobb boldogság, erősebb bizonyság
Keite de Lima A. Ahmed és Viviana Torres Noguera számára gondot jelentett, hogy a hónap végén ki tudjanak jönni a pénzükből, noha férjeik keményen dolgoztak a családjukért. Az ÁOA mindkettőjük számára hatalmas áldást jelentett.
Keite családjának kevésbé tevékeny tagjai kételkedtek benne, amikor jelentkezett egy 18 hónapos biztonságtechnikusi képzésre. Ő azonban kitűnően végezte el a tanulmányait, és 2007-ben fel is ajánlottak neki a szakterületének megfelelő teljes munkaidejű állást.
„Az oktatási alap nemcsak abban segített, hogy képzést és szakmát kapjak, hanem abban is, hogy jobban érezzem magam, és jobban bízzak a képességeimben – mondja Keite, aki az első olyan nő volt a Curitiba melletti São José dos Pinhas egyik vállalatánál, akit a biztonságellenőrzés, képzés és kivitelezést oktatására vettek fel. – Ez a sugalmazott program nagyobb boldogságot és erősebb bizonyságokat eredményezett a családunkban” – mondja.
Keite szülei és testvérei, akiket lenyűgözött a lány teljesítménye, elszántsága, és hogy mekkora áldást hozott a családjának az ÁOA, újra tevékenyek lettek az egyházban. „Mindez emlékeztette őket, hogy az egyház felemeli az embereket és segít fejlődniük – nemcsak lelkileg, hanem minden olyan fontos dologban, ami egy teljes élethez kell” – mondja.
Viviana és férje, Rafael, gazdasági megfontolásból 2002-ben Kolumbiából Manausba költöztek. Ez utóbbi fontos ipari központja Észak-Brazíliának. „Imádkoztunk, tanácskoztunk családunk körében, útmutatást kértünk a papsági vezetőinktől, és munkaügyi képzésekre jártunk. Mindezek hozzásegítettek, hogy megtudjuk, mit szeretne számunkra Mennyei Atyánk, és hogy helyes döntést hozzunk a megfelelő időben” – mondja Viviana, aki sugalmazást érzett, hogy az ÁOA kölcsönből nemzetközi kereskedelmet tanuljon.
2007-ben Viviana egy manausi szupermarket importfelügyelőjeként kezdett dolgozni. Családjának szüksége volt az extrajövedelemre, de mivel várandós lett, felmondott. Néhány hónappal azután, hogy megszületett a kisbaba – a házaspár negyedik gyermeke –, Vivianának egy másik cég ajánlatot tett, hogy legyen a nemzetközi kereskedelmi igazgatójuk. Ekkora már megtanult portugálul, spanyol anyanyelve pedig igen értékes volt a Brazília spanyolajkú szomszédjaival való üzletkötésben.
„Amikor felajánlották számomra az állást, megmondtam, hogy »négy gyermekem van. Nem tudom vállalni a 8–18 óráig tartó munkaidőt« – meséli Viviana. – A főnököm tudatta velem, hogy nagyon bízik a képességeimben. Ezt mondta: »Olyasvalakire van szükségem, akire számíthatok. Dolgozzon otthonról.« Ez nagyon meglepett.”
Az internet és egy számítógép segítségével Viviana otthonról dolgozik, míg idősebb gyermekei iskolában vannak, a kisbaba pedig alszik. Csak időnként kell bemennie az irodába.
Rafael a család áldásait nem csupán a véletlennek tulajdonítja. „Az áldások, melyeket kaptunk, a rengeteg imádság által meghozott döntés és az egyház révén rendelkezésünkre álló eszközök használatának eredménye” – mondja.
A remény sugara
Gilmar Dias da Silva, brazíliai ÁOA igazgató, azt mondja, néhány brazil utolsó napi szent munkavállalási gondokkal küszködik miután befejezte a tanulmányait, „de az ÁOA kölcsönt felhasználóink közül a legtöbbnek sikerül előbbrejutni a munkavállalás terén, és javítani az életkörülményeiken. Az oktatási alapnak nagy sikere van itt.”
Ez a siker – Thomas S. Monson elnök szavaival – „lángra lobbantotta a reményt azok szívében, akik úgy érezték, középszerűségre kárhoztattak – most azonban rájuk virradt egy fényesebb nap hajnala”2.