A holdsütifesztivál
„Nem hagylak titeket gyámoltalanul; eljövök ti hozzátok” (vö. János 14:18).
„Ne szaladj túl messzire! – kiáltott Apa. – Kezd sötétedni, és nem akarom, hogy eless!”
Vincent megállt és hátrafordult. „De hát olyan lassan vánszorogtok! Oda akarok érni a fesztiválra, mielőtt elfogy az összes holdsüti!”
„Nem fog elfogyni a holdsüti – mondta Apa, miközben Anyával utolérte őt. – Addig biztosan nem, amíg te oda nem érsz.”
Ahogy közeledtek a parkhoz, Vincent már hallotta a dobok hangját. Színpompás lampionok lógtak hosszú sorokban a fákon, beragyogva az estét. A családok a földre terített takaróikon ettek, és várták, hogy megnézzék együtt a teliholdat.
Anya talált a gyepen egy üres helyet, és leterítette a takarójukat. Adott a fiúnak egy kis pénzt, hogy ételt vegyen rajta.
„Köszi!” Vincent már alig várta, hogy felfedezőútra indulhasson. Menet közben megszámolta a kezében tartott érméket. Húsz ringitt! Az elég lesz holdsütire. De mi legyen a töltelékben? Sonka? Tojássárgája? Durián? Végül kiválasztott egyet, amelyik feketeszezámmag-krémmel volt töltve. Evés közben standtól standig sétálgatott, és a sok különböző ételt bámulta. Nagy kupac csirkenyársak. Óriási kondérok fűszeres levessel és tésztával. Talán a megmaradt pénzen vehetne egy kis jégkását fagyival!
Hamarosan betévedt egy olyan részre, ahol nem volt annyi lampion. A sötétben támadt egy ötlete.
Vajon milyen messzire tudna elsétálni csukott szemmel? Lehunyta a szemét, és lépett egyet. Aztán még egyet. Aztán a lába beakadt valamibe, és már esett is előre!
Jajj! Az álla valami élesnek ütődött: egy hatalmas vas csatornafedő volt az. Odanyúlt az állához és megérintette. Vérzett.
„Apa?! Anya?!” – kiáltozott. Visszasietett a lampionok irányába, és valaki segített neki megtalálni a szüleit.
„Már kezdtünk aggódni” – mondta Anya. Aztán meglátta az arcát. „Kórházba kell mennünk!”
Vincent hamarosan ott ült Anyával és Apával a kórházi váróban. Nagyon félt. Vajon rendbe jön majd?
Szorosan karba fonta a kezét, és Jézusra gondolt. A családjával néhány hónappal korábban keresztelkedtek meg. A misszionáriusok azt mondták, hogy Jézus mindig megvigasztalhatja.
Jézus Krisztus segíteni fog nekem. Jézus Krisztus segíteni fog nekem, gondolta újra és újra. Hamarosan egy kicsit megnyugodott. Úgy érezte, mintha a Szentlélek mellette lenne.
Apa megszorította a kezét.
„Minden rendben lesz” – mondta Anya.
Vincent bólintott. Tudta, hogy Anyának igaza van.
Aztán megjött a doktornéni, és összevarrta Vincent állát. Fájt, de nem szörnyen. A doktornéni azt mondta neki, hogy valószínűleg marad majd az állán egy forradás, de ez őt nem zavarta. Amikor csak ránéz, eszébe fognak jutni a holdsütik, az ünneplés, és az az alkalom, amikor Jézus és a Szentlélek megvigasztalták őt.