Élsportolók és az evangélium

Négy egyháztag élsportoló beszél arról, hogyan segített nekik az evangélium a sportban éppúgy, mint az életük egészében.

Casey Patterson: Strandröplabda

Soha nem felejtettem el ezt a mondatot az egyik konferenciai beszédből: „A kemény munka… része az, hogy »teljes szívetekkel, lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel« (Tan és szövetségek 4:2) csináljátok. Egyedül ez tesz különbséget az átlagos és a kiváló között” (F. David Stanley: The Principle of Work. 1993. áprilisi általános konferencia).

A sportban arra összpontosítok, hogy ellenállóképes legyek, és pozitív legyen a hozzáállásom. Könnyű meglátni a srácot, aki nálad magasabbra tud ugrani, vagy jobb eredményeket produkál, de ami igazán számít, az az, hogy a hozzáállásod a helyén legyen. A kemény munka a legfőbb dolog, ami befolyásolja a sorsodat. Fontos, hogy magadhoz hasonlítsd magadat – senki máshoz.

Casey:

Már majdnem 25 éve röplabdázik.
Három húga van.
Az Amerikai Egyesült Államok színeiben játszik.
Érdekesség: Az anyukája nem engedte meg, hogy tarajos frizurát csináltasson magának, amíg nem szolgált missziót és nem nősült meg.

Jason Smyth: Atlétika

Nyolcévesen egy szembetegséget állapítottak meg nálam, és az évek során a látásom kevesebb mint 10%-osra romlott. Azonban a sporton – a futáson – és a paralimpiai versenyeken való részvételen keresztül számos áldásban részesültem. Néhány éve az egyik sérülésem miatt műtétre volt szükségem, és nem tudhattam, hogy képes leszek-e még versenyezni. De Mennyei Atya megáldott azzal, hogy megfelelően gyógyultam, és képes voltam folytatni a versenyzést.

Tudom, hogy Mennyei Atya szeret engem, és azt szeretné, ami nekem a legjobb; ez megnyugvást és bizonyosságot ad nekem azzal kapcsolatban, hogy mindig az fog történni, ami számomra a legjobb.

Jason:

15 éve fut.
Egy fiú- és három lánytestvére van.
Írország színeiben versenyez.
Érdekesség: Élsportolóként egyedi lehetősége van az evangélium megosztására.

Mary Lake: Röplabda

Fiatalkorában egy csomó lány küszködik azzal, hogy az ellenség az önértékelésüket veszi célba. A világ nagy hangsúlyt helyez arra, hogy hogy nézünk ki, és ha sportoló vagy, akkor állandóan figyelnek téged. A Brigham Young Egyetemen röplabdázva sokat szorongtam. Rengeteg szempár szegeződött rám, ami bizonytalanságot ébresztett bennem. Imádkoztam, hogy megszabaduljak azoktól a kétségektől, amelyeket ez a bizonytalanság okozott. Nem azonnal jött a válasz, de tudom, hogy azok az imák és az akkor Mennyei Atyával töltött idő segített felülkerekednem rajtuk.

A Lélek emlékeztetett engem arra, hogy már nem ugyanaz az ember vagyok, aki négy éve voltam. Visszatekintve már látom azokat az alkalmakat, amikor Mennyei Atya keze által olyan tapasztalatokban és benyomásokban részesültem, amelyekből tudhatom, hogy sokkal többet érek, mint azt korábban gondoltam.

Sokkal több vagyok egy sportolónál. Anyukám szerint akár mindennek hátat fordíthatnék, aminek az emberek látnak engem, és még mindig fantasztikus ember és az ő fantasztikus lánya lennék. A családom emberi lényként kezel engem, és olyan dolgokért szeret, amelyeknek semmi közük a sporthoz. Ez segített nekem abban, hogy jobban tudjam élvezni a sportolást, minthogy az önértékelésem igazából nem függ össze azzal, hogy milyen teljesítményt nyújtok. A röplabda ugyan kitölt egy bizonyos számú évet az életemben, de az én valódi énem végtelen.

Gyakran jönnek oda hozzám fiatalabb lányok, és a röplabdáról beszélgetnek velem. Ilyenkor rövid bepillantást nyerek abba, hogy kik ők, és hogy miként érez irántuk Mennyei Atya. Csak azt szeretném, ha megértenék, hogy nem kell egyetemi sportolónak lenniük, vagy valami rendkívülit tenniük ahhoz, hogy nagyon értékesek legyenek és szeressék őket. A fő üzenetem hozzájuk az, hogy kérdezzék meg Mennyei Atyát a saját értékükkel kapcsolatban, és ismerjék fel, hogy az nem egyetlen tevékenységtől függ.

Mary:

Hétéves kora óta röplabdázik.
Öt idősebb testvére van: három nővére és két bátyja.
Az Amerikai Egyesült Államok színeiben játszik.
Érdekesség: Nagyon szeret számolgatni, és könyvelést tanult a Brigham Young Egyetemen.

Jackson Payne: Szertorna

Nagy esélyem volt arra, hogy kvalifikáljam magam a 2012-es londoni olimpiára, de a legfontosabb versenyen leestem a szerről. Lőttek az olimpiai esélyeimnek. A világ másik felén voltam, az álmaim romokban hevertek.

Nem sokkal a kudarc után úgy döntöttem, hogy misszióba szeretnék menni. Lehet, hogy nem mentem volna misszióba, ha bejutok az olimpiára, pedig a missziómon az egyik csoda követte a másikat. Nagyon hálás voltam ezért a lehetőségért.

Az evangélium azóta is segít helyes döntéseket hoznom, különösképpen olyankor, amikor nehéz kitartanom a normáim mellett. Alakítja azt, aki vagyok, és alakítja mindazokat az értékeket, amelyekkel rendelkezem.

Jackson:

Mintegy 22 éve tornázik.
Hatan vannak testvérek: van három bátyja, egy nővére és egy húga.
Kanada színeiben versenyez.
Érdekesség: Az Albertai Edmonton templom felszentelésekor kezet foghatott Gordon B. Hinckley elnökkel (1910–2008).