Megtenni azt a bizonyos második mérföldet
Néha kis erőfeszítéssel nagy dolgokat érhetünk el.
15 éves kora körül Stein Arthur Andersen nem volt tevékeny az egyházban, mint ahogy családja sem. Norvégiában éltek, és többször kellett már elköltözniük egyik helyről a másikra. Akkoriban épp Stavangerben laktak. Ez az ország negyedik legnagyobb városa, az ország délnyugati partján fekszik. Stein elment néhányszor Stavangerben az egyházba, és a környéken élő utolsó napi szent fiatalok közül is találkozott néhánnyal. Az egyik fiatal férfi, Tor Lasse Bjerga különösen nagy hatást gyakorolt Steinre.
Stein az egyik ilyen rendszertelen látogatása alkalmával találkozott Tor Lasséval az egyházban. „Néhány évvel idősebb volt nálam, és nagy benyomást tett rám – mondja Stein. – Jó érzésem volt, mikor a közelében lehettem. Úgy gondoltam, nagyon menő srác.” Ha Steinre nem lett volna ekkora hatással Tor Lasse, talán nem is lett volna hajlandó meghallgatni, mikor az elment hozzájuk, hogy átadjon neki egy különleges meghívást.
A meghívásra az 1970-es évek közepén került sor, amikor Norvégiában bevezették az ifjúsági hitoktatás programját, Tor Lassét pedig elhívták az első hitoktatónak. Mivel akkoriban Tor Lasse volt az egyetlen 18 éves, kissé izgatott volt, hogy ilyen nagy felelősséget kell magára vennie. „Elég sokat imádkoztam miatta” – emlékszik vissza. Azt az egyet azonban biztosan tudta, hogy fel szeretné karolni a területén élő, kevésbé tevékeny fiatalokat. „Azonnal éreztem, hogy el kell mennem meglátogatni Stein Arthurt” – magyarázza Tor Lasse.
„Valószínűleg az én nevem is egyike volt a listán szereplő neveknek” – mondja Stein. De Tor Lasse számára Stein sokkal többet jelentett, mint csupán egyet a listán lévő sok név közül. Tor Lasse emlékszik, hogy lenyűgözte őt Stein intelligenciája, valamint csendes, de határozott jelleme. Ezért Tor Lasse elhatározta, hogy személyesen látogatja meg Steint, és meghívja, hogy vegyen részt az új ifjúsági hitoktatási programban.
Tor Lasse előbb felhívta Stein szüleit, hogy biztos legyen benne, a fiú otthon lesz a látogatásakor. Hogy Steinékhez eljusson, Tor Lassenak először fél órát kellett buszoznia a kikötőig, majd egy 45 perces utazás várt rá a kompon. Végül pedig még egy fél órát kellett gyalogolnia. „Folyton arra gondolok – mondja Stein –, hogy amit Tor Lasse tett, az tényleg az a bizonyos második mérföld megtétele volt.”
A két férfi még mindig jól emlékszik arra a lelkiségre, amelyet 35 évvel ezelőtt e találkozásuk alkalmával éreztek. Ahogy ott ültek az étkezőben, Stein agyán végigfutott, mi minden elfoglaltsága van. „Nagyon lekötött a futball, a cserkészet és a trombitálás. Mindenfélét csináltam. Nagyon elfoglalt voltam.”
„Miközben az ifjúsági hitoktatásról beszélt, Tor Lasse hozzám fordult, és így szólt: »Stein Arthur, feliratkoznál a programra, és elkezdenéd olvasni velünk együtt a szentírásokat?« Jól emlékszem, ahogy ott ültem a tűzhely mellett, és azonnal igent mondtam. Logikusan végiggondolva vissza kellett volna utasítanom, hiszen nem volt rá időm. De igent mondtam. Ezzel kezdődött minden.”
A „minden” többek között azt jelentette, hogy reggelenként fel kellett kelnie, hogy tanulmányozza a szentírásokat, és elvégezze a hitoktatás leckéit – otthon, egyedül. A négy-öt tanulóból álló kis csoport hetente gyűlt össze. „Felkelve minden nap, hogy a szentírásokat olvassam, fokozatosan elkezdtem érezni a Lelket azokon a kora reggeleken – mondja Stein. – Egy idő után úgy éreztem, nem lett volna teljes a napom, ha nem tanultam volna reggelente. Kezdtem bizonyságot nyerni, ráadásul anélkül, hogy tudtam volna róla.”
Stein elmagyarázza, hogy „egy idő múlva már értettem, mi az, amit érzek. Jó érzéseim voltak a felől, amit tanultam, és éreztem a Lelket. Éreztem, hogy mindez helyes. S tudtam, hogy erre szeretném alapozni az életemet.”
De vajon miért mondott Stein igent, mikor ennyire elfoglaltnak érezte magát? „Azt hiszem, a Szentlélek munkálkodott rajtam – mondja. – Valahogyan mégiscsak fel lehettem rá készülve. Ezért amikor Tor Lasse hit által vezérelve eljött, megtette azt a bizonyos második mérföldet, én pedig készen álltam elfogadni a meghívását. Így munkálkodik az Úr.”
Körülbelül egy évvel később, Tor Lasse úgy döntött, hogy missziót szeretne szolgálni. Norvégiába hívták el. Eközben Stein tovább erősítette bizonyságát az evangéliumról. „Amikor Tor visszatért a missziójáról, a hatására kezdtem komolyan gondolkodni azon, hogy én is misszióba menjek – mondja Stein. – Arra jutottam, hogy el kell mennem, mert szolgálni akartam az Urat, és úgy gondoltam, hogy ha nem megyek, talán egész életemben bánni fogom.”
Stein felidézte, hogy miután beszélt a papsági vezetőivel, hogy missziót szeretne szolgálni, hazafelé úgy érezte, mintha a lábai alig érintenék a talajt. Mielőtt elindult a missziójára (szintén Norvégiába hívták el), Stein egy oslói ifjúsági konferencián találkozott majdani feleségével, Hildével. A missziója alatt leveleztek egymással, és miután hazatért, összeházasodtak. Négy gyermekük született: két fiuk van, akik mindketten a templomban házasodtak, és két fiatalabb lányuk, akik még mindig otthon laknak, és aktívan részt vesznek az ifjúsági hitoktatás programjában.
„Azon az estén, amikor Tor Lasse eljött az otthonunkba, gyakorlatilag megváltoztatta az egész életemet” – mondja Stein. Ez a látogatás indította el azon az ösvényen, amely által találkozott a feleségével, missziót szolgált, és családot alapított – ezáltal vert gyökeret az evangélium talajába. „Voltam gyülekezeti elnök, kerületi elnök és püspök – annak köszönhetően, hogy Tor Lasse eljött hozzánk, én pedig elkezdtem az ifjúsági hitoktatás programját.” S mindezt azért, mert Tor Lasse hajlandó volt megtenni azt a bizonyos második mérföldet.
Illusztráció: Gregg Thorkelson
Fotó: Paul VanDenBerghe
Ida Andersen (jobbra) és nővére, Ane; valamint szüleik, Hilde és Stein