A szent templom
A templomokban az egyház azon tagjai, akik érdemessé tették magukat erre, részt vehetnek azokban a legmagasztosabb [szabadító] szertartásokban, amelyek az emberiségnek valaha is ki lettek nyilatkoztatva.
A templomokban a legmagasztosabb megváltó szertartásokban vehetünk részt
Sok oka van annak, amiért egy ember el akar jönni a templomba. Úgy tűnik, hogy még a külső megjelenése is mély lelki céljaira utal. A falain belül ez még nyilvánvalóbbá válik. A templom ajtaja fölött ez a mondat látható: „Szentség az Úrnak.” Amikor beléptek akármelyik felszentelt templomba, az Úr házában vagytok.
A templomokban az egyház azon tagjai, akik érdemessé tették magukat erre, részt vehetnek azokban a legmagasztosabb [szabadító] szertartásokban, amelyek az emberiségnek valaha is ki lettek nyilatkoztatva. Ott egy szent szertartás során részesülhetünk a megmosásban és a megkenésben, valamint tanításban, felruházásban és pecsételésben. Amikor pedig ezeket az áldásokat önmagunk számára elnyertük, elvégezhetjük azokat mindazokért, akik anélkül haltak meg, hogy erre lehetőségük lett volna. A templomokban szent szertartásokat végzünk az élőkért csakúgy, mint a halottakért.
A templom szertartásai és ceremóniái egyszerűek, gyönyörűek és szentek
A szentírások figyelmes olvasása feltárja, hogy az Úr nem mondott el mindent minden embernek. Volt néhány olyan követelmény, amely előfeltétele volt a szent információk megszerzésének. A templomi szertartások ebbe a kategóriába tartoznak.
A templomi szertartásokról nem beszélünk a templomokon kívül. Soha nem az volt a cél, hogy ezen templomi szertartásokról való tudást csupán néhány kiválasztott számára korlátozzák, akiket arra köteleztek, hogy mások ne szerezzenek ezekről tudomást. Valójában ennek pont az ellenkezője igaz. Nagy igyekezettel ösztönzünk minden lelket, hogy legyen érdemes, és készüljön fel a templomi élményekre. Azoknak, akik már voltak a templomban, eszményi tényt tanítottak: egy napon minden élő és valaha élt léleknek lehetősége lesz hallani az evangéliumról, és elfogadhatja vagy elutasíthatja mindazt, amit a templom kínál. Ha ez a lehetőség elutasításra kerül, az biztos, hogy az egyén részéről történik.
A templom szertartásai és ceremóniái egyszerűek. Gyönyörűek. Szentek. Bizalmasan kezelik őket, nehogy olyanok részesüljenek benne, akik nem készültek fel. A kíváncsiság nem felkészülés. A mély érdeklődés önmagában még nem felkészülés. A szertartásokra való felkészülés ezeket az előzetes lépéseket foglalja magában: hit, bűnbánat, keresztség, konfirmáció, érdemesség, érettség és méltóság: annak az embernek az érdemessége, aki meghívott vendégként jön az Úr házába.
Akik érdemesek rá, beléphetnek a templomba
Mindenki, aki érdemes, és minden feltételnek eleget tett, beléphet a templomba, hogy bemutassák neki a szent szertartásokat.
Mihelyt valamiféle képet kaptok a templomi áldások értékéről és a templomban végzett szertartások szentségéről, máris haboznátok kétségbe vonni azokat a magas kívánalmakat, amelyeket az Úr állított fel a szent templomba való belépéshez.
A templomba való belépéshez rendelkeznetek kell egy érvényes ajánlással. Ezt az ajánlást az egyház megfelelő tisztségviselőinek alá kell írniuk. Csak azok mehetnek be a templomba, akik érdemesek. A helyi püspökötök vagy gyülekezeti elnökötök felelőssége, hogy utánaérdeklődjön személyes érdemességeteknek, mielőtt részesültök a templomi szertartásaitokban. Ez az interjú nagyon fontos, mert lehetőséget ad, hogy az Úr egyik elrendelt szolgájával megnézzétek, milyen irányban halad az életetek. Ha bármilyen hiányosság is mutatkozik az életetekben, a püspök képes lesz segítséget nyújtani, hogy azt megoldhassátok. Ezen eljárás által kijelenthetitek érdemességeteket, vagy segítséget kaphattok, hogy érdemessé váljatok, hogy az Úr jóváhagyásával belépjetek a templomba.
A templomi ajánlást eldöntő beszélgetést bizalmasan kell lefolytatni a püspök és az érdekelt egyháztag között. Ennek során az egyháztagnak olyan kérdéseket tesznek fel, melyek feltárják személyes életmódját, érdemességét és az egyház, valamint annak tisztségviselői iránti hűségét. Az illetőnek tanúsítania kell, hogy erkölcsileg tiszta, betartja a Bölcsesség szavát, teljes tizedet fizet, összhangban él az egyház tanításaival, és nem tart fenn semmiféle kapcsolatot, illetve nem rokonszenvez hitehagyott csoportokkal. A püspököt arra utasítják, hogy minden interjúalany esetében mérhetetlenül fontos a bizalmas ügykezelés.
A püspök kérdéseire adott megfelelő válaszok alapján általában megállapítható az egyén érdemessége a templomi ajánlás elnyerésére. Ha a kérelmező nem tartja be a parancsolatokat, vagy van valami az életében, amit rendbe kell tenni, akkor őszinte bűnbánatot kell tanúsítania, mielőtt a templomi ajánlást kiállítják.
Miután a püspök már megtartott egy ilyen interjút, a cövekelnök is hasonlóképpen interjút készít veletek, mielőtt részesülhetnétek a templomi szertartásaitokban.
A templomban zajló tanítások jelképesek
Az első templomlátogatás – vagy akár a sokadik is – segíthet felismernetek, hogy a templomok tanításai jelképes módon történnek. Az Úr, a Mestertanító is ily módon adta át sok utasítását.
A templom nagyszerű iskola. A tanulás háza. A templomokban olyan légkör uralkodik, mely ideális hely a mély lelki dolgok oktatására. A néhai John A. Widtsoe elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, kiváló egyetemi rektor és világhírű tudós volt, aki nagy tisztelettel viseltetett a templomi munka iránt. Egy alkalommal ezt mondta:
„A templomi szertartások felölelik a szabadulás tervének egészét, ahogyan azt az egyház vezetői tanítják időről időre, és megmagyarázzák a nehezen érthető dolgokat. Nincs eltérés vagy elferdítés abban, ahogyan a templomi tanítások a szabadulás nagyszerű tervébe illeszkednek. A felruházás filozófiai teljessége a templomi szertartások igazsága mellett szóló egyik legnagyszerűbb bizonyíték. Ezenkívül az áttekintésnek és az evangélium terve megmagyarázásának ez a teljessége a templomi imádatot az egyik leghatékonyabb módszerré teszi az emlékezet felfrissítésére az evangélium teljes szerkezetére vonatkozóan” (“Temple Worship,” Utah Genealogical and Historical Magazine, Apr. 1921, 58).
Ha majd elmentek a templomba, és észben tartjátok, hogy a tanítás jelképes, valamint ha megfelelő lelkiséggel mentek be, akkor soha nem jöttök ki onnan úgy, hogy látóhatárotok ki ne szélesedne, érzésetek ne lenne egy kicsit emelkedettebb, és ne gyarapodna a lelki dolgokban való tudásotok. A tanítás terve nagyszerű. Sugalmazott. Maga az Úr, a Mestertanító is állandóan példázatokban tanította a tanítványait, vagyis szavakkal érzékeltetett jelképes dolgokat, melyeket egyébként nehéz lett volna megérteni.
Maga a templom is szimbólummá válik. Ha már láttatok templomot este, teljesen kivilágítva, tudhatjátok, milyen lenyűgöző látványt nyújthat. Az Úr háza fényárban, élesen kiemelkedve a sötétségből, Jézus Krisztus evangéliuma hatalmának és sugalmazásának jelképévé válik, jelzőtűzként állva a világban, amely egyre mélyebbre süllyed a lelki sötétségbe.
A templomba belépve az utcai ruhát felváltjátok a templom fehér öltözetére. Ez az átöltözés az öltözőszobában történik, ahol minden egyes ember kap egy kulcsra zárható szekrénykét, amely egy elkülönített kis öltözőben áll. A templomban gondosan ügyelnek az egyszerűségre. Amikor a ruháitokat az öltözőbe teszitek, aggodalmaitokat, gondjaitokat és azokat a dolgokat, amelyek elterelik a gondolataitokat, otthagyjátok a ruháitokkal együtt. Fehérbe öltözve kiléptek ebből a kicsi, elkülönített öltözőtérből, és megérzitek az egység és egyenlőség érzését, hiszen körülöttetek mindenki hasonlóan van felöltözve.
A templom végső szertartása a templomi házasság
Azok közületek, akik templomi házasságra készülnek, talán tudni szeretnék, hogy mi fog történni. A (házassági) pecsételő szertartás szavait nem ismételhetjük el a templomon kívül, de felidézhetjük a pecsételő szobát, annak gyönyörű berendezését, valamint békés és nyugodt lelkületét, amelyet az itt végzett szent munka szentel meg.
Mielőtt a pár az oltárhoz lép a pecsételő szertartásra, a szertartást vezető kiváltsága, hogy néhány jó tanácsot adjon az ifjú párnak, az övék pedig, hogy megszívleljék azokat. Következzék néhány gondolat azok közül, amelyeket az ifjú pár valószínűleg hallhat ez alkalomból:
„Ma van az esküvőtök napja. Eltöltenek benneteket a házasságotokkal kapcsolatos érzéseitek. A templomok szentélyek, melyeket az ilyen szertartások elvégzésére építettek. Ilyenkor nem a világban vagyunk. A világ dolgai itt nem érvényesek, és nem lehetnek hatással arra, amit itt teszünk. Kijöttünk a világból az Úr templomába. E nap életetek legfontosabb napjává válik.
Megszülettetek, szüleitek hívtak benneteket ide a földre, akik halandó hajlékot készítettek lelketeknek, hogy az abban lakozzon. Mindkettőtöket megkeresztelték. A keresztelés szent szertartás, a megtisztulás, a halál és a feltámadás, valamint az új élet eljövetelének szimbóluma. A bűnbánatot és a bűnök bocsánatát foglalja magában. Az úrvacsora szentsége a keresztség szövetségének megújítása, és ha e szerint élünk, megőrizhetjük bűneink bocsánatát.
Téged, a vőlegényt elrendeltek a papságba. Először az ároni papságot ruházták rád, és bizonyára végighaladtál minden hivatalán – voltál diakónus, tanító és pap. Aztán eljött a nap, amikor érdemesnek találtattál a melkisédeki papság elnyerésére. Ezt a papságot, a magasabb papságot úgy határozzák meg, mint Isten legszentebb rendje szerinti papságot, vagyis az Isten Fia rendje szerinti papságot (lásd Alma 13:18; Hélamán 8:18; Tan és a szövetségek 107:2–4). Hivatalt kaptál a papságban. Most elder vagy.
Mindketten részesültetek a felruházásotokban, mely során örökkévaló lehetőségeket kaptatok. De mindez egy bizonyos értelemben bevezetés és előkészítés ahhoz, hogy az oltárhoz jöjjetek, hogy mint férjet és feleséget egymáshoz pecsételjenek az időre és az örökkévalóságra. Most családdá váltok, hogy szabadon részt vegyetek az élet megteremtésében, hogy lehetőségetek legyen hűség és áldozat árán gyermekeket hozni a világra, felnevelni és biztonságban egyengetni útjukat egész halandó létükön át – hogy egy nap majd megérjétek, mikor hozzátok hasonlóan ők is eljönnek ide, hogy részesüljenek ezekben a szent templomi szertartásokban.
Önként jöttetek ide, és érdemesnek ítéltek benneteket. Egymást elfogadni a házassági szövetségben hatalmas felelősség, mely határtalan áldásokkal jár.”
A pecsételő hatalom a földön és a mennyben is összeköt
Ha meg akarjuk érteni a templomi munka történetét és tanát, meg kell értenünk azt is, hogy mi az a pecsételő hatalom. Még ha csak egy bizonyos mértékben is, de látnunk kell, miért nélkülözhetetlenek a pecsételő hatalom használatához szükséges felhatalmazás kulcsai.
„Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? […]
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én Mennyei Atyám.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Máté 16:13, 16–19).
Péter volt az, akinek birtokolnia kellett a kulcsokat. Péter volt az, akinek birtokolnia kellett a pecsételő hatalmat, azt a felhatalmazást, mely azon hatalmat hordozza, hogy amit megköt vagy megpecsétel, illetve megold a földön, az úgy lesz a mennyekben is. Ezek a kulcsok az egyház elnökét illetik – a prófétát, látnokot és kinyilatkoztatót. Ez a szent pecsételő hatalom ma az egyházban van. Ezt mindennél szentebbnek tartják azok, akik ismerik e felhatalmazás jelentőségét. Semmit sem őriznek közelebb a szívükhöz. Viszonylag kevés olyan férfi van, aki ezt a pecsételő hatalmat birtokolja a földön egy adott időben – minden templomban vannak olyan férfitestvérek, akiknek megadatott ez a pecsételő hatalom. Senki sem kaphatja meg ezt, csak a prófétától, látnoktól és kinyilatkoztatótól, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elnökétől.
Joseph Smith próféta azt mondta, gyakran megkérdezték tőle: „»Nem szabadulhatunk meg anélkül, hogy keresztül ne mennénk mindezeken a szertartásokon?« Ilyenkor azt válaszolom: »Nem – a szabadulás teljességét tekintve nem.« Jézus azt mondta: »Az én Atyámnak házában sok lakóhely van… Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.« [Lásd János 14:2.] Az itt említett házat királyságnak kellett volna fordítani; és bárkinek, aki a legmagasabb lakóhelyre magasztaltatik, celesztiális törvény szerint kell élnie, illetve a teljes törvény szerint” (in History of the Church, 6:184).
A templomi munka a lelki erő forrása
A templomok az egyház lelki erősségének igazi központjai. Számítanunk kell arra, hogy miközben arra törekszünk, hogy részt vegyünk ebben a szent és sugalmazott munkában, az ellenség igyekezni fog összeütközésbe kerülni velünk egyénileg és mint egyházzal egyaránt. A templomi munkával szemben azért olyan nagy az ellenállás, mert ez a munka nagyon komoly lelki erőforrás az utolsó napi szentek és az egész egyház számára.
A Utahi Logan templom szegletkövének felszentelésekor az Első Elnökség akkori tagja, George Q. Cannon elnök ezt a kijelentést tette:
„Minden alapkő, amelyet egy templomért fektetnek le, és minden templom, melyet a szerint a rend szerint fejeznek be, melyet az Ő szent papságának az Úr kinyilatkoztatott, gyengíti Sátán hatalmát a földön, és erősíti Isten és az Istenség hatalmát, megindítva érdekünkben a mennyek hatalmas erejét, és segítségül hívva az Örökkévaló Istenek és azok áldásait, akik az ő jelenlétükben élnek” (in “The Logan Temple,” Millennial Star, Nov. 12, 1877, 743).
Amikor az egyház tagjait aggodalmak gyötrik, vagy amikor döntő elhatározás súlya nehezedik rájuk, természetes dolog számukra, hogy elmennek a templomba. Ez egy kiváló hely, hogy odavigyük a gondjainkat. A templomban lelki perspektívára tehetünk szert. Ott, a templomi szolgálat ideje alatt kilépünk a „világból”.
Néha elménket annyira elborítják a problémák, és olyan sok dolog követeli egy időben a figyelmünket, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk tisztán gondolkodni és világosan látni. A templomban a zaklatottság köde kitisztul, a homály és ködfátyol eloszlik, és mi képesek vagyunk „meglátni” azokat a dolgokat, melyeket azelőtt nem vettünk észre, és olyan kiutat találni a problémáinkból, melyet korábban nem ismertünk.
Az Úr meg fog áldani bennünket, amint részt veszünk a templomok szent szertartásainak munkájában. Az áldások nem fognak csupán a templomi szolgálatunkra korlátozódni. Minden dolgunkban áldás száll ránk.
A templomban végzett szolgálatunk oltalmat és védelmet biztosít nekünk
Egyetlen munka sem jelent nagyobb védelmet az egyháznak, mint a templomi munka és a családtörténeti kutatás, mely azt alátámasztja. Nincs más olyan munka, mely lelkileg jobban finomítana. Nincs más olyan általunk végzett munka, mely több erőt adna nekünk. Nincs más olyan munka, mely magasabb erkölcsi mércét kívánna.
A templomban végzett munka védőpajzzsal takar be bennünket egyénként és népként egyaránt.
Jöjjetek hát a templomba – jöjjetek, és tartsatok igényt áldásaitokra! Ez egy szent munka.
A Panamai Panamaváros templom. Felszentelve: 2008. augusztus 10.
A Japán Tokió templom. Felszentelve: 1980. október 27.
A Brazíliai Curitiba templom. Felszentelve: 2008. június 1.