Az önellátás áldásai
Hasznosan töltött idő
Mivel Pele Mika Ah Lam jól használja ki az idejét, ezért naponta lel örömre, saját kisvállalkozása van, és sajnálkozás nélkül tud visszanézni.
Illusztrálta: Emily Lui
A csendes-óceáni-szigeteken az idő egy kicsit másképpen pereg, mint a világ többi részén. A napi feladatokat a Nap, nem pedig az óramutató állása szerint végzik el. Az ember a madarak és a hullámtörés hangjára ébred, nem az ébresztőóra sípolására.
Ami pedig a szamoai Pele Mika Ah Lamot illeti, van még egy fontos szempont az idővel kapcsolatban, amely szerint éli az életét: „A legtöbbet hozom ki belőle, bárhol legyek is.”
Tanulás az órán és azon kívül
Pele olyan faluban nőtt fel, ahol a családok – az övé is – földművelésből élnek. A folyóvíz és az áramellátás esetleges, a házak egyszerűek és gyönyörűek. Az oktatásért pedig sokat kell fizetni. „A családunk minden tagja besegít a többieknek az oktatás költségeibe – mondja Pele. – Szamoán ez így megy.”
Miután keményen tanult, hogy jó jegyei legyenek, Pelét felvették a Szamoai Nemzeti Egyetemre. Úgy döntött, hogy könyvelést, matematikát és számítástechnikát fog tanulni. A felsőfokú hitoktatásnak is szorított helyet a napirendjében.
Menet közben egy olyan tevékenységben is részt vett, amely hamarosan megváltoztatta az életét, bár ekkor ezt még nem látta. Péntek esti időtöltésként összejött az egyetemen tanuló más egyháztagokkal, hogy az evangéliumról beszélgessenek, és új készségeket sajátítsanak el. A tevékenységek hétről hétre változtak, egyet kivéve: bevezették azt a hagyományt, hogy a hónap utolsó péntekén mindig megtanulják egy-egy új étel elkészítését.
„Nagyon figyeltem – meséli Pele. – Nem akartam elszalasztani a lehetőséget, hogy valami újat tanuljak.”
Ez a döntés később gazdagon megtérült.
Bezárul egy ajtó, kinyílik egy ablak
Az egyetemi tanulmányok költsége szinte bárki számára komoly akadályt jelenthet. Amikor Pele anyagi lehetőségei kimerültek, ott kellett hagynia az iskolát. Amíg azonban ott volt, keményen dolgozott, és mindent megtanult, amit csak tudott – többek között azt is, hogyan készítsen el sok különböző ételt.
Feleségként és kisgyermekek ifjú édesanyjaként igencsak törte a fejét, hogy miként használhatná a tanultakat a családja megsegítésére. Pele egész életében azt tanulta, hogy higgyen Istenben és dolgozzon keményen.
„Úgy döntöttem, hogy saját vállalkozásba kezdek – idézi fel. – Ma már egy grill és saláta standot üzemeltetek, ahol olyan ételeket készítek, amelyeket az egyetem alatt tanultam.”
A sikeres vállalkozásának köszönhetően Pele eleget keres ahhoz, hogy gondoskodni tudjon a szűkebb családjáról, valamint képes legyen segíteni gondot viselni a szüleire és a testvéreire.
„A családunk azt vallja, hogy »a hit cselekedetek nélkül halott« [Jakab 2:20] – mondja Pele. – Megvan az Istenbe vetett hitünk, és hisszük, hogy Ő minden módon segíteni fog nekünk. De nekünk meg kell tennünk a saját részünket.”
Szigeti idő
Pele továbbra is „szigeti idő” szerint éli az életét. A nappal kel és fekszik, és mindenben az egyszerű, békés szamoai életmódot követi. Ráadásul megérti és átéli a következő igazságot: „Időnk hamar elmúlik, vissza nem hozhatjuk”1.
Ian S. Ardern elder a Hetvenektől ezt tanította: „Az idő sohasem eladó. Akárhogy is nézzük, az idő olyan árucikk, melyet egyetlen boltban sem lehet kapni, akármennyit is fizetnénk érte. De amennyiben bölcsen használjuk, értéke felbecsülhetetlen.”2
Mivel Pele igyekszik a legtöbbet kihozni a rendelkezésére álló időből, Isten boldogítja őt és a családját, és még a kihívások közepette is örömre lelnek. Erős a bizonysága, sikeres a vállalkozása, fényes a jövője.
„Nagyon áldottak vagyunk” – mondja Pele.